Az egyik szemem sír másik nevet, gondolom sokan ismerik a bohóc történetét aki valahogy így fogalmazta meg életét.
Kopott a ruhám, bogjos a hajam, nem tartom nagy embernek magam mint más.
Az emberek sokan báránybőrnek bújnak, a hátam mögött farkasként össze súgnak, kinevetnek.
Barátra játszanak amikor kérnek, de hogyha én kérek nem ismernek már.
Egy bohóc vagyok csupán a világnak kerek színpadán.
Egy bohóc vagyok csupán ki játszani akar és ti elvettétek a játékát.
Az arcom piros a pofonoktól amit tőletek kaptam,
De eljön az idő amikor a rosszak gyertyái csonkig égnek és minden rossz felet győzi fog a jó.
És ti mind térdre borultok a bohóc lába elé, hogy segítsen, a dicsőség majd az övé.
Itt tartom kezemben az AGORA c. a Dél-Garam mente kisebbségi kulturális -művészeti folyóirat első számát, talán ebből adódóan gondolom lesz folytatás de miről is írnak a párkányi tollforgatók,.
Képes riport a 467. Simon-Júda vásárról. Villányi Zsolt kisprózái. Állandó kiállítás nyílt városunkban amelyben beszámol a szerző Gerstner István tárlatáról. Aztán lapozok és olvasom a címszavakat Arany Opus díjkiosztó gála. Hatodik Kürti Borfesztivál. Wertner Mórra és Sebők Zsigmondra Emlékeztek. Volt egyszer egy csapat... Juhász Gyula tollával a Párkányi foci múltját tárja az olvasó elé. 30. Születésnapját ünnepelte a Balassi Klub. Ne szóval szeressünk hanem tettekkel . Beszélgetés Burián László atyával. Szülőföld vonzásában Lábik János - mit lehet ehez hozzá tenni talán csak annyit Boldog születésnapot művész úr. Kodály-Est a Párkányi kultúrházban. A szőlő azt szereti, ha naponta köszönnek neki egy újabb interjú Drzsdik József borásszal. Az áldozatokra emlékeztek az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadulásának 68 évfordulójáról tudósít a szerkesztő. Még mindig függőben a müvészeti központ ügye. Egy pohár jó bor és anyu főztje. A lap kivitelézésében szépen megszerkesztett tartalmas, színes. Tudósít, tájékoztat és talán ami minden lapban ott van - az itt nincs. Nincs benne egy szem hirdetés és talán éppen ezért, meg azért, hogy politika sincs benne, éppen ezért sokkal közelebb kerül a város polgáraihoz, a szerkesztők nem világot szeretnének megváltani csak teszik a dolgukat ott vannak az eseményeken tudósítanak, fotóznak. Mielőtt a tollam letenném meg kell említenem Gyügyi László gyönyörű fotóit ...
Telek Lajos.
{jumi [NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}