Márciusi tréfa...
Hát megint megtréfált ez az időjárás! Tavaszra vártunk, aztán hirtelen zord, téliesre vette a formáját az idő. Szinte „északi-sarki hófúvást“ zúdított ránk. A nagy izgalomba, kíváncsian hallgattam a hóhíreket. A lakhelyemről se ki-se be, nem volt közlekedés, de így volt az ország több tucat településén... Néhol még az áramszolgáltatás is szünetelt. A viharos szél megrongálta a villanyvezetékeket. Volt, ahol a fák dőltek rá. Nem volt fűtés a lakásokban. Megbénult az energia szolgáltatás, a telefon kapcsolat (még a mobilok is kihagytak).
Sokan rekedtek a hó fogságában az utakon, és sok helyen az emberek gondoskodása egymásról jelentette az egyedüli „gyorssegélyt“, meleg tea, takarók formájában ,- és egy jó adag emberség melegségével...
Jól esett hallani, és látni, hogy van még (ebben a mai zord időkben is) emberi összetartás, együttérzés. Emberszeretet.
A természet - az időjárás megmutatta „igazi erejét“ . Az ember, csak szemlélője, szenvedője, mint annyiszor, ha a természeti erőkkel néz szembe. Talán jobban, kellene figyelnünk a természetre, benne az időjárásra és természetesen az előjelzésekre is. Mert, lehet az ember bármilyen fejlett technikai erő birtokába, nem igen tud boldogulni a természet, időjárás „félelmetes“ erejével szembe. Ha csak nézzük, - a cunamit, földrengéseket, tájfunt, tűzhányók stb. erejét... Amióta beszélem a madarak nyelvét, azóta tapasztalom, hogy ők milyen gondosan fürkészik a időjárás jelzéseit...
Az élelmiszer, mint hulladék...
Csak a fejemet kapkodtam, és hihetetlenül néztem a minap a Pozsony-i tv dokumentum-filmes híreit, hogy mennyi zöldség, élelmiszer kerül a szupermarketek pultjairól a „megsemmisítés“ veszejtőjébe. Éves szinten, több ezer tonna és több tíz/száz milliós érték Európában, Amerikában egyaránt. Mekkora pazarlás, hazárd a megtermelt élelmiszerekkel. Amikor a világon milliók halnak éhen, és több millióan éheznek,- gyerek is!
Miközben otthoni reggelimet fogyasztom és nézem a kis „terülj, terülj „ asztalkám bőséges kínálatát, elgondolkodom, a világon „hány embernek, még csak meg sem adatik “, hogy csak a megszemlélés lehetősége lenne, hogy mi „európai emberek“, miben dúskálunk...
Gazdasági válság van. Sok háztartás a jövedelmének jelentős részét az élelmiszerekre költi. Ezek ára egyre drágább. A beltartalma, minősége, viszont egyre romlik. A megbízhatóbb hazai termékek lehetnének a megoldás forrása, mert ezeknél az ellenőrzések, a gyors-, frissen való hozzáférhetőség és a szállítási idő (plusz a szükséges mennyiség), csökkenteni tudnák a „veszendőbe“ menő élelmiszeri árumennyiségét...
Az élelmiszeráruk utaztatása a mai energiaárak mellett nagy luxus! (Sok olyan elmaradott országokból is hozunk élelmiszert, ahol emberek ezrei éheznek, piacukra nem mindig kerül elegendő élelmiszer áru). Nem a kereskedelem jelentőségét vonom kétségbe. Csupán a gyakorlati eredmények ismeretében sok áru megy veszendőbe a hosszú „utaztatás „ miatt (rossz tárolási, szállítási feltételeket bebiztosításának hiányával).
Így, lehet több élelmiszer maradhatna egy-egy távoli fejlődő ország piacán, ami az éhezők javát is szolgálhatná...
Bántja szemét ... a szemét?
Széles e hazánkban sok helyen -kint is, de bent is, találkozunk „egy kis szeméttel“. Nem akarom Önöket, holmi bagatell csikk, és papírgalacsin darabkákkal, szemét formációkkal untatni, ilyenkor tavasz tájékán, mert ebből akad mindenhol, és nem okoz feltűnést.
De inkább egy pár egyedi, nem szokványos, manapság már-már divatos szemetelési módszerre szeretném kedves mindannyiuk figyelmét felhívni. Egy-két honfitársunk, figyelmessége és szakavatottsága, oly említésre érdemes, hogy úgy gondoltam megosztom Önökkel szerény kis észrevételeimet és egy tanáccsal is szolgálnák melléje. Az utóbbi évek igazi, mániája lett egyeseknek, hogy szépen igaelitzsákokba pakolva, -olykor szelektáltan, osztályozva: PET üvegek külön, papír szintén, plusz egy kis , elnyűtt ruha variáció csomagolva, de van mix is, gyakorta a településhez közeli útszéleken, vagy újabban már egy, másik variáns a településektől távol eső főutak mentén landol az autókból kidobva az útszéli árkokban. Én mindig is mondtam, hogy a benzin az pénz, és a pénz az egy érték manapság. Nem tanácsos csak úgy kidobni... szemét szállításra. De szerintem, beavatott honfitársaim, bizonyára jobban tudnak számolni, nekik ez megéri.
Most már csak az a kérdés, hogy akinek ez nem tetszik és „bántja szemét ... a szemét“, mi tevő legyen ? Van kérem szépen egy, különleges technológiával gyártott speciális szemüveg, amely megszünteti a „szemét bántja a szemét“, kellemetlen érzést és egy „közömbösségi UV filteres, fúziós perforációs-rotációval“ mély „benyomással“, szinte teljesen észrevétlenné teszi eme divatos szemetelési formát. Használója, észrevétlenül elhaladhat ezen igaelitzsákok mellett és úgy tesz mintha....
Sajnos a szemüveg szabadalmaztatásával, akadtak némi nehézségek ... de az ügyintézés jó úton halad.
{jumi [NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}