Pártok alakulnak, oszlanak, egyesülnek-válnak, s mindez történik anélkül, hogy a legkisebb szükségét érezné bárki is az utóbbi két évtized tevékenységével való elszámolásra. Vannak persze politikusok, akiknek 20-év múltával eszükbe jutnak fontos dolgok, amelyeket annak idején elfelejtettek közölni választóikkal, a legjellemzőbb azonban a kegyes feledés.
A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom 1992. októberi Memoranduma kiváló alap lehetne az önvizsgálatra. A 14 pontot újraolvasva szembetűnő, mennyi reális probléma mellé került habókosan irreális megoldási javaslat. a A memorandum szerzői jóformán minden problémát törvénymódosításokkal szerették volna megoldani. Rejtély, hogyan gondolták rábírni az identitás-zavaros szláv nemzetállamot minderre... Vagy talán maguk sem gondolták mindezt komolyan...
Ami viszont teljesen hiányzik a dokumentumból, az a közösség belső kohéziójának, önszerveződésének kérdése. Egyetlen pont sem foglalkozik a pártsemleges nyilvánosság biztosításával, a kultúra és tanügy védelmével a pártpolitikától. Nem jelenik meg igény a korrupció és a megélhetési politizálás kivédésére sem. Ezek ilyen idők voltak, ilyen programokkal...
{jumi [NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}