Véget ért a Duna tv-ben több héten át sugárzott „Röpülj páva“ csodálatos műsora... Jó pár óra kellemes felüdülés, eltávolodás, ettől a „szép, mai modern“ világtól. Ahol, az erőszak, és a fegyverek a napi téma. Az éterben más nem is terjeng,... no meg a jelenlegi gazdasági válság gondjai (és a világ vége rémhíre)...
Most érzem, hogy mennyire megöregedtem. Nem értek sok dolgot. Bosszant, hogy tehetetlen vagyok, olykor tenni valami értelmeset..., mert bele révedtem a múltamba.
Ott,...valahogy otthonosabban érzem magam, és boldognak, elégedettnek. Magyarázom magamnak, hogy érdemek ide- vagy oda, a társadalmi elrendezésbe egyszerűen beleszületik az ember.
Én akkor, születtem (nem tudtam máshová) és abban a korban próbáltam szép emlékeket szerezni az életemből. És nem tiportam bele senkinek az „énjébe“, de ott kellet élnem. Nem úgy mint, most...
Gondokkal teli, mert nekem, negyven felett nehezen megy az átállás, és különben is nem felelek meg sehol, mert túl koros vagyok (negyven felett). De nem akarok panaszkodni, hisz ebben a cipőben jár több honfitársam is, és „szisszenés“ nélkül tűri a sorsát...
Azonban, azt az örömöm szeretném megosztani honfitársaimmal, ami a „Röpülj páva“ szép és gazdag népi tánc, zene, ének hagyományunk adott. Vissza-vissza idézve, azt ami valamikor az emberek generációit éltette, szórakoztatta, tiszteletet és megbecsülést adva, és ébresztve őseink nemzeti kultúrája iránt. És ami még jobban a szívemhez ért, hogy vannak még fiatalok –értelmiségiek is, akik számára a múlt és jelen szoros összefonódása adja, az emberi túlélést, mert „gyökerekből“ él a nemzet, de
az ember is . És minnél mélyebbek ezek a gyökerek (a családban is ), annál értékesebb „emberi“ fakad rajtuk, amely minőségeben hitben, szeretetben mérettetik a múltunk iránt, és fémjelez a jövő számára a járhatóbb tartalmasabb út felé. (Milyen szép ez a ráébredés....!)
Csak fejet hajtani tudok, azok előtt, akik felemelik és tovább adják ezt, az emberi, nemzeti kincset, ami olykor/sok helyen feledésbe megy) ott hever még (de nem sokáig) a „kárvesztőbe“, tájainkon, falvainkban – itthon is.
A népi hagyományunkban a régi múltunk kulturális öröksége mellett, az emberi sorsok /társadalmak) is visszatükröződnek, de bennük van a „kor“ emberének jelleme, hűsége őseik kultúrája iránt...
Ezt sugallták nekem a fellépő népi zenekarok, népi táncegyüttesek és szólótáncosok, de nem utolsó sorban a népdalénekesek egyedi, tájegységhez kötődő produkciói -...“hasson még a csontok közt is...“ ahogy ide illően, a népi tánchagyományukat bemutató együttesek bemutatott táncait jellemezte egyik zsűri tag... !
Ez egy igazi tisztelgés is volt egyidőben a Kodály Zoltán munkásságáról a Google internetes portálján nyílt ismertetővel- a neves, nagy magyar zeneoktató, zenegyűjtőre, világszerte elismert módszerére emlékezve a világhálón....
...... Röpülj páva! (ha lehet) .....
{jumi [NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}