V stredu 5. marca sa uskutočnila na Fakulte stredoeurópskych štúdií Nitrianskej univerzity medzinárodná konferencia venovaná J. Esterházymu.
Účastníci z krajín V4 predniesli príspevky o pohnutej dobe a jej protagonistoch, z rôznych uhlov pohľadu osvietiac život a politické pôsobenie Jánosa Esterházyho od jeho vstupu do politiky v r. 1935 až po jeho skon v mírovskej väznici v r. 1957.
Március 5-én Esterházy emlékkonferenciát rendeztek a nyitrai egyetemen. A Visegrádi Négyek országaiból érkezett történészek megvitatták Esterházy János életének és munkásságának főbb állomásait.
Rečníci si pochvaľovali fakt, že sa konferencia koná a vyjadrili svoje presvedčenie, že podobné stretnutia vedú k vzájomnému zbližovaniu stanovísk historickej obce a porozumeniu medzi národmi.
Poľskí účastníci približujúc spory medzi národnými historiografiami spomenuli príklad gen. von Staufenberga ktorého si nemecká historiografia váži pre jeho pokus o atentát na Hitlera, za ktorý zaplatil životom. Pripomínajú, že Poliaci si ho pamätajú inak - ako jedného z veliteľov podieľajúcch sa na útoku na Poľsko v r. 1939. Táto paralela, ktorú sa niektorí slovenskí účastníci pokúsili zahorúca aplikovať i na Esterházyho, však kríva: v prípade von Staufenberga niet sporu o samotné posudzované udalosti ani o ich mravnú kvalifikáciu. Nemci úctu k von Staufenbergovi prejavujú NIE za jeho účasť na ťažení proti Poľsku...
Určitá kontroverzia vznikla, keď sa prítomný pamätník preživší holokaust ohradil voči vystúpeniam zástupcov ÚPN, ktorí poňali tému spôsobom sebe vlastným. Odohrala sa veľmi podobná výmena názorov, ako o akej sme nedávmo referovali v súvislosti s inou akciou, kde boli účastníci takisto zaskočení výrokmi historikov... (stenozáznam improvizovaných vystúpení, ktoré odzneli v tejto časti uvádzame na konci článku)
Zástupvcovia ÚPN ponúkli svoje stanoviská, ktré poznáme už zo straších textov (O. Podolec recykloval svoju prácu z r. 2002 [1] a Ján Mitáč poslal kompilát zo svojich textov začínajúci vetou "Slováci na okupovanom území južného Slovenska sa dostali do ťaživej situácie ktorá v mnohom pripomínala maďarizačné úsilie pred rokom 1918 v Uhorsku").
Prihodila sa i drobná paradoxná situácia keď publicista, na našich stránkach pomerne frekventovaný, prezentoval svoje objavné informácie o okolnostiach prepustenia J. Esterházyho z Gulagu [2]. Navlas rovnaké informácie včítane ilustrašného foto sme uverejnili pred časom na našich stránkach...
 |
 |
| Zilizi Zoltán, a szervező Élő Zoboralja Polgári Társulás képviselöje |
Komzsík Attila, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara dékánja |
 |
 |
| František Mikloško, a Szlovák Parlament korábbi elnöke | Balogh Csaba, Magyarország pozsonyi nagykövete |
 |
 |
| Kiss Gy. Csaba, a varsói Európai Emlékezet és Szolidaritás Hálózata (ENRS) Tudományos Tanácsának elnöke | Arkadiusz Adamczyk, a Kielce-i Jan Kochanowski Egyetem tanára |
 |
 |
| Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia, Történettudományi Intézetének munkatársa | Andrej Tóth, az Opavai Sziléziai Egyetem tanára |
 |
 |
| Molnár Imre, Magyarország Külügyminisztériumának munkatársa | Zsilka Tibor, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának tanára |
 |
 |
| Janek István, a Magyar Tudományos Akadémia, Történettudományi Intézetének munkatársa | Lebovics Imre, holokaust túléló |
 |
 |
| Ondrej Podolec, a Nemzeti Emlékezet Intézetének munkatársa, a pozsonyi Comenius Egyetem Jogtudományi Karának tanára | Dariusz Rogut, a Kielce-i Jan Kochanowski Egyetem tanára |
 |
|
| Ferdinand Vrábel, publicista, levéltáros |
[1] Mgr. Ondrej Podolec, Slovensko-maďarské konflikty a ich odraz na pôde slovenského snemu In. Slovensko vo vojnách a konfliktoch v 20. storočí. Zborník referátov z vedeckej konferencie v Bratislave 15.-16. októbra 2002, VHÚ Brat. 2003
[2] Slajd z prezentácie F. Vrábela na konferencii 5. 3. 2014:
Diskusia / Vita:
Lebovics Imre:
Nem vagyok történész és kakukktojásként vagyok itt, vajon szólhatok-e? Elöljáróban magamról annyit: A Budapesti műszaki egyetem nyugdíjas docense vagyok, Holokauszt túlélő, pontosan átéltem a Horthy rendszer politikája alapján a "végső megoldást". Mindezt azért mondom elöljáróban, mert nagyon hiányolom hogy ezen a megbeszélésen nem esett szó arról, hogy XII. Piusz Kaffka Margit közbenjárására utasította a hét szlovák püspököt, hogy fejezzék be és ne deportálják a maradék 20 ezer szidót amely még itt Szlovákiában élt. Erről egy szó nem esett.
Természetesen azon lehet vitatkozni, hogy gróf Esterházy antiszemita volt vagy sem. Úgy mint zsidó pontosan tudom, hogy az egész világon nem imádnak, nem szeretnek bennünket. Hogy miért, arra most nem sok idő van, hogy én azt el mondjam. De azért azt gondolom, hogy az a mondata Esterházinak, hogy "A mi jelünk a kereszt és nem a horogkereszt", ez elhangzott... Azért tudom, mert az Önök elnöke kijelentette - egy Esterházy emlékszobor felállítása ürügyén - hogy E. Hitler-hívó és fasiszta volt. Megítélésem szerint ez nem áll. Én akkor írtam levelet a Ivan Gasparovicnak, amire megjött a válasz... a Szlovák tudományos akadémia történeti osztálya válaszolt, most nem fogok azzal foglalkozni, hogy mit állítottak, mit cáfoltak, mi az igaz, egyet mondok csak: gróf Esterházy mentette a zsidóságot, lehetőséget biztosított arra a Horthyhoz és az akkori belügyminiszterhez Keresztes-Fisherhez fűződő kapcsolatai révén, hogy a magyar határon kb. 8-10 ezer magyarul kiválóan beszélő szlovákiai zsidó menyen át és időszakosan megmeneküljön. Utána 1944-ben Horthy ismét elárulta őket, de ez már egy másik történet. Még azt emelném ki: lehet, sőt valószínű, hogy E. antiszemita volt. Na és? Hadd mondjak néhány példát arra, akik annak ellenére mentettek zsidókat: Schindler a náci párt tagja, 1200 zsidót mentett meg. Bajcsy-Zsilinszky Endre, aki fajvédő volt, és 1942 után a parlamentben követelte a zsidótörvények visszavonását. Én úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben gr. Esterházy János, ezért kértem szót, egy olyan humanista volt, aki a keresztény vallás, a katolikus vallás hitele alapján, igenis mentett embereket. Itt van egy egy papír arról, hogy 70-ben hogy nyilatkozott a Yad Vashemnek egy Izraelben elő szlovák arról, hogy egész családját hogyan mentette meg E. János. De több ilyen eset is van. Nem szeretném ezt a kérdést dramatizálni, és ez nem zsidó-kérdés. Ez egy emberi kérdés. Ahogy nálunk Magyarországon is, ez a múlttal való szembenézés elég nagy hiányossággal bír, de az elhangzottak alapján az az érzésem hogy itt is lenne mit tenni. Elnézést, ha nagyon szigorúan szóltam. A zárszó annyi: én azzal fordultam a minap Gasparovic úrhoz, hogy meg kellene fontolni, hogy E. Jánossal szemben, akit a Szovjetunióban is - és sorolhatnám még hol mindenütt - rehabilitáltak, a szlovák állam legyen nagyvonalú és tegyen ebben a kérdésben megfelelő lépéseket. Csak példaként említem - az akkori Tisó-féle kormány belügyminisztere Sano Mach - elvitték, ill. kiadták a Szovjetunióba? Nem! Hány évet ült börtönben, és utána ágyban párnák közt halt meg... Legyen a szlovák kormány és Önök emberségesek ... nyugodjék végre békében gróf Esterházy János. Ezt mondja Önöknek egy zsidó. Köszönöm. (Hosszan tartó taps)
Arkadiusz Adamczyk:
Kedves jelenlévök, engedjenek meg még egy szempontot hozni az elhangzottakhoz. Podolec prof. úr megjegyzéséhez arról hogy antiszemita volt-e E. vagy sem. Azt ilyen ellentmondások nem csak a magyar vagy szlovák történelmi múltra vonatkoznak. Lengyelországban számtalan olyan személyiséget ismerünk aki a két háború között antiszemita kijelentéseket tett. Hogy egy nagyon ismert nevet mondjak, Maximilián Kolbe atya - az Ö édesapja, Frantisek, pl. egy ilyen személyiség volt.. Söt maga Maximilián Kolbe is 1936-ban úgy nyilatkozott, hogy a zsidók kárára elkövetett bűntény az nem bűn. Minden ember életében azonban elkövetkezik a próba ideje, amikor kiderül mit takarnak a kimondott szavak és mit az igazi tettek. Ma senki sem emlékszik Kolbe atya 1936-os kijelentésére, amelyet be is írt egy kis füzetbe, ám a történelem azt fogja róla feljegyezni, hogy amikor eljött a próba ideje az auschwitzi koncentrációs táborban, miként osztotta mega kenyerét a zsidó fogoly társaival, és miként áldozta fel életét egy fogolytársa életben maradásáért.
Podolec és Mitác professzor urak kijelentései arról, hogy E. János egyenrangú résztvevője volt Csehszlovákia szétdarabolásának Németországgal, Olaszországgal, Lengyelországgal, egy súlyos félreértésen alapszik. Ez az időszak a próba ideje volt, sok kis állam én nép képviselői megpróbálták kétségbeesetten megőrizni államuk önállóságát, függetlenségét, mások ugyanolyan kétségbeesett kísérleteket tettek arra, hogy megteremtsék önalló államiságukat, míg mások keresték a nagy országok és hatalmak pártfogását, támogatását. Az hiszem a főbűn az volt, hogy nem vették komolyan a nemzetközi egyezményeket, amelyek akkor érvénybe voltak. Például senki nem vette figyelembe a Wilsoni önrendelkezési elveket., az etnikai területek hovatartozásának jogát, amelyek nemzetközi szerződések garantáltak. A személyiségekben keressük a hibát, árnyoldalait, holott ök maguk is áldozatai voltak a kornak. Nem velük kellene kezdeni a boncolgatást, hanem azzal a korral, amely kitermelt ilyen viszonyokat, hogy ennyire bonyolult és összetett történelmi helyzetek állhattak föl és állítottak embereket egymással szemben... és döntötték el mindmáig kihatóan a történelem menetét.
Szarka László:
Szeretnék reagálni arra a kérdésre, hogy E. és a Bécsi döntés ill, a revízió kérdésének mi a viszonya. Nagyon fontos tudni, hogy a revízió és a magyar külpolitikai doktrína három alapra épült. Az egyik alapelv a fokozatosság volt. és a lehetőségekhez mérten elérni a maximumot a terület visszaszerzése érdekében. Első körben etnikai revízió, a második körben történelmi területek visszatérte népsavazás vagy más formában, és a harmadik, az integrális revízió azzal hogy azok a nemzetek, akik időközben nemzetté nőttek, széles autonómiát kapnak.
Ez a doktrína egy álomvilág, mivel a régióban 1933-tól a térségben német akarat érvényesül, és ez a hitleri Németország 1938 augusztusában Kiel-ben Horthy Miklósnak felajánlja egész Szlovákiát és Kárpátalját Magyarország számára azzal a feltétellel , hogy Magyarország elsőként rátámad Csehszlovákiára. 1938-ban Horthy és Andorka Rudolf a vezérkar főnöke ezt a javaslatot - hála az égnek - nem fogadták el. Magyarországnak ugyanis a revíziós doktrínájába az is beletartozott, hogy lehetőség szerint békés úton kell a revízióknak megtörténni. Magyarország próbálta a nagyhatalmak támogatását megszerezni, és ez a legszerencsétlenebb módon történt a müncheni szerződés egyik mellékletében.
E. János ebben az egész folyamatban egy epizódszereplö, aki ráadásul egy pont ellentétes logikával működik mint a valóságban ami megtörtént. Ne etnikai revíziót akart, hanem magyar szlovák kiegyezés alapján Szlovákiának és Ruszínszkónak a visszatérését akarta. Számára egy vereség volt, ami bekövetkezett. Erről többször nyilatkozott, főleg a lengyel diplomáciának... elmondta, hogy a magyar diplomácia rettenetes szerepet játszott abban, hogy nem volt képes a szlovák párt részére egy olyan ajánlatot tenni, hogy ne Prágával tárgyaljanak, hanem Budapestel.
Ebböl a szempontból azt gondolom, hogy E. szerepét - hogyha egyszer valóban a források alapján és nem a 1948-as népbírósági ítélet alapján fogjuk vizsgálni - foglyai vagyunk egy halálos ítéletnek, hszen E.-t halára ítélték háborús bűnösként , ha nem ez alapján fogjuk megítélni, hanem a forráso alapján, akkor van mód arra, hogy elkezdődik egy értelmes párbeszéd ennek a kérdésnek megítélése érdekében. Hasonlóan úgy gondolom, hogy az Ö zsidó ügyekben vállat szerepe .. hogy ha a Yad Vashemtöl kezdődően mindenki a kérdésnek a megítélésében nem lesz az alatt a súly alatt, hogy egy háborús bűnössé minősített emberrel van dolga. Így tehát azt mondhatjuk, hogy a történészeknek most van ideje bőven, mert nem várható változás a belátható időben, így tehát a történészek részt vehetnek a levéltári források elemzésében. A magyar történészek jelenleg E. Jánost nem hajlandók háborús bűnösként kezelni, egy aktív politikusként kezelik. Ezt a szlovák kollégák nem tehetik meg, mert ök Szlovákiában ezt a háborús-bűnös logikát kell hogy képviseljék, mer az ország érvényes jogi álláspontja ilyen. Itt is jelezni szeretném, hogy ez a vita nem olyan meddő, mint ahogy kinéz.
Ez a vita folyamatosan folyik és vannak a szlovák és a magyar történetírásban is kollégák, akik közelebb kerültek már egy-egy kérdésben, és vannak akik egyre távolodnak egymástól. Tehát nem szabad úgy megítélni, hogy most a szlovákok és a magyarok soha nem fognak ebben a kérdésben egyetérteni. Azok a szimbolikus szerepek, amelyek Miklosko felvállal és mások, nagyon fontosak, mert a közvéleményben a vitakészséget a dialógusra való készséget közvetítik.
Molnár Imre:
Engedjék meg, hogy megköszönjem a szlovák történész kollégáknak, hogy eljöttek erre a konferenciára annak ellenére, hogy Podolec professzor úr azzal kezdte, hogy az elöadását hogy Eszterházy János nem tartozik a szlovák történetírás fősodrának a vonalába. Én azt hiszem, hogy ezekből az álláspontokból nemcsak a a szlovák álláspont bontakozott ki markánsan, hanem egy csomó olyan pozitív dolgoz is hallottunk Esterházy János személyével kapcsolatban, amelyeket mindez idáig nem nagyon ismert el a szlovák oldal. Pl. a magyarországi szlovákok érdekében való közbenjárást. Amikor Podolec úr felsorolja Esterházy parlamenti beszédeinek elemzését és azt mondja, hogy E. kizárólag a szlovákiai magyarság´érdekében, annak ügyei védelmében szólalt fel, akkor szlovák oldalról ez nyilván értelmezhető így, hiszen a szlovákiai magyarság képviselője volt. De ha megnézzük hogy a témák között ott szerepel a szlovák koncentrációs táborok bírálata, az hogy egyáltalán létrehoznak ilyen táborokat, és ahová "bűntelenül bárkit bezárhatnak", hogy létre jön a személyi kultusz, annak minden következményével együtt, hogy létre jön a propaganda minisztérium, hogy eltörlik a társadalmi felosztást és helyébe életbe léptetik a rendi felosztást, ezek a kérdések vajon csak a magyarokra vonatkoztak? A koncentrációs táborokba csak magyarokat zártak be? E. gyakran úgy reagál a szlovák társadalom és törvényhozás menetére, hogy becsomagolja az ügyet a magyar kérdésbe. Pl. a Hlinka Gárdával kapcsolatban ezt mondja: "a magyarokat mélységesen sértő és őket testi és vagyoni épségükben veszélyeztető kilengések, legtöbbnyire sajnos a Hlinka Gárda égisze alatt történnek. Semmi esetre sem lehet hivatása a Gardának, hogy egyes tagjai éjszaka köveket dobáljanak gyanútlanul alvó emberek ablakába, hinni szeretném, hogy ezek a tünetek csak átmenetiek, és be fog következni itt is egy józan belátás politikája." Akkor mondta ezt a Hlinka Gárdáról,. amikor folytak a zsidó pogromok, Aki akarta ezt érthette, hogy mit akart mondani E. J., aki nem akarta, az nem értette.
A másik dolog: E.-t itt a nácizmus Szlovákiai képviselőjének nevezik, kihagyva azt, amit Lebovics Imre-bácsi elmondott. a kereszt és a horogkereszt kapcsán és azt, hogy E. hányszor és nyilvánosan elhatárolja magát a nemzeti szocializmustól., annak eszmeköretöl. A pöstyéni jegyzőkönyvből is kimaradt, hogy valóban az Erdődy család tulajdona volt, de egy zsidó bérlőtől kobozzák le, Wintertől - történetesen tudom, ipolysági volt, szülőföldemről.Ezt az ügyet is arra használja fel, hogy "jogtalanul koboznak el vagyonokat emberektől, törvénytelenül és jogtalanul!" Egy példával kapcsolatban általános jelenségre mutat rá.
Ha ezek a szempontok is beleférnének a szlovák történetírás kutatásaiba és magállapításaiba, azt hiszem otthon lennénk. Valóban nem az a cél, hogy közös platformra jussunk, hanem latán az, hogy legyenek olyan pontok, amelyek összekötnek - és nem hiszem hogy nincsenek, amit a magyar és a szlovák oldal is akceptálni tudna.
Ondrej Podolec:
Pokiaľ ide o E. antisemitizmus, ja som ho vo svojom príspevku nekonštatoval, ja som len citoval jeho vlastné vyjadrenie a samozrejme celá diskusia sa nesmie točiť len okolo hlasovania o ústavnom zákone, ale bolo tu aj väčśie množstvo noriem, za ktoré hlasoval, alebo verbálne podporil.
A na margo tomu, že jeho kritika bola interpretovaná aj širśie, neupieram licenciu nejakým spůsobom to interpretovať širšie, ale on ju vždy výlsovne dával do súvisloti výlučne s otázkou maďarskej menšiny. Tie spomínané Pieśťany, tam výslovne hovoril, že ak je to odobraté židovskému nájomníkovi, tak je to v poriadku, schvaľuje vylúčenie židov z hospodárskeho života. Ale odsudzuje to, že bolo odobraté vlastníctvo Erdödymu...
{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}