Napjaink emberi értékei sokszor csorbát szenvednek és ehhez nem egy esetben magunk is asszisztálunk. Olykor akarva, máskor akaratlanul. A dolgokat leegyszerűsítve, a lényeget figyelmen kívül hagyva. Értékítélő (emberi) képességünk mintha cserbenhagyna, ha új kihívásokkal szembesülünk. Ekkor látjuk, hogy mennyire eltávolodunk az olykor hangoztatott „bezzeg a mi időnkben“ gondolattól azt „most ez a divat“-ra módosítva igazoljuk magunknak. Nem érdemes jót tenni, mert nem fizetődik ki, és nem köszönik meg,.. “miért pont én, legyek más mint a többi“,.. és folytathatnánk tovább.
Demokráciában élünk, fejlett társadalmi rendszerben, ahol a statisztikák jobbnál-jobb életszínvonalról, életkörülményekről számolnak be, különböző kimutatásokban. Az IQ szint is jóval az átlagon feletti, sok esetben... És az egyszerű szemlélőnek marad a megállapítás, hogy az „emberi“- a tisztelet, a becsület, a barátság, az együttérzés, a szeretet és m.s.m., inflálódik, korszerűtlen. Az emberi lélekről már nem is szólhatok, mert ez már egy „egyedi, szuverén“ terület. De mellesleg épp úgy válságát éli,mint a fent említett „emberi“ értékek megbecsülése...
Merre tartunk „emberi“ és „isteni“ mivoltunkban, jó létünkben? Csak a mai kor és napjaink „lelkiismeret-tükre“ mutathat képet róla, (fóliázás nélkül), és akkor tiszta fényben látjuk a mai „kicsit“ borús világot... Merre tart!?
{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}