Timothy Snyder (1969) a Yale Egyetem történészprofesszora. Figyelmének középpontjában Kelet-Európa van, azon belül is a Kelet Lengyelországgal, Ukrajnával, Belorusszal és a balti-államokkal behatárolt "halálzóna", ahol 1933-1945 között 14 millió civil lakost ölt meg, vagy éheztetett halálra Sztálin és Hitler. Snyder könyve azért is figyelemreméltó, mert 1945 után a szóban forgó terület a vasfüggöny mögé került és a kommunista rendszerek elferdítették vagy elhallgatták a véres múltat.
Tartalom:
Előszó: Európa
Bevezetés: Hitler és Sztálin
Éhínségek a Szovjetunióban
Osztályterror
Nemzetiségi terror
Molotov és Ribbentrop Európája
Az apokalipszis gazdaságtana
A végső megoldás
Holokauszt és bosszú
A náci halálgyárak
Ellenállás és felperzselés
Etnikai tisztogatások
A sztálini antiszemitizmus
Emberség
Számok és megnevezések
Tartalmi kivonat
Jegyzetek
Bibliográfia
Név- és tárgymutató
Térkép: (wikipedia.org)
Veszteséglista:
Részlet az előszóból:
EURÓPA
„Most már lesz mit ennünk!" - hajtogatta az éhes kisfiú, miközben néptelen utakon vagy kopár földeken át baktatott. Ennivalót azonban csak a képzeletében látott. A búzát mind elvitték abban a könyörtelen rekvirálási kampányban, amely az európai tömeggyilkosságok korának nyitánya volt. 1933-at írtak, és Joszif Visszarionovics Sztálin szándékosan éheztette ki Ukrajnát. A kisfiú meghalt, hárommillió társával egyetemben. „Majd találkozunk a föld alatt" - mondta feleségéről egy szovjet fiatalember. Igaza lett: az asszony után őt is agyonlőtték, és Sztálin 1937-es és 1938-as nagy terrorjának hétszázezer áldozatával együtt őket is eltemették. „A jegygyűrűmet követelték, amit..." Itt szakította meg naplóját a lengyel katonatiszt, mielőtt a szovjet titkosrendőrség 1940-ben kivégezte. Egyike volt annak a mintegy kétszázezer lengyelnek, akit a szovjetek vagy a németek a második világháború kezdetén, a náci Németország és a Szovjetunió általi kettős megszállás után agyonlőttek. 1941 vége felé egy 11 éves leningrádi orosz kislány így fejezte be a naplóját: „Csak Tanya maradt életben." Adolf Hitler elárulta Sztálint, a kislány szülővárosát a németek ostromolták, és családja ahhoz a négymillió szovjet polgárhoz tartozott, akit a németek éhhalálra ítéltek. A következő év nyarán egy 12 éves belorusz zsidó kislány így írt utolsó levelében az édesapjának: „Búcsúzom tőled, mielőtt meghalok. Nagyon félek a haláltól, mert a kisgyerekeket élve dobják a tömegsírokba." A kislány egyike volt annak a több mint ötmillió zsidónak, akit a németek elgázosítottak vagy agyonlőttek.
Európa szívében, a 20. század közepén a náci és a szovjet rendszer mintegy tizennégymillió embert gyilkolt meg. Az áldozatok abban a véres övezetben éltek, amely Közép-Lengyelországtól Ukrajnán, Belorusszián és a balti államokon át Nyugat-Oroszországig terjedt. A nemzetiszocializmus és a sztálinizmus konszolidációja idején (1933-1938), majd Lengyelország közös német-szovjet megszállása alatt (1939-1941), s végül a német-szovjet háború éveiben (1941-1945) ezt a régiót a történelemben soha nem látott mértékű tömeges erőszak sújtotta. Az áldozatok főként zsidók, beloruszok, ukránok, lengyelek, oroszok és baltiak, azaz a szóban forgó országok népei voltak. A tizennégymillió embert 1933 és 1945 között, vagyis mindössze tizenkét év alatt ölték meg, amikor Hitler is, Sztálin is hatalmon volt. Bár hazájukból az időszak közepe táján csatatér lett, ezek a milliók nem a háborúnak, hanem egy gyilkossági politikának estek áldozatul. A második világháború a történelem legpusztítóbb konfliktusa volt, a világ csataterein elesett katonák mintegy fele ebben a régióban, a véres övezetben halt meg. Ám a tizennégymillió meggyilkolt ember közül egyetlenegy sem volt aktív katona. Többségük nő, gyermek és idős ember volt, egyikük sem viselt fegyvert, és sokukat minden tulajdonától, így a ruháitól is megfosztották.
A véres övezet gyilkosságainak legismertebb helyszíne Auschwitz. Napjainkban Auschwitz a holokausztot, a holokauszt pedig egy egész század gonoszságát jelképezi. Mindazonáltal az Auschwitzban munkára fogott embereknek volt némi esélyük az életben maradásra: a tábor neve a túlélők emlékiratai és regényei révén vált ismertté. Sokkal több, zömében lengyel zsidót gázosítottak el más német halálgyárakban: Treblinkában, Chetmnóban, Sobibórban és Belzecben. További lengyel, szovjet vagy balti zsidókat gödrökbe és vermekbe lőttek. Közülük a legtöbben lakóhelyük közelében haltak meg a megszállt Lengyelországban, Litvániában, Lettországban, Ukrajnában és Belorussziában. A németek máshonnan is hoztak zsidókat a véres övezetbe, hogy ott végezzenek velük. Zsidók érkeztek vonaton Auschwitzba Magyarországról, Csehszlovákiából, Franciaországból, Hollandiából, Görögországból, Belgiumból, Jugoszláviából, Olaszországból és Norvégiából. Német zsidókat deportáltak a véres övezet városaiba - Lódzba, Kaunasba, Minszkbe vagy Varsóba -, ahol aztán agyonlőtték vagy elgázosították őket. Azokat, akik Bécs IX. kerületében éltek, abban a háztömbben, ahol ezeket a sorokat írom, Auschwitzba, Sobibórba, Treblinkába és Rigába, tehát a véres övezetbe hurcolták...
{jumi [NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}