Ölvedi László 1903. május 22-én született Érsekújvárban. Édesapja Ölvedi János közéleti személyiség volt (1939-ban Holota Jánost követte a városbírói székben). László első verseskötete 1923-ban jelent meg Berlinben "A Bányász Éneke" címmel, és egycsapásra ismerté tette a fiatal költőt. Ölvedi Lászlóra a címadó versel emlékezünk.
A bányász éneke.
Bányász vagyok, fojt a bányalég.
Mellemre sűrű ködök ülnek,
Mécsesem rőt lidérclánggal ég.
Síri csendben mélylik a tárna.
Meszsze, messze zokog a viszhang.
Mintha mindig temetés járna.
Rombolt a rém, bedőlt a bánya;
Kik élünk meg alatta, holtan
Pusztulhatunk, a fene bánja.
Kopogok a koporsódeszkán:
Kemény falán száz süket fülnek.
A feleletet várom eztán.
Jó szerencsét! nagy biztatásom
Nem hallja már itt senki, senki.
Jaj, pedig nincsen semmi másom.
Nem birom már sokáig én sem,
Megöl a bánya gyilkos lehelete
S túl leszek minden szenvedésen ...
De lelkem ég a Davy-mécsben
A bánya mély, halálos, setét;
Mi lesz ha e robbanó légben
Kinyitom a lámpám födelét?
{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}