1949. május 5-én alakult meg Pozsonyban a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúrszövetsége - a Csemadok. A szervezet 1989-ben ünnepelte 4o. születésnapját és ebből az alkalomból a Csemadok Központi Bizottsága - amit már akkor is sokan Központi Bizonytalanságként emlegettek - évkönyvet adott ki.
Kimaradtak viszont a felnőtt-, és gyermekszínjátszó-csoportok a nyári táborok és néhány további terület. És kimaradt maga a Csemadok 40 éves története is, háború elötti és alatti elődszervezetei, az 1945-48 közötti kényszerszilencium. Pedig érdekes lett volna elgondolkozni, hogy ha a kommunista puccs késik még néhány évet, maradt volna-e akár egyetlen csehszlovákiai magyar dolgozó is síri e tájakon...
Az évkönyv "színes" felében Béres József kassai mindenesről Batta György jegyzetét olvashatjuk, a "Barkóca" gyermektánccsoportról Balajti Árpád ír, "egy lakodalom ürügyén" olvashatjuk Görföl Jenő levelét, stb. Az "Ember a szóban" c. fejezetben verseket, novellákat találunk, Turner Zsigmond színművész a Magyar Területi Színház (MATESz)-ban eltöltött 35 év sikereiről, gondjairól beszél. A "Tudomány és technika" témakörben Ozogány Ernő, Liszka József, Csáky Károly, Csanaky Eleonóra, Lacza Tihamér, Zolnay László, Keszeli Ferenc egy-egy írása olvasható. Népszerű tanácsokat oszt a "Kertben, konyhában" c. fejezet, és gyermekekre gondol a "Gyermeksarok" néhány oldala. A naptárrészen (kalendáriumon) kívül rejtvény, és néhány más szórakoztató téma is található az évkönyvben. Nem is évkönyv volt ez, inkább amolyan felvidéki "Kincses kalendárium"! Végül is ez lehetett az oka, hogy egyetlen egyszer valósult csak meg. Jött a fordulat, a kincseket széthordták a kultúrszövetséget bekebelezték a pártok, a csoda elillant, a varázslat megszünt... És ha ez így folytatódik, nem is olyan soká azzal a bizonyos utolsó magyar csehszlovákiai dolgozóval találjuk magunkat szemben...
A cikk Juhász Mária írása alapján készült.
{jumi [NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}