Image may be NSFW.
Clik here to view.
Megemlékezés Ölvedi Lászlóról halálának 100. évfordulóján
Jankovics Marcellnek, a pozsonyi Toldi Kör elnökének, az újvári Arany Oroszlánban 1941. június 21-én elhangzott szavaival kezdeném: 1923. karácsonya előtt egy berlini magyar lektor barátom kedves szerény fiatalemberrel állított be hozzám Pozsonyban. letett az asztalomra egy verseskötetet: A Bányász Éneke címmel, e szavakat fűzve hozzá: Ugyan írj valamit erről a könyvről a Prágai Magyar Hírlap ünnepi számába! Mentegetőztem: nem vagyok kritikus, sem esztéta, felnőtt ember nem szeret egy ismeretlen egyén verseiről vaktában értékelést írni. Tévedhetek, stb...
Szórakozottan lapozgattam a a vékony könyvecskében és olvasni kezdtem:
Bányász vagyok, fojt a bányalég.
Mellemre sűrű ködök ülnek,
Mécsesem rőt lidérclánggal ég.
De lelkem ég a Davy-mécsben
A bánya mély, halálos, setét;
Mi lesz ha e robbanó légben
Kinyitom a lámpám födelét?
Egy másik versét ütöttem fel:
Nagy lobbanást itt senki se várjon
A mi álmunk álmatlan állom...
És tovább olvasgattam a füzetben. - Istenem, ez egyszerű szófukar ifjú szerző a mi magyar életünket, keserves küzdelmeinket írja le elsöprő erővel, mély meggyőződéssel és hittel!"
Beszélgetni kezdtek, és tízperces diskurzus után Jankovics Marcell tisztában volt azzal, hogy az előtte álló fiatalember: Ölvedi László - mivelhogy ö volt az, a magyarság egyik kiválasztottja, kisebbségi életünk hös harcosa, tehetséges költő. Szeméböl lobogó láng, lelkesedés, ugyanakkor szomorúság, sorsunk iránti mélységes aggodalom sugárzik. Jóbarátok lettek, és a korkülönbség ellenére egész - sajnos rövid - életre szóló kapcsolat alakult ki kettőjük közt. "Most is itt áll előttem Ölvedi László az ö okos, bánatos pillantásával" - írja évek múltán Jankovics Marcell...
E jellemző sorok után mutassuk be Ölvedi Lászlót életrajzi adataival! 1903. május 22-én született városunkban a család első gyermekeként. Édesapja, Ölvedi János, közéleti személyiség, 1939-töl polgármester. Édesanyja, Noszkay Erzsébet, dr. Noszkay Ödön gimn. tanár testvére, nagyműveltségű intelligens asszony. Eszmevilágát, vallásos hitét, fia tőle örökölte. Rajta kívül még két gyermek született: Erzsébet, tehetséges műkedvelő színjátszó, bátyja verseit is szavalta előadásokon - és ifj. Ölvedi János, szociológus, diplomata, a Szabad Európa Rádió munkatársa Münchenben, ott is halt meg 1983-ban.
Ölvedi László az iskoláit a helybeli elemiben kezdte 1909-ben, majd a akkori Községi Katolikus Főgimnáziumban végezte mindvégig kiváló eredménnyel. 1921-ben érettségizett kitűnő minősítéssel, ám valami, igazgatót kompromittáló, politikainak minősített közös incidens miatt bizonyítványt nem kaphatott az akkorra már államosított gimnáziumban. Azt később, Budapesten szerezte meg. Egyetemi tanulmányait is ott kezdte a tudományegyetemen, bölcsészeti diplomáját és doktorátusát 1929-ben szerezte meg.
Már középiskolás korában kezdett verselni, az "Élet" c. folyóiratban jelentek meg költeményei. tehetsége már akkor megmutatkozott és jó kritiák kapott. Ugyanakkor rendkívül érdekelték a társadalmi problémák is, különösen a kisebbségi magyarság sorsa, a Trianon utáni szétszórattatás. - ezen belül is a cserkészmozgalom különösen foglalkoztatta. Ö maga is buzgó cserkész volt. Szerénysége végett azonban nem nyílt alkalma a kibontakozásra; a törtetökkel, hamis prófétákkal, a "törpe nagyok"-kal nem vehette fel a harcot, az erőszak, az érvényesülési hajsza távol állt tőle. De nem hátrál, egyre jobban beleveti magát a közösségi mozgalmi életbe. Budapesten a Magyar Nemzeti Szövetség mankatársa lesz. Negyvonalúsága itt bontakozik ki. További jelentős állomások: következik Berlin, Varsó, Oxford, Brüsszel, majd Párizs. Tulajdonképpen itt talál magára; igazára. letelepszik, kis hónapos szobákban lakik. Szüntelenül tevékenykedik. A Párizsi Magyar Egyesület titkára lesz. Jótékony célra ingyen tart előadásokat. Hazai, francia, német, svájci lapok lelkesen méltatják. - Közben műveltségét gyarapítja: rengeteget olvas, 120 vásárolt könyvet viszek haza - írja. - Intenzív társadalmi életet él. Sok külföldi jóbarátot szerez, megnyerve őket a a magyar ügynek - Genfben, az akkori Népszövetségben képviseli a magyar ügyet az itt tartott kisebbségi kongresszusok ifjúsági csoportjában. Hasonlóan Lilleben, Heidelbergben, Mannheimben. Valóságos misszionárius munkát végez, a flamandok több előadásra kérik fel.
Bulgáriában hetekig tartó propaganda utat tesz a bolgár-magyar barátság elmélyítésére. Megszervezi a Magyar Nemzeti Szövetség keretében a Bolgár-Magyar Bizottságot. Többször jár Szófiában, ahol nagy szeretettel fogadják. 1931. májusában az MTA dísztermében a bolgár király tiszteletére rendezett ünnepségen elszavalja a bolgár himnusz motívumaival átszőtt "Zúg a Marica" című versét. - ekkor már súlyos betegen. Mindeme szereplésekhez nagy nyelvi tudás is szükségeltetett, amit Ölvedi László megszerzett. Jól beszélte a német, francia, angol nyelvet. Igazában azonban sehol sem érezte, nem találta magát otthon; szíve mindig szülőföldjére húzta, amit haza, főleg édesanyjának írt sorai félreértethetetlenül igazolnak. Szülővarosába még haza-hazajár, bár a csehszlovák hatóságok nem jó szemmel nézik jelenlétét; tisztában vannak kemény magyarságával, jól ismerik verseiben foglalt, irredentának minősített gondolatvilágát. 1924-ben még sikerül szerzői estet rendeznie az Arany Oroszlánban nagy sikerrel. A zsúfoltságik megtelt teremben beszédek (Jankovics Marcellé is), szavalatok hangzottak el, azonkívül a költő megzenésített verseit énekelték. Tomboló tapsviharral ünnepelték a fiatal, ekkor még egyetemista költőt (Belepőjegy is maradt az eseményről). Az éneket hegedűvel kísérő művésznek ezt a dedikációt írta a verseskötetébe: "Drága barátomnak, ki az érzékenyen és tisztán zengő hegedűhúrokon pendítette meg verseim veretes ritmusát."
Nemsokára azonban - mivel iskoláit befejezte - katonai halasztást már nem kaphatott, a csehszlovák hatóságok katonaszökevénynek tekintették - Többé hát nem tehette be a lábát szeretett szülővarosába szüleihez, barátaihoz, börtön várt volna rá. Pedig imigyen áhítozott: "Itt születtem, az anyaföld terítse rám a szemfedőt"
Milyen volt Ölvedi László mint ember? Szilárd jellemű, mélyen magyar érzelmű, katolikus elkötelezettségű. "Magyar vagyok és ezt büszkén Megvallom akárki előtt."-írja.
De magyarsága, hite sohasem irányult más népek, vallások ellen. Példa erre Sándor Dezsőnek, az Érsekújvár és Vidéke helyi lap székésztőjének, Párizsból írt meleg hangú levele, melyből néhány mondatot érdemes idézni. "Kedves Barátom! - megszólítással kezdi, majd; Köszönöm az Érsekújvár és Vidékében engem méltató cikket; örültem, hogy megemlékezett rólam. Írja, hogy akar jönni Párisba. Páris csodaszép! Legjobb lenne, ha együtt jöhetnénk. Ősszel a legszebb a város. Egy olaszországi turnét is tervezek. Nem jönne velem? A hazai dolgokat figyelem és olvasom az Érsekújvár és Vidékét. Szíves válaszát várva a viszontlátásig igaz barátsággal köszönt Ö.L. Páris 1927. május 30." A mélyen katolikus érzelmű Ölvedi Lászlót nem gátolta a zsidó származású Sándor (Stern) Dezső barátsága; humanista gondolkodásától ez távol álott.
Visszatérve Párizsba, itt a francia bányavidéken dolgozó, magyar emigráció zsákmányának kitett munkások között igyekszik elhinteni a nemzeti öntudatot. Gyakran vesz részt olyan viharos kommunista munkásgyűléseken, ahol magyar emigránsok is jelen vannak és itt következik be a tragédia, ami aztán az életébe kerül. 1929 öszén egy gyülésen megtámadják, durván ütlegelik, megszurkálják és megrugdossák. Sérülése oly súlyos, hogy kórházba kerül. Betegségéből látszólag kigyógyul, még utazik, szervez, előad. De sebe elrákosodik, komplikáció lép fel, segíteni már nem lehet és hosszas szenvedés után 1931. június 21-én, vasárnap Budapesten elhunyt 28 éves korában.
Temetése kedden történt a Farkasréti temetőben, a főváros által adományozott díszsírhelyen. Rengeteg, mint írták, vagy 400 főnyi gyászoló rótta le neki kegyeletét - egyszerű földműves emberektől magas rangú egyénekig. A Magyar Nemzeti Szövetség teljes létszámmal-, az érsekújvári küldöttséget dr. Holota János polgármester vezette. - gyászbeszédben ö is búcsúztatta Újvár neves halottját. Rajta kívül még többen mondtak gyászbeszédet - A Magyarok Világszövetsége, több párt képviselői, főiskolai hallgatók csoportja, a szlovák kormánybiztos is ott volt a gyászeseményen. Rengetegen voltak ott bolgárok, élükön a nagykövettel, aki francia nyelven búcsúztatta az elhunytat. A Cserkészek Szövetsége állt díszőrséget a ravatalnál, a sírnál Ölvedi László megzenésített verseit énekelte cserkészének- és más kórus. A koporsóra az újvári gyászolók hazulról hozott földet hintettek, az Érsekújvár és Vidéke többoldalas cikkben emlékezett meg a város neves szülöttjéről. Egyéb lapok is búcsúztatják.
Nagyfalussy István megható versben siratta el költőtársat... itt kell megemlítenünk azt a elszomorító tényt, hogy Ölvedi László sírja ma már jeltelen, amit ö már előre megjósolt:
"Ha elhullok, mi örzi porló testem:
Zászlós kopja vagy jeltelen halom?"
-- folytatjuk --
{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}