Szép ez az év vége...
Vártam és néztem merre megy a Boldogság.
Sokáig követtem, de elvesztettem.
Sajnáltam,
Pedig csak egy kéznyújtásnyira voltam tőle.
És mégis máshol van.
Most is.
Hallottad a víz hangját,
amikor még tiszta forrás?
Tükre is, épp hogy készül.
Messzire indul.
Sorsa a nagyvilágban, majd folyik.
Velem mint, Anyám fájó jajja,
mindig találkozik és szüntelenül folyik.
Nem panaszkodik.
Benne ringatom gondolatom, s álmom.
Valahol majd kikötök.
Egyszer. Talán, amit kerestem megtalálom ...
Most, hogy megérkeztem az évnek végéhez,
Csak úgy bele sóhajtom,
A szeretet gondolatát a világba.
Elküldöm, hát
hittel és reménnyel.
Talán még visszajön?
Hiszem, hogy megérem... ez a szívem hangja.
Még sokáig kísérjen!
Mint a tiszta víz hangja: békés, csendes...
Csak az érző emberi hallja.
{jumi [NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}