"Nem akarok részletekbe merülni, mert belebonyolódnánk" mondja Duray Miklós az interjú egy pontján, és ez kétségtelenül igaz, hiszen belebonyolódtunk anélkül is.... A beszélgetésből megtudhatjuk, hogy 1989 december 8-9-ig Budapesten időzött, mert ideiglenes útlevéllel nem akart haza menni. Később Prágába utazott, mert miniszteri posztra jelölték, amit végül is a kommunista garnitúra meghiúsított, ahogy Ö ezt előre látta is. (Úgy rémlik, hogy ugyanakkor Popély Gyula akkori miniszterségét viszont maga Duray akadályozta meg, erről mindenesetre nem esik szó...)
Duray szerint a felvidéki magyarok nem voltak felkészülve a rendszerváltásra ahogy a csehszlovák baloldal sem, amely nem volt képes átmenteni magát a fordulat utánra. Ö időben megmondta, hogy a három felvidéki magyar pártnak egyesülnie kell, és ezt később ki is kényszerítette azzal, hogy visszalépett az elnöki jelöltségtől. Ma sem érti, miért féltek tőle annyian, annyira...
A mai helyzetről szólva Duray elmondja, hogy a felvidéki magyarok kiábrándultak vezetőikből, akik bizniszpártokká züllesztették közösségeiket. Ezért pártpolitizálás helyett horizontális kapcsolatokat kell kiépíteni, bevonni a civil társadalom sejtjeit stb.
Az egész interjú egyébként meglehetősen zavaros és suta. Mintha Duray egyszerre próbálná a személye köré font legendát építgetni és ugyanakkor újraértelmezni a múltat alktuálpolitikai szempontok szerint.
Milyen jó is lenne, ha valaki végre megállítaná a lebegtetések, sejtetések, interpretációk végtelen folyamát és tényszerűen megírná a felvidéki magyarság rendszerváltás utáni történetét! A tíz-tizenkét célkitűzésnek a történetét, amit Durayék, Bugárék, A. Nagy-ék és a többiek, egymással hol együttműködve, máskor háborúzva, feláldoztak az oligarcha-építés és a két nemzetállammal folytatott etnobiznisz oltárán...
A teljes Duray interjú itt olvasható...
{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}