Honlapunkon 2010-ben és 2011-ben is foglalkoztunk a Interhelpo szövetkezettel, amely 1925-ben kolonizálni indult Kirgizisztán vad vidékeit a proletár szolidaritás keretében. A kommuna tagjai között érsekújváriak is voltak, többek között Szamuel Szabó János a későbbi miniszteri széket elfoglaló lakatos. Cikkeinkben feldolgoztuk a témában született irodalmat, amelyet Szamuel Szabó visszaemlékezésein kívül Pavel Pollák 1961-ben megjelent monográfiája jelentette.
Nemrég egy újabb forrásra leltünk - Demszky Gábor 2003-ban megjelent 90-oldalas kis kötetére, amelyben a volt budapesti főpolgármester felmenői élettörténetét írja le. A kötet apropója, hogy Demszky nagyszülei is részesei voltak az Interhelpo kalandnak, sőt Demszky Rudolf - a szerző édesapja - a távoli Kirgíziában született. A Demszky nagyszülők nagy szerencséje abban volt, hogy egy családon belüli halálesettel kapcsolatban 1935-ben hazautaztak Kassára, és ezután már hiába kérték újra a beutazó vízumot a SZU-ba. Így otthon rekedtek és bár kinnlevőségeik odavesztek, életben maradtak. Demszky Ede - Id. Demszky Rudolf bátyja, aki szintén részese volt az expedíciónak, nagy nehézségek árán a moszkvai csehszlovák követség segítségével jutott haza Éva lányával együtt. Ebben az időben a szövetkezetből, amelyet időközben államosítottak, aki csak tudott, menekült haza. Az ott-maradottakból sokan az 1937-es sztálini tisztogatás áldozatai lettek, így a perbetei Pálinkás József is, aki Pollák Pavel állításával szemben nem a 2. világháborúban esett el, hanem egy tömegsírban végezte 1937-ben. Demszky az otthon halottakat levéltári anyagokkal egészítette ki, amelyeket Karimov elnök vendége-ként a helyszínen talált. A kis kötet rendkívül olvasmányos és az Interhelpo történetet a Willi Münzenberg által irányított Komintern propaganda-kampány részeként mutatja be. A propaganda mindenek előtt a kiutazás tényét próbálta kiaknázni, maguk a résztvevők közömbösek voltak a propagandisták számára, így azokat sorsukra hagyták a messzi civilizálatlan tájakon. Demszky szerint Münzenberg megbízottja a főszervező Rudolf Mareček volt, aki végül is nem szált fel a transzportra. Az egyik csatolt Új Szó cikkből azonban kiderül, hogy Mareček 1957-ben Kirgíziában élt egy magas kitüntetés friss birtokosaként... Az alábbiakban az Új Szó és Hét vonatkozó cikkeit közöljük.
Új Szó 1957. április 10
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Vasárnapi Új Szó 1971. május 9.
Új Szó 1978. április 29.
Új Szó 1980. március 29.
Új Szó 1985. március 29
{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}