Szociáldemokrata választási röpcédula Holota városbíró ellen 1930-ból / Volebný leták sociálnych demokratov proti primátorovi Holotovi z r. 1930

Múlt, jelen és jövő.

Nagy dolgokat is könnyen felejtenek az embe­rek! Miért emlékezzenek sokkal kisebb, sokkal jelentéktelenebb dolgokra? Ámde mégis! Talán mégis akadnak még emberek, akik emlékeznek valakire, aki itt Érsekújváron az 1919—20-as években abból tengette életét hogy csempészett szűzdohányból készített cigarettákat árult, no meg 20—40 koronákért szlovák fordításokat vállalt. Ez a valaki városunk nemes városbírája, Dr. Holota János nemzetgyűlési képviselő űr volt.

A szegénység nem bűn, nem is szégyen. A szegénysége mel­lett még mindég lehet valaki nagyon derék, becsületes, sőt te­kintélyes ember is. Minek kell tehát azt letagadni? Ha Dr. Holota úr gazdag, sőt gazdagabb volt abban az időben, mint ma, miért foglalkozott olyan dolgokkal, amelyekkel csak nincstelen, szegény emberek szoktak, végső szükségükben, foglalkozni? Miért csinált nekik konkurenciát?

Mert, akik segítettek Dr. Holotának dohányt csempészni, cigarettákat árulni, akik vették és elszívták a Holota cigaretta gyárában készült füstölni valót, mint jó magam is, azok emlé­keznek még arra és ha kell, bármiféle fórum előtt bizonyítani is fogják.

Ma szegényebbnek vallja magát Holota, mint a háború utáni években. Pedig most nem kereskedik szűz . dohánnyal, nem csinál garasokért fordításokat, sőt a saját beismerése sze­rint is 110 ezer Kč évi jövedelme van. De engedjen meg egy kérdést Dr. Holota: Például, mi van a primiciától vásárolt földbirtokkal?

Bizonyos az, hogy Dr. Holota ma nem megy a szomszédba egy kis kenyeret kölcsönkérni és valószínű, hogy a jövőre nézve is, eléggé biztosította magát.

Sok erőlködésnek, kevés eredménye . . .

Előre bocsájtjuk, senki ne akarjon a mi kritikánkba egyé­ni érdekekből fakadó személyeskedést belemagyarázni. Mi Ho­lota személyét közérdekből kritizáljuk, aki egy uralmi rend­szert képvisel, személyesít meg, amely rendszer a közre nézve káros. Mi támadtuk és ki is végeztük Dr. Kukán Béla ügyvédet, a volt magyar kisgazda párt országos elnökét, támadtuk Griegelt, a dohánybeváltó csehszlovák raktárnokát, mert az embe­rek százait tették tönkre, károsították meg, tehát közérdekből támadtuk őket. A köz érdekében mondjuk el Dr. Holota és rend­szere feletti kritikánkkal is és a közvélemény ítéletére bízzuk, hogy nekünk igazságot szolgáltasson.

A szociáldemokrata párt által kiadott és általam írt „Mi az igazság" cimü röpirat világosan megfogalmazott állításaira Dr. Holota városbíró „Mi a hazugság'' cim alatt egy végtelenül si­lány, elejétől végig személyeskedő pamfletben válaszol, amely valóban iskolapéldája az igazság elferdítésének, a hazudozásnak.

őkegyelme azt állítja magáról, hogy ő őslakos, érsekújvári bennszülött, aminek ellenkezőjét senkisem állította róla. Hogy nem magyar, hanem szlovák származású, arról világért sem be­szél. Pedig mi ilyesfélét állítottunk róla. Túlságosan vakmerő­nek tartotta ezt az állításunkat megcáfolni? Avagy talán felfe­lé sem akart magának ártani?

A mi véleményünk szerint Dr. Holota sem nem jó szlovák, még kevésbé jó magyar. Ugyanis a szlovák származása ellenére, tőlünk szabadon vallhatja magát akár magyarnak is. Sőt nem tagadjuk meg tőle azt jogot sem, hogy az érsekújvári és a töb­bi szlovenszkói magyarságnak segítségére legyen, hogy annak jogos kívánságaiért való harcát vezesse is. Ha azt tenné és ön­zetlenül tenné, szlovák származása ellenére, akkor szerintünk még dicséretet is érdemelne.

Azonban Dr. Holotának nem a magyarság feje fáj. És itt van az a bizonyos kutya eltemetve.

Mi, Dr. Holota magyarnemzeti párti vezér és városbíró származásában semmi kifogásolni valót nem találnánk, ha mint született szlovák nem tolakodott volna fel a magyarság patentírozott vezérének és nem igyekezne kizárni mindenkit a ma­gyarság kebeléből aki nem hajlandó az ő pártjának a szekerét tolni.

Mi azt tartjuk, hogy a származása sem nem bűne, sem nemi erénye senkinek.

Mi azonkívül nem a származása, nem a szavai, hanem cse­lekedetei után Ítéljük meg az embereket és épen azért ez az Ítéletünk Dr. Holotával szemben a leglesújtóbb. És erről nem mi tehetünk.

Mi van Dr. Holota forradalmi szereplésével ?

őkegyelme erről a felette kellemetlen kérdésről nagy böl­csen hallgat. Tagadni hiábavaló lenne, mert nemcsak tanuk százai, hanem írásos dokumentumok is vannak erről. Hát a legokosabb hallgatni, gondolja Holota János!

Hogy a szociáldemokrata pártba 1919-ben belépett és hogy 1920-ban szociáldemokrata képviselő akart lenni, azt vakme­rően letagadja János. Felszólítjuk, hogy mondja ezt a szemé­be, mindennapos kávéházi asztaltársának Dr. Donáth Gézá­nak, aki jogosabban volt forradalmár, szociáldemokrata mint ö. de aki nem tolakodott fel népbiztosnak, sem képviselőnek, pedig nem győzték kínálni neki ezeket a tisztségeket. Hogy Dr. Holota tagja volt a szoc. dem. pártnak, azt mi bármiféle fórum előtt szavahihető tanukkal tudjuk bizonyítani.

Amikor egeret szülnek a vajúdó hegyek!

Nem kételkedünk benne, hogy Dr. Holota ugyancsak meg­erőltette magát, amig ellenem felvonultatott sületlenségeit összehordta. Mennyi fejtörésbe került, mennyi régi, poros aktát kellett feltúrni, izzadva, vajúdva dolgozni, amíg a hegynek si­került az egeret megszülnie? Bizonyság rá az, hogy a vajúdás teljes egy hónapig tartott.

És ha meggondoljuk, hogy ennek a verejtékes munkának néhány sovány rágalom, események tudatos elferdítése lett az eredménye.

Az életem regénye.

1916. augusztusában, mint súlyos beteget kórházba küldtek a Doberdói frontról, ahol egyfolytában tizenöt hónapot töltöt­tem el. Különböző ausztriai és budapesti kórházakban hosszú hónapokig ápoltak, majd mint lábadozó beteget, betegszabad­ságra hazabocsájtották. Ha még betegen is bár, de dolgoznom kellett, hogy megélhessek. A vasúti   műhelyben jelentkeztem munkára, mint asztalos segéd, ahol fel is vettek. 1918. elején Bresztlitovszkban béketárgyalások folytak az oroszokkal, ahol egy Hoffmann nevű tábornok nagyon csörtette a kardját, úgy­hogy emiatt a béketárgyalások megszakadtak. Bennünket, a há­ború tüzes poklát megkóstolt munkásokat ez nagyon felháborí­tott. Az egész Osztrák-Magyar Monarchia területén általános sztrájkba léptünk. Mint az asztalos műhely főbizalmija én is tag­ja voltam a sztrájkot vezető bizottságnak. Azzal a feladattal bíztak meg néhány társammal együtt, hogy a gyárak munkás­ságát is csatlakozásra bírjuk. Kora reggel kiállottunk a Nyitra folyón keresztül, a gyárak felé vezető vámhidra. Megállítottuk ott a munkába igyekvő munkásokat. Én beszédet tartottam ne­kik, amelynek hatása alatt visszafordultak.A lengyárban, bőr­gyárban hiába búgott a sziréna. A munkások nem mentek be dolgozni. Sztrájkba léptek. Valaki a csendőrségre szaladt. Tű­vé tették értem a várost. A lakásomon mindent felforgattak. Amikor én ezekről értesültem, azonnal a rendőrségre mentem jelentkezni, ahol Just akkori rendőrkapitány fogadott. Város­szerte rettegett neve volt Just akkori rendőrkapitánynak, aki ci­vilben huszárfőhadnagy volt ezelőtt.Durva kegyetlen, munkás­faló ember volt ez a rendőrkapitány. Letegezett, rámordított, gorombáskodott velem. Én visszategeztem, trágár sértéseit visszamondtam neki. Ekkora és ilyen szokatlan vakmerőségtől annyira elképedt, hogy nyilvánvalóan őrültnek tartott. Józan-eszű ember nem mert még vele így szembeszállni. Lefogatott. Két rendőr, két katonarendőr és Mézga rendőrőrmester kísé­retében még azon éjszaka a budapesti 16-os helyőrségi kór­ház elmebeteg osztályára szállitatott. Velem nem közölték, hogy hová visz ez a nagy, díszes kíséret. Csak akkor tudtam meg, hol vagyok, amikor a rácsos ablakok mögé, a háború poklában eszü­ket veszített szerencsétlen emberek közé kerültem. 3 napot és három éjszakát töltöttem egy szobában dühöngő, egymást marcangoló, éjjel-nappal lármázó, őrült emberekkel és valóban csoda, hogy magam is eszemet nem veszítettem. Just rendőr­kapitány bosszúja valóban méltó volt hozzá. Csak negyednap jött rá a vizitet tartó törzsorvos, hogy illetéktelenül kerültem a bolondok közé. Fölvitetett a megfigyelőbe a csendesebb bo­londok és szimulánsok közé. Innen sikerült levelet kicsempész­nem a pártközponthoz. Elvtársaim hatheti kínos vergődés után kikapartak innen. De akkor meg haditörvényszéki eljárás in­dult meg ellenem. Mint katona, a háború ellen izgattam, lází­tottam. Sztrájkot csináltam és aktív részt vettem abban. Főben­járó bűnök! Háború idején golyó vagy kötél járt érte. Megíz­leltem a Mária Terézia laktanya pincebörtöneit. Végignézettek velem egynéhány kivégzést. Mégis sikerült megszabadulnom.

A bolondok házát tehát tényleg megjártam. Dr. Holota csak annyiban tévedett, hogy ez az eset velem nem 1917-ben, hanem 1918-ban történt.

...

A sértés nemcsak engem ért, hanem a város egész lakossá­gát, és kíváncsi vagyok arra, mit szólanak ehhez Dr. Holota vá­lasztói és községi képviselő társai, akik velem együtt, szintén nem végeztek egyetemi tanulmányokat, de nem is végezhettek, mert fiatal gyerekkorukban már meg kellett fogniok az eke szarvát, hogy a diplomás emberek számára is, kenyeret teremt­senek.

Egyébként Dr. Holotának nincsen sok dicsekedni valója. Mert én Dr. Holota Jánosnak, akinek doktori diploma van a zsebében, ajánlom, hogy menjen és kérje vissza a tandíjat az iskoláitól, mert még írni sem tanult meg rendesen. Az általa írt és kiadott füzet tartalma hemzseg a fogalmazási és helyesírá­si hibáktól. Csak úgy futtában 38 fogalmazási és helyesírási hi­bát olvastam össze. Dr. Holota doktori diplomával a zsebében, nem tudja azt, hogy a magyar szótárban sehol sem található meg ez az általa ismételten használt szó, hogy „sosem".

Magyarul azt úgy írják, hogy „sohasem".

Hát nem sosem, hanem sohasem lesz kegyedből jó magyar, János!

A gimnázium, a villany és az iskolaépítkezések ügye.

Ezekkel az ügyekkel én a magam részéről nagyon röviden végzek. A gimnázium államosítása ügyében majd hivatotabb. nálamnál érdekeltebb és beavatottabb egyének fognak nyi­latkozni.

A villany ügyben csak annyit, hogy mi nem vezetékre, ha­nem részesedés címén kívántuk megszavazni a Délszlovenszkói által kért összeget. Még pedig nem készpénzt, csupán kölcsön-garanciát nyújtott volna a város, aki az összeg erejéig részese lett volna a vállalatnak. Az igy felvett kölcsönt a 12 százalék­ban megállapított osztalékból törlesztette volna a város és igy mi nem óhajtottunk a város lakosságának a zsebébe belenyúlni.

Hogy Dr. Holotáék beléptek-e a társaságba és milyen összeggel és, hogy milyen előnyös szerződést kötöttek a társa­sággal, arról beszélnek az akkori újságok és még többet beszél­het László Sándor kereskedő, aki tagja volt a képviselő testü­letnek és aki az Újvári Újság hasábjain már akkor is elmondot­ta a nem épen hízelgő véleményét és most is hivatottabb arra, hogy ebben a kérdésben nyilatkozzon.

Ami az iskolák építéséhez adott állami szubvenciót illeti, mi sohasem állítottuk azt, hogy Dr. Dérer miniszter a saját­jából adott volna ezen célra. Természetes, hogy az állam pénztárából adott, de tőle      függött az, hogy adjon-e vagy sem?

Egyébként ebben az ügyben Dr. Dérer iskolaügyi miniszter minden valószínűség szerint Dr. Holotának élőszóval fogja meg­adni a választ egy legközelebbi népgyűlésen.

Sohasem állítottuk azt, hogy a mi képviselőink nem ve­szik fel a fizetésüket és nem irigyeljük azt más pártok képvi­selőitől sem, sőt még Holota Jánostól sem. Mi csak azt kifogá­soljuk, hogy valaki kétszínű játékot űz. Az egyik oldalon a csehek, a köztársaság ellen izgatni a magyar népet, a másik ol­dalon hűséget esküdni a köztársaságnak, zsebrevágni a köztár­sasági hatóságok dicséretét és elfogadni a csehek pénzét, azt mi nem tartjuk sem ízléses, sem tisztességes dolognak.

A törvényszék, a betegsegélyző és a selyemgyár.

Nem épült meg Érsekújváron a magyar törvényszék. Já­nos ezért a felelősséget a gazdasági válságra keni. Ámde a tör­vényszék felépítése még 1924-ben lett az állam által törvény­ben elhatározva. 1924-től 1929-ig nem volt gazdasági válság. Érsekújvár városának parlamenti képviselője van és ha az, a konjunktúra négy esztendeje alatt nem tudott egy törvényben biztosított intézményt a városnak megszerezni, akkor ez egy sa­ját magáról kiállított szegénységi bizonyítvány.

A kerületi betegsegélyző székháza ügyében majd alkalom­adtán fogjuk megszólaltatni annak igazgatóságát.

A selyemgyár céljára a Nyitra partján árterületet kínál­tak fel, amelyet a gyár nem használhatott. A vállalat igazgatósá­ga a katonai gyakorlótéren kért 10 holdnyi területet, de ab­ból nem lehetett adni, mert bizonyára másoknak, kevésbé köz­érdekű célokra jobban kellene, mint holmi selyemgyárnak.

Eladtam e a magyarságot a cseheknek ?

Holota János és kortesei azt a rágalmat terjesztik rólam és a többi magyarajkú szociáldemokrata munkástársaimról, hogy mi eladtuk _a magyarságot a cseheknek és ezzel akarják elle­nünk uszítani, az ő szekerük elébe fogni újra a már belőlük kiábrándult dolgozó népet. A vészharangjuk, a közelgő közsé­gi választásokra, hogy mi a csehek kezére akarjuk juttatni a vá­rosbírói széket.

Jámbor, hivő lelkek talán még elhiszik ezeket az ostoba és olcsó rágalmakat. Ezzel szemben az igazság a következő:

A mi szociáldemokrata pártunk nemzetközi párt. Ezt mi soha egy pillanatig sem tagadtuk. Mert mi tudjuk, hogy min­den országban, minden nemzetbeli dolgozóknak fajra, nemzeti­ségre, vallásra való tekintet nélkül egyforma a sorsuk. A dol­gozó nép mindenütt egyformán el van nyomva, egyformán ki van zsákmányolva és ki van rekesztve a teljes emberi jogok élvezetéből. Az elnyomott, egyenlően sivársorsú népeknek te­hát közös erővel, nemzetközi szervezet segítségével kell küzde­ni elnyomóik, kizsákmányolóik ellen, mert a jobb élet lehető­ségéért vívott küzdelmük csak igy lehet eredményes.

Én magam 23 éve tagja vagyok ennek a nemzetközi szer­vezetnek, amelybe a cseh elvtársaim már akkor szintén bele­tartoztak és igy én már 23 évvel ezelőtt is, amikor még a mai helyzetről senki még csak nem is álmodott, együtt, egy szerve­zetben küzdöttem a csehekkel is, de minden más nemzetbeli szocialistával is. Tehát vagy eladtam a magyarságot a csehek­nek már 23 évvel ezelőtt, amikor még nem is láttam őket, vagy cudar hazugság ez az állítás ma is.

Vakmerő hazugság az is, hogy mi a városbírói széket a cse­hek kezére akarnánk játszani. Ellenben az az igazság, hogy mi a cseh és szlovák elvtársainkkal a legteljesebb egyetértésben, el­ismerjük a város többségét kitevő magyar lakosságnak azt _a jo­gát, hogy a sorsának legfőbb intézője a magyarság soraiból ke­rüljön ki. De annak, akit mi támogatni hajlandók vagyunk be­csületes, igaz magyar embernek kell lennie, aki nem egyéni, nem rokoni és nem egy szűkkörű klikk érdekében dolgozik, ha­nem az egész lakosság közös boldogulását szolgálja.

Hogyan szereti János a magyarokat?

íme álljon itt erre vonatkozólag is néhány szemléltető példa:

A gimnázium magyar tanári karának Ígéretet tett Dr. Ho­lota városbíró, hogy a várostól nekik jogosan járó követelésüket támogatni fogja. A gimnáziumi tanárok követelése felett, név­szerinti szavazással határozott a képviselő testület. A véletlen úgy akarta, hogy 16 szavazat esett a tanárok követelése mel­let és 16 ellene. Holota kezében volt a döntés joga. És igére-! te ellenére, nagy zavarában, nem magyarul hanem szlovákul „Nie" felkiáltással szavazott a magyar tanárok ellen.

Más: Vranesits Gyula magyar tanár 40 évig tanított a vá­rosi gimnáziumban. Dr. Holota városbirót is ő tanította ma­gyar nyelvtanra. Mindnyájan halandók vagyunk! Vranesits tanár is meghalt, gyászoló, gyámoly nélküli özvegyet hagyva hátra. Temetésén Dr. Holota is megjelent és ott, a volt tanára kopor­sója felett tett ígéretet a síró özvegynek, hogy nem hagyja őt el, és hogy nyugdíj iránti kérelmét kedvezően fogja elintézni.

Azonban az elhalt magyar tanár sírja felett még meg sem száradt a hant, amikor már Dr. Holota az özvegynek tett igé­retét a leggyalázatosabb módon megszegte. A tanára özvegyé­nek, a neki jogosan járó nyugdíj helyett sokkal kevesebb kegy­dijat szavaztatott meg, ami bármikor leszállítható, esetleg tel­jesen meg is vonható.

A városnak, a gimnázium államosítása alkalmával az ál­lammal kötött szerződése alapján kötelessége a magyar taná­roknak és azok özvegyeinek a nyugdijat fizetni. Ezt a szerződést Dr. Holota János is aláírta _a város nevében.

A magyar ember híres arról, hogy az adott szavát megtart­ja. Hogy Dr. Holota milyen ember, annak megállapítását ezek után a közvélemény ítéletére bízzuk.

Holota jó magyar szívéről beszélhetnek az újvári fiak-kerosok is, akiket minden pár ló után 300 Ké kövezetadóval sújtatott és akik a mai nehéz világban a mindennapi kenyér­re valót sem tudják megkeresni.

A legújabban a primási uradalomtól vásárólt földbirtokán idegen községbeli munkásokkal végeztette el a rigolirozási mun­kálatot, amikor a város tele van magyar munkanélküliekkel.

A magyar kultúrát is így támogatja Holota!

Nagyfalusi István városunk költője, aki költészetével a ma­gyarságnak vélt szolgálni, de aki Dr. Holota pártjának is érté­kes szolgálatot tett, felhatalmazott az itt következő eset megírásására: Dr. Holota annak idején, kötelező Ígéretet tett Nagyfalussinak, mint arra a legalkalmasabb és legméltóbb személy­nek, hogy a városi könyvtárosi állást, megfelelő díjazással neki fogja juttatni.

A városi könyvtárosi állást mégis Néder János, helyettes városbíró fia kapta meg, akinek egyetlen érdeme az, hogy jól tud footballozni és akinek a papája vagyonos ember és igy a könyvtárosi állás jövedelme nélkül is volna mit a tejbe aprí­tania.

Amikor emiatt a szószegése miatt Nagyfalussi reklamált Dr. Holotánál, az egyszerűen kiutasította.

Ennek a Nagyfalussi költőnek nemrégiben megjelent egy verseskönyve. Dedikált példányokat küldött Dr. Holotának, Szentiványi Józsefnek és Eszterházy János volt grófnak, je­lenleg a keresztényszocialista párt országos elnökének. Mindhár­man nagyon bőkezűek voltak. Elküldték a könyv bolti árát, 20—20 Két a költő cimére.

Dr. Holota János a magyar színházat is támogatja. Egy-egy két hónapos színi szezonban, talán kétszer megy el a szinházba.

Es ezek az emberek siratják leghangosabban a veszendő magyar kultúrát. És ezek az emberek verik féltéglával a mellü­ket a hordó tetetjén, hogy ők milyen fene nagy magyarok!

íme a bálványok, ha mezítelenre vetkőztetik őket! Magyar dolgozó emberek, utálkozzatok és tanuljatok!

Mit akar a szociáldemokrata párt ?

Végét akarja vetni mindenek előtt a városházán, a sógor­koma alapon való és csak egyesek egyéni érdekeit szolgáló gaz­dálkodásnak.

Olyan rendszert kívánunk bevezetni, amely a város la­kosságának közös érdekeit szolgálja, közös jólétét mozdítja elő.

Mindenek előtt és mindenek felett, elsősorban munkaal­kalmakról kívánunk gondoskodni és az állam kormányánál is, bizonyára nem minden siker nélkül, munkaalkalmak teremtését akarjuk szorgalmazni.

Mert minden jólét alapja a produktív munka.

Azt tartjuk, hogy a magyarság boldogulását, fennmaradá­sát és szaporodását, csak az szolgálja igazán, aki munkát, ke­reseti lehetőséget, kultúrát, tehát életlehetőséget teremt a szá­mára.

A gazdaságilag kifosztott, kulturálatlan, testi-lelki nyomo­rúságba kergetett magyarság elpusztul, elsatnyul, elveszik a nálánál életrevalób népek tengerében.

Teljes erővel harcolni fogunk az állami és egyéb közin­tézmények mielőbbi létesítéséért, így a magyar törvényszék fel­állításáért is, amelyek munka, kereseti lehetőséget, idegenfor­galmat és gazdasági fellendülést jelenthetnek a város lakossága részére.

Megakarjuk javítani a város elhanyagolt köztisztasági és köz­egészségügyi állapotát, el akarjuk tüntetni a bűzlő .levegőt fer­tőző és ragályokat terjesztő, nyitott csatornákat. Elakarjuk tün­tetni ,a külvárosi utcák sártengerét is, mert hiszen az aszfalton járó belvárosi polgár sem fizet több pótadót, mint a bokáig sár­ban járó külvárosi polgár.

Minden törekvésünkkel a dolgozó lakosság összességének boldogulását akarjuk és fogjuk szolgálni, de célkitűzéseinkből csak annyit valósíthatunk meg, amennyi hatalmat és lehetősé­get ad nekünk arra a város öntudatos lakossága.

Merre vezet a magyar dolgozó nép útja ?

A Holota Jánosok, Szentiványi Józsefek és Eszterházy Já­nosok után semmiesetre sem. Erről a magyar dolgozó nép 12 esztendő keserves tanulsága árán már meggyőződhetett.

A magyar dolgozó népnek új utakat kell keresnie a boldo­gulás, a továbbélés felé, mert az eddigi út a pusztulás felé vezet. A magyar urakban való csalódás után, nem mehet a magyar dolgozó nép a cseh vagy szlovák urak pártjaiba sem, mert hi­szen azok épen olyan ellenségei a dolgozó népnek, mint a ma­gyar urak. Épen úgy kihasználnák, becsapnák őket, mint a ma­gyar urak.

Magyar dolgozó ember, kisgazda, kisiparos, kiskereskedő, munkás próbáljon meg a szociáldemokrácia ma még rögös útján járni. Vagyunk már számosan, akik ezt az utat törjük és mert­nél többen fogjuk taposni, annál simább, járhatóbb lesz az, an­nál könnyebben jutunk el egy igazságosabb világba.

Holota János és társai ezt minden eszközzel megakarják akadályozni. De a magyar dolgozó nép ne hagyja magát to­vább ezeknek az uraknak a járszallagján vezetni.

Csak azért is! Minden öntudatos magyar dolgozó a szociál­demokrata párt egyre növekvő táborát erősíti.

Csak azért is minden magyar dolgozó a szociáldemokrata pártnak agitál és a községi választásokon a szociáldemokrata párt magyar tagozatának listájával szavaz.

Pokolba a múlt pókhálós kísérteiéivel! Éljen a jövő!

A város dolgozó népe figyelmébe! Mi a Ti jövőtökért küzdünk! Segítsetek nekünk!

Gyűléseinket a jövőben a magyar dolgozó nép védelme alá helyezzük. Biztosítsátok annak rendjét, hogy az urak szemébe mondhassuk a dolgozó nép igazságait.

Minden magyarajku dolgozó olvassa, terjessze, fizessen elő a szociáldemokrata párt lapjára, a Népszavára. A lap előfizetése havonta 2.— Kč.

Minden dolgozó ember vegyen legalább 1 drb. 1,— Kč-és választási alap bélyeget.

A választási agitáció pénzbe kerül és azt a dolgozó népnek kell előteremtenie.

{jumi [NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}