Az egykori vidéki, falusi kultúra elengedhetetlen része volt a Csemadok mellett tevékenykedő amatőr színjátszás. Jó néhány község büszkélkedhetett egy-egy színjátsócsoportal: Szőgyén, Kürt, Udvard, Besenyő, Szímő, stb. Itt a kistérségünkben.
Úgyis mondhatnánk a falusi színjátszás fénykora volt az a időszak. Benne számos tehetséggel- szereplővel, rendezővel a nemzetiségi kultúráért elkötelezett személyiséggel. Sajnos ez ma már egyre inkább csak emlék, nincs folytatása, vagy csak nagyon kevés helyen. Eltávoznak a lelkesek, a tetrekészek, az amatőr-, népi-, vidéki kultúráért, színjátszásért, hagyományokért rajongók, vagy egyre kevesebb akad belőlük...
Még nagy akarattal, tervekkel teli volt minden napja.
Az utolsó telefonhíváskor is bízó, reménnyel mondta: ...“ha, majd jobban leszek, leülünk és megbeszéljük a „színházi emlékestet“ - a Csemadok egykori színjátszó csoportjának színdarabjaiból válogatott összeállítást, mikorra tervezzük...“. Meglepetés akart lenni. Kár, hogy csak terv marad.
Pálinkás Ferencet, úgy hiszem saját-, de az Őt követő generációkból is sokan ismerték Szőgyénben és a környéken. Barátságos jó szíve, emberi szeretete a sportért a kultúrért élt.
Kürtön született , de Szőgyént is szülőfalujaként szerette. Szíve e tájért - a kürti festői borút pincéiért, barátaiért dobogott. Egyszerű munkásként -kőművesként, önszorgalmából tovább képezte, fejlesztette született színészi tehetségét, ami rendezői munkájában csúcsosodott ki. Sok színész jóbarátja volt, segítője volt a komáromi MATESZ is.
Dr. Platzner Tibor, Ropog József, Dráfi Mátyás és s.m. mindig szívesen látták és ségítő kezet nyújtottak neki... A legutolsó helyi színdarabi előadások nélküle nem voltak elképzelhetők.
Egy nemzetiségi kulúra iránt elkötezett, és rajongó, igaz emberi jellemet ismerhettem meg benne.
Ha az elmúlt ötven év távlatából nézem, itt Szögyénben Pék Laci bácsival (és a többi rendezővel) valamint a hozzájuk csatlakozó szép számú hazai amatőr tehetségekkel (Skronka Tibor), sok-sok kedves estét adtak a hazai és a környék falvai „nagyérdeműjének“, ragyogó sikerekkel, felejthetetlen alakításokkal.
És nemcsak a színjátszás, de a Csemadok régi, oszlopos tagjai közé is tartozott, aki sokat tett - családjával egyetemben - a helyi és a nemzeti kultúra asztalára. Ha csak a több mint féltucat rendezett színdarabot, a több mint 20 színdarab szereplőjeként számon tartott fellépéseket számoljuk, gazdag és kitartó, szorgalmas munka eredménye. Mindig nagy élvezettel és szeretettel szerepelt, állt a száznál is több előadáson a közönség előtt,- szép sikerekkel. Ő kapta meg (talán kevesen mások, itt kistérségünkben) a rendezői és színjátszói munkásságáért járó „Kék plakett emlékérdemrendet“, amikor a Csemadok színjátszó csoportja kerületi versenyt is nyert - nagy megtiszteltetésnek és érdemnek tartotta, jogosan.
Sok, igaz, jó barátnak vidám személyisége hiányozni fog... Kialudt egy lámpás. Néma lett a színpad. Lezárult a függöny,... az élet színpadán is. Még zúg a taps, de Te már nem hallod. Csak mi tapsolunk - a még élők - és közben csillog szemünk. Lélekben, kisérjenek emlékeink és az öröm, amit szétosztottál, meg baráti szeretetünk ... ott fent a mennyei utadon. Nem felejtünk. Igaz barátként voltál ember és igaz emberként barát. Emléked elött tisztelgö barátaid nevében Hinzellér László.
{jumi [NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}