Szép ez a fejlődés, modernség. A kényelmünk egyre-inkább növekszik. A fejlett technológiák sokrétű alkalmazásának köszönhetően. Úgyis mondhatnánk „modernül“ gyorsan halad a kor előre, vagy hátra...
Azt is mondják, rendszerek működtetik a fejlődést és ezek a rendszerek igen modernek, és igen bonyolultak. Nemrég hallottam, egy tudóstól, hogy ha újra kezdené tudományos munkásságát, immár a dolgok egyszerűségében látná a világ előre haladását és fent-tarthatóságát. Mennyire vagyunk képesek a mai kor négyléptékű, értékű-mértékű vívmányait, termékeit megkérdőjelezni...? Bizonyára egyfajta „egyértelmű“ válasz-érvet kapnánk - ne legyünk elmaradottak! Az irány adott: “a fejlődés“!
De mennyire mondható ez el, abban a „kettős rendszerben“, amelyben jelenleg futni látjuk: a tudományos és a régi „biológiai" rendszer kettőségében... Az tény, hogy mindenképp a biológia adta a tudomány létrejöttének minden alapját, és nem hinném, hogy valaki is megkérdőjelezi eme ősi alaprendszer “tökéletességét. Hiszen a lét a megélhetés csakis ebből a rendszerből származtatható és ebben vihető tovább. Mégis cáfolatok sokasága, a tények eltorzítása, „új elméletek“ próbálják a „biznisz“ bűvöletébe kergetni a fejlődés irányát, olykor „hamis“ érvek, eredmények ismertetésével, féligazságok hangoztatásával.
Mikor egyik gazdálkodó ismerős barátom rádöbbenve állapította meg, mondván: Ő, a múltjában látja jövőjét. Első hallásra igencsak értetlenül néztem rá, de csakhamar rádöbbentem a gondolat mélységére és értettem meg barátom előrelátását. Múlt nélkül nincs jövő és egyszer a jövőnk is „múlttá“ válik majd. A „múltra“ gondolnunk kell, nélküle jövőnk üres, gyökér nélküli és embertelen lesz...
{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}