1915-ben, kereken száz éve született az egyik legismertebb magyar katonadal. A Leitner (Tamássy) Pál és Leitner (Tamássy) László tollából kelt nótát a közönség előszór Sziklay József műsorában halhatta a Vígszínházban, de a dal hamarosan általánosan közismerté vált. Szomorúságával híven tükrözi 1915 valóságát, a kiábrándultságot és az elszenvedett veszteségek feletti döbbenetet. A háború első évében az észak-keleti fronton Galíciában közel 1 millió katona esett el. Przemysl várának elvesztése 1915 márciusában további 120 ezer magyar és osztrák katona orosz hadifogságát jelentette...
| Csendes kis legénylakásban Az óra búcsúra int, Kívülről zajlik az utca, Harsog az éljenszó kint. Szoríts a szívedre édes, Estére másé leszek, Estére indul az ezred, Estére én is megyek. |
Holnap, ha pirkad a hajnal, Masíroz az ezredünk, Csókolj meg még egyszer édes, Ki tudja, hova megyünk. Hallod, már fújják a kürtöt, Hallod-e a zeneszót, Azt mondja: előre, rajta, Fújjátok a riadót. |
|
| Este, ha leszáll az alkony, Masíroz az ezredünk, Csókolj meg még egyszer édes, Ki tudja, hova megyünk. Hallod, már fújják a kürtöt, Hallod-e a zeneszót, Azt mondja: előre, rajta, Fújjátok a riadót. |
Vége van az ütközetnek, Pirosan száll le a Nap, Kórágynál, a hadnagy mellett Imádkozik már a pap. Biztatja csendesen, halkan, A hadnagy nem hallja már, A szíve lázasan dobban, A lelke oly messze jár. |
|
| Pislogó tábori tűznél Az ezred pihenni tér, Alszik mind, ébren a hadnagy, Papirost, ceruzát kér. Otthon őt valaki várja, Úgy hallja, valaki sír, Fejét a kezére hajtja, És aztán csendesen ír. |
Hallod, hogy fújják a kürtöt, Hallod-e a zeneszót, Azt mondja: előre, rajta, Fújjátok a riadót. Csöndesen leszáll az éjjel, Megperdülnek a dobok, Nem hallja senki, hogy otthon Valaki halkan zokog. |
{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}