Az elmúlt év júniusában számoltunk be Galán Angéla "Szlovákmagyarok" c. filmjének pozsonyi bemutatójáról. A dokumentumfilm azóta is vitákat gerjeszt. Az Irodalmi Szemle legutóbbi száma két kritikát is közöl e tárgyban. "Döntéseink, különféle nézeteink és stratégiáink által tudatosan vagy tudat alatt, de megtaláljuk a helyet, helyeket, ahol önmagunk lehetünk, egyéniségünk kiteljesedhet minden apró részletével együtt, és megvalósíthatjuk céljainkat.
Nincsenek jó és rossz utak, ahogy jó és rossz identitások sem. Gálán Angéla filmje arra késztet, hogy elgondolkodjunk mindezen, s feltegyük a kérdést, megtaláltuk-e a helyünket egy nem feltétlenül földrajzilag meghatározható világban." írja Győri Adrienn méltató cikkében.
Ellenben Szabó Réka alapjában elhibázottnak tartja a film alapgondolatát: "főhősünk vándorol házról házra, szorgos méhecske módján száll családtagtól családtagig, baráttól barátig, és gyűjtögeti válaszait a már unásig ismételt identitástudat, hol a haza és kik vagyunk mi kérdésekre. Mindeközben azt is megtudhatjuk, hogy valójában a filmkészítő sem találja magában a válaszokat feltett kérdéseire, nyilván ezért is fordul másokhoz... Kár érte, hogy az alkotó sokat és sehogy markolt, és hetyke zűrzavart fogott, illetve hagyott maga után.... Sajnálatos módon az alkotás nem ért célt. Nem válaszolta meg önmaga kérdéseit, de mind ez idáig még csak nem is gerjesztett a témában érdemi vitát, nem sarkallt párbeszédre, csupán... megszületett."
{jumi [NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}