Ősidők óta kíséri a szőlő és a bor az emberiség történelmét. Azt mondják egyidős az „ emberi“ és az „isteni jókedv“ megjelenésével, mert mindkettő egy tőről fakad.
A mély gyökerek, nagy emberi értékeket táplálnak,-ezt példázza sok-sok művészeti, irodalmi alkotás, de még történelmi esemény is.
A Jó Isten, hogy „jó kedvet“, „jó hangulatot“ adjon az „emberinek“, az alkotásának, megteremtette a szőlőt, majd rávezette művelőjét, hogy megtapasztalja a szőlő finom íze, zamata további rejtelmeit, bor formájában...
“Áldott a kéz, mely a szőlőt szépen dolgozza, műveli,-mert a mondás szerint: szorgalmas munkájáért az „istenek italát“ ízlelheti, fogyaszthatja.
A „jó“ a „szeretet“, egy isteni szülemény, benne és vele együtt még sok szép „mennyei“ érzés, életharmónia és ahogy emlegetik az isteni „igazsággal“- ... in vino veritas“ is benne rejlik. Ez egy nagy erő,(... és ha Isten velünk, ki ellenünk“!?).
Mennyi és milyen csodálatos érzést „emberit“ szabadít fel a természet e nagyszerű ajándéka!
Az ízletes, zamatos, a napsugarát, mosolyát összegyűjtő nedű, jó kedvet teremt, mosolyt varázsol az ember arcára. A barátság kinyújtott keze és a gondolat, a lélek szabad lélegzete ide telepszik, közénk. És sír a hegedű a lélek zenéjébe örömébe, ha betér közénk ily szép időben...
Mégis, ha ma körül nézel e szép, nagy hazádban, láthatod az ember,- mondván nem éri meg szőlővel foglalkozni, ott hever az elhagyott „kultúra“.
Megjegyzés: Mintha egy „képletes“ elfordulás menne végbe:...elfordulunk az „istenitől“. Nem hiszünk. Még két kezünk alkotó erejébe sem, pedig ez terelgeti, teremti életünk számára a betevőt ősidők óta.
Nem éri meg, hinni....dolgozni,.....majd rádöbbenünk egyszer (a történelemben sok-sok pofon csattan az ember, emberiség arcán), hogy amit keresünk (pénzben is) így nem találjuk meg számításunkat...“. Majd hiszek, ha megéri...?! Majd dolgozok, ha megéri?!...vagy lesz munkám!.... és ha leszek.
{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}