3. júla 2001 vystúpil v rozprave k zákonu o vyšśích územných celkoch na 50. schôdzi NRSR (1998-2002) vtedajší predseda SMK Béla Bugár. Diskusia k zákonu prebiehala vo vzrušenej atmosfére, poslanci SMK si uvedomovali, že vertikálne členenie krajiny znemožní vytvoriť čo i jedinú maďarskú regionálnu samosprávu. SMK bola súčasťou vládnej koalície a stála pred dilemou či v nej zotrvať a ak áno, ako komunikovať zlé správy svojim voličom.
2001 júlis 3-án szólalt fel Bugár Béla a MKP akkori elnöke a szlovák parlamentben a megyehatárokat tárgyaló törvény vitájában. A felszólalásra feszült légkörben került sor, az MKP képviselői tudatosították hogy az ország észak-déli kerületi felosztása meghiúsítja azt, hogy akár egyetlen regionális önkormányzatban is többségbe kerüljenek a magyar választók. Az MKP ekkor tagja volt a kormánykoalíciónak, és a koalícióból való kilépés és/vagy a kudarc kommunikálását a választók felé dilemmáját próbálta megoldani.
Práve z tohoto hľadiska je prejav zaujímavý. Text vystúpenia bol publikovaný v Bugárovej profilovej knihe ("Žijem v takej krajine" Kalligram 2004), líšil sa však od stenografického protokolu na stránkach NR SR. Čiernou farbou sme označili identické časti, modrou pôvodné pasáže z parlamentného prejavu, a červenou fragmenty doplnené do prejavu 3 roky po jeho odznení.
Kniha vyšla v roku 2004, počas druhej Dzurindovej vlády, v ktorej už nefigurovala SDĽ a v ktorej aj SMK politizovala nekonfliktne a bez trecích plôch. Domnievame sa, že úpravy textu sú práve indikátorom zmenených pomerov a nastúpením kurzu "spolupráce" ktorá sa naplno prejavila v r. 2008 založením "strany spolupráce".
Text sme rozdelili do blokov, na ktoré sa odkazujeme pri uvádzaní rozdielov.
B. 4 - doplnená polveta stiera etnický charakter zápasu o hranice VÚC
B. 6-9 - pôvodné jasné formulácie a informácie o koaličnej hre proti SMK boli zamenené na efemérne slovné kvety bez zjavných adresátov, ako "ponižujúci systém", "reflexy svojvôle". Majorizácia Maďarov sa podáva ako challenge, ktorú sa slovenskej spoločnostti (zatiaľ) nepodarilo naplniť. Pre zmätenie čitateľa sa text odkazuje na totalitné systémy (ktoré ale nepotrebovali manipulovať s hranicami samospráv), kým jediná skutočná paralela - zák. 125/1927 zb. sa nespomína.
B. 10 - dovetok je vyjadrením zvýšenej empatie
B. 11 - Odkaz na minulé traumy Slovákov boli vynechané.
B. 13-14 - "Časté nepriateľské správanie sa" sa zmenilo na "občasné drastické odmietanie". Zotrvanie na domovine sa sa stáva deklaráciou lojality voči štátu.
B. 15-18 - Pôvodne boli vymenované klišé a výhovorky používané proti SMK. V upravenej verzii sa zoširoka psychologizuje, hľadajú sa motívy - nepriateľský postoj voči Maďarom je vysvetľovaný ako reakcia ľudí, ktorých iritujú kuriozity. Maďarská národná identita sa vydáva za typ regionálnej identity, kde regiónom môže byť aj vlastná obývačka, v ktorej sa prejavuje vlastenectvo ako vzťah k vlastnej knižnici. Zavádza sa novotvar "duálne spoločenské vedomie".
B. 21 - Pribudli voľné úvahy o tom, kto sa riadi etnickým princípom, o "obranných reflexoch národného štátu", a psychologizuje sa o motívoch druhej strany, atď.
B. 22 - Mätúce odkazy na "komunistický totalitarizmus" , od ktorého je "národný totalitarizmus vycibrinejší", ale nelíší sa podstatou.
B. 24-26 - Pôvodná hrozba destabilizáciou štátu a protest proti občianstvu druhej kategórie boli nahradené rétorickými obratmi - neúspech SMK už nie je neúspechom SMK, ale spoločnou hanbou a ani "kolonizačné tendencie slovenského národného štátu" sa nenaplnili...
B.30 - Zmätočné rétorické cvičenia pokračujú - vládu delí od ľudu drobný odstup, ktorý môže byť obrovskou priepasťou.
Za povšimnutie stojí, že konfúzna idea o tom, že Vatikán podmieňuje spojenectvo s občianskymi spoločnostami etnickou identifikáciou občanov - aj v opravenom texte ostala, len sa presťahovala z B.20 do B.25...
A parlamenti felszólalás szövege Bugár "Ilyen országban élek" c. interjúkötetében volt publikálva 2004-ben. Az ott közölt szöveg azonban jelentősen eltér a parlamenti jegyzőkönyvben rögzítettől. Fekete színnel jelöltük az identikus szövegrészleteket, kékkel a kihagyott - az eredeti felszólalásbán elhangzott - részeket és pirossal az újonnan - három év elteltével - beillesztett gondolatokat. A könyv 2004-ben jelent meg a Dzurinda kormány második ciklusában, amikor a Demokratikus Baloldal Pártja már nem volt ott a koalícióban. Az MKP ekkor konfliktusmentesen és gördülékenyen vett részt a kormánykoalíció munkájában. Feltételezzük hogy a szövegmódosítások erre az új irányra utaltak és a későbbi "együttműködés pártjának" előfutárai voltak.
A szöveget részekre bontottuk, a két változat közti különbségeket ebben a bontásban ismertetjük:
B. 4 - Egy félmondat betűzve - a megyehatárok MKP-által javasolt vonalát a szlovák társadalom többsége megértéssel fogadta volna (tehát itt nem is szlovák-magyar szembenállásról van szó)
B. 6-9 - Az eredeti szövegben világos és egyértelmű megfogalmazása volt annak, milyen módon játszotta ki a koalíció az MKP-t. Ezek absztrakt és konkrét szereplők nélküli megfogalmazásokra lettek lecserélve, olyan szóvirágok at használva mint "megalázó rendszer", "az önkény reflexei". A magyarok alárendelt szerepbe való kényszerítése egy olyan kihívás-ként van megjelenítve, amelyet (még) nem sikerült a szlovák társadalomnak teljesíteni. Az olvasók elbizonytalanítása végett utalások történnek az önkényuralmi rendszerekre (holott azoknak semmi szükségük nem volt a megyehatárokkal való ügyeskedésre). Ugyanakkor az egyetlen valós analógiáról - az 1927-es 125 sz. csehszlovák törvényről (amelyben a szlovák autonómiát kivédendő elrendezés született) nem esik szó.
B. 10 - egy betűzött félmondat megnövekedett empátiáról tanúskodik a szlovák képviselők irányában
B. 11 - A múltbéli szlovák sérelmekre való utalás kimaradt a javított szövegből.
B. 13-14 - A "Gyakori ellenséges viselkedés" "epizodikus drasztikus elutasításra" változott. A szülőföldön való megmaradás az állam iránt tanúsított lojalitás megnyilvánulásaként van feltüntetve.
B. 15-18 - Eredetileg több konkrét vád és kifogás volt felsorolva, amelyeket az MKP ellen használt a másik fél. A javított változatban helyette értekezéseket találunk a szlovák nemzetlélekről - a magyarok elleni érzelmeket olyan emberek reakciójaként magyarázza, akit irtóznak a kuriózum látványától. A magyar nemzeti tudatot regionális identitásként határozza meg (maga a régió lehet akár egy nappali szoba is - a betűzött szöveg szerint hazaszeretet sokféle van, és az akár az ember saját könyvtára vonatkozásában is létrejöhet). Egy új szóösszetétellel bővül fogalomtárunk: "kettős társadalmi tudat".
B. 21 - További gondolatokkal is bővült a szöveg - pl. melyik politikai szereplők alkalmaznak etnikai elvet és ismét megjelennek a szlovák nemzeti lelket mint politikaformáló faktor-t megjelenítő meglátások. Olvashatunk a "nemzeti állam önvédelmi reflexeiről" is.
B. 22 - A "nemzeti totalitarizmus cizelláltabb a kommunista totalitarizmustól, de egyazon gyökerekből táplálkozik.
B. 24-26 - Az eredeti szövegben, burkoltan bár, de ott volt az ország destabilizációját előrevetítő rész és a másodrendű állampolgárok státusza elleni tiltakozás. Az új szövegben ezt retorikai fordulatok váltották fel: az MKP kudarca igazából közös kudarc, a szégyen is közös, és a szlovák nemzetállam gyarmatosító próbálkozásai nem is arattak győzelmet...
B.30 - További zavaros fejtegetések - a kormány közel áll a néphez, amely apró távolság könnyen válhat mély szakadékká, stb.
A szövegben találtunk továbbá egy meghökkentő tételt is arról, hogy a nemzeti identitás természetes dolog, hiszen a Vatikán is azon az alapon szövetkezik a polgári társadalmakkal, hogy azok a nemzeti identitás reprezentánsai... Ez mindkét szövegváltozatban jelen van, csak más helyen - B.20-ról átköltözött B.25-re ....
Összegzésként elmondható, hogy egy kivételes helyzetnek (amikor a jegyzőkönyvbe vett parlamenti felszólalást utólag "javították") köszönhetően kaptunk rápillantást a 2001-2004 között, az MKP politikájában bekövetkezett váltásra, és annak retorikai leképezésére. Úgy ahogy a valós érdekvédelmet felváltotta egy kiüresedett látvány-politizálás és klientúra építés, a standard és jól ismert fogalmakat használó politikai diskurzust is felváltotta egy ködös, bizonytalan jelentésű fogalmakat felvonultató közlésmód. Az objektív helyzetelemzést megkerülve gyakran tévedett a társadalmi pszichológia terepére, vagy idézett elő képzavart utalásokkal a tárgyalt témakörön kívül eső jelenségekre vagy történelmi eseményekre.
Egy ilyen típusú kisebbségi magyar politika felértékelődött a szlovák pártok szemében és a párt "koalíciós potenciálja" is hirtelen megnőtt.
{jumi [NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}