Amikor egyik kedves nyomdász ismerősöm kezembe adott egy csomag „karácsonyi üdvözlőlapot“ a minap azzal a kéréssel, hogy adjam valakinek oda, ajándékba az ünnepek előtt, nem sejtettem, milyen fogadtatásban lesz részem, ha majd ismerőseimnek, barátaimnak „jó kívánság“ gyanánt átnyújtom. A szép, színes karácsonyi és újévi jókívánság (több nyelven is), borítékolva, úgy véltem már csak „figyelmességként“ is örömet szerez majd.
Örömmel kezdtem el szétosztani és remélve, hogy a benne megfogalmazott jókívánság, egy kicsit melengeti majd, egy pillanatra az „emberi“ szívet.
De csalódtam, mert egyik barátom megjegyezte „az ilyen kisstílű gesztus“ manapság nem divat. Mert, hát ki nem tudna egy képeslapot megvenni, és különben is, a mai modern korban sms-ek, email-ek a menők. Tűnődve merültem magamba.
Ha egyszer az ember olyan helyen találná magát, ahol nincs a kor „modern vívmánya“ és sms, email sem érkezik...,milyen melengető lehet egy akármilyen, még kisárgult képeslap is a szeretteinktől?
Úgy hisszük, nem vagyunk rászorulva az ilyesmire...az egyszerű, kis dolgokra. Pedig, hát sokszor a kisdolgokból jönnek a nagyok. És nem az „érték“ a meghatározója az „emberinek“, a közeledésnek, főleg ilyenkor karácsonytáján...
{jumi [NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}