Az ember december havába lépve, szembesül azzal a már hagyományos ténnyel, hogy „itt az év vége“. Egyik kedves barátom humoros megjegyzése jut eszembe ; „ hogy, sajnos így hatvan éves kora felé, többször van ősz, mint tavasz az ember életében...“.
Szalad az idő. Mintha felgyorsult volna az „óra“, az idő múlása. Pedig hát az idő egy állandó tényező életünkben. Csak az életritmusunk egy kicsivel gyorsabb a megszokottnál. Gyorsan élünk. Egyszerre szeretnénk gazdagok, okosak és szépek lenni. Sikeresen, boldogan élni. És ha szembesülünk a napi realitásokkal, bizony más a tényállás. Többen vannak azok, akik csak szeretnék a fent említett javakat magukénak tudni, de valahogy nem jönnek össze a dolgok. Az elvárások és tenni akarás függvénye, nem mindig arányos, ezért a csalódottság érzete gyakoribb az embernél.
Így év vége felé sokan mérlegelnek: -mi volt jó, miben tudtunk előbbre jutni, vagy épp ellenkezőleg, mi nem sikerült, nem jött be az elmúlt évben. Ehhez az utóbbi évek során gyorsan hozzá tesszük:“hát a gazdasági válság“...miatt. Egy biztos, nem könnyű az ember helyzete napjainkban. Még akkor is, ha van némi támogatottság(munkanélküli segély),szociális kisegítő, olykor állás lehetőség(főleg fiataloknak), de ez korán sem hozza a dolgok lényeges változását, csak viszonylagos.
Merre, hogyan tovább? Fogalmazódik meg számtalanszor a kérdés.
A napokban, a tv-ben hallottam, hogy egy vidéki településen hatvan embernek találtak(teremtettek) munkahelyet, azzal hogy a településen saját gazdálkodásba kezdtek. Maguk állítják elő a helyi zöldség, gyümölcs és hús szükségletet az étkezdékbe, konyhákba piacra stb. Így nemcsak, hogy friss, ellenőrzött áru, de kedvező áron jut a helyi ellátásba...
Gondolatban, mindjárt a helyi adottságok, lehetőségek vetítődtek át. Az üresen álló, (enyésző) állattenyésztési épületek, parlagon heverő földterületek stb...Mennyi lehetőség, munkahelyteremtő alkalom. Ha máshol sikerült...
Jól tudom minden dolognak két oldala van. A megoldásokat keresők, illetve változtatni nem érdemes oldal..., és nem beszélve arról, hogy itt, sok esetben kétkezi munkáról van szó, ami napjainkban nem népszerű, divatos. De az életben a dolgok nem úgy alakulnak sokszor, hogy a megélhetés és a siker egy szinten állnak. Egy azonban tény, ahhoz hogy az ember
sikeres tudjon lenni megélhetést kell magának (családjának)biztosítania. Azt mondják sorsunk a kezünkben van. Ha ez csak, egy baráti kézfogással(segítséggel), tanáccsal(ésszel) párosul,- no persze, nem árt egy kis akarat, szorgalom is hozzá,-változhat a helyzetünk.
A vidék, a falu, mindíg is tudott számos vonatkozásba önfenntartó lenni. Benne az itt élő emberek(őseink)munka szorgalmával, példájával. Mindig is nagy becsbe tartották, tisztelték a földet, és a megélhetést, jövőt láttak benne családjuknak.
Azt kérdezte a minap, egyik munkanélküli ismerősöm, hogy tudom-e miért nincsenek manapság nemes emberek? -.....? Mert a munka nemesít....!
Még mielőtt, csalódottan bezárnák számadásukat az idei évben, az örök optimista Murphy egyik mondását idézném: „lehet a jobbnál, jobbat, de rosszabbnál, rosszabbat is elérni, megélni“. És, ha mi, mindig csak a vesztesek oldalán vagyunk, akkor mi vagyunk a „pecches ember“... De ezt is lehet pozitívabbra is venni, mert minden rossz idő után, kiszokott sütni a nap.
Ezt kívánom sokak számára a jövő esztendőben; derűs, szép napokat, vidám napsütésben,...jó egészséggel!
Hinzellér László
{jumi [NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}