A civilek és a civil-kezdeményezések voltak témái a Komáromi Szalonnak október 15-én. A közönség két érdekes vendéggel ismerkedhetett meg - Budapestről Papp Réka Kinga érkezett - egy fiatal, de sokat tapasztalt újságírónő, akinek frappáns és sziporkázó stílusát eddig inkább csak a az ATV nézői ismerhették. A másik vendég a dunaszerdahelyi, de főleg pozsonyi klub-élet kultikus szervezője Bindics Gábor volt. Gáborról tudni kell, hogy több sikeres vállalkozást tudhat a háta mögött - olyanokat mint a KC Dunaj kulturális-szabadidős központ létrehozása, a Hajtás-pajtás (Švihaj šuhaj) bicikli-futárszolgálat beindítása valamint a pozsonyi régi piaccsarnok átalakításának projektje.
A találkozó a két vendég tevékenységére fókuszált, ezen belül is hangsúlyos helyet kapott a jelenleg zajló SME napilap felvásárlása körüli vita. Miután a lapból a szerkesztőgarda java kivált, egy új sajtóorgánum lázas előkészületei folynak, és ebben a folyamatban szerepet vállal Bindics Gábor is.
Magáról a felvidéki civilekről nem sok szó esett. Kérdésünkre Tokár Géza a Kisebbségi Kerekasztal elnöke elmondta, hogy a kormányhivatal által folyósított pénzért éles verseny folyik, ennek összege (a folyó évben 3.8 mil. Euró) nem mondható elégségesnek és sokkal több forrásra lenne szükség.
Ez azért meglepő, mert jelenleg a Kerekasztal honlapján egyáltalán semmilyen elemzés sincs a támogatások tárgykörében. Találtunk ott "Ki a magyar?" ankétot ( "Mi a haza?" még nincs de bizonyosan lesz...), sok-sok információt, de arról hogy mennyi támogatást és mire ill. milyen hatásfokkal fordítottak a felvidéki civilek, nos arról egy szó sincs. Pedig csak a kormánypénzek az elmúlt évtizedben hozhattak vagy 1 milliárd koronát, sok pénz érkezett Magyarországról is, és jöttek EU-s pénzek is a határ-menti együttműködés támogatására...
Véleményünk szerint bármilyen közös gondolkodás a felvidéki civil szféra létjogosultságáról és jövőjéről a "HOVÁ LETT A PÉNZ?" kérdéssel kell hogy kezdődjön...
Érsekújvárban pl. látjuk, hogy a civilek egy csomó színvonalas kulturális rendezvényt szerveznek és ezek rendre nagy érdeklődésnek örvendenek. Viszont a nézők közül egy sem lenne kíváncsi a produkcióra, ha ki kellene fizetni érte a belepőjegy árát...
Egyébként is bizonyos fogalomzavarral szembesültünk a "civil" megjelöléssel kapcsolatban. A "civilek" a mi tájainkon ugyanis a pártok far-szelében evező értelmiségiek, akik rendre jelöltekként indulnak a választásokon, és két "esszájnment" közt - jobb híján - projektekre vadásznak. Ismertetőjelük, hogy csak sikeres pályázatok mentén fejtenek ki tevékenységet amolyan "No money-no love!" alapon...
Így mi, akik saját pénzünkön csináljuk amit csinálunk, sohasem tudhatjuk biztosan: Vajon igazi "civilek" vagyunk-e mi egyáltalán?
|
|
|
|
|
{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}