November 5-én messziről jött diákokat látott vendégül a Pázmány Péter Gimnázium. A budapesti Álmos Vezér Gimnázium diákjai az első alkalommal látogattak el hozzánk egy jutalomkirándulás keretein belül.
Délután-kisebb késéssel-egy éhes, az úttól kicsit megfáradt, ám korántsem kedvetlen gimnazistával teli autóbusz parkolt le iskolánk udvarában. Miután a korgó hasak megnyugvásra leltek, elkezdődhetett a program. Legelőször elvezettük őket a multimediális szaktanterembe, ahol egy kisfilm segítségével több dolgot is megtudhattak rólunk, történelmünkről és terveinkről. Ezután kérdések egész sorozatával ostromoltak minket, amelyekre sokszor számukra rendkívül meglepő válaszokat kaptak. Főként kisebbségi helyzetunk érdekelte őket, ám a diákszemek akkor csillantak fel leginkább, amikor közöltük velük, hogy a történelem- és a matematika érettségi nálunk nem kötelező. „Itt szeretnék tanulni, hol lehet jelentkezni?“ - hangzott el jó pár gimistől a kérdés, akik még szlovák nyelvből is hajlandóak volnának vizsgázni, ha a matematika terhét levennék a vállukról.
Az iskola bemutatása után következhetett a városnézés. Őszintén szólva egy kicsit féltem a reakcióktól, mert Érsekújvár mégsem Budapest, de miután bejártuk Újvár utcáit, meglepődve hallottam többüktől is, hogy nagyon szívesen élnék itt a mindennapjaikat, mondván, a pesti nyüzsgés már a könyökükön jön ki. Nagylelkűen felajánlottuk nekik, hogy benne vagyunk egy cserében, amire a válasz egy fülig érő mosoly volt. Megegyeztünk, hogy a közeljövőben egész biztosan úgy alakítjuk majd a sorsunkat, hogy találkozhassunk. Ha nem is itt, a csendes és-a pesti srácokat idézve- „aranyos“ kisvárosban, akkor az élettel teli és mindig nyüzsgő Budapesten.
 |
 |
 |
|
{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}