„...az a kis fehér ház, mely közvetlenül a temető mellett épült. Anyám építtette azt oda. Valakije volt ott, akihez közel akart lenni...“
Mint már sokadszor, utam Szklabonya mellett vezető főúton vezetett el Nagykürtös irányába.
Már jó néhányszor terveztem, illene egy pillanatra megállni a „magyar irodalom „palóca-ként“ is emlegetett neves novella és regényíró emlékházánál, hogy csak egy kis időt is szenteljek (az amúgy soha-sincs időmből), egyfajta tisztelgést ejtve „szép anyanyelvünk“ és irodalmunk jeles képviselője előtt.
A takarosan rendben tartott emlékház bejáratánál és udvarán épp sokan,- főleg fiatalok várakoztak. Idegen tájszólással kaptam választ kérdésemre, ami azt sejtette van még „külhoni hazánkfia“, aki még érdeklődik a ma már nem annyira „divat“, szépirodalmunk iránt (romániai magyar diákok voltak).
Bent az emlékházban, szépen berendezett és elrendezett „élet és alkotó fejezetek, időszakok“ mutatták be a Mikszáth család történelmét és maga Mikszáth Kálmán életpályáját. Az ismertetőt és részletes bemutatást vezető idősebb, szimpatikus előadó (tanár-ember lehetett), lelkes magyarázata lekötötte a hallgatóság, látogatók érdeklődését.
Egy fiatalabb látogató, buzgalommal kérdezte:...“ő írta a Csongor és Tündét...?“
Az előadó „tapintatosságát“ jelezte, hogy a kérdést, mintha nem is hallotta volna, -elkezdte sorolni a jelentősebb Mikszáth alkotásokat: “Tót atyafiak, A jó palócok, Különös házasság, Fekete Város, Szent Péter esernyője, Beszterce ostroma“, ...."
Minden bizonnyal nemcsak a kérdező hibája, a kis tévedés... De számomra az jelentett „jó érzést“, hogy vannak még „hajtások“, (ha messze is), akik keresik a „gyökereket“
nyelvben, irodalomban, kultúrában és az emberi kapcsolatokban is!
Hinzellér László
{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}