Biztosan nem azért, mert városunkat kikerülte volna a háború utáni szláv nacionalista tobzódás és az azt kísérő etnikai tisztogatás. Vagy azért, mert Érsekújvár mára teljesen elszlávosodott volna. Nem, nem a magyar fogyott itt el végzetesen. Hanem a bizalom. Az a bizalmi tőke, amely 89-után kétségkívül megvolt az érsekújvári magyar közösségben - és amely lehetővé tette, hogy az első szabad választásokon a magyarok abszolút többséget szereztek a városi képviselő-testületben, mára szertefoszlott. Pontosabban: széthordták. Közösségünk jeles képviselői az előző generációk által felhalmozott erkölcsi tökét aprópénzre váltották és felélték...
2010-ben az MKP választási plakátján ismét 14 jó arcú ember mosolygott ránk bizalomgerjesztően, abszolút lojalitásáról biztosítva a választókat. Az üzenet annyiban volt megtévesztő, hogy a jelöltek lojalitásukat egy pillanatra sem térítésmentes szolgálatként képzelték el. Nem voltak hajlandók - és ma sem azok - a köz érdekében ingyen dolgozni, netán saját pénzükön. Így hát nincs kinek megemlékezni a kitelepítettekről...
2007. július 28-29-kén a kitelepítések 60-ik évfordulóján a Csemadok Érsekújvári Alapszervezete (akkori elnök: Berényi Margit) kétnapos rendezvényt szervezett, melyen részt vettek az Érsekújvárból egykoron kitelepítettek leszármazottjai is Tótkomlósról. A találkozó alkalmából emlékfüzet jelent meg (összeállította Strba Sándor), amely most letölthető oldalunkról...
{jumi [NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}