Vártam ezt a kis karácsonyi koncertet. Már csak a kíváncsiság miatt is eljöttem Kéméndre. Neves magyarországi vendégművész, nem titok, St. Martin...
Rég elszoktam már az ilyesmitől (szégyellem), de mindig adok magamnak igazolást, hogy „nem érek, rá...sok a munkám stb.“. Most szembesültem egy emberi gyarlóságommal, ami mennyire távol tart tőlem sok-sok olyan lényeges „emberit“, ami nem szabadna, hogy kimaradjon az életemből.
A zenét, a muzsikát, dallamot, ritmust az élet, a lélek szép érzelmi „echójának“ tartom. A szívvel lüktet. Nem kell hozzá nyelvismeret, tolmács.
Természetes, egyszerűségében egyedi. Bámulatos, az emberi élet, lélek egyik csodálatos forrása, ami kiapadhatatlan. Ha olykor, bú, vagy keserű, vagy derűsen, vidám,- ott belül fogant érzelem dallama, zenéje. Micsoda nagyszerű, érzelmi szülemény. Mint egy gyermek, amikor az anya méhébe fogan, mindkettő gyönyörűséget, szépet, mély emberit takar. Megosztani, széthinteni az „emberit“.
Ez rezonált bennem az egész koncert alatt. Sokak számára nem ismeretlen St. Martin személyisége, élvezetes, élményt jelentő zenei bemutatója - szaxofon, pánsíp,- sok szép érzést sugallt át a hallgatóságnak, mintegy megosztva az alkotó, szerzeménye élményével, a szép zeneiségével. Mégis milyen egyszerű, és csodálatos tud lenni ez a zenei emberi kapcsolat, (ha csak egy koncert erejéig is). Milyen kár, hogy a „karácsony, a zene, csak igen kevés alkalommal szólal meg, ott belül... mert talán nagyon rohanunk és nem érünk rá odafigyelni... az igazi élet ezzel sokkal tartalmasabb...
Mikor a művész Syrinxről illetve a pánsípról (St.Martin és Syrinx) beszélt,- sokakban megrezdült egy húr.
A Syrinx ősrégi pásztori hangszer. Különböző hosszúságú csövekből álló köteg. A hengerek viasszal és fonadékkal vannak egymáshoz erősítve, oly módon, hogy felső végük rézsútos vonalban egymás mellé kerül, így a dallam követelményeihez képest a száj mentén végigcsúsztatható.
A pánsípnak az eredete a távoli őskorba nyúlik vissza. – Pánsíp - Pán Isten. Pán ... a görög mitológiában a pásztorok kecskeszarvú,-lábú, és farkú istene. Szoros kapcsolatot tart fenn a nimfákkal, táncol énekel és játszik velük. Jellegzetes hangszere a pánsíp, mellyel gyakran ábrázolják együtt.
Pán megszeretett egy Syrinx nevű nimfát, aki azonban elmenekült előle. A pásztoristen a folyónál utolérte a nimfát, de az istenek megszánták és nádszállá változtatták. Pán ebből a nádszálból szerkesztette meg a pánsípot, azaz a Syrinxet.
Így hallgatva a pánsíp sejtelmes dallamát, az a érzése támadt a hallgatónak, hogy a nimfák selymes sugallatával ringatva viszi a világ minden tájára, isteni áldással...kiváltképp a művész záró zenei száma (a Halelujah, ...) is ezt sugallta.
E kis karácsonyi koncert, egy jel is, így az ünnepekre készülődve, hogy a mély „emberit“ a szépet, a szeretetet, barátságot nem szabad elhagyni (elfeledni), de megosztani és széthinteni kell, igaz hittel...nemcsak a zenében,és nemcsak így karácsonytájt.
A szervezők (mindenek előtt Kardos László), a Kémendi Polgári Társulás, a községi önkormányzat, és a környező garammenti községek dicséretére szolgál, mert támogatásukkal egy remek estet élhettünk át (közel 300-an). Nem szabad meg nem említeni a kémendi hegyalja közösség (Iszomfalva) jeles borászainak műsor utáni vacsorával egybekötött borkóstolóját,ahol a Gránum- Ister borverseny kémendi díjnyertes boraiból, felkínált ünnepélyes borkóstolón Drozdík pincészet, Benefi László és Góra József jóvoltából a kémendi dombok szép, zamatosborait ízlelhettük.
Köszönjük ezt a szép fogadást, a csodálatos karácsonyi szeretet jelképes ajándék csomagját!
(Hinzellér László)
{jumi [NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}