A Gloria Victis - a Kárpát medencei történelmi vetélkedő, amely már 1996 óta szinte hagyományként kerül megrendezésre. Három tehetséges, kalandvágyó és félelmet nem ismerő gimnazista Bopkó László, Pál Ádám és Pollák Philip elhatározták, hogy bebizonyítják rátermettségüket, és nevüket belevésik a verseny történelmének könyvébe.
Első akadályként a vetélkedő levelezős részét kellett abszolválniuk, majd miután a többszáz jelentkező közül azon hatvan szerencsésnek tudhatták magukat, akik megmutatták, hogy képesek rá, a középdöntő nehézségeivel találták magukat szembe.
Budapest-2014.október 21-kedd. Hőseink megérkeztek a budapesti szállodájukba, amely három napon át otthonként szolgált a verseny résztvevőinek. Ezen a napon még nem volt szükséges minden agytekervényüket megdolgoztatni, és a tudósok hosszas elmefuttatásait meghazudtoló érvelésekkel megvédeni igazukat, hiszen az aznapi program csupán egy vacsora volt-amely a fiúk elmondása szerint minden kritikát kibírt.
Másnap azonban még a legmélyebb bugyorban elrejtett tudást is elő kellett kaparniuk, hogy a középdöntő akadályait leküzdjék így bekerülve a nagy DÖNTŐBE.
A srácok a döntő lázában égve szorgalmasan olvasgatták a már sokszor átbújt történelemkönyveket. Szemükben ott csillogott a remény, legbelül tudták , sőt érezték, hogy ami a következő napon történni fog, az nem történik meg csak úgy bárkivel. És igen, jól érezték. A döntő írásbeli részét sikeresen maguk mögött tudva az egyetlen,ami a fényűző győzelemtől elválasztotta őket, a szóbeli vita rész volt. Itt két csapat egy-egy tagjának feladata valamely történelmi személyiség bőrébe bújnia és állást foglalni egy vitában-értemelszerűen az akkori politikai helyzettel kapcsolatban. Laci magabiztos léptekkel a színpad felé ballagott és Aponyi Albertet megtestesítve olyan érvekkel és tényekkel állt elő, hogy nem csak vitapartnerét , Clemenceau-t iktatta ki, de a közönséget is olyannyira lenyűgözte,hogy beszéde közben tapsolni kezdtek. Így történt, hogy a gimistáink megszerezték az első helyezést,melyet a zsűri egy zalaegerszegi csapattal megosztva ítélt oda nekik, tekintve,hogy a két csoport minden egyes körben egyenlő pontszámot ért el.
Boldogság, büszkeség, öröm és éhség. Ezek azok az érzések,melyek eluralkodtak a fiúkon a verseny befejeztével, de az első dolguk az volt, hogy felhívták Száraz Magdolna tanárnőt, aki felkészítette a srácokat erre a megmérettetésre. Nem akarta elhinni, mit "műveltek ki" gimnazistáink, és olyannyira elérzékenyült,hogy örömkönnyekkel a szemében gratulált nekik.
Mindhárom fiúnak szívből gratulálok és még sok hasonló győzelmet kívánok nekik. Reméljük, az életben is ilyen elsöprő sikereket aratnak majd, lenyűgözve maguk körül mindent és mindenkit, bár így osztálytársukként elmondhatom, hogy a srácok jövőbeli sikerei felől a legkevésbé sem kételkedem.
{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}