- Rimaszombatot elkerülik a magyarországi sztárok de Füleken Losoncon és Tornalján is csak hébe -hóba látni fellépőt...
- Próbálkozom nagyon, de a város ellenáll. Magyarországon, illetve több környékbeli településen sikerrel dolgozom e téren, de bízom benne, hogy Rimaszombatban is belátják a vezetők, hogy szükség van a magyar fellépőkre.
- Rimaszombat egy régi magyar város de a kultúrában dolgozók mégis szlovákok. Közben volt egy kultúrház-igazgató váltás...
- Korábban persze voltak nagyszabású rendezvények - mint Lagzi Lajcsi fellépése a Dáridóval -, s ezek telt házzal futottak. Nem igazán értem, miért gondolja a városvezetés, hogy erre nem lenne igény most. Szerintem nagyon szükség van, hogy a magyar és szlovák kultúrkörök közelebb kerüljenek egymáshoz, hiszen, egymás mellett élünk. Ami a kultúrmunkásokat illeti, úgy gondolom, hogy bár az intelligencia velünk született tulajdonság, s nem tanulható, viszont annak, aki ilyen pozícióban van, s döntő szerepe lehet egy város kulturális életében, nem árt, ha kicsit magasabb szintű általános ismeretekkel- és tudással is rendelkezik. Hiszen tárgyalnia kell, meg kell értenie a másik felet, s sokszor emberi sorsokról, karrierekről kell döntenie, s mindezekért a felelősséget vállalnia. Ilyenkor sem árt, ha rendelkezik némi tudással, hogy végigfuttatva magában a lehetőségek, sokszor nem kis tárházát, a lehető legjobb, s legelőnyösebb döntést tudja felelősségteljesen meghozni.
- Te nagyon sok sztárral megismerkedtél, segítettél nekik fellépést szervezni nehéz egy ismert magyar sztár eladni a kultúrházaknak?
- A legnagyobb baj szerintem, hogy mindenki mindent akar, de ingyen. Az eszükbe sem jut, hogy egy előadónak költségei vannak - s nem is kicsik -, hogy a produkció zökkenőmentesen működhessen. Stúdiók, zenészek, zeneszerzők, promóciók. Amik mind szinte egy vagyonba kerülnek. S nem beszélve az útiköltségükről. Így nem várhatják el - pedig szeretnék -, hogy a fellépő, aki legyen ismert sztár is, aprópénzért menjen el hozzájuk. De remélem, ez a szemlélet változni fog, hiszen az embereknek szükségük van a szórakozásra a mindennapi robot és stressz enyhítésére. Ehhez pedig nem az kell, hogy részegre igyák magukat, hanem, igenis, igényes szórakozási lehetőséget kellene nekik biztosítani.
- Volt e az évek folyamán olyan, hogy ismeretségeidet lapba vetve segítettél jótékonysági akciók megszervezésében ha igen milyen cél érdekében ?
- Természetesen. Én szerencsésnek mondhatom magam ezen a téren, de nem mindenkinek a sorsa alakult így. Vallom, hogy minden ember segítsen annak, aki bajban van, aki elesett. Mert most lehet, minden rendben van nála, de ki tudja, mit hoz a jövő. S lehet, épp neki kell hamarosan segítség. S nekem fontos az, hogy amíg tudok, segítsek. Ebben szerencsére nem vagyok egyedül. Olyan családban nőttem fel, ahol a szeretet erős köteléket alkotott, s mindig megkaptam a lelki támogatást. S ezt a szeretet adom tovább azoknak az embereknek, akiknek épp szükségük van rá.
- Gondolom napi kapcsolatban vagy művészekkel, mesélnél róluk?
- Sokat tudnék mesélni, hiszen tényleg, közvetlen kapcsolatban vagyok sok előadóval, akikkel szinte barátinak is mondható már a viszonyunk. De nem biztos, hogy örülnének, ha újságban olvasnák egy egy olyan történetüket, mely ugyan viccesnek tűnhet, de csak egy kívülálló számára.
- Milyennek ismerted meg a magyar előadókat - itt az első név Tilinger Attila
- Attila rendkívül közvetlen, barátságos, de szabad szájú előadó. Nem rejti véka alá a gondolatait, véleményét. Szeretem benne, hogy nagyon őszinte. Semmi színjáték, csak a valóság.
- Dávid ?
- Ő egy érdekes személyiség. Szerény, kedves, de rengeteget beszél, s rengeteg viccet mesél. Nem lehet mellette unatkozni. De mikor felmegy a színpadra, akkor megőrjíti az embereket. Amúgy teljesen hétköznapi srác, akinek sokat jelent a barátság is, amellett, hogy a lányok oda vannak érte.
- Győzike és családja, a Romantic együttes?
- Győzike megosztó személyiség, ő nem az, akinek látjuk. Eljátsza a mindig vidám, néha lökött, együgyű figurát, de tulajdonképp több van benne, mint amit mutat. Talán ez is az oka, hogy sikeres lett, s a sikert, ismertséget rendkívül jól manipulálja.
- Miért van az, hogy a kultúrház vezetői az alapján választanak szlovák vagy magyar programot, amilyen egy városnak a nemzetiségi aránya mikor tisztába kellene lenni azzal hogy magyar programokra sokkal több ember eljön mint a szlovák programokra?
- Ebben viszont megegyezik a véleményünk. Szerintem is a lakosság arányát kellene leginkább figyelembe venni, hiszen a város közhangulatát is az határozza meg, mennyire tudunk egy programot sikerre vinni. És csak elégedett, boldog emberekkel lehet igazán építeni közösséget, vagy éppen létrehozni, alkotni dolgokat. És itt mindkét oldalt, azaz mind a magyar, mind a szlovák igényeket arányaiban kell figyelembe venni.
- Mindenki tudja hogy sírva vigad a magyar... Ennek ellenére mégis kevés mulatós zene kap teret. A művelődési házak arra hivatkoznak hogy a hakni zenészeket nem akarják támogatni, csak élő zenét és koncertet szeretnének, de a művészek olyan drágák hogy azokat nem hívhatják meg. Te hogyan vélekedsz erről ?
- Ebben is egyet értünk. A mulatós zene, ha tetszik, ha nem, élni fog, bármennyire is próbálják elnyomni, eltaposni. És épp az a probléma, hogy a szórakozni vágyó emberek igényeit veszik leginkább semmibe, persze tény, hogy minden műfajban vannak jók, és rosszak. Ahogy a zenékben is vannak olyanok, melyeket jó hallgatni, s vannak, melyek nem túl jók, de még is agyon sztárolják őket valami miatt. de az, hogy a magyar emberektől elveszik a virsli-sör szórakozás lehetőségét, amikor az általa kedvelt mulatós dalokra felhőtlenül, kikapcsolva a napi problémákat mulat, nem tartom igazán ésszerűnek. Talán egy kicsit a sznobizmus az, ami sorompót állít ebben az esetben.
- Lassan a falvakban több a kultúra mint a nagyvárosokban. Ezt hogyan látod, miben rejlik a hiba ?
- Ahogy már az előbb kifejtettem, szerintem egy nagymértékű sznobizmus állhat a háttérben a véleményem szerint. Az adott vezető nem akarja felvállalni mindazt, amire tulajdonképpen kinevezték. Így úgy gondolom, a feladatának ellátásának hiánya, vagy befolyásoltság miatt nem teljesíti ezeket a kisebb ámbár nagyon fontos feladatokat. Ha itt változna a szemlélet, akkor nem feltétlen óriási költségvetésben lehetne csak gondolkodni, hogy sokszínű, és érdekes programokat kínáljanak a nagyközönségnek, hanem ötletekkel, s természetesen a megfizethető, ám nem értéktelenebb mulatós zenével fűszerezett délutánokat, estéket egyszerűen ki tudnának vitelezni? De persze, ehhez tenni akarás is kell, nem csak a nagy és hangzatos szavak.
- Köszönöm a beszélgetést!
Telek Lajos
{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}