Ebben a technikára épülő világban a fényképezés már szinte mindennapos tevékenységnek számít. Egyre több fényképezőgéppel rendelkező ember vallja magát fotósnak, holott a gazdáján kívül nem sok mindent látott még a kamerájuk lencséje. Nagyon kevés az olyan, aki megállja a helyét az igazi fényképészek között, aki észreveszi a szépet a hétköznapi dolgokban, és még kevesebb az olyan, aki ezt meg is tudja örökíteni. Szerencsémre barátomnak tudhatok egy leányzót, Bíróczi Rékát, akiről ez utóbbit bátran elmondhatom. Ezért gondoltam, felteszek neki pár kérdést, hogy Önök is megismerhessék ezt a rendkívüli tehetséggel megáldott fényképészpalántát.
->Az iskolánkban a te képeid díszítik a falainkat,számos ünnepi kiállításunkon a te képeidet csodálhatjuk meg és ha fényképezésről van szó, csak te jöhetsz szóba. Áruld el nekem, mi inspirál, hogy újabb és újabb fotókat készíts?
Olyan ez, mint egy varázslat. Ha fotózok, megfeledkezek a mindennapi gondokról. Olyankor teljesen kiűrítem az agyam, és csak arra az egy dologra koncentrálok, amit meg szeretnék örökíteni. Így végzősként rengeteg időt szentelek a tanulánsak. Kevés időm van kikapcsolódni, erőt gyűjteni. A fényképezés segít összeszedni magam, hogy újult erővel vághassak neki a feladataimnak.
->Honnan jött ez a nagy „fotózásláz“?
Nyolcadik osztályos lehettem, amikor anyukámék elvittek Bécsbe. Nagyon tetszett a város, ezért gondoltam kattintok párat, hogy legyenek emlékeim a kirándulásról. Mikor megmutattam a szüleimnek a „műveimet“, nem akarták elhinni, hogy a képek valóban az enyémek. Ezután anyukám úgy gondolta, ezt másnak is látni kell. Ez a „más“ egy budapesti amatőr fényképészek számára megrendezett verseny zsűrije volt, akik nekem ítélték a fődíjat: egy digitális fényképezőgépet.
 |
 |
->Tervezel ezzel a jövőben is foglalkozni. Esetleg gondolkoztál azon, hogy komolyabb utakra tereled a hobbydat?
Egész biztos vagyok benne, hogy a jövőben folytatni szeretném. Előszöris szeretnék egy rendes állást. Majd ha ez a vágyam teljesül, akkor elkezdek gondolkodni azon, hogy esetleg mellékállásban fényképezésre adom e a fejem. Még az is lehet, hogy főállásban fogok fotózással foglalkozni. . Hagyom magam meglepni...
->A fotózáson kívül van más is, amivel szívesen foglalkozol a szabadidődben?
Hogyne. Gitározás és ének nélkül én nem én lennék. Több helyen is felléptem már a barátnőim kíséretében. Többnyire magyarságverseket zenésítünk meg. És hogy miért pont magyarságverseket? Amikor ilyenszerű dalokat éneklek, büszkének érzem magam. Büszke vagyok, hogy meg tudunk maradni egy olyan társadalomban, ahol nem nézik túl jó szemmel a magyarságunkat. Nem vagyunk túl sokan bár, de a nyelv és a kultúra összeköt bennünket. Úgy érzem ezzel én is egy picit hozzájárulok a hagyományok ápolásához.
 |
 |
->Említetted, hogy szeretnél tovább tanulni. Merrefelé tekintgetsz? Esetleg van már valami konkrét iskola, amelyik megfogott?
Konkrét sulit még nem néztem ki, de mindenképpen zenei pályára szeretnék lépni. Ha várost kell mondanom, talán Budapestet választanám. Itt rengeteg lehetőség kínálkozik, remélem jól választok majd.
Nagyon szépen köszönöm Rékának a beszélgetést és sok sikert kívánok neki a továbbiakban. Elképzelhető, hogy a képeivel összefuthatunk a Nemzeti Galéria fotókiállításán...vagy talán személyesen vele a Nemzeti Színház függönye mögött?
{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}