Image may be NSFW.
Clik here to view.
Azt hiszem mindenki ismeri a mondást, pontosabban kérdést, hogyan kerül a csizma az asztalra. Ezt olyankor mondjuk, amikor nem értjük vagy nem vagyunk tisztában valamivel, ami nem egy mindennapos, szokásos eset. Nyilvánvaló, hogy a csizmának semmi helye az asztalon és ha oda kerül csodálkozunk rajta.
Mint például azon, hogyan kerül ikszipszilon a miniszteri bársonyszékbe, aki még nálam is gyengébb, amit pozitíven tudok, hiszen egykor együtt őriztük a kecskéket és ő – most már Ő – nem tudta megkülönböztetni a kozát a birgétől. Most Ő az állattenyésztési miniszter. Köszönöm szépen. Egyébként a válasz roppant egyszerű. Úgy kerül oda, hogy oda teszik, tesszük, megválasszuk. Ezzel a dolog el is volna intézve. De.
Ha a kérdés úgy hangzana, hogy miért van a csizma az asztalon, akkor már többféle válasz is kínálkozik. Tévedés, tudatlanság, rosszindulat stb., például, ha vendég érkezik a házhoz, illik valamit tenni az asztalra. A kedves, avagy kevésbé kedves látogató bizonyára dülled szemmel nézné, ha kávé, egy pohár bor, szendvics vagy sósrudacskák helyett egy használt gumicsizmát tennénk elé.
Az is előfordulhat, azért került oda, mert csizma levest akarunk főzni és fel akarjuk darabolni, ledarálni, hogy hamarabb megfőljön, mert a konyhapénzt felemésztette a cigaretta, pia, a mobiltelefon, a méregdrága benzin, az energiaital, meg a családonkénti kétszáz eurós karácsonyi ajándék. Ha-ha-ha. Csizmából levest? Nincs ebben semmi kivetnivaló. A korosztályom emlékezhet rá, ha eljutott hozzá a hír, hogy két szovjet hajótörött a csizmájának – bőr csizmáról van szó – a talpát is megette a túlélés és hazájának szeretete érdekében. Túlélték.
Bizonyára több oldalról is meg lehetne közelíteni ezt a fölöttébb nehéz kérdést. Szerintem még tudományos értekezletet, szimpóziumot is össze hívhatna mondjuk a Fontos Kérdések Megoldására frissen létrehívott minisztérium, ahol még nálam is okosabb tudósok, kopasz bölcsek törnék buksi fejüket, hogy miért került a csizma az asztalra. A problémát természetesen több frissen kinevezett albizottság is boncolgatná. értelmezné, a megfelelő választ keresve.
Engem most speciel mégis az foglalkoztat, amit a minap a rádiónk sugárzott. A rövid hírek után a gépkocsi vezetők figyelmét arra hívta fel – lehet, hogy a kedves olvasónk is hallotta – hogy az úttesten két gumicsizma hever, vigyázzanak akik arra autóznak!!!… Igazán fontos információ. Ez nélkülözhetetlen tudnivaló.
Csak azt sajnálom, hogy nem jegyeztem meg melyik útszakaszon van az a két szerencsétlen magára hagyott gumicsizma. Azonnal lóra ülnék, odalovagolnák és hazahoznám, mert az enyém már eléggé kopott, sőt a ballábas már ki is lyukadt.
Köszönetet mondanék a kedves telefonálónak, hogy nem vitte magával. Meg is dicsérném. Ugyanis, én már évek óta várok erre az információra. Lehet, hogy a Mikulás hátikosarából esett ki és tele volt finomnál-finomabb csokoládéval. Most utólag mégis arra gondolok, jobb is, hogy nem jegyeztem meg a helyszínt, mert ha odaveretnék és akkorra már valaki hazavitte volna a gumi csizmákat, mérgembe földhöz – akarom mondani az aszfalthoz - vágtam volna magamat, annak a reményében, hogy egy jóakaró majdcsak telefonál a rádióba, hogy az úttesten egy lökött öregember hever, vigyázzanak, akik arra autóznak!
{jumi [NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}
