Činnosť Československo-maďarskej historickej komisie od r. 1960 / A Magyar-Csehszlovák Történész Vegyesbizottság tevékenysége 1960-tól

Image may be NSFW.
Clik here to view.

Československo-maďarská historická komisia vznikla v r. 1960 s cieľom zlepšiť výmenu informácií a zbližovať stanoviská historikov. Na 25. výročie jej založenia vyšli v r. 1985, resp. 1987 v oboch krajinách zborníky s informáciami o práci komisie a vybranými príspevkami, ktoré odzneli na konferenciách.

---

A Magyar - Csehszlovák Történész Vegyesbizottság 1960-ban alakult azzal a céllal, hogy általa bővüljön az információcsere és közeledjenek egymáshoz a nemzeti történelmi narratívák. A megalakulásának 25-ik évfordulóján mindkét országban tanulmánygyűjtemények látottak napvilágot, amelyek összegezték a vegyesbizottság addigi tevékenységét és közzé adtak néhányat az üléseken elhangzott előadásokból.

Predhovor zostavovateľa zborníku

Tento zborník vychádza k 25-ročnému jubileu najstaršej z dvojstranných odborných historických komisií, ktoré zriadila Československá akadémia vied a príslušné akadémie vied socialistických krajín s cieľom prehĺbiť vzájomnú spoluprácu v danej oblasti, Československo-maďarská historická komisia za­čala svoju činnosť roku 1960 a spoločným úsilím svojich československých i maďarských predsedov a členov vykonala za uplynulých 25 rokov kus pozitívnej práce pre rozvoj historickej vedy v našich bratských socialistic­kých krajinách a najmä pre riešenie úloh, ktoré pred československú a maďarskú marxistickú historiografiu stavajú viaceré skutočnosti vyplýva­júce zo špecifických podmienok dejinného vývinu našich národov v mi­nulosti. Snaha priblížiť výsledky tejto práce širšiemu okruhu záujemcov vied­la komisiu k rozhodnutiu vydať v Československu i Maďarsku osobitný zborník.

Prvá časť zborníka má vedeckoinformatívny charakter. Obsahuje stručný prehľad o činnosti komisie v rokoch 1960—1985, zoznam členov česko­slovenskej a maďarskej sekcie za uplynulých 25 rokov, prehľad jednotli­vých zasadnutí komisie, ako aj bibliografiu uverejnených referátov a správ zo zasadnutí komisie (osobitne v ČSSR a MLR). Do druhej časti nášho zborníka sme zaradili niekoľko štúdií československých i maďarských histo­rikov, vypracovaných na základe referátov prednesených na vedeckých za­sadnutiach komisie, venovaných niektorým spoločným problémom dejín na­šich národov, vrátane časové zatiaľ posledného sympózia o spoločných proti'tureckých bojoch v 16.— 17. storočí.

---

Činnosť Československo-maďarskej historickej komisie v rokoch 1960-1985

Československo-maďarská historická komisia, ktorá tohto roku dovŕši­la štvrťstoročie svojej činnosti, bola zriadená ako prvá z dvojstranných od­borných historických komisií ČSAV na základe dohody s Maďarskou aka­démiou vied zo 16. decembra 1959. Jej hlavným poslaním je napomáhať rozvoj spolupráce československých a maďarských historikov a sústavnou výmenou informácií a prerokúvaním aktuálnych a diskutabilných problémov z dejín našich národov prispievať k rozvoju marxistickej historickej vedy v našich krajinách. Komisia sa skladá z dvoch sekcií: československej a maďarskej, ktoré majú rovnaký počet členov. Prácu československej sek­cie komisie usmerňuje a hodnotí Vedecké kolégium histórie ČSAV, ktoré menuje aj jej predsedu a ďalších členov. Už pri vzniku komisie sa dohod­lo, že sa na jej práci budú výrazným spôsobom podieľať predovšetkým slo­venskí historici, že predsedom bude spravidla predstaviteľ slovenskej histo­rickej vedy a že jej činnosť bude organizačne zabezpečovať Historický ústav SAV. Toto riešenie sa ukázalo byť správne a spomínané zásady pla­tia podnes. Činnosť maďarskej sekcie komisie usmerňuje a hodnotí Odde­lenie filozofických a historických vied Maďarskej akadémie vied, ktoré me­nuje aj jej predsedu a ďalších členov.

Česi, Slováci a Maďari žili dlhé stáročia v spoločnom štátnom útvare - habsburskej ríši, ba Slováci a Maďari ešte päť storočí predtým v rámci stredovekého uhorského štátu. Toto spolužitie, najmä vo vzťahu slovensko--maďarskom, zanechalo popri pozitívnych historických (tradíciách aj mnoho zlých skúseností a negatívnych historických reminiscencií vyplývajúcich z utláčateľskej politiky maďarských vládnucich tried. V období nástupu ka­pitalizmu narastali aj protirečenia medzi českou a maďarskou vládnucou triedou. To všetko spolu s novými rozpormi a protirečeniami po roku 1918 silne poznačilo spoločenské myslenie našich národov, ale aj naše národné historiografie. Buržoáznonacionalistickí historici na obidvoch stranách ne­mali záujem (a vzhľadom na svoje teoreticko-metodologické východiská a svetonázorové determinácie ani predpoklady) na pravdivom osvetlení histo­rického rozvoja našich národov, naopak, vo svojej drvivej väčšine sa zame­riavali na vyostrovanie rozporov. V silne emocionálnom optimizme prvých rokov po oslobodení od fašizmu formujúca sa marxistická historiografia v Československu i Maďarsku prešla kratším obdobím iluzórnej viery, že víťazstvo marxisticko-leninskej ideológie aj v historickej vede ľahko preko­ná existujúce protirečivé hodnotenia a povedie k zjednoteniu názorov na kľúčové otázky dejinného vývoja našich národov. Čoskoro sa však ukáza­lo, že úsilie o dosiahnutie reálnej historickej pravdy bude oveľa zložitej­ší a dlhodobejší proces, ktorý si vyžiada popri neustálom zvyšovaní teoreticko-metodologickej úrovne vedeckej práce aj rozsiahly základný historický výskum, širokú medzinárodnú spoluprácu a nie v poslednom rade aj do­statok dobrej vôle a vzájomného porozumenia pri zbližovaní a zjednocova­ní názorov a stanovísk na obidvoch stranách. Ze je to skutočne tak, uká­zal celý ďalší vývoj československej i maďarskej historiografie a ich vzá­jomnej spolupráce, v ktorom nechýbali ani prípady jednostranne vyhro­tených názorov, rozporov a konfliktov a ich nežiadúce odozvy v spoločen-sko-politickom myslení našej i maďarskej verejnosti. Najmä v krízových ob­dobiach vývoja spoločnosti roku 1956 v Maďarsku a v rokoch 1968 — 1969 u nás sa so všetkou názornosťou ukázala negatívna úloha falošných histo­rických koncepcií, najmä nacionálnych predsudkov a precitlivenosti v his­torickej vede i v historickom vedomí národa.

Už v polovici päťdesiatych rokov, najmä po XX. zjazde KSSZ badať v oboch historiografiách cieľavedomejšie úsilie o zistenie historickej pravdy. To viedlo k prehĺbeniu bádania problematiky národných dejín. Aj pritom sa v našich historiografiách narazilo na mnohé diskutabilné problémy, lenže teraz už súčasne s nimi, nepochybne na základe spoločných marxisticko-le-ninských metodologických východísk, sa v mnohom stanoviská zblížili, ba vo viacerých kľúčových otázkach stotožnili, hoci aj naďalej ostali niektoré rozdielne stanoviská, ktoré si žiadali a žiadajú ďalšie zásadné riešenie.

Jedným z impulzov vzniku komisie bola aj okolnosť, že veľmi významná časť prameňov k dejinám slovenského ľudu (spred roku 1918) je v maďar­ských ústredných štátnych archívoch. Súčasne pre dejiny historického Uhor­ska, predovšetkým na skúmanie hospodárskych a spoločenských problémov, treba maďarským historikom preskúmať množstvo archívneho materiálu v slovenských centrálnych a regionálnych archívoch. Táto okolnosť vysvet­ľuje aj to, prečo v činnosti Komisie zaujíma popredné miesto sledovanie vzájomnej spolupráce našich archívov. Z československej strany sa už roku 1953 na zjazde maďarských historikov nastolila požiadavka spolupráce, predovšetkým na umožnenie systematického výskumu archívnych materiálov. Preto roku 1955 vznikli v Bratislave a Budapešti výskumné pracoviská na­šich akadémií, ktoré jestvujú podnes.

V činnosti Československo-maďarskej historickej komisie od jej prvého zasadnutia, ktoré bolo v Bratislave v dňoch 13. —17. júna 1960, možno roz­líšiť tri základné etapy: 1960-1963, 1963-1967 a 1971 až do súčasnosti.

Prvá etapa bola obdobím hľadania náplne a foriem činnosti komisie.

Na programe prvých troch zasadnutí, ktoré sa konali každoročne, striedavo v ČSSR a MĽR, boli vzájomné informácie o stave bádania v niektorých kľú­čových oblastiach, o celkovom rozvoji národných historiografií, o rozdiel­nych hodnoteniach niektorých historických problémov. Na každom zasad­nutí odzneli aj jedna-dve odborné prednášky z dosť rôznorodej proble­matiky. Na treťom zasadnutí sa načrtol dlhodobý i krátkodobý plán práce komisie, tematické okruhy a konkrétne témy odborných prednášok. Rokovalo sa o prehĺbení spolupráce medzi československým a maďarským archív­nictvom, čo je jedna z kardinálnych otázok ďalšieho rozvoja základného historického výskumu u nás i v MĽR. V tejto súvislosti sa osobitná pozor­nosť začala venovať hodnoteniu práce recipročných výskumných pracovísk oboch akadémií (pri Historickom ústave MAV v Budapešti a pri Historic­kom ústave SAV v Bratislave) a plneniu dohodnutej recipročnej výmeny mikrofilmových kópií archívnych materiálov, čo sa stalo jedným zO stálych bodov interných zasadnutí komisie.

Druhá etapa v práci Československo-maďarskej historickej komisie sa za­čína jej IV. zasadnutím (1963, Budapešť - Péč) a zahrnuje V. (1964, Bra­tislava - B. Bystrica), VI. (1965, Budapešť - Debrecín), VII. (začiatok roku 1967, Smolenice) a VIII. (koniec roku 1967, Budapešť - Segedín) zasad­nutie. Táto etapa znamenala predovšetkým prehĺbenie činnosti vo vedeckej oblasti. Ťažiskom zasadnutí komisie sa popri výmene informácií a širokej škále vedecko-organizačných otázok stávajú verejné vedecké zasadnutia — sympóziá, venované vopred dohodnutým kľúčovým problémom našich dejín. Tu sa na základe prednesených referátov obidvoch strán rozvíja ši­roká diskusia a výmena názorov, hľadajú sa spoločné teoreticko-metodo-logické východiská a zhodné hodnotenia. V tomto období to boli niektoré problémy hospodárskych dejín (baníctva a agrárnych dejín 18. stor.), otázka protifašistického boja našich národov, osobitne Slovenského národného povstania, problematika revolučných zmien po roku 1945 a výskumu ľudovo­demokratického obdobia našich dejín, spolupráca českých, slovenských a maďarských pokrokových síl medzi dvoma svetovými vojnami, a napokon otázky hodnotenia revolúcie 1848—1849 v habsburskej monarchii. Zara­denie tejto témy, ktorá patrí medzi tie problémy našich spoločných dejín, kde sa názory a hodnotenia československých a maďarských historikov vždy značne rozchádzali, na VII. zasadnutie komisie bolo motivované dob­rou snahou uzavrieť diskusie a publicistické polemiky, ktoré v polovici 60. rokov rozvírili hladinu spoločenského myslenia u nás i v Maďarsku a ne­žiadúcim spôsobom sa dotkli národného cítenia a národnej hrdosti na obi­dvoch stranách. Aj keď toto zasadnutie, príprave ktorého sa na obidvoch stranách venovala veľká pozornosť (preto sa nekonalo roku 1966, ale až začiatkom roku 1967), prirodzene, nevyriešilo všetky sporné otázky, zname­nalo významný krok vpred hlbokými analýzami i komparatívnymi pohľadmi, ktoré viedli k zhodným hodnoteniam maďarských i slovenských udalostí ro­kov 1848 — 1849 ako buržoáznych revolúcií, zhodnému hodnoteniu kontra­revolučnej politiky viedenského dvora a vzájomnému rešpektovaniu odliš­ných názorov a stanovísk v rade ďalších otázok (ohraničenosť maďarskej revolúcie a jej výsledkov, postup vodcov slovenského národnooslobodzova­cieho hnutia a i.). V tejto etape sa do pozornosti komisie dostávajú aj me­todologické problémy vyučovania dejepisu a výskumu všeobecných dejín. Ďalej sa prehlbuje spolupráca archívnych správ, riešia sa otázky pružnej výmeny informácií, používania jednotnej odbornej terminológie, vzdeláva,-nia archívnych pracovníkov a i.

Krízové roky 1968—1969 v Československu znamenali, podobne ako pri ostatných analogických komisiách, dočasné prerušenie činnosti Českoslo­vensko-maďarskej historickej komisie. Až po ich prekonaní bolo možné ob­noviť jej prácu a pokračovať v plnení vytýčeného programu. IX. zasadnu­tím (1971, Bratislava) sa začína nová, tretia etapa činnosti komisie. V tom­to období sa ďalej zvýrazňuje význam vedeckých diskusií v rámci jednotli­vých zasadnutí, ktoré sa vďaka rozšírenému programu (väčší počet re­ferátov, ktoré si obe strany vymieňajú ešte pred konaním zasadnutia, a ďalších pripravených príspevkov), širokej účasti odborníkov z hostiteľskej krajiny i samej nastoľovanej problematike stávajú významnými verejnými vedeckými podujatiami závažného spoločensko-politického dosahu. Na pro­gram sa znova dostávajú aj diskutabilné problémy, no ich prerokúvanie sa vyznačuje vecnosťou, snahou o vzájomné pochopenie vedeckej argumen­tácie partnera a o zbližovanie stanovísk. Na stúpajúcej úrovni týchto za­sadnutí sa pozitívne odzrkadľuje obojstranná vedecká náročnosť, rastúca metodologická a odborná úroveň národných historiografií a cieľavedomé úsilie o praktické uplatňovanie zásad a ducha socialistického internacio­nalizmu. Témami vedeckých zasadnutí od roku 1971 boli nasledovné prob­lémy: Feudálna národnosť a ideológia (IX. zasadnutie, 1971 v Bratislave); Buržoázne národné snahy a socialistické robotnícke hnutie od polovice 19. stor. do prvej svetovej vojny (X. zasadnutie, 1972 v Budapešti); Preni­kanie marxizmu-leninizmu do českého, slovenského a maďarského robot­níckeho hnutia (XI. zasadnutie, 1974 v Brne); Národnostná (menšinová) po­litika v Československu a Maďarsku medzi dvoma svetovými vojnami (XII. zasadnutie, 1976 v Budapešti); Triedne boje a hnutia v období neskorého feudalizmu (XIII. zasadnutie, 1977 v Martine); Boje o nezávislosť v 17. a 18. stor. v Uhorsku (XIV. zasadnutie, 1978 v Budapešti); Veľká októbrová socialistická revolúcia a povojnová revolučná vlna v strednej Európe (XV. zasadnutie, 1979 v Košiciach); Začlenenie Slovenska do stredovekého Uhor­ska (XVI. zasadnutie, 1981 vo Vespréme); Spoločné protiturecké boje v 16. a 17. stor. (XVII. zasadnutie, 1983 v Komárne).

Vedecký prínos všetkých týchto zasadnutí možno považovať jednoznačne za pozitívny tak z teoreticko-metodologickej, ako aj z odbornej materiálovej stránky. Pri prediskutúvaní jednotlivých problémov sa ukázali aj viaceré me­dzery v doterajších výskumoch, čo môže byť cenným podnetom pre zame­ranie ďalších bádaní tak v československej, ako aj maďarskej historiografii.

Pri prerokúvaní niektorých sporných problémov sa ukázalo, že formulova­nie extrémnych a pre partnerskú stranu neprijateľných záverov o spoločnom historickom vývoji Slovákov a Maďarov vo veľkej miere spôsobuje aj ne­znalosť, resp. ignorovanie všetkých výsledkov, ktoré v danej otázke dosiahla historiografia a príbuzné vedné disciplíny (archeológia, jazykoveda a i.) partnerskej strany.

Významnou oblasťou činnosti Československo-madarskej historickej komi­sie aj zo širšieho kultúrnopolitického hľadiska bolo v období po roku 1971 vzájomné posudzovanie a prediskutúvanie učebníc dejepisu a historických čítaniek pre stredné školy v Československu a v Maďarsku. Tejto otázke ko­misia venovala osobitnú pozornosť na troch svojich zasadnutiach (1974, 1976, 1977). Aj keď pri týchto diskusiách bolo na obidvoch stranách dosť vzájomných konkrétnych kritických pripomienok, treba zdôrazniť, že až na nepatrné výnimky sa vo všetkých sporných prípadoch dospelo k pozitívnym a pre obidve strany uspokojivým záverom a riešeniam. Komisia ich vo forme odporúčaní predložila príslušným zodpovedným orgánom obidvoch strán a pri nových vydaniach učebníc sa na oboch stranách aj realizovali.

Užitočným doplnkom činnosti Komisie už od začiatku jej činnosti sú štu­dijné exkurzie, organizované počas jej zasadnutí, ktoré umožňujú účastní­kom zasadnutí oboznamovať sa s historickými a kultúrnoumeleckými pamiat­kami hostiteľskej krajiny, návšteva vedeckých a pedagogických inštitúcií, archívov, múzeí a pod., čo významnou mierou prispieva k vzájomnému po­znávaniu, upevňovaniu osobných kontaktov a rozširovaniu spolupráce.

O postupnom raste aktivity a významu Československo-maďarskej histo­rickej komisie svedčí aj jej postupne sa rozširujúce zloženie. Pri svojom ustanovení mala Komisia iba 6 členov (3 + 3 z každej strany), no čoskoro tento počet vzrástol na 10 (5 + 5). Postupom času sa tento počet ešte zdvojnásobí I (roku 1972 - 9 + 9, roku 1980 - 10 + 10), najmä ako dô­sledok rastu jej významu a záujmu všetkých hlavných historických praco­vísk v ČSSR a MLR podieľať sa na jej práci. V súčasnom období sú v Komisii zastúpené hlavné historické pracoviská ČSAV, SAV a MAV, stranícke his­torické pracoviská, vysokoškolské historické pracoviská, vedúce archívne inštitúcie MĽR a SSR a vojenské historické ústavy. Vo funkcii predsedov Komisie sa z československej strany vystriedali univ. prof. Jaroslav Dubnic­ký (1960-1969), dr. Ján Tibenský, DrSc. (1970-1975), akademik Miloš Gosiorovský (1976-1978) a dr. Vladimír Matula, DrSc. (od roku 1979); z maďarskej strany akademická Emma Ledererová (1960—1966), člen korešp. MAV Endre Arató (1966—1977) a univ. prof. Emil Niederhauser, DrSc. (od voku 1978).

V posledných rokoch (od roku 1979) došlo k vzájomnej dohode obidvoch strán, aby sa zasadnutia komisie konali pravidelne iba raz za dva roky (predtým sa až na malé výnimky konali každoročne) a aby sa o to väčšia pozornosť venovala príprave ich programu. Vychádzalo sa pritom najmä zo skutočnosti, že od roku 1975 sa na základe dohody o spolupráci medzi

Historickým ústavom MAV a Ústavom historických vied SAV konajú každé dva roky medziústavné sympóziá a pracovné stretnutia vedúcich predsta­viteľov týchto partnerských ústavov, ktoré v značnej miere rozširujú mož­nosti vzájomnej spolupráce a riešia rad spoločných problémov.

Pokiaľ ide o ďalšie perspektívy činnosti Československo-maďarskej ko­misie, má táto stále široké pole pôsobnosti a význam jej postavenia sa nijako nezmenšuje, naopak, rastie spolu s rastúcimi úlohami našej histo­rickej vedy a jej významným spoločenským poslaním v období budovania rozvinutej socialistickej spoločnosti, pri rozširovaní a prehlbovaní jej in­ternacionálnych zväzkov v duchu záverov XVI. zjazdu KSČ a XIII. zjazdu MSRS. Vzhľadom na svoje v značnej miere špecifické postavenie komisia môže zohrať významnú úlohu aj pri prekonávaní nemarxistických názorov na historickú minulosť a vzťahy našich národov a pri eliminácii ich nežia­dúceho pôsobenia na spoločenské myslenie na obidvoch stranách.

Prof. PhDr. Emil Niederhauser,
predseda maďarskej sekcie
Československo-maďarskej historickej komisie

DrSc,   PhDr. Vladimír Matula, DrSc,
predseda československej sekcie
Československo-maďarskej historickej komisie

---

Členovia Československo-maďarskej historickej komisie v rokoch 1960-1985

A. Československá sekcia

PhDr. Michal Barnovský, CSc, od r. 1980
PhDr. Dagmar Čierna, CSc, od r. 1974
Akademik Ján Dekan, 1970—1976
Prof. PhDr. Jaroslav Dubnický — predseda 1960—1969
PhDr. Andrej Gabaľ, CSc, od r. 1979
Akademik Miloš Gosiorovský, predseda 1976—1978
Prof. PhDr. Milan Hübl, CSc, 1962—1969
PhDr. Michal Kušík, CSc, 1962—1974<
PhDr. Richard Marsina, DrSc, tajomník 1960—1964, opäť od r. 1970
PhDr. Vladimír Matula, DrSc, predseda od r. 1979
PhDr. Július Mesároš, DrSc, — tajomník 1966—1969
PhDr. Ján Novotný, CSc, 1967—1969
Doc PhDr. Václav Peša, DrSc, podpredseda od r. 1970
Akademik Viliam Plevza, 1970—1978
Doc PhDr. Richard Pražák, CSc, od r. 1970
Akademik Jaroslav Purš, 1960—1967Ph
Dr. Elemír Rákoš, od r. 1975
PhDr. Michal Suchý, CSc, 1977—1979
plk. PhDr. Ján Šimovček, CSc, od r. 1980
PhDr. Milan Šmerda, CSc, od r. 1970
PhDr. Ján Tibenský, DrSc, predseda 1970—1975
PhDr. Jozef Vlachovič, CSc, tajomník 1964—1965, člen 1970 - 1977

B. Maďarská sekcia

Akademička Erzsébet Andicsová, 1966—1970
Člen korešp. Endre Arató, 1960—1966, predseda 1966—1977
PhDr. Magda Ádámová, DrSc, tajomníčka  1964—1966,    členka  1966—1977, podpredsedníčka od r. 1978
PhDr. László Benczédi, CSc, od r. 1966
Prof. PhDr. István Dolmányos, DrSc, 1964—1975
PhDr. Agnes Godóová, CSc, 1978—1980
PhDr. Gyorgy Granasztói, CSc, 1976—1978, tajomník od r. 1978
PhDr. Gábor G. Kemény, CSc, 1967—1981
PhDr. László Kôvágó, DrSc, 1964—1966, tajomník 1966—1967, člen od r. 1967
Prof. PhDr. Emma Ledererová, DrSc, predsedníčka 1960—1966
PhDr. Ernö Marosi, CSc, 1976—1980
Akademik Gyula Mérei, predseda 1966
Prof.  PhDr.  Emil  Niederhauser,  DrSc,   1970—1973,  podpredseda  1973—1978, predseda od r. 1978
PhDr. Oszkár Paulinyi, CSc, tajomník 1960—1964
Doc. PhDr. Magda Somlyaiová, CSc, od r. 1966Ph
Dr. Antal Szedô, 1964—1970
PhDr. János Varga, DrSc, od r. 1970
Prof. PhDr. Gyula Vargyai, DrSc, od r. 1980

---

Prehľad zasadaní Československo-maďarskej historickej komisie v rokoch 1960-1985

Prvé zasadanie: 13. —17. 6. 1960, Bratislava, otváranie; úvodné prejavy predniesli predsedovia maďarskej a československej sekcie prof. Emma Ledererová a prof. Jaroslav Dubnický. Vedecké témy: Štruktúra uhorskej spoločnosti vo včasnom stredoveku (E. Ledererová); Vlastníctvo a spoločnosť v stredoslovenských banských mestách (O. Paulinyi).

Druhé zasadanie: 23.-26. 10. 1961, Budapešť a Miškolc. Určenie ak­tuálnych problémov v rámci spolupráce československej a maďarskej histo­rickej vedy, organizačné otázky, ideologické problémy. Vedecké témy: O slo­venskom národnom obrodení a jeho problémoch (J. Dubnický); O prie­myslovej revolúcii v Československu (J. Purš). V Miškolci referát o stave bádania k dejinám hutníctva v MLR.

Tretie zasadanie: 23.-27. 10. 1962, Praha. Štrukturálne zmeny v práci komisie (zvýšenie počtu stálych členov), zostavenie dlhodobého a krátko­dobého pracovného plánu. Vedecká téma: Maďarsko a Malá dohoda v ob­dobí pred druhou svetovou vojnou (1937—1938), (M. Ádámová).

Štvrté zasadanie: 16. —19. 10. 1963, Budapešť a Päťkostolie. Diskusia o teoretických a metodologických problémoch vyučovania dejepisu a vý­skum všeobecných dejín; základné referáty vypracovali z československej strany E. Stavrovský a M. Húbl, z maďarskej sitrany J. Perényi. V Päťkostolí: O minulosti a historickom spracovaní dolovania uhlia v Maďarsku (H. Babics); O problematike agrárnych dejín 18. storočia (L. Rúzsás).

Piate zasadanie: 20.—23. 10. 1964, Bratislava a Banská Bystrica. Vzá­jomná informácia o výsledkoch bádania na úseku všeobecných dejín, uve­rejňovanie štúdií maďarských historikov v československých periodikách a českých a slovenských historikov v maďarských periodikách. Návrh na užšiu spoluprácu v oblasti archívnictva a dlhodobé stáže pracovníkov. Vedecké témy: Slovenské národné povsitanie roku 1944 (M. Kropilák); Slovenské ná­rodné povstanie a maďarské odbojové hnutie (I. Pintér).

Šieste zasadanie: 23.-26. 11. 1965, Budapešť a Debrecín. Dohoda o vý­mene vyučovacích plánov katedier archívnictva v Budapešti a Bratislave; vzájomné recenzovanie prác a publikovanie štúdií v historických periodikách. V rámci vedeckej témy Československo a Maďarsko v období budovania ľudovodemokratického zriadenia odzneli referáty: Problematika revolučných zmien v Československu v rokoch 1945—1946 (M. H ubi); Hospodárske prob­lémy ľudovodemokratického vývoja v Maďarsku (T. Berend).

Siedme zasadanie: 28. 2.-3. 3. 1967, Smolenice. Vedecká diskusia o zá­kladných otázkach hodnotenia revolučných hnutí rokov 1848 — 1849 v habs­burskej monarchii. Referáty: Demokratické názory súčasníkov na revolúciu a kontrarevolúciu 1848 — 1849 (E. Arató); Slováci a Maďari v rokoch 1848 až 1849 (Ľ. Haraksim); Za lepšie pochopenie meruôsmeho roku (Gy. Spira); K súčasnej polemike našich a maďarských historikov o marxistickom hodno­tení revolúcie 1848 — 1849 (J. Novotný); Či treba revidovať názory Marxa a Engelsa na revolúciu 1848—1849? (J. Mésároš).

Ôsme zasadanie: 27. —30. 11. 1967, Budapešť a Segedín. Zostavenie dl­hodobého a krátkodobého pracovného plánu. Vedecká téma: Otázky spo­lupráce maďarských, českých a slovenských pokrokových síl medzi dvoma svetovými vojnami. Referáty: K problematike vzťahov československých a maďarských pokrokových síl medzi dvoma vojnami (D. Csizmadia); Buda­peštianske roky Antona Straku (Gábor G. Kemény); Vzťahy maďarského a československého robotníckeho hnutia v rokoch 1920—1921 (F. Boros); Česká historiografia o dejinách 20. storočia (M. Húbl).

Deviate zasadanie: 3.-8. 5. 1971, Bratislava. Prerokovanie otázok spo­lupráce v novej etape činnosti komisie. Vedecká téma: Vývoj feudálnej ná­rodnosti. Referáty: Národnosť a národné povedomie v stredovekom Uhor­sku (J. Szúcs); Veľká Morava a problém formovania staromaďarskej národ­nosti (J. Dekan); Vývoj maďarského národného povedomia v 11. —13. sto­ročí (J. Perényi); Vývin slovenskej národnosti v stredoveku (P. Ratkoš); Svoj­ráznosť maďarského stavovského „národného" povedomia v 16.— 17. sto­ročí (L. Benczédi); O maďarskej „národnej" ideológii v 18. storočí (E. Ara­tó); Formovanie ideológie slovenskej feudálnej národnosti a buržoázneho národa (J. Tibenský).

Desiate zasadanie: 6.-9. 12. 1972, Budapešť. Zostavenie rámcového plánu činnosti komisie (spolupráca ústavov oboch akadémií, katedier vy­sokých škôl a archívov; vzájomné posudzovanie učebníc dejepisu). Vedecké sympózium na tému: Ideové prúdy v maďarskej, českej a slovenskej poli­tike v poslednej tretine 19. a začiatkom 20. storočia. Referáty: Hlavné rysy národných hnutí vo východnej Európe (1860—1914), (E. Niederhauser); Recepcia Sándora Petôfiho v českej spoločnosti a kultúre (R. Pražák); Li­berálne a demokratické požiadavky v ústavných plánoch L. Kosutha v emig­rácii (Gy. Szabad); Smery poľnohospodárskej politiky v Uhorsku na prelo­me storočia (F. Pôlôskei); Česká buržoázna politika a jej ideové prúdy pred prvou svetovou vojnou (T. Vojtech); Československá sociálna demokracia pred prvou svetovou vojnou (V. Peša); Miesto a význam slovenskej sociálnej demokracie v robotníckom hnuití Uhorska do roku 1918 (P. Hapák).

Jedenáste zasadanie: 1. —5. 4. 1974, Brno. Sympózium na tému: Pre-nilnnio mnrxi7mu-ieninizmu do českého, slovenského a maďarského robot­níckeho hnutia. Referáty: Začiatky šírenia marxizmu v českom robotníckom hnutí (V. Peša); Ideologicko-politický rozvoj robotníckeho hnutia v Uhorsku vo svetle programov strany 1868—1918 (E. Vinczeová — T. Erényi); Niekto­ré problémy prenikania marxistického myslenia na Slovensku pred rokom 1918 (T. Múnz); Vytlačenie Manifestu komunistickej strany v Brne roku 1893 (A. Verbík); Predpoklady šírenia a prvé ohlasy marxizmu na Slovensku do roku 1890 (Z. Pásztor); Niektoré otázky vzťahu slovenskej národnej in­teligencie k socializmu v čase založenia II. internacionály (Fr. Pili). Disku­sia o slovenských a maďarských stredoškolských učebniciach dejepisu.

Dvanáste zasadanie: 5.-9. 4. 1976, Budapešť. Diskusia o slovenských a maďarských učebniciach dejepisu. Vedecká téma: Problematika národnost­nej (menšinovej) politiky v Maďarsku a v Československu medzi dvoma sve­tovými vojnami. Referáty: Maďarsko-československé medzištátne vzťahy me­dzi dvoma svetovými vojnami (M. Adamova); Obchodno-poliitické vzťahy buržoázneho Československa a horthyovského Maďarska (M. Romportlová); Sociálne aspekty v riešení národnostnej otázky medzivojnového Českoslo­venska (A. Bartlová); O spolupráci maďarskej a slovenskej pokrokovej in­teligencie v buržoáznom Československu (E. Arató); Národnostná politika na slobodnom území Slovenska, sept. 1944 — marec 1945 (D. Čierna); Sme­ry národnostnej politiky Maďarska v kontrarevolučnom období (L. Tilkovszky).

Trináste zasadanie: 13.— 17. 6. 1977, Martin. Vedecká téma: Triedne hnutia neskorého feudalizmu. Referáty: Charakteristické rysy triednych bo­jov poddaného ľudu v českých krajinách v 17.— 18. storočí v porovnaní s pomermi v Poľsku a Uhorsku (M. Šmerda); Niekoľko zvláštností uhor­ských sedliackych hnutí v 16. —17. storočí (F. Szakály); Periodizácia a typo­lógia východoeurópskych sedliackych hnutí (L. Makkai); K niektorým otáz­kam poddanských hnutí na Slovensku v období neskorého feudalizmu (P. Horváth); Postavenie a formy vykorisťovania banského robotníctva na Slo­vensku v období neskorého feudalizmu (J. Vozár); Miesto baníckych hnutí zo začiatku 18. storočia v dejinách uhorských triednych bojov (G. Hecke-nast). Diskusia o maďarských a slovenských dejepisných čítankách.

Štrnáste zasadanie: 4.-8. 12. 1978, Budapešť. Vedecké sympózium na tému: Problémy bojov o nezávislosť v 17. a 18. storočí v Uhorsku. Referáty: Otázka pokroku v bojoch o nezávislosť (B. Kôpeczi); Problémy absolutizmu v Európe v 16.— 17. storočí (P. Zs. Pach); Stavovská anarchia a centrali­zácia v bojoch proti Habsburgovcom koncom 17. storočia (L. Benczédi); Poddanská politika a štátna samostatnosť so zvláštnym zreteľom na rákó-ciovský boj za slobodu (A. R. Várkonyiová); Uhorské stavy a habsburský ab­solutizmus (A. Špiesz); Hospodársky vývoj na Slovensku v 17. a začiatkom 18. storočia (Š. Kazimír); O účasti poddaných v stavovských povstaniach (P. Horváth); O bojoch banského robotníctva v čase uhorských stavovských povstaní (J. Vozár); O Čechoch a Maďaroch v 17. a 18. storočí (M. Šmerda).

Pätnáste zasadanie: 4.-7. 6. 1979, Košice. Vedecká téma: Veľká októb­rová socialistická revolúcia a revolučná vlna v strednej Európe v rokoch 1917—1921. Referáty: V. I. Lenin a povojnová revolučná vlna v strednej Európe (P. Kanis); O vzťahu Maďarskej republiky rád k ostatnej Európe (S. Vadász); O ceste uhorskej robotníckej triedy k revolúcii roku 1918 (J. Kende); O mieste Slovenskej republiky rád vo vývoji robotníckeho hnutia na Slovensku do ľubochnianskeho zjazdu (P. Hapák); Sociálna prestavba hospodárstva za Maďarskej republiky rád (G. Péteri); Začiatky vytvárania robotníckej strany nového typu v ČSR v rokoch 1918-1919 (V. Peša); O me­dzinárodných podmienkach vzniku Slovenskej republiky rád (D. Kováč); Národnostná politika Maďarskej republiky rád (L. Kôvágó); Šmeralovo chápanie socialistickej revolúcie v Československu (J. Galandauer).

Šestnáste zasadanie: 15.-18. 9. 1981, Vesprém. Sympózium na tému: Začlenenie Slovenska do stredovekého uhorského štátu. Referáty: Začlene­nie územia dnešného stredného a východného Slovenska do uhorského štá­tu (Gy. Gyôrffy); Štrukturálne premeny a územie, 1250 — 1300 (J. Szúcs); O stredovekej uhorskej šľachte slovenského pôvodu (E. Fúgedi); Osídlenie Slovenska od 11. storočia do roku 1250 (R. Marsina); Sloviensko-slovenská kontinuita (P. Ratkoš); Začiatky a model uhorského štátu (V. Sedlák); O nie­ktorých otázkach datovania a typologického zaradenia legiend o prvých uhorských svätcoch (R. Pražák); Najnovšie príspevky archeologického bá­dania k poznaniu dejín Slovenska v 9.-11. stor. (A. Ruttkay); Otázky kul­túrneho vplyvu a vzdelanosti v prvých storočiach uhorského štátu (J. Sopko).

Sedemnáste zasadanie: 3.-6. 10. 1983, Komárno. Vedecké sympózium na tému: Spoločné protiturecké boje v 16.-17. storočí. Referáty: Charak­ter osmanskej moci v severnom pohraničí v 16. storočí (V. Kopčan); Nákla­dy na udržiavanie uhorskej línie pohraničných pevností začiatkom 17. sto­ročia (K. Benda); Zdaňovanie okrajových oblastí Turkami dobytých území v 17. storočí (K. Hegyiová); Bitva o Vídeň a české zemé (M. Šmerda); Ži­votné pomery vojakov pohraničných pevností v 17. storočí (L. Benczédi); Posledné obdobie tureckej moci na Slovensku, 1663—1683 (P. Horváth); Vzťah osmanskej vlády k Imrichovi Thokólymu (Z. Veselá); Invázia Turkov do Trenčianskej stolice roku 1663 (J. Kočiš). Vzájomná informácia o vyučo­vaní dejepisu na univerzitách v Československu a Maďarsku. Na osemnáste zasadanie roku 1985 v Budapešti sa určila vedecká téma: Problémy socia­listickej revolúcie a výstavby ČSSR a MĽR 1945-1985, ktorá sa prerokuje na dvojdennom sympóziu.

---

Bibliografia v ČSSR uverejnených štúdií a správ zo zasadaní Československo-maďarskej historickej komisie

A. Štúdie

1. Ledererová, Emma: Štruktúra uhorskej spoločnosti v ranom stredoveku. Hist. čas. 8, 1960, s. 509—525.
2. Adamova, Magda: Maďarsko a Malá dohoda v období pred druhou svetovou válkou (1937—1938). Čs. čas. hist. 11, 1963, s. 742—758.
3. Szúcs, Jenô: „Národnosť a národné povedomie" v stredoveku. Vytváranie jed­notnej terminológie. Hist. čas. 19, 1971, s. 495—548.
4. Benczédi, László: Maďarské stavovské národné povedomie v 16.—17. storočí. Tamže, s. 549—558.
5. Arató, Endre: Charakteristické črty maďarskej národnej ideológie v 18. storočí. Tamže, s. 559—574.
6. Tibenský, Ján: Formovanie sa ideológie slovenskej feudálnej národnosti a buržoáz­neho národa. Tamže, s. 575—591.
7. Perényi, József: Vývoj maďarského „národného povedomia" v 11.—13. storočí. Hist, čas. 20, 1972, s. 1—18.
8. Ratkoš, Peter: Otázky vývoja slovenskej národnosti do začiatku 17. stor. Tamže, s. 19—64.
9. Pražák, Richard: K ohlasu díla Sándora Petófiho v českých liberálné-demokratických kruzích a v délnickém hnutí v 2. pol. 19. stol. se zvláštním zŕetelem na úlohu Jana Nerudy pri recepci Petófiho díla. In: Život a dielo Sándora Petófiho a Imre Madácha. Bratislava 1973, s. 73—91. (Skrátené znenie in: Tvorba, č. 1 z 3. 1. 1973, s. 7.)
10. Vinczeová, S. Edita — Erényi, Tibor: Ideové politický vývoj délnického hnutí v Čechách v zrcadle programu strany. Čas. Mat. moravské 94, 1975, s. 17—35.
11. Peša V.: Počátky šírení marxismu v českém délnickém hnutí. Čas. Mat. mor. 94, 1975, s. 35—47.
12. Arató, Endre: Z dejín maďarsko-slovensko-českých vzťahov v období prvej republiky. In: Vybrané kapitoly z dejín európskych socialistických krajín. Bratislava 1975, s. 229 —272.
13. Pôlôskei, Ferenc: K roľníckym hnutiam v Uhorsku na prelome 19. a 20. storočia. Hist. čas. 26, 1978, s. 569—580.
14. Smerda, Milan: Česi a Uhry po tŕicetileté valce (K politice leopoldovského absolu-tismu v poddanské otázce.) Čas. Matice moravské 98, 1979, s. 279—295.
15. Špiesz, Anton: Absolutistické snahy Habsburgovcov a uhorské stavy v druhej pol. 17. a na zač. 18. storočia. Hist. čas. 27, 1979, s. 208—221.
16. Horváth, Pavol: O účasti poddaných v protihabsburských stavovských povstaniach. Hist. čas. 27, 1979, s. 357—368.
17. Šmerda, Milan: Úlohy a charakteristické rysy tŕídních boju poddaného lidu v českých zemích, Uhrách a jižním Polsku v období pozdního feudalismu. Hist. štúdie 25, Bra­tislava 1981, s. 79—100.
18. Ratkoš, Peter: Kontinuita slovenského osídlenia v 9.—11. storočí. In: Slovenský ľud po rozpade Veľkomoravskej ríše, Bratislava 1984, s. 13—38.
19. Marsina, Richard: O osídlení Slovenska od 11. do polovice 13. storočia. Tamže, s. 39—59.
20. Sedlák, Vincent: Nemaďarské vplyvy na začiatky uhorského štátu. Tamže, s. 60—82.
21. Ruttkay, Alexander: Najnovšie príspevky archeologického bádania k poznaniu dejín Slovenska v 9.—11. storočí. Tamže, s. 83—92.
22. Pražák, Richard: K dataci a typologickému zarazení legend o nejstarších uherských svétcích 11. století. Tamže, s. 93—108.
23. 23. Sopko, Július: Otázky kultúrneho vplyvu a vzdelanosti v prvých storočiach uhorského štátu. Tamže, s. 109—119.

B. Správy

1. zasadanie — 1960: Hist. čas. 9, 1961, s. 174 (J. Sirácky).
2. a 3. zasadanie — 1961 a 1962: Hist. čas. 11, 1963, s. 518—519 (R. Marsina).
4. zasadanie — 1963: Hist. čas. 12, 1964, s. 310 (R. Marsina).
5. zasadanie — 1964: Hist. čas. 13, 1965, s. 303—304 (J. Vlachovič).
6. zasadanie — 1965: Hist. čas. 14, 1966 s. 512—513 (J. Vlachovič).
7. zasadanie — 1966: Hist. čas. 15, 1967, s. 480—483 (J. Mesároš).
9. zasadanie — 1971: Hist. čas. 19, 1971, s. 634—635 (R. Marsina); Slovanský prehled 57, 1971, s. 338—340 (M. Šmerda).
10. zasadanie — 1972: Slovanský prehled 59, 1973, s. 166—168 (M. Šmerda).
11. zasadanie — 1974: Hist. čas. 22, 1974, s. 480—482 (R. Marsina), Slovanský prehled 60, 1974, s. 443—445 (M. Šmerda); Universitas 7, 1974/4, s. 70—71 (R. Pražák).
12. zasadanie — 1976: Hist. čas. 25, 1977, s. 151—153 (R. Marsina); Slovanský prehled 63, 1977, s. 494—495 (M. Šmerda).
13. zasadanie — 1977: Hist. čas. 25, 1977, s. 640—641 (R. Marsina).
14. zasadanie — 1978: Hist. čas. 27, 1979, s. 622—623 (R. Marsina); Slovanský prehled 65, 1979, s. 163—165 (M. Šmerda).
15. zasadanie — 1979: Hist. čas. 28, 1980, s. 179—180 (R. Marsina); Slovanský prehled 65, 1979, s. 426—428 (R. Pražák).
16. zasadanie — 1981: Hist. čas. 30, 1982, s. 513—515 (R. Marsina).
17. zasadanie — 1983: Hist. čas. 32, 1984, s. 346—347 (R. Marsina); Universitas 17, 1984, (R. Pražák).

---

Bibliografia v MĽR uverejnených štúdií a správ zo zasadaní Československo-maďarskej historickej komisie

A. Štúdie

1. Dubnický, Jaroslav: A szlovák nemzeti ébredés problémái. Századok 97, 1963, s. 172 — 185.
2. Kropilák, Miroslav: Néhány új szempont a Szlovák Nemzeti Felkelés tôrténetéhez. Századok 99, 1965, s. 893—909.
3. Csizmadia, Dezsó: A csehszlovák-magyar haladó erók két világháború kôzôtti kap-csolatainak problémáihoz. A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Tôrténettu-dományi Osztályának Kôzleményei 17/1, 1968, s. 101—123.
4. Kemény, G. Gábor: Anton Straka budapesti évei. Tamže, s. 125—134.
5. Boros, Ferenc: A csehszlovák-magyar forradalmi, haladó kapcsolatok tôrténelmének, egyes kérdései a magyar ellenforradalmi rendszer elsô éveiben (1919—1921). Tamže, s. 135—152.
6. Szücs, Jenö: „Nemzetiség" és „nemzeti ôntudat" a kôzépkorban. Szempontok egy egységes fogalmi nyelv kialakitásához. In: Nemzetiség a feudalizmus korában. Tanul-mányok. (Ertékezések a tôrténeti tudományok kôréból. Uj sorozat 64.) Budapest, 1972, s. 9—71.
7. Dekan, Ján: A Nagymorva Birodalom és az ó-morva nemzetiség problematikája. Tamže, s. 72 —82.
8. Perényi, József: A magyar „nemzeti ôntudot" fejlódése a 11.—13. században. Tamže, s. 83—101.
9. Ratkoš, Peter: A szlovák nemzetiség fejlódése a 16. sz. végéig. Tamže, s. 102—119.
10. Benczédi, László: A magyar rendi nemzettudat sajátosságai a 16.—17. században. Tamže, s. 120—129.
11. Arató, Endre: A magyar „nemzeti" ideológia jeilemzó vonásai a 18. században. Tamže, s. 130—181.
12. Tibenský, Ján: A szlovák nemzetiség és a burzsoá nemzet kialakulása. Tamže, s. 182 až 202.
13. 13. Šmerda, Milan: A csehek és Magyarország a harmincéves háboru után (A lipótl abszolutizmus jobbágypolitikájának kérdéséhez). Acta Univ. Debreceniensis. Ser. Histo­rka XXIX, Debrecen 1980, s. 22—43.
14. Pražák, Richard: A 11. századi legelsô magyarországi szentekról szóló legendák da' tálásának és tipológiai besorolásának néhány kérdéséról. Tôrténelmi Szemle 25, 1982, s. 444—457.
15. Benda, Kálmán: A magyar végvári voňal fenntartásának kôltségei a XVII. század elején. In: Magyarországi végvárak a XVI.—XVII. században. Tanulmányok. Eger 1983, s. 49—59 (Studia Agriensia 3).
16. Marsina, Richard: A mai Szlovákia terúletének betelepúléséról a 11. századtól a 13. század kôzepéig. Történelmi szemle 3, 1984, s. 370—389.

B. Správy

Arató, Endre: Beszámoló a Magyar-Csehszlovák Tôrténész Vegyesbizottság 1963. évi munkájáról és ez évi feladatairól. Századok 98, 1964, s. 322—323. Csehszlovák-magyar tôrténész megbeszélés Szomolányban, Századok 101, 1967, s. 804 —805.

A Magyar Csehszlovák Tôrténész Vegyesbizottság 1967. november 28-i szegedi tudomá­nyos úlése. A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Tôrténettudományi Osztályá­nak Kôzleményei 17/1, 1968, s. 97—154.

Arató, Endre: A Magyar Tudományos Akadémia irányitása alatt múkôdó tôrténész ve-gyesbizottságok munkájáról. A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Tôrté­nettudományi Osztályának Kôzleményei 21/1—2, 1972, s. 43—59.

Benczédi, László: A Magyar-Csehszlovák Tôrténész Vegyesbizottság tudományos úlése. Századok 106, 1972, s. 814—826.

Arató, Endre: Beszámoló a Magyar-Csehszlovák Tôrténész Vegyesbizottság 1974 ápri-lisi úléséról. Századok 108, 1974, s. 771—775.

r. 1. (Niederhauser, Emil): A Magyar Csehszlovák Tôrténész Vegyesbizottság tudomá­nyos úlésszaka. Századok 110, 1976, s. 1106—1120.

Szakály, Ferenc: Beszámoló a Magyar-Csehszlovák Tôrténész Vegyesbizottság 13 úlés-szakáról. Századok 113, 179, s. 120—131.

Szarka, László: Session scientifique hungaro-tchécoslovaque au sujet des guerres d'indé-pendance dans la Hongrie des XVII— XVIIIe siécles. Acta Historica Academiae Scien-tiarum Hungaricae 25/1—2, 1979, s. 155—163.

Szarka László: Magyar-csehszlovák tanácskozás az 1917—1921 kôzôtti kôzép-Európai forradalmi hullámról. In: A nemzetkôzi munkásmozgalom tórténetéból. Évkönyv 1981. Budapest 1980, s. 297.

---

Image may be NSFW.
Clik here to view.

ELŐSZÓ

A Magyar - Csehszlovák Történész Vegyesbizottság  fennállásának negyedszázados évfordulójára jelenik meg ez a kötet. Célja, hogy át­tekintést adjon a vegyesbizottság tevékenységéről, eredményeiről. Ezért az első részben egyfajta adattárat közöl, beszámolót a végzett munkáról, az ülésszakok pontos jegyzékét, a vegyesbizottság tisztség­viselőinek és tagjainak névsorát, az idáig megjelent előadások és a bizottsági munkáról szóló beszámolók bibliográfiáját. A második, ter­jedelmesebb részben válogatást közöl azokból a tudományos ülésszako­kon elhangzott előadásokból, amelyek többsége eddig egyik országban sem került kiadásra. Az előadásokat általában változatlan szöveggel közöljük, egyes szerzők azonban tanulmányukat átdolgozták.  (Ezt a ta­nulmányok végén az eredeti előadás, illetve az átdolgozás idejének együttes feltüntetésével jelöltük.)A két tagozat által - illetékes­ségük szerint - közösen összeállított válogatás hét magyar, öt szlo­vák és két cseh történész előadásának szövegét tartalmazza. Az egyes korszakokról párba állítva közlünk magyar, illetve szlovák vagy cseh szerzőtől egy-egy tanulmányt, hogy a történelmi sorsközösség néhány fordulópontját a három szomszéd nemzet fejlődési sajátosságainak, tör­ténelmi önismeretének szempontjából is közelebb hozzuk az olvasóhoz.

A magyar kiadvánnyal párhuzamosan és közel azonos tartalommal az évforduló alkalmából Csehszlovákiában is megjelenik a vegyesbizott­ság 25 éves munkáját dokumentáló válogatás.

Reméljük, hogy a vegyesbizottság ezzel a kiadványával, mint egész eddigi munkásságával, hozzájárul a két ország történettudományának együttműködéséhez, nemzeteink történelmének kölcsönösen jobb és iga­zabb megismeréséhez, a népeink közti barátság elmélyítéséhez.

---

NIEDERHAUSER EMIL—VLADIMÍR MATULA: A MAGYAR—CSEHSZLOVÁK TÖRTÉNÉSZ VEGYESBIZOTTSÁG NEGYEDSZÁZADA

I. A Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt az utóbbi közel há­rom évtized során számos történész vegyesbizottság jött létre, első­sorban a szomszédos országok történészeivel. Ezeknek az a céljuk, hogy az illető országok történészei közti együttműködést, a kölcsö­nös tájékozódást, a kutatást, a vitás kérdések megbeszélését előse­gítsék, s ezzel hozzájáruljanak a két ország történettudományának fejlődéséhez.

A vegyesbizottságok sorában a magyar-csehszlovák az elsők közt alakult meg   a két akadémia közt 1959. december 16-án kötött megál­lapodás alapján. Negyedszázados fejlődéséről kívánunk az alábbiakban vázlatos áttekintést nyújtani.

A bizottság működésének megértéséhez kissé vissza kell nyúlni a múltba. A három érintett nép, a magyar, a cseh és a szlovák hosszú évszázadokon keresztül a Habsburg-birodalom keretén belül együtt élt. A szlovákok és magyarok pedig már azt megelőzően is néhány századon át közös hazában, az önálló középkori magyar állam keretei közt fej­lődtek. Ennek az együttélésnek, különösen magyar-szlovák vonatkozás­ban számos pozitív elemét tartjuk számon. Persze a polgári nemzetek kialakulásának a kezdeteitől, a nemzeti ébredés vagy megújulás korá­tól, amely ezeknek a népeknek a történetében valamikor a 18. század utolsó évtizedeiben indult meg, a kapitalista fejlődés kibontakozá­sának megfelelően, a pozitív hagyományok mellé egyre több ellentét, súrlódás lépett, elsősorban a szlovákok elnyomása, a magyarországi politikai élet keretein kívül rekesztése révén, de nőttek az ellen­tétek a Habsburg-birodalom keretein belül a magyarokhoz képest po­litikai szempontból hátrányosabb helyzetben lévő csehek és a magya­rok között is. A Monarchia felbomlása, az utódállamok létrejötte csak növelte az ellentéteket, háttérbe szorítva a pozitív hagyományokat, a nemzetiségi problematika pedig, fordított előjellel, de voltakép­pen továbbra is megoldatlan maradt. A történeti Magyarország hely­reállítására irányuló anakronisztikus revizionista törekvések, a csehszlovákiai magyar kisebbség felemás helyzete és a csehszlovák kormányzat védekezése a magyar revizionizmus ellen, majd a hitleri Németország beavatkozása, újabb területi változások élezték az el­lentéteket. A fasiszta uralom alóli felszabadulás és a szocialista rendszer kiépítése fokozatosan lehetővé teszi a kérdések megnyugta­tó megoldását, amint azt a legutóbbi két évtizedben elért eredmények bizonyítják.

A polgári történetírás korábban nagyobbrészt az ellentétek kié­lezésének az irányában működött. Persze akadtak kivételek, például azok, akik - különösen a második világháború éveiben - józanabb és kölcsönösen megértőbb szemléletet próbáltak érvényre juttatni.

Ez volt az az örökség, amellyel mindkét országban az 1940-es évek végére uralkodó helyzetbe jutó marxista történettudománynak számolnia kellett. Az első évek lelkes optimizmusában, amely persze közismert okoknál fogva részben alaptalan és hamis lelkesedés volt, úgy tűnt, hogy a marxista-leninista szemlélet térhódítása a törté­netírásban is automatikusan megold minden vitás kérdést, hiszen marxista alapon csak egyféleképpen magyarázható a történeti fejlő­dés. Ez a nézet nemegyszer jogos nemzeti érzékenységeket sértett vagy tekintett egyszerűen nem létezőknek, és olyan látszat-egységet te­remtett, amelynek nem volt tudományos fedezete.

A marxista-leninista gondolkodásban, ezen belül a történettudo­mányban az SZKP XX. kongresszusa nyomán, az 1950-es évek közepén meg­induló változások véget vetettek ezeknek az illúzióknak. A reális történeti valóságra való törekvés mindkét országban a nemzeti törté­nelemnek az eddiginél alaposabb, mélyrehatóbb feltárására vezetett, ennek során, persze új megvilágításban, ismét előkerült számos vitás probléma, csak most már velük együtt, kétségtelenül a marxista-le­ninista alapozottság révén, számos ponton csakugyan a nézetek köze­ledése, sőt éppenséggel azonossága jutott érvényre a történeti fej­lődés jó néhány kulcskérdésében, bár ugyanakkor továbbra is fennma­radtak eltérő álláspontok, amelyek további érdemi megvitatást igé­nyeltek és igényelnek.

Az 1950-es évek végén, a két ország egész társadalmi és ennek megfelelően ideológiai fejlődésében az elmélyült szakszerűséget elő­segítő konszolidációs szakaszban kerülhetett sor a vegyesbizottság létrehozására, éppen a két ország történettudományának közelítése és az újból felvetődő kérdések megbeszélése érdekében.

Hozzájárult ehhez egy, mondhatnánk, technikai jellegű tényező is. A történész számára munkájában a levéltári forrásanyag elhatározó je­lentőségű. A szlovák nép történetére vonatkozó források igen tekin­télyes része, az 1918 előtti korszakok vonatkozásában, az évszázados állami együttélés következtében a központi magyar állami és egyházi levéltári állagokban található meg. Ugyanakkor a történeti Magyaror­szág számos, elsősorban gazdaság- és társadalomtörténeti problémájá­nak a kutatásához a magyar történészeknek is roppant fontos a szlo­vák központi és helyi levéltári forrásanyag feltárása. Ez a tényező, amely egyébként azt is megmagyarázza, hogy a bizottság munkájában miért kap kiemelt helyet a levéltárakkal való foglalkozás, azt is érthetővé teszi, hogy csehszlovák részről már az 1953. évi magyar történész kongresszus alkalmával, amelyen a baráti országok vezető történészei is részt vettek, felvetődött az együttműködés igénye, el­sősorban éppen a levéltári anyag feltárása terén. így került sor 1955-ben a magyar és a szlovák fővárosban a két tudományos akadémia tár­sadalomtudományi kutatócsoportjainak a felállítására, amelyek azután az együttműködésnek egyfajta bázisát alakították ki.

II. Ezek voltak a bizottság létrehozásának előzményei. Ezek után lássuk a bizottság történetének fő vonásait.

Ebben a történetben nagyjából három szakasz különíthető el. Az első 1960-tól 1963-ig tartott és bizonyos mértékig az útkeresés, a tevékenység pontosabb körülhatárolásának a periódusát jelentette. A második 1963-tól 1967-ig tartó szakaszban a bizottság tevékenysége már pontosabb körvonalakat kapott, a tudományos ülésszakok előkészí­tése vált központi feladattá, s ezeken idővel már a vitás kérdéseket is felvetették. Ezt követően közismert politikai események okoztak némi szünetet a bizottság tevékenységében, majd 1971-től számíthat­juk a harmadik, immáron érett szakaszt, amelyben az együttműködés eredményei már egyre nyilvánvalóbbak.

Hadd említsük meg már rögtön itt, hogy a bizottság tevékenységé­nek kibontakozása és elmélyülése a tagok létszámában is tükröződik. A kezdetben (magyar és csehszlovák tagozatra különítve) csupán há­rom-három tagú bizottság már az első években öt tagúvá nőtt, 1972-ben kilenc-kilenc tag vett részt a munkában, 1980-tól kezdve pedig tí-tíz. A bizottsági tagok létszáma már csak azért is nőtt, mert az egyes rokontudományok képviselői is helyet foglaltak a bizottság so­raiban, ezzel is mutatva a történettudomány újabb fejlődésének azt a világszerte jelentkező jellegzetességét, hogy az interdiszcipli­náris kutatások egyre nagyobb súllyal szerepelnek.

Az első szakaszban tehát kétségtelenül a szervezeti kérdések álltak az előtérben. A vegyesbizottságok általában ekkor kezdtek létrejönni a többi szocialista országok között is. Az első időben még nem vált világossá, mi is jelentse ezek működésének fő területét

A Magyar - Csehszlovák Vegyesbizottság vonatkozásában az első ké ülésszakon a kölcsönös szakmai tájékozódás szerepelt az első helyen. A történettudomány ötéves terveinek kicserélése, a könyvek és folyó­iratok cseréje, az egyetemi oktatás kérdései, a megfelelő tanszékek és egyéb intézmények közti kapcsolatok kiépítése, nem utolsósorban a levéltári területen folyó együttműködés (példának okáért egész le­véltári állagok kölcsönös mikrofilmezése) jelentette a bizottsági ülések tárgyát, a megállapodások lényegi célját. Nagyszabású tervek születtek történeti szakmunkák kölcsönös lefordítására, közös tanul­mánykötetek kiadására a két világháború közti kapcsolatokról, a nyu­gati polgári történetírás elleni harc kérdéseiről. A közös kutatás lehetőségei is szóba kerültek, többek között a Habsburg-birodalom felbomlására vonatkozólag már folyamatban lévő, a birodalom 16. szá­zadi kialakulásával kapcsolatosan pedig szükségesnek tartott, hiány­zó kutatások vonatkozásában. Egyéb intézmények is kezdtek érdeklőd­ni a bizottság tevékenysége iránt, kérték megfigyelők kiküldésének engedélyezését a bizottság üléseire. A tervek nemegyszer túlmérete­zettek voltak, a kölcsönös fordításokra tett javaslatoknak nem volt eredményük, az információk nyújtását többször emlegették, mint ahány szor csakugyan megvalósult. Ennek ellenére azonban eléggé egyértel­mű volt, hogy a személyes kapcsolatok létrejöttével és állandósulá­sával az együttműködésnek bizonyos keretei már kialakultak, a továb­biakban ezek megszilárdításával és továbbfejlesztésével lehetett elő rehaladni.

Már az első ülésszaktól kezdve tudományos előadások és azok meg­vitatása is mindig szerepelt a bizottság ülésein, de kezdetben szin­te csak mellékesen. Az első ülésen a középkori Magyarország társa­dalmi struktúrájának problematikája, illetve a Garam-menti bányavá­rosokban a tulajdon kérdése (két magyar referátum), a másodikon a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet korszakának gazdasági és társadalmi kérdései (két csehszlovák referátum), a harmadikon pe­dig Magyarország és a kisantant második világháború előtti viszonyá­nak témája (egy magyar referátum)  szerepelt. Különösen a harmadik téma, amely nagyobb hallgatóság előtt került előadásra, keltett élénk érdeklődést. A magyar előadó nemcsak kritikus, hanem egyúttal önkritikus hozzáállása a témához a csehszlovákiai haligatóság tet­szésével találkozott.

A második ülésen már felvetődött az a gondolat, hogy ezeket a tudományos üléseket kell a bizottsági munka középpontjába állítani. A témákból látható, hogy kezdetben a fejlődés párhuzamos vonásai vagy a kapcsolatok olyan kérdései kerültek szóba, amelyekne   a meg­ítélésében marxista alapon nem lehettek ellentétes nézetek. Ugyan­ezen az ülésen csehszlovák részről előterjesztés történt azokról a kérdésekről is, amelyek a két ország történettudományában még egy­mástól meglehetősen eltérő vagy éppen ellentétes értékelést kaptak. Az első pillanatban úgy látszott,valóban érdemes lesz éppen a vitás kérdések körüli eszmecserére koncentrálni az erőket. A negyedik ülé­sen azonban, ismét csehszlovák javaslatra, a bizottság mégis úgy döntött, hogy egyelőre nem ezeket veszi sorra, hanem egyéb kérdése­ket, konkrétabban egyes korszakok vagy jelenségek problematikáját, s ezen belül tér majd ki a lehetőségeknek megfelelően a vitás kérdé­sekre .

III. Ezzel már el is jutottunk a második szakaszhoz, amely az 1963-ban tartott negyedik ülésszakkal kezdődött. Ettől kezdve valóban a tudományos ülésszakok, viták tették ki a bizottság tevékenyséqének jelentősebb részét. Ennek megfelelően a továbbiakban elsősorban ezek­ről kell beszámolnunk.

A második szakasz első ülésének a tematikája bizonyos fordulatot mutat, ugyanis az egyetemes történeti oktatás és kutatás egyes elmé­leti és módszertani kérdéseiről volt szó, egy kollektív magyar és két csehszlovák referátum alapján. Élénk vita alakult ki, különösen a kelet-európai történelem kutatásának és oktatásának a kérdésében, mondhatnánk úgy is, hogy általában a kelet-európai szemlélet vonat­kozásában. A vita annyira szerteágazónak bizonyult, hogy végül is megnyugtató lezárására nem kerülhetett sor. Hasznos volta azonban teljes elismerést aratott, és felvetődött, hogy a történeti oktatás egyéb oldalait is elő kellene venni.   (Ez majd a harmadik szakaszban valósul meg a tankönyvek vitája révén.) Az is kiderült, hogy a köl­csönös tájékoztatás eddig túlságosan a nemzeti történet kutatására koncentrálódott, ezért a két országban folyó egyetemes történeti ku­tatások szinte ismeretlenek voltak. Szükségesnek mondották a tájé­kozódás jobb megszervezését a jövőre vonatkozólag, nagyobb figyelmet kívántak szánni ezeknek a kérdéseknek.

Az 1964-ben megtartott ötödik ülés tudományos tematikája a 20. század évfordulói kapcsán az 1944. évi szlovák nemzeti felkelés és magyar kapcsolatainak a kérdése volt, egy-egy referátum alapján. Az ismét élénk vita ezúttal arra utalt elsősorban, hogy a magyarok rész­vétele a szlovák nemzeti felkelésben és a szlovákiai partizánmozga­lomban még nincs kellőképpen feltárva, a továbbiakra vonatkozóan ezért kívánatos a szakértők szoros együttműködése.

Az 1965-ös hatodik ülés ismét évfordulóhoz kapcsolódott, ezúttal a felszabadulással kezdődő népi demokratikus korszak párhuzamos vizs­gálatához. Az ülésen egy-egy magyar és csehszlovák előadás, illetve két magyar korreferátum hangzott el. Az élénk vita ezúttal elsősor­ban a két országon belüli fejlődés jó néhány vitás kérdését vetette fel és számos probléma megoldatlan voltára utalt. Nyilvánvaló volt, hogy a felvetett problémáknak még további visszhangjuk lesz mindkét ország történettudományában.

Az évenként rendszeresen összeülő bizottság tevékenységében azon­ban a következő évben bizonyos megtorpanás állt be. Mindkét ország­ban olyan cikkek láttak napvilágot, amelyek az 1848 - 49-es forradal­mak kérdéseit bizonyos egyoldalúsággal ítélték meg, ezzel kölcsönö­sen felkeltették a közvélemény nemzeti érzékenységét. A bizottság, amely,mint láthattuk, már korábban is felvetette a vitás, kényes kér­dések körüli eszmecsere kívánatos voltát, már csak ezeknek a cikkek­nek a visszhangjára való tekintettel is szükségesnek látta az egész kérdéskör alapos megtárgyalását. Csehszlovák javaslatra - az eddigi szokástól eltérően, de ezzel a későbbiek számára helyes és hasznos hagyományt teremtve - a referátumokat kölcsönösen előre megküldték, hogy a bizottsági ülésszakot már kizárólag a vitának lehessen szen­telni. Ez viszont szükségessé tette az érdemleges, hosszabb felké­szülést, s ezért tolódott el az ülésszak 1967 elejére. A két tago­zat vezetői azonban már 1966 októberében összeültek, megtárgyalták a következő ülésszak előkészítésének elvi és technikai kérdéseit. Éppen a megjelent cikkekre való tekintettel leszögezték, hogy a nem­zeti érzékenységet kölcsönösen irritáló kérdések vonatkozásában a vi­tát szakfolyóiratokban kell folytatni. Ha ilyen kérdésekről más fó­rumokon és nem történészek nyilatkoznak, és állásfoglalásuk helyte­len vagy vitatható, az illető ország történészei reagáljanak erre, visszautasítva a helytelen álláspontokat. Ezt a határozatot a hete­dik ülésen azután olyan formában módosították, hogy amennyiben tör­ténészek nem szakfolyóiratokban tesznek közzé cikkeket erősen vitás kérdésekről, tartózkodjanak a másik fél nemzeti Öntudatát sértő meg­fogalmazásoktól .

Ilyen előzmények után került sor 1967   elején a hetedik ülésre, amely két magyar és három csehszlovák referátum, illetve már koráb­ban publikált tanulmány alapján 1848 - 49 vitás kérdéseit tárgyalta meg. A vitában mindkét fél kifejtette nézeteit, és ebben a vonatko­zásban azt különösen kell hangsúlyozni, hogy a sokszor még élesen szemben álló nézetek kölcsönös tiszteletbentartásával. Végül is si­került abban egyetérteni, hogy a magyar és a szlovák mozgalom egya­ránt polgári forradalom volt, és abban is, hogy a bécsi kormányzat a reakciót, az abszolutizmust képviselte. A további problémák vonat­kozásában viszont a nézetek még továbbra is különbözőek maradtak, mind a magyar forradalom korlátait és eredményeit illetően, mind a szlovák forradalom útjának és szövetségkeresésének kérdésében. Hogy mennyire sok volt még az ellentétes, közös álláspontra még kompro­misszummal sem hozható vélemény, az mutatja, hogy végül is nem sike­rült olyan közös közlemény kiadásában megegyezni, amely mindkét fél számára elfogadható lett volna.

Bár az eleve korlátozott létszámú (tíz-tíz fő) vita résztvevői közt az éles különbségek ellenére a kölcsönös tisztelet és a baráti légkör fennmaradt, a végül is lezáratlan vita kétségtelenül a viszony valamelyes megromlását hozta magával. Annak ellenére, hogy egyébként, ahogy azt a bizottsági ülések is leszögezték, a személyes kapcsola­tok köre bővült, hiszen már egyéb fórumok is adódtak, ahol a két or­szág történészei találkoztak és kicserélték véleményeiket. Csak né­hány hónappal az 1848-as vita után az 1867-es kiegyezés 100. évfor­dulója alkalmából Pozsonyban megrendezett nemzetközi konferencián 12 főnyi magyar delegáció vett részt   több előadással és hozzászólás­sal, és itt nem érződött az 1848-as vita feszültsége.

Az ugyancsak 1967-ben, az év végén sorra kerülő nyolcadik ülés­szakra éppen az előző ülésszak tanulságai alapján olyan témát tűztek ki, amely megint a pozitív kapcsolatokat állította az előtérbe: a ha­ladó erők kapcsolatát a két ország között a két világháború közti időszakban. A témakörből egy csehszlovák és két magyar előadás hang­zott el. Az utána lezajlott vita, néhány korábbi üléshez hasonlóan, ismét számos új, megoldandó problémát vetett fel. A kommunista moz­galom fontosságát, haladó szerepét illetően a vélemények ismét azo­nosak voltak, mégha a csehszlovákiai magyar kommunisták szerepét és súlyát illetően voltak is nézeteltérések.

A második szakasz értékeléséhez hozzátartozik még az is, hogy a bizottság ülésein két kérdéskör állandóan szerepelt, és mindkettőben jelentős eredményeket lehetett elkönyvelni.

Az egyik a két akadémiai kutatócsoport munkájának állandó figye­lemmel kísérése volt. A bizottság gyakorlatilag minden alkalommal megállapíthatta, hogy mindkét csoport jól működik, a levéltári álla­gok mikrofilmjeinek a száma kölcsönösen már tízezres nagyságrendű, és a levéltárak használata is kölcsönösen eredményes volt.

A másik, ehhez kapcsolódó kérdés a két ország levéltári szerve­zetének az együttműködése volt. Ezen a téren is jelentős eredménye­ket sikerült elérni, a két ország levéltári főhatóságai szerződést kötöttek az együttműködésről, a szorosabb információcseréről. A le­véltári képzés terén hasznos tapasztalatcsere jött létre, később a levéltári terminológia kérdéskörében is sikerült megegyezni a szak­terminusok egységes használatát illetően. A harmadik szakaszban ezen a téren újabb lépések jelzik majd a haladást, a jó együttműködés alapjai azonban már ezekben az első években kialakultak.

Annak ellenére   vagy talán éppen azért, mert a hatvanas évek kö­zepére a két történettudomány vonatkozásában a vitás kérdések kerül­tek az előtérbe, a bizottságnak nem csekély eredményeket sikerült el érnie tanulmányok publikálását illetően a másik ország szakfolyóira­taiban. Részben a vegyesbizottsági ülésszakok referátumairól van itt szó, részben egyéb, gyakran évfordulókhoz kapcsolódó tanulmányokról. Ezek száma évente olykor öt-hat körül járt egy-egy országban, a tu­dományos termésről megjelent recenziók száma pedig több tucatot is kitett. A bizottság működésének első két szakasza tehát minden ne­hézség ellenére végül is jelentős mértékben pozitívan értékelhető.

IV. A bizottság tevékenységének ebben a periódusában olyan poli­tikai események zajlottak le, amelyek a második és a harmadik sza­kasz közti időben egy időre óhatatlanul megbénították a bizottságot, lehetetlenné tették az ülésszakok évenkénti megtartását.

1971-ben a kilencedik üléssel viszont az a napjainkig is tartó harmadik szakasza kezdődött meg a bizottság tevékenységének, amely­nek jellemzője a tudományos ülésszakok tematikájának fokozódó tágí­tása, a vitás kérdések ismételt napirendre tűzése    anélkül, hogy ez bármiféle fennakadást okozott volna a bizottság tevékenységében. Úgy tűnik, hogy az általános politikai légkör folyamatos javulása még kedvezőbb körülményeket biztosított a bizottsági tevékenység számá­ra. A nemzeti érzékenységből fakadó nehézségek nem akadályozták töb­bé a munkát, a nem szólamszerű, hanem tényleges, a gyakorlatban is megnyilvánuló internacionalizmus a növekvő szakmai igényességgel, a mindkét oldalon növekvő elméleti-módszertani felkészültséggel együtt újabb eredményekre vezetett a tudományos vitaüléseken. A tankönyvek kölcsönös megvitatásával pedig addig járatlan területen hozott na­gyon figyelemre méltó sikereket.

Úgy tűniK, nem csekély része volt a harmadik szakasz eredményes voltában az első tudományos ülésszak tematikájának: a feudális nem­zetiség és ideológia kérdéskörének. Nagy létszámú közönség előtt négy magyar és három csehszlovák előadás hangzott el, s ezeket vita kö­vette. A referátumok a polgári nemzet feudalizmuskori előzményeit eu­rópai viszonylatban áttekintve az egységes etnikum kialakulását és az ehhez kapcsolódó ideológia kibontakozását, illetve ennek a prob­lematikának egyes kérdéseit vizsgálták a magyar és a szlovák etnikum történetében a nagymorva korszaktól a 18. század végéig. A kérdése­ket így mintegy párhuzamosan tárgyalták meg az egyes előadások, le­hetővé téve a későbbi összehasonlítást. Ezt a fajta tárgyalásmódot a bizottság a jövőre nézve is eredményesnek látta, azért is, mert az eljövendő kutatások számára is világossá tette a további teendőket. A legfőbb tanulság pedig az volt, hogy lehetséges a tárgyilagos és kritikai vita akkor is, ha az álláspontok eltérőek. Bízvást elmond­hatjuk, hogy az ekkor, ezen a vitán kialakult módszer maradt az ural­kodó a továbbiakban is.

Ez mutatkozott meg mindjárt a tizedik ülésen 1972-ben, amely a 19. század derekától az első világháborúig eltelt időszak nemzeti törekvéseivel s a korabeli szocialista munkásmozgalom nagy kérdései­vel foglalkozott. Az egész kérdéskört, illetve az egyes részkérdése­ket tárgyaló három magyar és négy csehszlovák referátum nyomán ismét élénk, elsősorban éppen a részkérdésekre vonatkozó vita alakult ki, különösen a szlovák szociáldemokráciának a magyarországi munkásmoz­galomban a századelőn elfoglalt helyzetére vonatkozólag. Ebben a problémában több kérdés a vita után is nyitva maradt, azzal, hogy ezekről tovább kell folytatni a kutatást és a vitát, és a jogos nem­zeti szempont mellett nagyobb figyelmet kell fordítani az interna­cionalizmusra. Egészében a vitaülésre éppen ennek a figyelembevéte­le volt a jellemző.  

Még inkább ez volt a jellemző az 1974-es tizenegyedik ülésszak­ra. A téma itt olyan volt, amelynek kitűzése már régóta szerepelt a bizottság tervei között: a marxizmus elterjedése országainkban az első világháborúig. Egy magyar és öt csehszlovák korreferátum nyomán bontakozott ki a vita, amely nagyrészt a szlovák fejlődés egyik rész­kérdése, nevezetesen a szlovák nemzeti értelmiség szocializmushoz va­ló viszonyának kérdése körül folyt. A tárgyalt kérdések zömében egyet­értés mutatkozott, és azt is le lehetett szögezni, hogy a referátu­mok a történeti tények tekintetében is jelentősen bővitették ismere­teinket. .

Az eddigi, különösen az 1971 óta lefolytatott viták jó légköre és jelentős eredménye lehetővé tette, hogy a szélesebb európai vagy kelet-európai kitekintés és a problémák párhuzamos tárgyalása után a bizottság ismét olyan témákhoz fordulhasson, amelyekben a két or­szág történészeinek az álláspontja eltérő. Ilyen volt mindjárt az 1976-os tizenkettedik ülésszak témája: a nemzetiségi kérdés a két or­szágban a két világháború között. Három-három referátum hangzott el, s ezek számos részkérdés tisztázását szolgálták. Ugyanakkor világos­sá váltak a további teendők is. Az előadásokból egyértelműen kide­rült, milyen fontos volt a progresszív erők összefogása, aminek az első Csehszlovák Köztársaság polgári demokratikus viszonyai között jóval több lehetősége volt, mint a Horthy-Magyarországon. De nyil­vánvalóan kiderült az is, milyen kevéssé vannak felkutatva a haladó értelmiség kapcsolatai, és jóformán semmit sem tudunk a csehszlová­kiai nemzetiségek társadalmi struktúrájáról, holott éppen ebben a vo­natkozásban az egyes nemzetiségeken belül jobban meg kellene mutat­ni belső differenciáltságukat.

A következő két ülésszak mintegy egymást folytatva megint az utóbbi években - különösen az 1976-os Rákóczi-jubileum (születésének 300. évfordulója) kapcsán - felvetődött ellentétes állásfoglalások szélesebb megvitatását szolgálta. Az 1977-es tizenharmadik ülésszak a késői feudalizmuskori osztályharc kérdéseit tárgyalta országaink­ban (16-18. század). Három-három referátum vizsgálta az osztályharc gazdasági-társadalmi előfeltételeit és konkrét formáit részben átfo­gó, részben egyes konkrétumokat tárgyaló formában. A referátumokat követő vita is azt mutatta, hogy ez az ülésszak jó előkészület volt a következő, a témát mintegy politikai és ideológiai síkon tovább folytató ülésszakhoz.

A tizennegyedik ülésszak a 17-18. századi függetlenségi har­cok és az európai abszolutizmus kérdéseivel foglalkozott, hat ma­gyar és öt csehszlovák előadás alapján. Az igen magas szintű előa­dások nyomán két napon át folytatott vita a függetlenségi harcok és a társadalmi haladás összefüggéseit, gazdasági és társadalmi kihatá­sait tárgyalta igen sokoldalúan. A bizottsági ülésszakok fejlődését mutatja, hogy nem valamiféle nemzeti alapon történő konfrontációról volt szó, hanem néhány kérdésben a magyar, ill. a cseh és szlovák történészek egymás között is vitatkoztak. Egyetértés alakult ki ab­ban a vonatkozásban, hogy a függetlenségi harcok haladó jellege a konkrét történeti helyzettől függ, persze elvben a függetlenség je­lenti a haladást, de ugyanakkor figyelemmel kell lenni az abszolu­tizmus korabeli haladó szerepére. Abban is egyetértés volt, hogy a kelet-európai régió már ekkor erősen elmaradt a nyugat-európai fejlődés mögött, és hogy a Rákóczi vezette harc más jellegű volt, mint a korábbi függetlenségi harcok, éppen társadalmi tartalmánál fogva. A leginkább vitatott kérdés továbbra is az maradt, milyen ha­tást gyakoroltak a harcok a termelőerők fejlődésére, csakugyan évti­zedes visszaesést okoztak-e. Az eszmecsere mindenképpen igen hasz­nosnak bizonyult.

1979-ben a tizenötödik ülésszak ismét évfordulós jellegű volt: témája a nagy októberi szocialista forradalom hatása és a közép-euró­pai forradalmi hullám 1917 - 1921 között. Négy magyar és öt csehszlo­vák referátum tárgyalta a széles körű problematikát, részben az egész korszakot átfogó igénnyel, részben a témakör egyes részkérdéseit. Az ülésszak legfőbb jelentősége abban állt, hogy hozzájárult a kutatá­si eredmények kölcsönös megismeréséhez. A referátumok fontos témákat tárgyaltak, olyanokat, amelyek vonatkozásában a nyugati történetírás éppen az utóbbi években újra támadásokat intéz a marxista történé­szek ellen. Persze a referátumok néhány megállapítása még további el­mélyült kutatást, szélesebb megalapozást igényel.

Az 1981-es tizenhatodik ülésszak négy-négy magyar és csehszlovák referátuma és nagy számú korreferátuma, melyeket ugyancsak számos hozzászólás egészített ki, a korai középkor igen lényeges kérdését tárgyalta:' a mai Szlovákia területének betagolódását a középkori ma­gyar államba. Az élénk vita jól jelezte a két fél igen nagy érdeklő­dését. Azt is érdemes kiemelni, hogy történészek mellett ezúttal mind­két részről régészek is részt vettek a tanácskozáson, és eredménye­ikkel jelentős mértékben hozzájárultak a tudományos ülésszak sikeréhez. Mindenképpen érdemes hangsúlyozni az ülésszak magas szakmai, tudományos színvonalát, amely a szembesülő nézetek vitatásakor is mindig megmaradt a tudományos igényesség és kölcsönös megbecsülés szintjén, összegezően azt lehetett megállapítani, hogy a nézetek alapvetően közeledtek egymáshoz, igen alapvető kérdésekben sikerült egységes álláspontot kialakítani. így mindenekelőtt általánosan el­fogadott nézetként lehetett elkönyvelni, hogy a szóbanforgó terüle­ten már a magyar honfoglalás előtt volt jelentős szláv lakosság, te­hát ennek kontinuitása biztos. Másrészt ugyancsak egyetértettek az ülésszak résztvevői abban, hogy a mai Szlovákia területe a 11-12. század során fokozatosan betagolódott a magyar államba, amely ettől kezdve a két nép közös állama volt igen hosszú időn keresztül. A 13. század utolsó évtizedeiben a magyarországi társadalomban jelentős strukturális átalakulás ment végbe, itt is megtörtént a fejlett eu­rópai feudalizmus képleteinek a kialakulása. A vitaülés tanulsága az volt, hogy az eddiginél kölcsönösen erősebben kell figyelemmel kí­sérni a korszakra vonatkozó kutatási eredményeket, méghozzá nem is csupán a történettudomány, hanem egyéb rokontudományok, különösen a régészet és a nyelvtudomány eredményeit. Az egész kérdéskör nemcsak szűkebben vett szakmai szempontból fontos, hanem a történeti tudat jelentős összetevője, problémáinak megvitatásához tehát mindig fele­lősségtudattal és tapintattal kell hozzákezdeni.

Az 1983. évi tizenhetedik ülésszak az oszmán hatalom elleni kö­zös harc kérdéseit tárgyalta meg, mindkét részről három előadás és szlovák részről még két korreferátum alapján. Az ülésszak figyelme kiterjedt az oszmán rendszer berendezkedésére, az ellene folytatott harc egyes kérdéseire és az 1683-as bécsi csata szélesebben értelme­zett történeti jelentőségére. Míg az előző ülésszak inkább csak a magyar - szlovák problematikát tárgyalta, ezúttal a cseh vonatkozá­sok is kellő hangsúlyt kaptak, hiszen ebben a két évszázadban a há­rom nép fejlődése már szorosabban összefonódott. A vita során inkább csak kiegészítések és pontosítások hangzottak el, nem került sor szembenálló nézetek összecsapására, ami a kérdés történeti természe­téből is adódott. A referátumok és korreferátumok néhány új tudomá­nyos megállapításra is jutottak, az oszmán seregek becsapásainak pontosabb földrajzi körülírása terén és egyéb részletek vonatkozásá­ban. A tárgyalás során kihangsúlyozódott a korszak történetének az a sajátossága, hogy a három népet egyaránt fenyegető veszély milyen sok együttműködési lehetőséget kínált. Egészében véve ezen az ülés­szakon is meg lehetett állapítani, hogy a magas szakmai színvonal és a vitakészség a kölcsönös megértés és megbecsülés szellemében válto­zatlan, és ez a további közös kutatások esetében is újabb eredmények­kel biztat.

A harmadik szakaszban bekövetkezett fejlődés egyik igen jelleg­zetes fokmérője a kölcsönös   tankönyvmegbeszélések sora.  Az 1971-es ülésen vetődött fel először, hogy meg kellene nézni kölcsönösen a ma­gyar, illetve a csehszlovákiai általános és középiskolákban használa­tos történelemtankönyveket   abból a szempontból, hogyan tükrözik a másik ország történetét, milyen kérdésekkel, tényekkel kell kiegé­szíteni, hol kellene az értékelést módosítani, hogy a fiatal nemze­dék történelmi képébe helyesen illeszkedjék be a szomszéd országnak és népének történeti fejlődése.

Ezzel a kérdéskörrel a bizottság három egymást követő ülésszakon is foglalkozott. Első ízben az 1974-es ülésen került sor ilyen vitá­ra; a szlovák és a magyar történelmi tankönyvek anyagát tekintették át, pedagógiai szakemberek bevonásával. Az egész napot igénybe vevő vita során (előzetesen megküldött   írásbeli vélemények alapján) ala­posan megvizsgálták három, kronológiailag tagolt szekcióban, az egyes tankönyvek szövegeinek hiányosságait, hibáit, és néhány elvi kérdés­ben is állást foglalt a bizottság. így például abban, hogy a magyar tankönyvekben ne használják a Felvidék megjelölést, hanem a "szlovák lakta területek" kifejezést, a 19. századtól pedig már a "Szlovákia" elnevezést. A tankönyvek szövegében pedig a helynevek magyar formája mellett vagy az első előfordulási helyen,vagy egy helymutatóban meg kell adni a mai hivatalos szlovák elnevezést is. Egyébként az volt a kívánalom, hogy 1918 előtt a magyar tankönyvek erősebben hangsú­lyozzák Magyarország soknemzetiségű voltát, a szlovák tankönyvek a magyar - szlovák kapcsolatok tárgyalásánál jobban érvényesítsék az osztályszempontokat, és általában mindkét részről fordítsanak nagyobb figyelmet a pozitív kapcsolatokra. A Rákóczi vezette mozgalom érté­kelése itt még függőben maradt.

Az 1711 - 1918 közti korszak vonatkozásában kívánatosnak tartot­ták különösen az 1848 - 1849-es forradalom kapcsán a két fél érzé­kenységének tapintatos figyelembevételét. Kívánalomként merült fel, hogy a megelőző korszak vonatkozásában szlovák részről kellően érté­keljék a magyar reformnemzedék jelentőségét, magyar részről viszont vegyék figyelembe az alföldi szlovák telepek szerepét. A magyarosí­tás osztályjellegének, a politikai nemzet fogalmának a megértésé mindkét fél esetében fontosnak tartották, éppúgy a közeledési kísér­letek megemlítését. Ezenkívül kívánatos az 1918-as magyar októberi forradalom kellő ismertetése a szlovák tankönyvekben. Az 1918-tól napjainkig terjedő korszakot tárgyaló szekció azt szorgalmazta, hogy az Osztrák - Magyar Monarchia felbomlásának pozitívumait hangsúlyo­sabban kell kifejteni, úgyszintén a nemzetiségi kérdés továbbra is megoldatlan voltát. Bővebben és differenciáltan kell tárgyalni a má­sodik világháború alatti antifasiszta mozgalmakat és a népi demokra­tikus átalakulás kérdéseit. A kisantant szerepét a legújabb kutatá­sok figyelembevételével kell bemutatni. A magyar tankönyvek világít­sák meg jobban Magyarország felelősségét Csehszlovákia felbomlásában, a szlovák tankönyvek pedig a magyarországi Tanácsköztársaság jelen­tőségét és a csehszlovák intervenció szerepét. Kívánatos, hogy szlo­vák részről ne vessék fel, mintha a csehszlovákiai magyar kisebbség­nek kollektív felelőssége volna Csehszlovákia szétzúzásában 1938 -1939 folyamán.

Ezeken az általánosabb jellegű megjegyzéseken túlmenően termé­szetesen még számos konkrét kritikai észrevétel hangzott el kölcsö­nösen; ezekben a felek végül is közös megállapodásra tudtak jutni, s ezeket a megoldásokat javasolta mindkét fél a megfelelő hazai in­tézményeknek a tankönyvek újabb kiadásai számára.

A következő tankönyvvitára az 1976-os ülésen került sor. Itt is­mét előre megküldött írásos kritikák alapján vizsgálták meg a cseh és a magyar tankönyveket. A konkrét észrevételek száma itt kisebb volt, és ugyancsak sikerült közös megállapodásra jutni. Több volt a kölcsönösen pótlandó, a hiányosan vagy egyáltalán nem érintett kér­dés. A megállapodás szerint a cseh tankönyvekben ki kellene fejteni, hogy a nagymorva birodalmat nem csak a magyarok döntötték meg; a hon­foglaló magyarok félnomádok, nem pedig nomádok voltak; az 1767-es úr­bérrendezést pozitívabban kellene értékelni; jobban kihangsúlyozni az 1918-as októberi forradalom és a Tanácsköztársaság közti különb­ségeket, és helyeselni a nagyhatalmak negatív állásfoglalását a cseh­szlovákiai magyarok kitelepítésének a tervével kapcsolatban. A ma­gyar tankönyvekben viszont ajánlatos magyar helyett magyarországi jakobinus mozgalomról beszélni, tekintettel a résztvevők nemzetisé­gi összetételére, több konkrétumot írni a magyarországi nemzetiségek elnyomásáról, a haladó cseh - magyar kapcsolatokról. Az 1918 -1920-as szakasz csehszlovákiai eseményeit bővebben kellene ismertetni és rámutatni arra, hogy a kisantant a magyar revíziós igények és a Habsburg-restauráció ellen is irányult. Többet kellene írni a cseh­szlovákiai ellenállási mozgalomról és a szocialista fejlődésről.

Az 1977-es ülésszakon a szlovák, illetve a magyar középiskolák­ban használatos történeti olvasókönyveket vitatták meg az eddig al­kalmazott módszer szerint. Ezúttal is kevesebb volt a vitatott meg­fogalmazás, és ezekben újra megállapodásra került sor. Vita a szlo­vák olvasókönyvben a középkori helynevek használatáról folyt - hogy ti. az olvasókönyv az oklevelekben használt helynevet is tartalmaz­za a mai mellett. Az első világháború utáni európai rendezés magyar olvasókönyvben található jellemzése kapcsán csehszlovák részről hang­súlyozták, hogy a békerendszernek nemcsak imperialista vonásai vol­tak, hanem   a nemzeti forradalmak pozitív vonásait is jobban figyelem­be kell venni. Általános vélemény volt az, hogy a magyar olvasóköny­vek túl kevés figyelmet fordítanak nemcsak Csehszlovákiára, hanem ál­talában a szomszédos országok történetére. Egy magyar részről amúgy is tervezett, éppen a szomszédos országok történetét tárgyaló újabb kötet lenne hivatott arra, hogy a hiányokat pótolja.

Úgy tűnik, bármilyen sok volt is a tankönyvek és olvasókönyvek vitája során a kölcsönös konkrét kritikai észrevétel, az a tény, hogy jelentéktelen számú kivételtől eltekintve, általában sikerült mind­két fél számára megnyugtató megoldásokat találni, azt mutatja: sze­rencsés volt, hogy a tankönyvvitára   már az együttműködés későbbi, fejlettebb szakaszában került sor. Nem lehet kétséges, a bizottság­nak nem csekély része volt abban, hogy a két ország történettudomá­nya az évtizedek folyamán, olykor heves viták során, de végső fokon közelebb került egymáshoz.

A két kutatócsoporttal és a levéltári együttműködéssel való tö­rődés ebben a harmadik szakaszban is állandóan szerepelt a bizottság napirendjén, a kutatócsoportok működésében megmutatkozó átmeneti ne­hézségeket sikerült igen hamar kiküszöbölni, a levéltári szervezetek közötti együttműködés pedig az első két szakaszban kiépített keretek között zökkenőmentesen folytatódott. A bizottság ily módon minden egyes ülésén megelégedéssel vehette tudomásul az együttműködés to­vábbi kiszélesedését.

A bizottság munkájának hasznos kiegészítését jelentették szinte a kezdettől az ülésekkel kapcsolatosan megrendezett tanulmányi ki­rándulások. Ezek minden alkalommal lehetővé tették az illető ország (ti.    ahol az ülést tartották) történelmi emlékhelyeivel, műemlékei­vel   és nem utolsósorban dolgozó népének mindennapos életével való megismerkedést, ami egészében nem csekély mértékben járult hozzá a bizottsági tagok és az ülések többi résztvevői közötti személyes kapcsolatok elmélyüléséhez és ily módon az együttműködés további ki­építéséhez. Különösen hasznosnak bizonyult ezeken a tanulmányi ki­rándulásokon egyes kutatási és oktatási intézmények meglátogatása, megismerkedés azok munkájával. Hadd említsük ezek közül az 1963-ban a Magyar Tudományos Akadémia pécsi Tudományos Intézetében tett láto­gatást, amelynek során a bizottság tagjai megismerkedtek az ott fo­lyó ipar- és agrártörténeti kutatásokkal. Ekkor kerül sor a pedagó­giai főiskolán és a megyei levéltárban tett látogatásra is. 1964-ben a besztercebányai pedagógiai főiskolának és a radványi állami levél­tárnak,  1965-ben Debrecen.^       1967-ben pedig Szeged egyetemének munkájával ismerkedtek a bizottság tagjai. 1971-ben a mikulŐicei ása­tások megtekintése, 1977-ben a túrócszentmártoni Matica slovenská mű­ködésével való megismerkedés, 1978-ban pedig a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Szlovák Nyelvi és Irodalmi Tanszékén tett láto­gatás szerepelt a tanulmányi kirándulás programjában. Ez utóbbi he­lyen a bizottság tagjai nemcsak a magyarországi szlovák tannyelvű is­kolák oktatóinak a képzésével ismerkedhettek meg, hanem egyúttal a magyarországi szlovákok kulturális fejlődéséről is tájékozódhattak.

1981-ben a vegyesbizottság bejárta a Balaton nyugati partvidékét, megtekintette a zalaegerszegi múzeumot és a zalavári szláv leletek feltárását, ismételten a magyarországi szlavisztikai kutatásokkal is­merkedve. 1983-ban viszont a nyitrai várat, az ott elhelyezett aka­démiai régészeti intézetet, valamint a lévai vár új ásatásait ismer­hették meg a vegyesbizottság tagjai.

A harmadik szakasz nemcsak az addigi tevékenység kiépítését, a közös munka elmélyítését hozta magával, hanem idővel felvetette azt a kérdést is, milyen új formákat lehetne találni az együttműködés megvalósítására, az eddigi, már bevált formákon túlmenően.

1977-ben hozott határozatot a bizottság arról, hogy témáit a le­hetőség szerint szélesebb kelet-európai összefüggésben kívánja tár­gyalni, ahogy ez már egy-két esetben eddig is megtörtént. Ez az újabb együttműködési formák keresésének egyik útja volt, és várható, hogy az elkövetkező években ez is beletartozik majd a bizottság érdeklő­dési körébe.

Végül hadd emlékezzünk röviden azokról, akik nagyon sokat tettek a bizottság munkájának eredményesebbé tételéért, de sajnos már nin­csenek közöttünk. Léderer Emma egyetemi tanár 1967-ig az alapok le­rakásának idején volt a magyar szekció első elnöke. Arató Endre egye­temi tanár, az MTA levelező tagja, a magyar - csehszlovák viszony történetének országainkon kivül is elismert szakembere 1967-től 1977-ben bekövetkezett korai haláláig a bizottság tevékenységének nehéz, majd az újabb fellendülést hozó éveiben viselte ezt a tisztséget. Miloá Gosiorovsky egyetemi tanár, a Csehszlovák Tudományos Akadémia és a Szlovák Tudományos Akadémia rendes tagja ugyan csupán rövid ide­ig,  1977 - 1978-ban volt a csehszlovák tagozat elnöke, de széles kö­rű ismereteivel és nagy tekintélyével addig is sok segítséget nyúj­tott a bizottság működéséhez. Az első évek, az indulás munkájában nagy segítséget jelentett Jaroslav Dubnickynak, a csehszlovák tago­zat első elnökének tevékenysége. Jozef Vlachovic, a Szlovák Nemzeti Múzeum igazgatója mint a bizottság tagja, egy ideig titkára, vette ki részét közös munkánkból. A magyar tagozatnak három tagja távozott még időközben sorainkból. Szedő Antal a levéltári együttműködés ki­építésében szerzett érdemeket, Paulínyi Oszkár az első években fára­dozott a tudományos kapcsolatok fejlesztésében, Kemény G. Gábor, aki egész életét a szomszéd népekkel való barátság ügyének szentelte, élete végéig lelkes és tevékeny tagja volt a vegyesbizottságnak. Emléküket megőrizzük.

A bizottság negyedszázados tevékenysége, ha önmagában sok ered­ményt is hozott, persze mégis része csupán a magyar és a csehszlovák marxista-leninista történettudomány és tudománypolitika korabeli tör­ténetének, csak szerény helyet foglal el a fejlődésben. De a 25 év történetének ez az áttekintése talán igazolja, hogy a maga helyén, tevékenységi körén és lehetőségein belül mindig feladatának megvaló­sítására, a két szomszéd ország népei, történészei közötti együttmű­ködés és barátság megerősítésére törekedett, és talán nem is ered­ménytelenül.

---

A MAGYAR—CSEHSZLOVÁK TÖRTÉNÉSZ VEGYESBIZOTTSÁG 1960—1983 KÖZÖTTI ÜLÉSSZAKAINAK ÁTTEKINTÉSE

1. Pozsony, 1960.  június 13 - 17. A középkori magyarországi társadalom Előadások: Lederer Emma: A magyarországi társadalom szerkezete a koraközép­korban, Paulínyi Oszkár: Tulajdon és társadalom a Garam menti bányaváro­sokban
2. Budapest,  1961. október 23 - 26. Az ipari forradalom Csehországban - A szlovák polgári nemzet kiala­kulásának kezdetei Előadások: Jaroslav Dubnicky: A szlovák nemzeti újjászületés problémái Jaroslav Purs: Az ipari forradalom kibontakozása a mai Csehszlovákia területén,
3. Prága,  1962. október 23 - 27. A magyar külpolitika a második világháború előestéjén Előadás: Ádám Magda: Magyarország és a kisantant a második világháború előt­ti időszakban (1937 - 1938)
4. Budapest és Pécs, 1963. október 16 - 19.A magyarországi szénbányászat története. Regionális agrártörténetikutatások Magyarországon Előadások: Babics András: A magyarországi szénbányászat múltja és történeti feldolgozása, Ruzsás Lajos: A második jobbágyság viszonyainak kialakulása Pécs környékén
5. Pozsony és Besztercebánya,  1964. október 20 - 23. A szlovák nemzeti felkelés Előadások: Miroslav Kropilák: Néhány új szempont a szlovák nemzeti felkelés történetéhez, Pintér István: A szlovák nemzeti felkelés és a magyar ellenállási mozgalom (Adatok a magyar antifasiszták részvételéhez a szlo­vák nemzeti felkelésben és a partizánharcokban)
6. Budapest és Debrecen, 1965. november 23 - 26. A csehszlovákiai forradalmi változások 1945 - 1948. A magyarorszá­gi népi demokratikus fejlődés Előadások:  Milán Hübl: A csehszlovákiai forradalmi változások kérdésköre 1945 1946-ban, Berend T. Iván: A magyarországi népi demokratikus fejlődés gazdasá gi problémái
7. Szomolány, 1967. február 28. - március 3. Közös harcaink és az ellentétek a 19. század első felében Előadások: Arató Endre: Egykorú demokratikus nézetek az 1848 - 1849. évi for­radalomról és ellenforradalomról,  Spira György: A magyar negyvennyolc jobb megértéséért Ľudovít Haraksim: Szlovákok és magyarok 1848 - 1849-ben,  Jan Novotny: Hozzászólás a csehszlovák és magyar történészek vitá­jához az 1848 - 1849-es forradalom marxista értékeléséről,  Július Mesáros: Revízió alá kell-e vennünk Marx és Engels nézeteit az 1848 - 1849-es forradalomról?
8. Budapest és Szeged, 1967. november 27 - 30.  A csehszlovákiai és magyarországi haladó erők kapcsolatainak kér­désköre a két világháború közötti időszakban Előadások: Csizmadia Dezső: A csehszlovákiai és magyarországi haladó erők két világháború közötti kapcsolatainak kérdésköréről, Kemény G. Gábor: Anton Straka budapesti évei, Boross Ferenc: A magyar és a csehszlovákiai munkásmozgalom kapcsola­tai 1920 - 1921 között
9. Pozsony, 1971. május 3-8. A magyar és a szlovák feudális nemzetiség és ideológia Előadások: Szűcs Jenő: "Nemzetiség" és "nemzeti öntudat" a középkorban Perényi József: A magyar "nemzeti öntudat" fejlődése a 11 - 13. században,   Ján Dekán: A Nagymorva Birodalom és az ómorva nemzetiség problema­tikája, Péter Ratkos: A szlovák nemzetiség fejlődése a 16. század végéig Benczédi László: A magyar rendi nemzettudat sajátosságai a 16 - 17. században,  Arató Endre: A magyar "nemzeti" ideológia jellemző vonásai a 18. században,  Ján Tibensky: A szlovák nemzetiség és a burzsoá nemzet kialakulása
10. Budapest, 1972. december 6-9. A 19. századi és a 20. század eleji polgári nemzeti törekvések és a szocialista munkásmozgalom kérdésköre Előadások: Niederhauser Emil: Nemzeti mozgalmak Kelet-Európában az 1860-as évektől 1914-ig, Richárd Prazák: Petőfi Sándor műveinek recepciója a cseh demokrati­kus körökben és a cseh munkásmozgalomban a 19. század második felében, különös tekintettel Jan Neruda fellépésére Szabad György: A száműzött Kossuth alkotmánytervezeteinek alapelemei,  Pölöskei Ferenc: A magyarországi parasztpolitika irányai a század­fordulón,Tomáš Vojtěch: A világháború előtti cseh polgári politikáról és esz­mei áramlatairól, Pavel Hapák: A szlovák szociáldemokrácia helye és szerepe a magyar­országi munkásmozgalomban,  Václav Peša: A csehszláv szociáldemokrácia az első világháború előtt,
11. Brno,  1974.  április 1-5.  A marxizmus-leninizmus elterjedése a cseh, a szlovák és a magyar munka smoz galomban Előadások: Václav Peša: A marxizmus elterjedésének kezdetei a cseh munkásmoz­galomban, S. Vincze Edit - Erényi Tibor: A magyarországi munkásmozgalom esz­mei-politikai fejlődése a pártprogramok tükrében (1868 - 1918) , Teodor Münz: A marxista gondolkodás 1918. előtti szlovákiai térhó­dításának néhány problémája, Antonín Verbik: A Kommunista Kiáltvány 1893. évi brünni kiadása, Pásztor Zoltán: A marxizmus elterjedésének feltételei és első vissz hangjai Szlovákiában 1890 előtt, František Pill: A szlovák nemzeti értelmiség szocializmushoz való viszonyának néhány kérdése a II. Internacionálé megalakulása idején
12. Budapest,  1976. április 5-9. A nemzetiségi kérdés országainkban a két világháború között Előadások: Marta Romportlová: Politikai és gazdasági kapcsolatok Horthy Magyar országa és a polgári Csehszlovákia között, Ádám Magda: Magyar - csehszlovák államközi kapcsolatok a két világ­háború között, Alena Bartlová: A nemzetiségi kérdés megoldásának társadalmi aspek­tusai a két világháború közti Csehszlovákiában, Dagmar Čierna: Nemzetiségi politika a felszabadított szlovákiai te­rületeken (1944 szeptemberétől 1945 márciusáig), Arató Endre: A magyar és a szlovák haladó értelmiség együttműködése a polgári-demokratikus Csehszlovákiába, Tilkovszky Lóránt: Magyarországi nemzetiségpolitikai irányzatok az ellenforradalmi rendszer idején (1919 - 1945)
13. Túrócszentmárton, 1977. június 13 - 17. Osztályharcok a kései feudalizmus korában Előadások: Makkai László: A kelet-európai parasztmozgalmak periodizációja és tipológiája, Szakály Ferenc: A 16 - 18. századi magyarországi parasztmegmozdulá­sok néhány sajátossága, Milán Šmerda: A jobbágyság osztályharcainak feladata és jellegzetes vonásai a cseh tartományokban, Magyarországon és Dél-Lengyelor­szágban a kései feudalizmus korában, Pavel Horváth: A szlovákiai jobbágymozgalmak néhány kérdéséről a ké­sei feudalizmus korában,  Heckenast Gusztáv: A 18. század eleji bányászmozgalmak helye a ma­gyarországi osztályharcok történetében,  Jozef Vozár: A szlovákiai bányamunkásság helyzete és kizsákmányolá­sának formái a kései feudalizmus korában
14. Budapest,  1978. december 4-8.  A 17 - 18. századi magyarországi függetlenségi harcok kérdései Előadások: Köpeczi Béla: A haladás kérdései a Habsburg-ellenes függetlenségi harcokban, Pach Zsigmond Pál: Az európai abszolutizmus problémái a 16 - 17. században,  Anton Spiesz: A Habsburgok abszolutisztikus törekvései és a magyar­országi rendiség a 17. század második felében, valamint a 18. században, Benczédi László: Rendi anarchia és a rendi központosítás tendenciái 17. század végi Habsburg-ellenes küzdelmeinkben,  Péter Katalin: Erdély és a függetlenségi harcok a 17. század első felében, Stefan Kazimír: Szlovákia gazdasági fejlődése a 17. században és a 18. század elején, Pavel Horváth: A jobbágyok helyzete a rendi felkelésekben Jozef Vozár: A bányamunkásság harcai a magyarországi rendi felkelé­sek idején, R. Várkonyi Ágnes: Jobbágypolitika és állami függetlenség, különös tekintettel a Rákóczi-féle szabadságharcra
15. Kassa, 1979. június 4-7.  A nagy októberi szocialista forradalom és a közép-európai forradal­mi hullám.1917 - 1921-ben Előadások: Pavol Kanis: V. I. Lenin és a háború utáni forradalmi hullám Közép-Európában, Vadász Sándor: A Magyar Tanácsköztársaság és Európa, Kende János: Út a forradalomhoz - A magyarországi munkásosztály az 1917 - 1919-es forradalmi időszakban, Péteri György: A Magyar Tanácsköztársaság gazdaságpolitikájának né­hány kérdése. A gazdaság szocialista átalakítása,  Václav Peša: Az új típusú munkáspárt kialakítása Csehszlovákiában 1917 - 1921-ben, Dušan Kováč: A szocialista forradalom problémája Közép-Európában,  Kővágó László: A nemzetiségi kérdés a Magyar Tanácsköztársaság idején, Pavel Hapák: A Szlovák Tanácsköztársaság helye és szerepe a szlová­kiai munkásmozgalom fejlődésében a fenyőházi kongresszusig, Jan Galandauer: A csehszlovákiai szocialista forradalom értelmezése Bohumír Šmeralnál
16. Veszprém, 1981. szeptember 15 - 18. Szlovákia betagolódása a középkori magyar államba Előadások: Richárd Marsina: Szlovákia területének betelepüléséről a 11. század közepétől a 13. század végéig,  Györffy György: Szlávok és szlovákok. A szlovák nemzet kialakulá­sáról, Péter Ratkos: Szlovien-szlovák kontinuitás, Szűcs Jenő: A mai Közép- és Kelet-Szlovákia területének betagolódá­sa a középkori magyar államba. Szerkezeti változások és terület (1250 - 1300), Vincent Sedlák: A középkori magyar állam kezdetei és modellje,  Fügedi Erik: A szlovák származású magyarországi nemességről, Richárd Pražák: Az első magyarországi szentekről szóló legendák kro­nológiai és tipológiai besorolásának néhány kérdéséről
17. Komárom (Csehszlovákia), 1983. október 3-6. A 16 - 17. századi közös törökellenes harcok Előadások: Vojtech Kopčan: Az oszmán hatalom jellege az északi határvidéken a 16. században,  Benda Kálmán: A magyarországi végvárak karbantartási költségei a 16. században, Hegyi Klára: A hódoltsági peremvidék adóztatása a 17. században, Milán Šmerda: Az 1683. évi bécsi csata és a cseh tartományok, Benczédi László: A végvári katonák életkörülményei a 18. században, Pavol Horváth: A török hatalom utolsó korszaka a mai Szlovákia terü­letén (1663 - 1683), Z. Veselá: Az oszmán kormány viszonya Thököly Imréhez Jozef Kocis: Török támadás Trencsén vármegyében 1663-ban

---

A MAGYAR—CSEHSZLOVÁK TÖRTÉNÉSZ VEGYESBIZOTTSÁG TAGJAI

A/ Magyar tagozat

Dr. Andics Erzsébet, akadémikus 1966 - 1970 (elhunyt 1986).
Dr. Arató Endre, az MTA levelező tagja, 1960 - 1966, elnök 1966 -1977 (elhunyt 1977).
Dr. Ádám Magda, a történettudomány doktora, titkár 1964 - 1966, tag 1966 - 1967, titkár 1967 - 1977, alelnök 1978-tól. Dr. Benczédi László, kandidátus 1970-től    (elhunyt 1986).
Dr. Dolmányos István, a történettudomány doktora, tag 1964 - 1975 Dr. Godó Ágnes, kandidátus 1978 - 1980.
Dr. Granasztói György, kandidátus 1976 - 1978, titkár 1978-tól.
Dr. Kemény G. Gábor, kandidátus 1967 - 1981 (elhunyt 1981).
Dr. Kővágó László, a történettudomány doktora, titkár 1966 - 1967 tag 1964-től.
Dr. Léderer Emma, a történettudomány doktora, elnök 1960 - 1966 (elhunyt 1977).
Dr. Marosi Ernő, kandidátus 1976 - 1980.
Dr. Mérei Gyula, akadémikus, elnök 1966.
Dr. Niederhauser Emil, a történettudomány doktora, 1970 - 1973, alelnök 1973 - 1978, elnök 1978 - 1985.
Dr. Paulínyi Oszkár, kandidátus, 1960 - 1964 (elhunyt 1982).
Dr. Somlyai Magda, kandidátus,  1966 - 1985.
Dr. Szedő Antal, 1964 - 1970 (elhunyt 1975).
Dr. Varga János, a történettudomány doktora, 1970-től.
Dr. Vargyai Gyula, a történettudomány doktora, 1980-tól.

B/ Csehszlovák tagozat
Dr. Michaí Barnovsky, kandidátus, 1980-tól.
Dr. Dagmar Čierna, kandidátus, 1974-től.
Ján Dekán, akadémikus,  1970 - 1976.
Prof. Dr. Jaroslav Dubnicky - elnök 1960 - 1969 (elhunyt 1979). Dr. Andrej Gabal', kandidátus, 1979-től.
Milos Gosiorovsky, akadémikus, elnök 1976 - 1978 (elhunyt 1978).
Prof. Dr. Milán Hübl, kandidátus, 1962 - 1969.
Dr. Michal Kusík, kandidátus, 1962 - 1974.
Dr. Richard Marsina, a történettudomány doktora, titkár 1960 - 1964, újra 1970-től.
Dr. Vladimír Matula, a történettudomány doktora, elnök 1979-től.
Dr. Július Mesáros, a történettudomány doktora, titkár 1966 - 1969.
Dr. Jan Novotny, kandidátus, 1967 - 1969.
Doc. Dr. Václav Peša, a történettudomány doktora, alelnök 1970-től.
Viliam Plevza, akadémikus, 1970 - 1978.
Doc. Dr. Richard Pražák, kandidátus, 1970-től.
Jaroslav Purs, akadémikus, 1960 - 1967.
Dr. Elemír Rákos 1975-től.
Dr. Michaí Suchy, kandidátus, 1977-1979.
Dr. Ján Simovóek, kandidátus, ezredes 1980-tól.
Dr. Milán Smerda, kandidátus, 1970-től.
Dr. Ján Tibensky, a történettudomány doktora, elnök 1970 - 1975.
Dr. Jozef Vlachovič, kandidátus, 1970 - 1977, titkár 1964 - 1965, (elhunyt 1978).

---

A MAGYAR—CSEHSZLOVÁK TÖRTÉNÉSZ VEGYESBIZOTTSÁG TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAKAIN ELHANGZOTT ÉS SZAKFOLYÓIRATOKBAN, GYŰJTEMÉNYES KÖTETEKBEN MEGJELENT ELŐADÁSOK JEGYZÉKE
(Az itt felsorolt tanulmányok címét és szövegét az eredeti előadások­hoz képest a szerzők több esetben megváltoztatták, ill. átdolgozták.)

1. MAGYARORSZÁGON MEGJELENT ELŐADÁSOK

a/ csehszlovákiai szerzők

Jaroslav Dubnický: A szlovák nemzeti kérdés problémái. Sz,1963. 97. évf. 1. sz. 172 - 185.

Miroslav Kropilák: Néhány új szempont a szlovák nemzeti felkelés történetéhez. Sz, 1965. 99. évf. 4-5. sz. 893 - 909.

Ján Dekán: A Nagymorva Birodalom és az ómorva nemzetiség problema­tikája. In: Nemzetiség a feudalizmus korában. Tanulmányok. Bu­dapest,  1972.  72 - 82.

Péter Ratkoš: A szlovák nemzetiség fejlődése a 16. század végéig. Uo. 102 - 119.

Ján Tibensky: A szlovák nemzetiség és a burzsoá nemzet kialakulása. Uo. 182 - 202.

Csizmadia Dezső: A csehszlovák - magyar haladó erők két világháború közötti kapcsolatainak problémáihoz. A Magyar Tudományos Akadé­mia Filozófiai és Történettudományi Osztályának Közleményei, 1968.  17.köt.  101 - 123.

Milán Šmerda: A csehek és Magyarország a harmincéves háború után (A lipóti abszolutizmus jobbágypolitikájának kérdéséhez). Acta Univ. Debreceniensis, Seria Historica, Debrecen, 1980. 29.köt. 22 - 43.

Richard Pražák: A 11. századi legelső magyarországi szentekről szó­ló legendák datálásának és tipológiai besorolásának néhány kér­déséről. TSz, 1982.  25. évf.  3. sz.  444 - 457.

Richárd Marsina: Szlovákia mai területének betelepüléséről a 11. század közepétől a 13. század végéig. TSz, 1984. 27. évf. 3. sz. 370-389.

b/ magyarországi szerzők

Spira György: A magyar negyvennyolc jobb megértéséért. In: A negy­vennyolcas nemzedék nyomában. Budapest, 1973. 9- 43. Ugyanez németül: Auf der Suche nach dem besseren Verstehen des unga-rischen Achtundvierzig. Acta Historica Academiae Scientiarum Hungaricae,  1967.  415 - 442.

Kemény G. Gábor: Anton Straka budapesti évei. A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományi Osztályának Közlemé­nyei,  1968.  17.köt.  1.  sz.  125 - 134.

Boros   Ferenc: A csehszlovák - magyar forradalmi, haladó kapcsola­tok történelmének egyes kérdései a magyar ellenforradalmi rend­szer első éveiben (1919 - 1921). A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományi Osztályának Közleményei, 1968. 17.köt. 1. sz. 135 - 152.

Szűcs Jenő: "Nemzetiség és "nemzeti öntudat" a középkorban. Szem­pontok egy egységes fogalmi nyelv kialakításához. In: Nemzeti­ség a feudalizmus korában. Tanulmányok. Budapest, 1972. 9-71,

Perényi József: A magyar "nemzeti öntudat" fejlődése a 11 - 13. szá­zadban. Uo. 83 - 101.

Benczédi László: A magyar rendi nemzettudat sajátosságai a 16 - 17. században. Uo. 120 - 129.

Arató Endre: A magyar "nemzeti" ideológia jellemző vonásai a 18. szá­zadban. Uo.  130 - 181.

Benczédi László: A rendi anarchia és a rendi központosítás tenden­ciái 17. századvégi Habsburg-ellenes küzdelmeinkben. Sz, 1979. 113. évf. 6. sz.  1038 - 1051.

Györffy György: Néppé válás Európában és az Északi-Káprátokban. Kortárs, 1982.  26. évf.  2.  sz.  303 - 311.

Benda Kálmán: A végvári vonal fenntartásának költségei a 17. század elején. In: Magyarországi végvárak a 16 - 17. században. Tanul­mányok. Eger, 1983. 49 - 59.  (Studia Agriensia 3.)

Hegyi Klára: A török birodalom magyarországi jövedelemforrásai. Sz, 1983.  117. évf.  2. sz.  346 - 383.

2.  CSEHSZLOVÁKIÁBAN MEGJELENTETETT ELŐADÁSOK

a/ magyarországi szerzők

Lederer Emma: átruktúra uhorskej spolocnosti v rannom stredoveku. HC,  1960.  8. évf.  509 - 525.

Ádám Magda: Maďarsko a Malá dohoda v období před druhou světovou válkou (1937 - 1938), CsCH,  1963.  11. évf.  742 - 758. Szűcs Jenő:  "Národnosli" a "národné povedomie" v  stredoveku.  Vytváranie jednotnej terminológie. HC, 1971. 19. évf. 495 - 548.

Benczédi László: Madarské stavovské národné povedomie v 16 - 17. storocí. Uo.  549 - 558.

Perényi József: Vyvoj mad'arského "národného povedomia" v 11 - 13. storocí.  HČ,  1972.  20. évf.  1 - 18.

Arató Endre: Z dejín madarsko-slovensko-ceskych vzťahov v období prvej republiky. In: Vybrané kapitoly z dejín európskych socialistickych krajín. Bratislava, 1975. 229 - 272.

Pölöskei Ferenc: K roľníckym hnutiam v Uhorsku na prelome 19. a 20. storocia. HC,  1978.  26. évf.  568 - 580.

Vincze S. Edit: - Erényi Tibor: Ideově-politický vývoj dělnického hnutí v Uhrách v zrcadle programú strany (1868 - 1918). CMM, 1971 94. évf.  17 - 35.

Fügedi Erik: O uhorskej šľachte slovenského pővodu. HC, 1982. 30.évf. 359 - 403.

b/ csehszlovákiai szerzők

Jan Novotny: Diskuse kolem otázek hodnocení revoluce 1848 - 1849. CsCH, 1967. 15. évf. 203 - 209., valamint HC, 1967. 15. évf. 235 -245.

Július Mesáros: Revízió alá kell-e vennünk Marx és Engels nézeteit az 1848 - 49-es forradalomról. Irodalmi Szemle, 1966. 9. évf. 7. sz.

Ján Tibensky: Formovanie sa ideológie slovenskej feudálnej národnosti a burzoázneho národa.  HC,  1971.  19. évf.  575 - 591. Péter Ratkos: Otázky vyvoja slovenskej národnosti do zaciatku 17. storocia. HC, 1972. 20. évf. 19 - 64.

Richard Pražák: K ohlasu diela Sándora Petőfiho v ceskych liberálné-demokratickych kruzích a v délníckém hnutí v druhé poloviné 19.  století se zvlástním zřetelem na úlohu Jana Nerudy v recepci Petőfiho díla. In: Zivot a dielo Sándora Petőfiho a Imre Madácha. Bratislava, 1973. 73 - 91.

Václav Pesa: Pocátky sífení marxismu v ceském délníckém hnutí. CMM, 1975.  94. évf.  35 - 47.

Milán Šmerda: Cesi a Uhry po tficetileté válce (K politice leopoldovského absolutizmu v poddanské otázce). CMM, 1979. 98. évf. 279 - 295.

Anton Špiesz: Absolutistické snahy Habsburgovcov a uhorské stavy v druhej polovici 17. a na zaciatku 18. storocia. HC, 1979. 27. évf.  208 - 221.

Pavol Horváth: O účasti poddanych v protihabsburskych stavovskych povstaniach. Uo.  357 - 368.

Milán Šmerda: Úloha a charakteristické rysy třídních bojű poddaného lidu v ceskych zemích, Uhrách a jizním Polsku v období pozdního feudalismu. HSt, 1981. 25. sz. 79 - 100. Péter Ratkos: Kontinuita slovenského osídlenia v 9 - 11. storocí. In: Slovensky l'ud po rozpade Veíkomoravskej ríse (Zaclenenie Slovenska do uhorského státu). HSt, 1984. 13 - 38.

Richárd Marsina: O osídlení Slovenska od 11. do polovice 13. storočia. Uo.  39 - 60.

Alexander Ruttkay: Najnovsie príspevky archeologického bádania k poznaniu dejín Slovenska v 9 - 11. storocí. Uo. 83 - 92.

Richard Pražák: K dataci a typologickému zarazení legend o nejstarsích uhorskych svétcích 11. století. Uo. 93 - 108.

Vincent Sedlák: Nemadarské vplyvy na zaciatku uhorského átátu. Uo. 61 - 82.

Július Sopko: Otázky kultúrneho vplyvu a vzdelanosti v prvych sto-rociach uhorského státu. Uo. 109 - 119.

---

A MAGYAR—CSEHSZLOVÁK TÖRTÉNÉSZ VEGYESBIZOTTSÁG ÜLÉSSZAKAIRÓL TUDOMÁNYOS SZAKMAI FOLYÓIRATOKBAN MEGJELENT BESZÁMOLÓK

A/ MAGYARORSZÁGON MEGJELENT BESZÁMOLÓK

Arató Endre: Beszámoló a Magyar - Csehszlovák Történész Vegyesbizott­ság 1963. évi munkájáról és ez évi feladatairól. Sz, 1964. 98. évf.  1-2. sz.  322 - 323.

Csehszlovák - magyar történész megbeszélés Szomolányban. Sz, 1967. 101. évf.  3-4. sz.  804 - 805.

A Magyar - Csehszlovák Történész Vegyesbizottság 1967. november 28-i szegedi tudományos ülése. A Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai és Történettudományi Osztályának Közleményei, 1968. 17.köt. l.sz. 97 - 154.

Arató Endre: A Magyar Tudományos Akadémia irányítása alatt működő történész vegyesbizottság munkájáról. A Magyar Tudományos Akadé­mia Filozófiai és Történettudományi Osztályának Közleményei, 1972. 21.köt.  1-2. sz.  43 - 59.

Benczédi László: A Magyar - Csehszlovák Történész Vegyesbizottság tu­dományos ülése. Sz,  1972. 106. évf.  3.  sz.  814 - 826.

Arató Endre: Beszámoló a Magyar - Csehszlovák Történész Vegyesbizott­ság 1974. áprilisi üléséről. Sz, 1974.  108. évf.  3. sz. 771 - 775.

r.l.  (Niederhauser Emil): A Magyar - Csehszlovák Történész Vegyesbi­zottság tudományos ülésszaka. Sz, 1976. 110. évf. 6. sz. 1106 -1120.

Szakály Ferenc: Beszámoló a Magyar - Csehszlovák Történész Vegyesbi­zottság 13. ülésszakáról. Sz, 1979. 113. évf. 1. sz. 120 - 131.

Szarka László: Session scientifigue hungaro - tchécoslovaque au sujet des guerres d'indépendance dans la Hongrie des XVII-XVIII^e (siecles). Acta Historica Academiae Scientiarum Hungaricae, 1979. tom.    25. no 1 - 2.  155 - 163.Szarka László: Magyar - csehszlovák tanácskozás az 1917 - 1921 kö­zötti közép-európai forradalmi hullámról. In: A nemzetközi mun­kásmozgalom történetéből. Évkönyv. 1981. Budapest, 1980. 297.

Tóth István György: Beszámoló a Magyar - Csehszlovák Történész Ve­gyesbizottság 17. ülésszakáról. Sz, 1983. 6. sz. 1404 - 1405.

B/ CSEHSZLOVÁKIÁBAN MEGJELENT BESZÁMOLÓK

1. ülésszak - J. Sirácky, HC, 1961. 9. évf. 174.
2. és 3. ülésszak - R. Marsina , HC, 1963 . 11. évf. 518 -
4. ülésszak - R. Marsina, HC, 1964. 12. évf. 310.
5. ülésszak - J. Vlachovič, HC , 1965 . 13 . évf . 303 - 304
6. ülésszak - J. Vlachovic, HC , 1966 . 14 . évf . 512 - 513
7. ülésszak - J. Mesáros, HC, 1967. 15. évf. 480 - 483.
9. ülésszak - R. Marsina, HC, 1971. 19. évf. 634 - 635. , M. Šmerda, Slp, 1971. 57. évf. 338 - 340.
10 . ülésszak - M. Smerda, Slp, 1973. 59. évf. 166 - 168.
11 . ülésszak - R. Marsina, HC, 1974. 22. évf. 480 - 482. , M. Šmerda, Slp, 1974. 60. évf. 443 - 445., R. Prazák, Universitas, 1974. 7. évf . 70
12 . ülésszak - R. Marsina, HC, 1977. 25. évf. 151 - 153., M. Šmerda, Slp, 1977. 63. évf. 494 - 495.
13 . ülésszak - R. Marsina, HC, 1977. 25. 640 - 641.
14 . ülésszak - R. Marsina, HC, 1979. 27. évf. 622 - 623., M. Šmerda, Slp, 1979. 65. évf. 163 - 165.
15 . ülésszak - R. Marsina, HC, 1980. 28. évf. 622 - 623., R. Pražák, Slp, 1979. 65. évf. 426 - 428.
16 . ülésszak - R. Marsina, HC, 1982. 30. évf. 513 - 515.
17 . ülésszak - R. Marsina, HC, 1984. 32. évf. 346 - 347.

---

Zdroje/Források:
25 rokov Československo-maďarskej historickej komisie, Zost. Vladimír Matula, Veda Bratislava 1985
Szomszédok hármas tükörben. A Magyar-Csehszlovák Történész Vegyesbizottság negyedszázada 1959-1984, Szerk. Szarka László, Akadémiaia Kiadó Bp. 1987

{jumi [NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}