A felvidéki magyar katolikus hívők küzdelme az önálló magyar püspökségért / Zápas maďarských katolíkov na Slovensku o vlastnú biskupskú diecézu a maďarského biskupa

"1992-ben nem lebegtetni kellett volna dolgokat és nem Bősre kellett volna kihegyezni a kapcsolatrendszert, hanem a magyar közösség számára lehetett volna elérni bizonyos fokú autonómiát. Zűrzavaros időszak volt az, erős volt a külföldi nyomás az akkori magyar kormányon, elismerem. Ám a kívánalmak asztalra tétele helyett mi történt?" teszi fel Csáky Pál múlt heti cikkében a retorikai kérdést... nem tudni kinek. Hacsak nem saját magának. Mert lebegtetésből, mellébeszélésből, szemfényvesztésből kijutott a felvidéki magyarságnak bőven, így éppenséggel lenne miről kérdezni az egykori MKDM akkori vezetőit. Azokról a zűrzavaros időkről...

Hívebb emlékezésül az alábbiakban ismertetjük a komáromi püspökségért és a magyar püspökért folytatott küzdelem néhány fontosabb mozzanatát és dokumentumát.

Püspöki Nagy Péter visszaemlékezéséből (Popély Árpád–Simon Attila (szerk.) A rendszerváltás és a csehszlovákiai magyarok (1989–1992) I., Fórum Kisebbségkutató Intézet, Somorja, 2009, 539 o.):

A kereszténydemokrata mozgalomnak a kezdettől fogva volt egy konkrét politikai célkitűzése, ami nem valósult meg. Ez a Komáromi Magyar Püspökségnek a létrehozása volt. Ennek az egyházi kánonjogi feltételei adottak voltak. Ez a pápa 1990-es látogatásával függött össze Szlovákiában, méghozzá annak tavaszán, ahol egy kérelmet nyújtott be sikerrel a politikai mozgalom, hát nem titok, a kérelmet én fogalmaztam meg, annak árnyalatait én fektettem le, de ez, mondjuk, adottság is, mert én tanultam kánonjogot és más nem tanult. Megkértük akkor a Szentatyát, II. János Pál pápát, egy nagyon korrekt levélben, ahol a kérelmen túl és annak a jogi indoklásán túl egyfajta igazgatási, szervezeti vázlata is volt ennek a leendő egyházi kerületnek. Ennek mi volt a küldetése és alapvető célja? Ez pontosan benne van abban a levélben. Ennek a levélnek a szövegét a Kapu is közölte, az Új Szó is közölte annak idején, tehát nem titokzatos levelekről van szó, de a hivatalos példánya azért elég tisztes példány volt, esetleg majd meg is tudom mutatni. Egybekötve, mellékelve a dobozban 37 ezer valamennyi száz aláírással. Az alapgondolata az, hogy a magyarság létszámban nagyobb, mint a katolikus magyaroknak a száma. Azóta volt már felekezeti cenzus is, de akkor még nem volt, de a felekezeti cenzustól függetlenül is lehetett látni, hogy a 600 ezerre becsült magyarság számának azért több mint a kétharmada a katolikus valláshoz tartozik. Így, hogy ha a katolikus egyház, aki közben rendezte már a szlovákiai egyháztartományt, a szlovák püspökségek kérdését, lerendezte a görögkatolikus püspökség kérdését, ami tulajdonképpen az ukrán-ruszinoknak a püspöksége, egyetlen egy kérdés volt rendezetlen, a magyar kisebbség
kérdése. Ugyanis ez alkotott az egyházigazgatás szempontjából egy olyan lehetséges területi tömörültséget, ami egy egyházszervezeti egység létrehozását is lehetővé tette.

Ez az egyházszervezeti létrehozás — az egyház hierarchikus intézmény, ez egy bevált történeti intézményrend, azt jelenti tehát, hogy egy területen csak egy főnök van, a megyéspüspök. Hogy az most püspök vagy érsek, az egy más kérdés, de a megyéspüspök a kizárólagos igazgató, a hatalom teljes jogú gyakorlója. Püspökséget létrehozni a kánoni jog értelmében csak a római pápának van joga, a római egyházon belül. Ezért ennek a címzettje nem a nagyszombati érsek, nem a szlovák püspöki kar, mert ezek nem hozhatnak létre püspökséget, hanem a római egyház feje, adott esetben II. János Pál. Tehát így készült el a beadvány, aminek a lényege az volt, hogy egy zárt területi tömböt lehet kialakítani. Ennek a fizikai központja, valóban fizikai központja Komárom. Katolikus szempontból talán nem is a legfontosabb központja, de hát mivel a kommunikáció, úthálózat, stb. szempontjait is figyelembe kell venni egy ilyen terület kihasításánál — tehát ez magába ölelte volna az egész nyugat-szlovákiai magyarságot. Az eszmei központ, a hálózat, az úthálózat, a megközelítés szempontjából Komárom lett volna ideális, és ez megoldható is lett volna. A másik ilyen megoldásra váró kérdés, hogy mi legyen a többi területtel. A rozsnyói püspökség, ami már tulajdonképpen csak a maradéka a rozsnyói püspökségnek, miután ugye Trianon után az egyes területei elkerültek Magyarországhoz, tehát ez egy vékony, hosszú sáv. Azt már jogilag keresztben elvágni, elosztani nem lehet, mert egy működésképtelen halmaz keletkezne belőle. Tehát ott az volt a javaslatunk — az én ötletemből fakadó javaslat —, hogy ott rotációra kell beállítani a püspököt, tehát hogy legyen előírás az, mert nagyjából fele volt a szlovák, fele volt a magyar, hogy a szlovák püspök után
magyar következik, a magyar püspök után szlovák következik. Mondjuk, azt az Isten szabja meg, hogy ki hány évig püspök, de akkor van egyfajta rotáció, és egy idő után a toleranciának és az egymás respektálásának egy olyan mechanizmusa jön létre, amelyik ott elrendezi a kérdéseket, és ott nem kellett volna mást csinálni. S hát maradt a legnehezebb probléma: a keleti rész, ugyanis ott a magyar katolikusság és a magyarság tömege sem olyan nagy, ez közismert statisztikai tény. Az Európai Unióval más megoldásokat is el lehetett volna képzelni,
mondjuk egy országhatár fölé nyúló, akár egy ungvári püspökség formájában is, de mondjuk ez illúzió, ilyenekkel kár foglalkozni.

Ott az egyetlen racionális megoldásnak az bizonyult volna, hogy a szilárd tömböt alkotó magyarlakta községek, túlnyomórészt magyarlakta községek főesperességet alakítanak, egy főesperessel, ez meg valójában püspöki vikárius lett volna, akit a Komáromi Magyar Püspökségnek rendelnek alá, tehát egy ilyen sziget lett volna.
Ugyanezt kellett volna a fővárosban is megcsinálni, bár ott, mondjuk, a 25 ezer magyarból 18 ezer a katolikus, ami szintén egy ilyen sziget. Így lett volna egy fizikai magyar püspökség komáromi és két területen kívüli főesperességgel. Ez a koncepció Rómában tetszett. Főleg azért, hogy ennek volt egy jogi előzménye — Róma történetében sok száz év nem számít —, hogy a 800-as években itt még az avar tartományban létrehoztak egy püspökséget és ez területileg többé-kevésbé ült, és ezt Rómában általában szeretik, hogy ha nem egészen új, hanem
már van alap, amire lehet hivatkozni. Ez kellemes volt, mert a főtitkár délután adta át a pápának, pontosabban a pápai kíséretnek a kérvényt, de Rómában már tudták, hogy fog jönni a kérvény. A repülő a pápával még ment Rómába, amikor már jött a telefonon a kérdés, hogy hogyan néz ki, mert hogy a pápai hivatal azt ki akarja emelni a sok ajándékból, hogy ne tűnjön el. Körülbelül tíz nappal az út után, amikor elkészült a római hivatalos nyilatkozat a csehszlovákiai útról, akkor mintegy lehetséges és támogatandó kérvénnyé nyilvánította
Róma ezt a folyamodványt, ami egy pozitív, nagy sikernek minősült. Utána egy évvel nevezték ki az első pápai legátust Prágába. Arról csak nyúlfarknyi hírek jelentek meg, a bemutatkozó látogatásáról a csehszlovák kormánynál, de ott már szerepelt a szlovákiai magyar püspökség kérdése, ahol az első prágai nuncius, a háború utáni nuncius, kijelentette, hogy igenis a magyarságnak joga van egy bizonyos fajta egyházi autonómiára ezen a területen. Ami azért volt rendkívül fontos üzenetértékű, mert nem csupán egy ünnepi deklarációban, hanem
már a diplomáciai kapcsolatfelvétel első napján is napirendre került a kérdés.
Sajnálatos dolog, hogy ugyanakkor a belső magyar kisebbségi pártélet ezt nagyon politizálta egymás között. Tehát itt elsősorban azt lehet mondani, hogy ebben az Együttélés egy politikai veszedelmet látott a saját jövője szempontjából azért, mert ha lesz magyar püspökség, akkor az MKDM a nyertes párt, ha nem lesz, akkor ő a jobb párt, mert majd ők megalapítják a komáromi egyetemet.

Ezzel elkerült egy ilyen rettenetesen rossz tévútra az egész kérdés, tehát hogy a magyar kisebbség belső politikai képviselete szinte gyűlölte ezt az ügyet. Ez sok mindenben nyilvánult meg, de nem érdemes ennyi idő után ilyen apróságokkal foglalkozni, úgy hiszem. Érdekes háttérmozgás, meg hát érthető, hogy a szlovák egyház nem szerette ezt az ügyet. Oly mértékben, hogy engem még ki is akart közösíteni az egyházból. Csak hát ez nem megy. Úgyhogy én akkor megtettem a szükséges lépéseket. A kánoni jogszabályok szerint kézbesítettem neki az úgynevezett hierarchikus föllebbezést, ami azt jelentette, hogy
vagy eláll a szándékától, vagy három napon belül Rómába kell kézbesítenie a laikusok ügyeivel foglalkozó bíboros kongregációnak. Nem választotta ezt az utat, nyilván elfeledkezett az egész ügyről. Most ez volt egy kísérlet, hát ez kútba fúlt, így nem lehetett a komáromi ügyeket megfúrni. Hát aztán jött egy olyan dolog, hogy a kereszténydemokrata mozgalomban is találtak embereket, akik igyekeztek küszködni ellenem. Ez odáig fajult, hogy… Róma régi diplomáciai intézmény, tehát ha van egy határozott kívánsága, azért azt igyekszik vizsgálni,
ha nem is sietnek. Rómában semmivel sem sietnek, 2000 éves egyháznak öt év ide vagy oda nem nagyon számít. Tehát egy ilyen egyházmegyei szervezésnek van egy eljárási formája. Semmi problémát nem jelentett volna Rómában, hogy a szlovákiaiaknak ez nem tetszik, hiszen világos, hogy nagyrészt az ő egyházmegyéjükből vált volna ki. Ez anyagi veszteség, nemzeti presztízs meg mit tudom én micsoda, de hát ennek lett volna a legkisebb súlya, hogy ez negatív
befolyást gyakoroljon. De bizonyos erők, nyilván ebből a körből meggyőzték az MKDM egyes vezetőit, hogy jó lesz ezt elfelejteni és úgy alakult aztán az a későbbiekben — meg tudom nézni a följegyzésekben, hogy mikor —, már az eltávozásom után egy-két évvel, hogy egy újabb kérelmet adott be az MKDM, amelyben már nem püspökséget kért, hanem csak magyarul tudó püspököt.

Hát ez egy értelmetlen kérelem volt. Azért volt értelmetlen kérelem, mert magyar nyelvű püspöke már van a szlovákiai magyarságnak, nem is egy. A Nagyszombati Egyházmegyében a három segédpüspök közül kettő perfekt beszél magyarul, és az érsek is tud magyarul. A rozsnyói püspök kitűnően tud magyarul. Úgyhogy ez egy teljesen értelmetlen kérés volt, de ez egy nagyon ügyes diplomáciai trükk volt azok részéről, akik ezt a háttérben megfogalmazták és akik ezeket az embereket erre a lépésre rávették. És ezzel gyakorlatilag visszavonták a püspökség iránti kérelmet. Ez már az események utáni történése a dolgoknak, de ennek volt egy folyamata és ez tulajdonképpen már 92-ben, 91-ben már eléggé világos volt, hogy az MKDM-en belül bizonyos embereket rávettek erre, hogy ne legyen. És jelen pillanatban ez a Komáromi Imavasárnap már nem az eredeti küldetésének megfelelő intézmény, hanem a hívek egyfajta imádsága a papi hivatásokért. Tehát semmi köze az alapgondolathoz. Jogi értelemben pedig ezt a második kérvény hozta, ez magyarul visszahívó, leszállító kérvény volt, mert megszüntette az első kérvényt és helyébe egy olyat tett, amit Róma már régen teljesített. Tehát tulajdonképpen ez magyarul azt jelentette, hogy nem kérünk semmit. Tehát ez ennek a jogi foglalata, jogi üzenete és aztán ezért nem is történik semmi, mert ugyanaz a kérő szerv most már nem kér semmit, mert hiába fogalmazták meg a magyar laikusok, ez már teljesítve
volt még 90-ben. Tóth Domonkos Esztergomban tanult papnak, hát csak tud magyarul, Filo püspök a nyitrai magyar szórványokon volt mindvégig káptalan, tehát kitűnően tud magyarul. Úgyhogy ez egy érthetetlen koncepció, de hát van. Mindenesetre ez is egy érdekes fejlemény, tehát azért is jeleztem, hogy a kereszténydemokrata mozgalom önmagában kezdett megszűnni kereszténynek lenni...

Új Szó cikkek 1990-1999:

Új Szó 1993.04.30