A szlovákiai magyar kiművelt fők számbavétele (sem történelmi visszapillantás, sem pedig a mai nemzetközi, ill. hazai összehasonlítás alapján) nem szolgál kedvező tényekkel.
A pozsonyi Academia Istropolitana (1465-1471) és a Nagyszombati Egyetem (1635-1777) mára ugyanúgy a történelmi múlté, mint az 1918-ban megalakult Csehszlovákia által azonnal megszüntetett Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Főiskola (1770), a kassai Királyi Jogakadémia (1778), az eperjesi Evangélikus Jogakadémia (1815), a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem (1912), valamint a pozsonyi (1714), a nyitrai (1715), a besztercebányai (1807)... hittudományi főiskolák.
Az 1937-38-as tanévben, amikor a mai Szlovákiában az állami és a közalkalmazottak kiutasítása, ill. menekülésszerű áttelepülése után a magyarság létszáma 592 ezerre, Szlovákia akkori lakosságának 20%-ára csökkent, a 10 cseh és 1 szlovák egyetemen mindössze 880 magyar (az egyetemisták 3,14%-a) tanult.Értelmiségünk létszám-, részaránycsökkenése a második világháborút követő években nemzetrészünk megmaradása végveszélyével fenyegető szintre süllyedt. 1945-ben kollektív bűnösségünk1 okán megfosztottak „visszaszlovákosítással"2 újra elnyerhető csehszlovák állampolgárságunktól, a vagyonosabbak és az értelmiség egy részét Magyarországra (68 ezer), ül. Csehországba (42 ezer) deportálták,3 9 ezren, többségükben értelmiségiek, önként elhagyták szülőföldünket. Amikor 1948 októberében, a hontalanság évei után visszanyertük állampolgárságunkat, alig maradt Szlovákiában magyar pedagógus, jogász, orvos, lelkész, alkotó értelmiségi. Az azóta tartó társadalmi viszonyok, a kommunista hatalomátvétel (1948) utáni hatékony politikai és nemzetiségi kontraszelekció, s részben a szülőföldön maradottak szociális összetétele, a felsőfokú felvételi vizsga, ül. képzés nyelvének hiányos ismerete máig sem tette lehetővé értelmiségfogyatkozásunk visszafordítását.
1951-ben a Comenius Egyetemen engedélyezték a magyar nyelv és irodalom" tanszéket, a szintén pozsonyi Pedagógiai Főiskolán és Felsőbb Pedagógiai Iskolán magyar tagozat jött létre (1959-es megszűnésük évétől Nyitrán, a mai Konstantin Filozófus Egyetem jogelődjeként folytatódott a magyar pedagógusok képzése).
1957-ig a statisztikai kimutatásokban hiába keresnénk az egyetemi és főiskolai hallgatók nemzetiségi megoszlására utaló adatokat. Míg Csehország (elsősorban Prága és Brünn) egyetemein 1992-ig évente (évfolyamonként) legfeljebb 100 magyar hallgató tanult (a köztársaság kettéválása óta ez a létszám 10-15-re csökkent), a lakossági részarányt és a felsőfokú tanintézmények magyar hallgatóinak részarányát (a kettő közötti eltérést) a magyar nemzetiségű hallgatók túlnyomó többségét képező szlovákiai egyetemek és egyetemi szintű főiskolák adatai alapján mutatjuk be:
A fenti adatok ismeretében nem meglepetésszerű, hogy a 18 évnél idősebb szlovák nemzetiségűek közül minden tizenkettedik, a szlovákiai magyarok közül pedig csak minden huszonhetedik végzett egyetemet (egyetemi szintű főiskolát). Ennél az összehasonlításnál figyelembe kell venni, hogy amíg a honi magyar átlag felét sem éri el a szlováknak, addig nemzetközi összehasonlításban a szlovákiai átlag (6%) is messze elmarad az európaitól (pl. Ausztria 23%, Svédország 30%...).
Az egyetemet végzett szlovákiai magyarok - egyéb okokon kívül -azért sem alkothatják még a felét sem a szlovák diplomásoknak, mert
- a magyar nemzetiségű középiskolások részaránya a második világháborút Ikövető évektől mindig alacsonyabb volt a szlovák középiskolásokénál. 1993-ban pl. Szlovákia lakosságának 85,7%-a vallotta magát szlovák, 10,8%-a magyar nemzetiségűnek, ám az érettségizők 93%-a volt abban az évben szlovák és csak 5%-a magyar nemzetiségű;
- a felsőoktatási intézmények egyes szakjaira (bánya-, kohómérnök, erdész, geológus, vegyipari, textilipari technológus, rendőr-, katonatiszt...) eleve alig jelentkezett magyar érettségizett, mert e szakok végzősei általában a nyelvhatáron túl helyezkedhettek el, s ott leendő gyermekeik nem részesülhettek anyanyelvű oktatásban;
- az 1989-90-es forradalomig egyes szakokon bizonyíthatóan működött a politikáin kívül nemzetiségi kontraszelekció is: a jogtudományi karokon, a közgazdasági főiskola külkereskedelmi szakán, a szlovákiai egyetemek történész szakán, az orvosi karokon a felvételi vizsgák eredményeitől függetlenül előre meghatározták a felvehető magyar nemzetiségű jelöltek számát;
- ellentétben pl. a romániai és a kárpátaljai gyakorlattal, a magyar nyelv és irodalom szak kivételével anyanyelven nem lehetett és nem lehet felvételi vizsgát tenni, s érettségizettjeink mindegyikét családi környezetén kívül szlovák nyelvismerete sem késztette egyetemi továbbtanulásra.
Felsőfokú képzettségünk általános lemaradásánál már csak az egyes karokon tapasztalható hátrányos helyzetünk ölt veszélyesebb méreteket. A közgazdaság-tudományi karokon 2,59%, a jogtudományi karokon 2,84%, az elektrotechnikai karokon 2,87%, az orvosi karokon 4,51%, az informatikai karon, ill. szakokon 5,53%, a pedagógiai karokon 5,36%, az építészetin 5,64%, a gyógyszerészetin 5,64%, az agrártudományul 5,70%, az állatorvosin 6,65%... (a lakossági 10,8 százalékhoz viszonyítva legelőnyösebb az egyetemek természettudományi és bölcsészettudományi karain kimutatható 9,87, ill. 9,38%) volt a magyar hallgatók részaránya az 1995-96-os tanévben.
A Szlovákia egyetemein jelenleg tanuló mintegy 3500 magyar nemzetiségű hallgató közül a romániai 30% egyharmada sem (9,4%) tanul részben vagy egészen anyanyelvén, s a nyitrai egyetemen tapasztalható változások további visszaeséssel fenyegetnek. Sajnos ez nem csupán az oktatás és a vizsgáztatás nyelvét, hanem a valós szükségeknél alacsonyabb létszámú hallgató felvételét,5 továbbá bizonyos szakok kihagyását is jelenti. A hatalom 1977. évi adminisztratív intézkedései eredményeként (1963-ban 192, 1964*ben 184, 1965-ben 150... 1981-ben csupán 20, s az azt követő években 41, 27, 24, 28, 25... magyar pedagógus nyert szakképesítést Nyitrán) általános iskoláink tantestületeinek korösszetétele alapján az ezredfordulóra szinte megszűnésre ítéltetett a magyar nyelvű oktatás. Amíg Szlovákia általános iskoláiban 40 éves korhatárig a tanítók 67,8%-a sorolható, addig ez a magyar iskolák esetében mindössze 19,8%, s amíg az 51 év feletti korcsoportba tartozók szlovákiai részaránya csupán 8,5%, a magyar iskolákban ez 39,8%!
A közölt adatok súlya bizonyítja, nem a finnországi példa, ahol a lakosság 6%-át kitevő 300 ezer svédnek önálló egyeteme van, hanem a szükség korparancsa fogalmaztatta meg 1990-ben azt a törvényjavaslatot, melyet három (!) országgyűlési képviselőnk előterjesztett a prágai és a pozsonyi parlament bizottságaiban. A képviselői törvényjavaslat (és nemkülönben a javasolt tanszékek szakmai összetétele) lehetővé tette volna, hogy Komáromban létrejöjjön az önálló magyar Jókai Mór Egyetem, ám azt a parlamenti bizottságok elvetették.
A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége mint önálló jogállású civil szervezet, összefogva az önkormányzatokkal és középiskolákkal, magyarországi tárgyalásai eredményeként 1992-ben levelező tagozatos konzultációs központokat hozott létre Komáromban, Dunaszerdahelyen és Kassán, ahol 1996-ban összesen 110 tanító (a nyitrai állami főiskolán végzett magyar tanítók háromszorosa), 1995 és 96-ban összesen 55 óvódapedagógus nyert szakképesítést a győri és a sárospataki tanítóképző, illetve a soproni pedagógiai főiskola végzettjeként. A kihelyezett tagozatok szervezési teendőit elvégzendő, a szlovák parlament Tt 369/1990 sz. közigazgatási törvénye alapján Komáromban 1992-ben, Királyhelmecen 1993-ban Városi Egyetem alakult. A nevezett önkormányzati oktatási intézmények - hacsak a hatalom meg nem szünteti -a magyar nyelvű tanító-, óvodapedagógus-, kertészmérnök-, közgazdaképzésen kívül nemzetrészünk megmaradási stratégiája részeként hozzájárul a felsőoktatásra is minősített, ill. abba bevonható szakemberek képzéséhez is. S mivel az önálló magyar egyetem létrehozása nem pártérdek, közösségünket nem osztja meg az ideiglenes, szükségmegoldásként kezelt városi egyetemek léte, ill. támogatása. A városi egyetemek általános támogatása mellett társadalmi és politikai összefogással hozzáfogtunk a legszükségesebb szakok, a leendő önálló magyar felsőoktatási intézmény szakmai és szociális infrastruktúrája felméréséhez, ill. megállapításához. E feladatnál csupán egy van, mi fontosabb: a másságot toleráló szlovákiai politikai valóság kimunkálása, melyet csak a honi magyar és szlovák demokratikus erők egyeztetésen alapuló ösz-szefogása hozhat létre. Talán már 1998-ban.
1. számú melléklet
Irodalom
1. Československá statistika. Praha 1934.98. kötet.
2. Gyönyör József: Terhes örökség (A magyarság létszámának és sorsának alakulása Csehszovákiában). Madách-Posonium, Pozsony 1994.
3. Janics Kálmán: A kassai kormányprogram és a magyarság „kollektív bűnössége". Pannónia Könyvkiadó, Pozsony 1995.
4. Janics Kálmán: A hontalanság évei. Hunnia Kiadó, Budapest 1989.
5. Mészáros István: A magyar nevelés- és iskolatörténet kronológiája, 996-1996. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 1996.
6. Popély Gyula: Népfogyatkozás. Regio, Budapest 1991.
7. Statistická rocenka Slovenskej republiky 1995. Veda, a Szlovák Tudományos Akadémia Kiadója, Bratislava 1995.
8. Statistická roöenka Slovenskej republiky 1996. Veda, a Szlovák Tudományos Akadémia Kiadója, Bratislava 1996.
9. Vadkerty Katalin: A deportálások (A szlovákiai magyarok csehországi kényszerközmunkája 1945-1948 között). Kalligram Kiadó, Pozsony 1996.
10. Vadkerty Katalin: A reszlovakizáció. Kalligram Kiadó, Pozsony 1993.
Jegyzetek
1. Vö. Janics Kálmán: A kassai kormányprogram és a magyarság „kollektív bűnössége". Pannónia Könyvkiadó, Pozsony 1995.
2. Vö. Vadkerty Katalin: A reszlovakizáció. Kalligram Kiadó, Pozsony 1993.
3. Vö. Vadkerty Katalin: A deportálások (A szlovákiai magyarok csehországi kényszermunkája 1945-48 között). Kalligram Kiadó, Pozsony 1996.
4. A magyar iskolák tanítóit és tanárait képező nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem statútuma nem tartalmazza a magyar tagozat létét, 6. pontja ugyan megengedi, hogy „egyes tanszékek lehetőségeiktől függően a kisebbség nyelvén is oktassanak". Ám a felvételi és az államvizsga szlovák nyelven történik. Ennek ellenére - a statútum 10. pontja alapján - az oklevelén fel kell tüntetni, hogy az csak nemzetiségi iskolákra jelent szakképesítést. Numerus clausus. Akárcsak Nemcok államtitkár körlevele arról, hogy a szlovák nyelvet, a történelmet, a földrajzot egyedül szlovák pedagógusok oktathatják (a magyar iskolákban is).
5. Lásd az 1. számú mellékletet.
Forrás: Magyar Kisebbség. Nemzetpolitikai Szemle. 1997. 3-4. szám, Kolozsvár
{jumi [NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}