A cikk megjelenésének körülményeiröl mesélt az emlékkonferencián Popély Árpád történész.
"1977 augusztusában készült el a "Hontalanság évei" kézirata. Ezt Janics még az év őszén eljuttatta Budapestre... Ugyanakkor megkísérelte azt is, hogy a kéziratot megpróbálja kiadatni Csehszovákiában és művét még 1977-be eljuttatta a pozsonyi Madách Kiadóhoz.
A Madách akkori igazgatója közölte Janiccsal, hogy tartalma miatt a könyvet lehetetlen kiadni. Sőt a belügyi szervek már 1977-78 folyamán megfigyelés alá helyezték Janics Kálmánt részben a készülő könyvének kézirata miatt, részben a nyugati sajtóban megjelent "A csehszlovákiai magyar kisebbség" c. cikke miatt, amely az Új Látóhatárban, egy müncheni magyar emigráns folyóiratban jelent meg és amelyben erősen kritikusan értékelte Csehszlovákia nemzetiségi politikáját és a csehszlovákiai kisebbségek helyzetét. A hatalom megpróbálta Janics Kálmánt erkölcsileg és emberileg is ellehetetleníteni. 1978 márciusa folyamán elbocsájtották jolsvai orvosi állásából, ill. arra kényszerítették, hogy kérje nyugdíjaztatását...
Az Új Szót is bevonták a Janics Kálmán-elleni kampányba, és már 1977-ben a pozsonyi pártközpont felszólította az ÚjSzót, hogy reagáljon Janics a nyugati sajtóban megjelent tanulmányára. és mutasson rá Janics reakciós voltára. Azonban a lap által elkészített cikkek másfél évben készült nem nyerték el a pártközpont tetszését. Maga Ribay Zoltán az ÚjSzó akkori főszerkesztője közölte egy beszélgetés alkalmával a pozsonyi főkonzulnak 1977 novemberében hogy Janics tanulmányával nehéz vitába szállni, ugyanis a cikkben leírtak a tényeken alapulnak és Janics írásában sok az igazság. Az ÚjSzó-nak elképzelése sincs, hogy mit és hogyan lehetne cáfolni Janics tanulmányában. Ilyen előzmények után végül másfél év elteltével 1979 január 24-én jelent meg a Janics Kálmánt támadó cikk az Új Szóban, amely valótlanságok állításával támádta Janicsnak a publikációs tevékenységét, másrészt a kor bevált módszere szerint anélkül, hogy állításait cáfolta volna, erkölcsileg és emberileg igyekezett lejáratni Janics Kálmánt. A lap cikkírójának a kiléte egyébként a mai napig tisztázatlan, ismeretlen... a Szathmáry Ádám álnevet használta. Ez a bizonyos Szathmáry Ádám burzsoá-nacionalistának, antikommunistának, irredentának, sőt nyilasnak bélyegezte Janics Kálmánt, aki a Chartisták példáját követve "szocialista-ellenes koholmányokat továbbít a antikommunista és az emigráns központoknak". Ilyen előzmények után jelent meg a Hontalanság évei c. monográfia a berni székhelyű Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem kiadásában 1979 októberében a nyugat-németországi Münchenben...
{jumi [NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}