Egy szemet gyönyörködtető könyvet - a "Honnét hová, az önállóság 20 éve" címmel megjelent kötetet szeretnénk ma bemutatni és a benne található Szigeti László "Vegyes érzésekkel a szülőföldről" címü írását ismertetni. Szigeti az egyike a 32 szerzőből, akik az önálló Szlovákia 20 évét vizsgálják a legkülönfélébb szempontokból.
Szigeti László az "együttműködési attitűd" élsószámú értelmiségi képviselője a Felvidéken, egy sikeres politikai projektet is jegyez - Bugár Béla "együttműködés pártja" bevallottan az ő ihleteséből (is) jött létre.
Írásában 20 oldalon át ismerteti a felvidéki magyarság múltját és helyzetét, ecseteli annak életkörülményeit és kilátásait. Első ránézésre szembeötlő, hogy a szerző a szlovák történeti narratívákra épít. Szigeti szerint a monarchia felbomlását a nemzetiségi elnyomás okozta és a magyarokkal szembeni csehszlovák belpolitikát az 1918 előtt szlovákok által elszenvedett sérelmek determinálták. A háború utáni jogfosztó törvényeket pedig az I. bécsi döntés megtorlásaként értelmezi. Az hogy a "magyar" jelző a szlovák nyelvben egyre inkább szitokszóként funkcionál szerinte arra utal, ahogyan valamikor "buta-tót"-nak hívták a szlovákot Magyarországon, stb. Ezt az önfeladó-önvádló, aránytévesztésen, csúsztatásokon alapuló múltszemléletet Janics Kálmán annak idején "antiszubjektív szervilizmusként" jelölte... (bár akkoriban ezt Tilkovszky Lóránt nem annyira a szláv nemzetállam, mint inkább a pártállam felé gyakorolta és az "együttműködés pártját" is máshogy hívták akkoriban).[1]
A jelent illetően a felvidéki magyarság rossz helyzetét Szigeti szerint két tényező befolyásolja: a szlovák politika még mindig nem érti, méltányolja és tudatosítja, hogy a kisebbség tagjait egyenrangú polgárokként kellene kezelnie. A másik tényező a szélsőjobb térnyerése Felvidéken, főleg a felvidéki fiatalság körében.
Szigeti azokról az erőfeszítésekről ír, amelyeket R. Chmel tett a nyelvtörvény enyhítése érdekében és egy paradigma változást sürget a szlovák politikai etilt részéről. Pozitív előremozdulásként értékeli az eredményeket, apró törvényváltozásokat, bár elismeri, hogy semmi lényegeset nem sikerült elérni. Egy külső szemlélő számára mindez inkább úgy jelenik meg mint látszat tevékenység figyelemelterelő célzattal, feledtetni akarván hogy Szigetiék nem hajlandóak nyíltan fellépni a diszkriminatív törvények ellen[2].
A szövegből nem derül ki, hogy Sz.L. jelentését nem külső szemlélőként írja és maga is - mint feljebb jeleztük - mindmáig aktív alakítója a felvidéki közéletnek. Szigeti egykoron az FMK majd az MPP színeiben politizált és az oktatásügyi államtitkárságig vitte. Ma a Kalligram kiadó igazgatója, az egyetlen felvidéki napilap, az ÚjSzó szerkesztőbizottságának elnöke. A R. Chmel-hez fűződő kapcsolatai révén az előző kormány idején direkt befolyással bírt a kisebbségi-miniszterelnök-helyettes tevékenységére és a támogatások elosztására.
De az írás, és egyben Szigeti legnagyobb hiátusa a liberális-kritikus attitűd feladása. A szerző nem veszi észre, hogy az "együttműködés pártja" esetében egy vezér elvű, már-már komikusan centralizált párt megalakításánál bábáskodott. Azt sugallni, hogy "értékek mentén" váltak szét a magyar pártok útjai, egyszerűen hamisítás. Semmiféle értékítéletbeli különbség a két párt között nincs, mindkettő félfeudális már már kegyúrrendszeri hierarchiát épít és - ha adva van a lehetőség - azonos mértékben termeli-termelné ki a maga oligarcháit. A Most-Híd megpróbál klientúrát kiépíteni az együttműködő liberális pozsonyi szlovák értelmiségiek körében is, a 20% "szlovák választó" nagyobb része asszimiláns.
Nagy a szerző felelősege abban, hogy hamisan tükrözi a magyar közösség jelenlegi valós helyzetét. Ez ma egy dezintegrált amorf közeg, amely nem képes aktív közösség-ként funkcionálni. A média, a Parameter.sk és az Új Szóval az élén azon van, hogy ez így is maradjon, és semmiféle szellemi-politikai verseny, belső sztratifikáció a közösségen belül ne jöjjön létre. Közösségi tudatot és markáns vezető egyéniségeket az kitermelni ne tudjon. Az MKP-Most-Híd rátelepedett a kisebbségi intézményrendszer minden elemére, azok tisztségviselőit bekebelezte és besorozta partkatonáknak. Felvidéken ma akut bizalmi válság honol. Hiteles közéleti személyiségek alig vannak, a médiában teret alig kapnak.
A magyarországi szélső jobb tehát nem egy sztenderd politikai közegbe próbál behatolni, hanem egy-, a liberális értelmiség által félrevezetett és cserbenhagyatott, sérült, hitehagyott és elszegényedett tömegbe próbál közösségi életet oltani. Teszi ezt természetesen a maga eszközeivel, de Szigeti Lászlóval ellentétben: teszi.
Csak remélni tudjuk, hogy az írás mihamarabb a magyar olvasó számára is elérhető lesz, mert kiváló illusztrációja annak, hogy - úgy mint a múltban mindenkor - a felvidéki magyar aktivizmus "együttműködési attitűd"-jének ára van. Az olvasó kitapinthatja, milyen áron hajlandó a szláv nemzetállam finanszírozni a kisebbségi értelmiséget, és az a maga részéről hogyan kényszerül-szorul araszolni a morális önmegsemmisülés felé.
[1] Bővebben it...
[2] Bővebben it...
Odkiaľ a kam. 20 rokov samostatnosti. Editor Bútora Martin, Bútorová Zora, Kollár Miroslav, Mesežnikov Grigorij, Inštitút pre verejné otázky a Kalligram, Bratislava, 2013
Obsah
Poďakovanie (Editori)
Úvod: Takmer na polceste (Martin Bútora)
I. SPOLOČNE I SAMOSTATNE V ZÁPASE O DEMOKRACIU ROMAN HOLEC: Dvadsať rokov pohľadom historika
PETR PITHART: Z jednoho štátu dva. Proč a jak se to stalo? České indispozice, slovenské dispozice
MIROSLAV KUSÝ: Náš štát - naša vlasť?
KAREL HVÍZDALA: Tri čestí králové
MILAN ZEMKO: Slováci medzi „večnou" provinciou a samostatnosťou
MARTIN C. PUTNA: Svätý Václave, vyžeň fašisty! A pokračovaní o tom, jak je (zase) nevyhnal
SOŇA SZOMOLÁNYI: Cesta Slovenska od devianta k štandardne problémovej krajine EÚ
MARTIN M. ŠIMEČKA: Poznámky o Čechoch a Slovákoch
GRIGORIJ MESEŽNIKOV: Dosť (alebo málo) bolo demokracie na Slovensku?
ZORA BÚTOROVÁ: Ako chutí slovenská samostatnosť Peripetie a paradoxy vývoja verejnej mienky
JAN ČERVENKA - PAULÍNA TABERY: Rozdelení ČSFR: Kde jsme byli a kde jsme?
JURAJ BUZALKA: Od štátu slovenského národa k multietnickej demokracii?
MONIKA VRZGULOVÁ: Vykročili sme Historická pamäť a kritická reflexia minulosti
MARTIN EHL: Co znamená evropanství pro zemé Visegrádské čtyŕky
JOZEF BÁTORA: Europeizácia zahraničnej politiky Slovenska a strednej Európy v postlisabonskom kontexte
MARTIN BÚTORA - OĽGA GYÁRFÁŠOVÁ: Slovensko - ako nás vidia iní
II. SLOVENSKÁ A ČESKÁ VERZIA VLÁDY ZÁKONA
JIŔÍ PŔIBÁŇ: Ústava ČR - staré konflikty, nové tradice, pŕíští zmeny?
JOZEF VOZÁR: Právo je umenie dobra a spravodlivosti
TOMÁŠ NÉMEČEK: Justice jako česká konkurenční výhoda
ZUZANA WIENK: Vláda nedotknuteľných ...keď niektorí stoja nad zákonom a mnohí sa ho nedomôžu
PAVOL FRIČ: Korupcia: Mýty, fakty, výzvy
TOM NICHOLSON: Je čas dať tomuto štátu zmysel
III. SLOVENSKO AKO DOMOV PRE VŠETKÝCH?
KÁLMÁN PETÓCZ: Ľudské práva - späť k podstate
LÁSZLÓ SZIGETI: Zmiešané pocity z domoviny
ALEXANDER DULEBA: Rusíni: Rub a líce transformácie
JARMILA LAJČÁKOVÁ: Rómovia na Slovensku: Množstvo stratégií a rozpačité výsledky
KLÁRA ORGOVÁNOVÁ - LACO ORAVEC: Musíme si začať navzájom veriť
ELENA GALLOVÁ-KRIGLEROVÁ: Rómovia a školstvo: Chyba v deťoch alebo v systéme?
JANETTE MAZINIOVÁ: Očakávania. Otázky. Satisfakcia. Nádej?
IV VZDELÁVANIE, KULTÚRA, KOMUNIKÁCIA: AKÚ KRAJINU VLASTNE CHCEME?
DANIEL BÚTORA - MARTIN KRÍŽ: Prelomené ľady: Vzdelávanie začína byť témou krajiny
INGRÍD HRUBANIČOVÁ: Jeden deň školopovinnej rodičky
ZORA JAUROVÁ: Sen o ozajstnej krajine
ANTON SRHOLEC - MIROSLAV KOCÚR: Viera je aj kultúra života
JOZEF ČERVEŇ: Ako sa menili moje predstavy o budúcnosti Slovenska
FRANTIŠEK GYÁRFÁŠ: Internet v 25 obrazoch
MARIÁN VELŠIC: Digitálne Slovensko
V. NOVÉ HORIZONTY OBČIANSKEJ SPOLOČNOSTI
DUŠAN ONDRUŠEK: Odkiaľ a kam v diskusiách o riešení konfliktov?
DANIEL PASTIRČÁK: Sprostredkovatelia a biele vrany
IVAN JEŽÍK: Nové iniciatívy, noví lídri, nové nápady
ZORA PAULINIOVÁ: Mesto pre ľudí
JURAJ RIZMAN: Environmentálne hnutie na Slovensku - od krízy k novému pohybu?
FEDOR BLAŠČÁK - MAREK ADAMOV: Spomienky na kontroly pamäti
VI. EKONOMIKA DNES A ZAJTRA: ŠANCE A LIMITY
ZSOLT GÁL: Proti vôli väčšiny: Príbeh „tatranského tigra"
EDUARD ŽITŇANSKÝ: Akí sú dnešní podnikatelia na Slovensku
FRANTIŠEK MÚČKA: Meniaci sa štýl ekonomického manažmentu
ZSOLT BINDICS: Blahobyt i bieda: Dvadsaťročie kapitalizmu na Slovensku
VLADIMÍR BALÁŽ: Od montážnej dielne k inteligentnej ekonomike
JURAJ MESÍK: Prijať budúcnosť
VII. POST SCRIPTUM: TAKTO SI TU ŽIJEME
MICHAL HVORECKÝ: Na ceste s knihami
ADAM ZNÁŠIK: Aké by som chcel Slovensko?
MIROSLAV KOLLÁR: Metodické usmernenie Malomestské blues v jedenástich obrazoch
JURAJ MALÍČEK: Pohľad zo slonovinovej veže
ONDREJ MATOUŠEK: Mečiar, Klaus a Evropa
LADISLAV SNOPKO: Slovenský variant Prahy
SAMUEL MAREC: Generácia, čo príde po nás
AUTORI A AUTORKY
{jumi [NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}