Pred pár dňami sa uskutočnil u našich českých susedov vo Františkových lázniach (známych kúpeľoch) týždenný medzinárodný festival kresleného humoru. Píšeme o ňom namä preto, že hlavným porotcom súťaže bol známy slovenský karikaturista Vladimír Pavlík. Podmienkou účasti v súťaži bolo zaslanie najmenej desať karikatúr (vtipov), ktoré museli spĺňať určité kritériá. Zaslaný obrázok nesmel byť predtým ocenený v podobnej súťaži, ďalej minimálne polovica obrázkov musela byť vytvorená v tomto roku s dátumom a podpisom autora a rovnaký počet zaslaných karikatúr musel byť tzv. bez slov, pričom aspoň jeden z nich sa musel tematicky týkať dejiska súťaže a témy "Dejiny na vlne humoru".

Ostatné vtipy neboli tematicky limtované, pričom vtipy téma "Víno" budú odovzdané po skončení festivalu Nadačnímu fondu Wine for Help, který podporuje rodiny detí postihnutých smrteľnou chorobou mukopolysacharidosa.Všetky se stali sa súčasťou humoristického magazínu Tapír.

Bolo udelených viacero cien, o ktorých rozhodovala nielen porota, ale i  návštevníci festivalu svojími hlasmi, pričom na hlasovaní sa ich zúčastnilo 1335. Hlavné ceny boli rozdelené do kategórií Vtip roka, Zlatý Tapír čitateľov (magazínu s týmto názvom), Zlatý prameň a Zlatý Tapír, za ktoré autori získali finančné odmeny v hodote 30 tisíc českých korún.  Okrem diváckeho hlasovania porota vyhodnotila, ocenila a udelila 12 cien autorom z Česka, Slovenska, Poľska, Ruska, Ukrajiny a Chrvátska, Talianska pričom do súťaže bolo zaslaných 528 kresieb. U čitateľov najviac zavážil vtip Sławomira Łuczyńského z Poľska.

Podujatie napriek niektorým kritickým hlasom splnilo svoj účel, účastníci sa pobavili, autori mali príležitosť sa bližšie spoznať, mnohí si užili lázní (kúpeľov) a najmä organizátori dostali humor medzi masu ľudí, účastníkov festivalu, mezi ktorými nechýbali ani predstavitelia mesta.

Počas podujatia a v jeho závere prebiehal bohatý kultúrny program v  ktorom okrem hudobných skupín nechýbalo ani vystúpenie mažoretiek, reprodukovaná hudba, vystúpenie skupiny mladých artistov, tanečná párty, promenádny koncert a kočovné múzeum srašidiel. Program bol sprevádzaný profesionálnym moderátorom Petrom Batěkom. Počas festivalu boli na paneloch umiestnené karikatúry tzv. Open Air a to po celom priestranstve Národnej triedy a uliciach Františkových lázní.

Predseda poroty Vladimír Pavlík medzi panelmi na jednej z ulíc Františkových lázní

Odovzdávnie cien sa uskutočnilo v strede kúpeľného mesta

Autor karikatúry Vladimír Líbal s námetom kúpeľného mesta Františkových lázní

Milan Kupecký

{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

A Politikai Hetiszemle kiadásában Székely Sámuel szerkesztésében 1899 októberében  jelent meg a "PoIitikai és Közgazdasági Évkönyv" című munka. A kiadó úgy tervezte, hogy évenként megjelenő évkönyvekben fogja feltérképezni Magyarország politikai, közgazdasági és kulturális helyzetét, valamint fejlődését és azt nemzetközi keretben bemutatni. Olyan külföldi projektek példáját szerette volna követni, mint a Whitaker's Almanach, a Statesman's Yearbook, vagy a német nyelvű HofKalender. Az elsö 640 oldalas kötetet azonban nem követték további kiadások, így az ambiciózus terv egyetlen eredménye a 1900-as évkönyv maradt. Az alábbiakban a kötet tartalmát, ill. a "Nemzetiségi kérdés" c. fejezetet ismertetjük (szerzője Dr. Jancsó Benedek).

Jedným z ambicióznych miléniových projektov bolo vydávanie politicko-hospodárskej ročenky, ktorej prvé a jediné vydanie uzrelo sveta v októbri 1899. 640-stranová publikácia podrobne mapovala hospodársky a politický vývoj v Uhorsku a poskytovala štatistické údaje pre medzinárodné porovanie. Pre nás je obzvlášť zaujímavá 30-stranová kapitola o vývoji národnostnej otázky v Uhorsku z pera Dr. Benedeka Jancsó, ktorá by aj po 110-rokoch mohla byť podnetná pre čitateľa vychovaného na prácach slovenskej historiografie.

A nemzetiségi kérdés.

A magyar politikának kétségenkivül egyik legfon­tosabb problémája a nemzetiségi kérdés. E kérdés helyes kezelésétől és szerencsés megoldásától függ nemcsak álla­munk egysége és nemzeti jellege, de úgyszólván jöven­dője is. A világtörténelem nemzetünknek ezer év előtt azt a feladatot jelölte ki, hogy a Közép-Duna mentén egy erős és egységes nemzeti államot alkosson s hogy mint a * múltban védelmezője volt Nyugat civilizációjának, szemben a Keletről előtörő barbársággal, ugy legyen közvetítője jövendőben a nyugati műveltségnek Kelet felé. Nemzetünk e történeti feladata kívánja, hogy a magyar politika hazánk minden fajtájú lakosát egyesítse hazaszeretetben és a nemzeti állam céljainak szolgálatában.

E politikai törekvés elé nagy akadályokat gördit azonban az a körülmény, hogy hazánk lakosságának körül­belül 50°'₀-a fajilag nem tartozik az államalkotó magyar néphez. Idegenajku honfitársaink egy részében bizonyos tényezői a történelmi fejlődésnek és viszonyunk Ausztriá­hoz oly fajtájú aspirációkat fejlesztettek ki, melyek egyenes ellentétben állanak a magyar nemzeti és állami törekvé­sekkel. Ehhez járulnak még bizonyos külpolitikai okok és hatások is, melyek ez aspirációkat irredentista és állam­ellenes jellegű mozgalmakká teszik törekvéseik végső cél­zataiban. Ez okok és hatások szülték meg a nemzetiségi kérdést a magyar politikában.

Allamférfiaink és politikusaink e kérdés fontosságát elismerik ugyan, de általában a magyar politikai élet úgynevezett kényes kérdései egyikének tartva, nem szeretnek vele foglalkozni. Sokan vannak olyanok is, akik csak a messze jövőt illetően ismerik el veszedelmesnek, de nem tartják annyira aktuálisnak, hogy azzal konkrét kérdésképpen kellene foglalkozni. Oka e téves felfogásnak az, hogy nem ismerik a nemzetiségi kérdésnek sem eredetét, sem fejlődését, sem pedig mostani állapotát. Ennek a rövid tanulmánynak kitűzött célja nagy vonásokban rámutatni a nemzetiségi törekvések feltételeire, kezdeteire és fejlődésére ; azután megismertetni jelenlegi állapotát azért, hogy az itt közlött tények necsak tájékozásul szolgáljanak e kézi­könyv használóinak, de egyúttal alapjául is a nemzetiségi kérdést illető következtetéseknek.

A nemzetiségek száma és elterjedése.

Hogy a nemzetiségi kérdést politikai szempontból a valóságnak megfelelően és helyesen megítélhessük, kiinduló pontul mindenekelőtt számba kell vennünk különböző nemzetiségeink számát és földrajzi el­terjedését.

A hazánk nemzetiségi viszonyaira vonatkozó statisztikai adatokat először Fényes Elek állította össze 1840-ben.

Hatvan évvel ezelőtt a magyar állata ethnographiai képe a kö­vetkező volt:

A magyar állam összes lakossága — beleértve Horvátországot is — 1840-ben 12.8S0,406 lélekből állott.
Ebből magyar: 37.37% = 4.812,759 volt;
német: 9.89% = 1.273,677;
román: 17.10% = 2.202,542;
tót: 13.10% = 1.687,256;
horvát: 6.88% = 886,079;
szerb: = 828.365;
bunyevác és sokác: 3.34% = 429,868;
ruthén: 3.44% = 442,903;
vend: 0.32 % = 40,864;
bolgár: 0.09% = 12,000;
örmény, görög stb. 20,058.

Fényes a zsidókat külön nemzetiségnek számítva, 1.89%-t azaz 244,035 zsidót különböztetett meg.
Fényes e statisztikai összeállítása után tiz évvel későbben — 1850-ben — az abszolút osztrák kormány ujabb népszámlálást rendelt el, mely a magyar állam nemzetiségeinek számát a következőkben álla­pította meg :

Összes lakosság 13,191,553 lélek.
Ebből magyar: 36.52% = 4,818,170;
német: 10.28% = 1,356,652;
román: 16.98% =2.219,992;
tót: 13.19% = 1.739,871;
horvát: 8.95% = 1.180,308;
szerb: 7.43% = 979,952;
ruthén: 3.39% = 447,377;
vend: 0.34% = 44,862;
bolgár: 0.18% = 22,987;
cigány: 0.63% = 82,969;
zsidó: 1.92% = 252,695;
örmény, görög, albán stb. 25,748.

Ezt az osztrák népszámlálást tendenciózusnak szokták nevezni, a melynek az volt a kiérezhető célzata, hogy a magyarság számát szem­ben a más nemzetiségekkel lenyomja. Ha azonban elfogulatlanul össze­hasonlítjuk a tiz év előtti meglehetősen  hitelesnek vehető Fényes-féle statisztikával, ezt a vádat nem tehetjük magunkévá, mert hiszen nagyon érthető, ha az 1848/49-iki nagy viharok után összesen csak 5,413 ma­gyarral volt több, mint tiz év előtt s hogy a magyarságnak viszonylagos % száma is a többi nemzetiségekkel szemben 0.85%-l némi jelentéktelen csökkenést szenvedett. Egy olyan nagy vihart, mint az 1848/49-iki volt, kevesebb veszteséggel elviselni tényleg csakugyan lehetetlen lett volna. Az igazságtól valami nagyon eltérő e népszámlálás már csak azért sem lehetett, mert hiszen az egyes nemzetiségek szaporodása a Fényes-féle adatokhoz képest ép oly csekélynek mondható, mint az összes lakosságé, mely összesen sem volt több, mint 311,147 lélek.

Az alkotmányos korszakban a legelső népszámlálás 1869-ben volt, A bizottság, mely e népszámlálás tervezetét kidolgozta, abban a véle­ményben volt, hogy a lakosság nyelv vagy nemzetiség szerint való fel­oszlását azért nem lehet kérdőpontul felvenni, mert e kérdések meg­felelő rovatát helyesen betölteni a lehetetlenséggel határos. Az 1880-iki és a legutolsó, 1890-iki utolsó népszámlálások e szempontot sem mel­lőzték. Ez utolsó népszámlálás adatai szerint a magyar államnak 1890-ben ethnographiai képét a következő statisztikai adatok alkották :

Összes lakossága, Horvátországot nem számitva, 15.642,102 lélek volt.
Ebből magyar: 48.61 % = 7.356,874;
német: 13.14% = 1.988,589:
tót: 12.53% = 1.896,641;
tornán: 17.11% = 2.589,066;
ruthén: 2.51% = 379,782;
horvát: 1.21% = 183,642;
szerb: 3.27% = 495,105;
vend: 0.47% = 70,912;
örmény: 0.01% = 2,070:
cigány: 0.57% = 91,603;
egyéb nyelvű: 0.48% = 79,210.

E statisztikai adatokból a nemzetiségi politika szempontjából a következő fontos tételeket állapithatjuk meg:
1.  a magyarság száma folytonos emelkedésben van. Ötven év alatt 38.13%-ról 4o.61%-ra emelkedett.
2.  a többi nemzetiségek száma vagy stagnál, vagy csak lassan sza­porodik. A Fényes-féle adatokhoz viszonyítva, még a legexpanzívabb nemzetiség, a román is csak jelentéktelenül erősbödött; viszonylagosan alig 0.01 %-l.

A magyarságnak, hogy abszolút többségben legyen, 1890-ben csak 1.39% hiányzott. A hitelesnek vehető anyakönyvi kimutatások szerint a magyarság ma már, Horvátországot nem számitva, 0.04%-nyi abszolút többségben van az országban, a mennyiben ez adatok szerint 1897-ben a tulajdonképen való Magyarországnak 16.140,208 főnyi lakosa volt, melyből magyar 8.077,044 lélek volt. Helyzete tehát számát tekintve szemben a többi nemzetiséggel sokkal kedvezőbb, mint Ausztriában a németeké, kik a Lajtán túl az összes lakosságnak csak 36.01 %-t alkotják.

* * *

A magyarság geographiailag az országnak közepét foglalja el, a Kis és Nagy Magyar Alföldet s a Dunántúlnak vele határos vidékeit. Ezenkívül kompakt tömegben csak az ország keleti sarkában, a Székelyföl­dön lakik: Udvarhely megyében: 93.71%;
Csik megyében: 86.64%;
Háromszék megyében: 85.22% és Maros-Torda megyében: 57.67% abszolút többséggel.

Legmagyarabb vármegyéi az ország közepén elterülő következő vármegyék:
Hajdu megye: 99.07% ;
J.-Nagy-Kun-Szolnok megye: 99.03% ;
Heves megye: 98.57%;
Csongrád megye: 98.14%;
Győr megye: 96.97%;
Szabolcs megye: 95.91%;
Borsod megye: 93.59%;
Somogy megye: 90.02 %;
Komárom megye: 86.10%;
Fejér megye: 85.71%;
Veszprém megye: 82.25%;
Esztergom megye: 79.75%;
Pest-Pilis-Solt-Kiskun megye: 75.73%;
Zala megye: 73.18%;
Békés megye: 73.06%;
Csanád megye: 72.93%;
Nógrád megye: 69.18%;
Tolna megye: 67.17%;
Abauj-Torna megye: 66.45%;
Szatmár megye: 61.29%;
Bihar megye: 54.92%;
Gömör megye: 61.29%;
Baranya megye: 52.24%.

Ez adatok szerint Magyarország 20 középponti fekvésű megyéjében a magyarság mindenütt abszolút többségben van. E földrajzi szempont­ból középponti s e miatt kedvező fekvést nagyon kedvezőtlenné teszi az. a körülmény, hogy a nemzetiségek az ország határszéli megyéiben — az egy Székelyföldet kivéve — mindenütt kompakt tömegben s abszolút többségben lakva, tulajdonképpen folytatását alkotják idegen, sőt részint saját független államukban élő fajrokonaiknak s igy ethnographiailag a talaj mintegy elő van készítve a különféle politikai irredentista törek­vések számára.

*   * *

A magyar állam a románságtól lakott Bukovinával s az önálló román nemzeti állammal a keleti és délkeleti határon félkörben a Fehér Tisza forrásától a Vaskapuig érintkezik. E vonal kezdetére esik Mára-maros 24.21 %-nyi román lakossága; aztán következik Beszterce-Naszód 67.28% románsága. Szerencsére a legkeletibb részen, Ősik és Háromszék tekintélyes számú magyarsága elvágja jó hosszú vonalon a románságot. De a félbeszakadt láncot Brassó már helyreállítja a maga 35.84%-os románságával s folytatja Fogaras 89.24, Szeben 66.38, Hunyad 89.2% és Krassó-Szörény-megye 76.37%-nyi románságával. E vármegyék azonban az ország belseje felé mindenütt hatalmastömegü románsággal vannak összefüggésben. így Alsó-Fehér 78.42%, Szolnok-Doboka 76.77%, Torda-Aranyos 71.39%, Szilágy 61.51%, Kolos 59.18% románsággal egésziti ki azt a román etnographiai gyürüt, mely hazánkat délkeleten körülveszi. A románság a jelzett területen 11 megyében van abszolút többségben és 7 megyében száma 49.06 és 33.34% között váltakozik. E 18 megyének 4.116,876 lakosa van, melyből magyar csupán 25%, azaz 1.070.221 lélek.

Hasonlók a viszonyok az ország észak-nyugati részében elterülő ama 13 vármegyében is, melyekben a tótság nagy tömege lakik. Árva megyében 0.91% magyarsággal 96.21% tót áll szemben. Trencsénben a tótság 93.58%, Liptóban 93.79, Zólyomban 92.15%, Turócban 75.94%, Nyitrában 72.86%, Sárosban 66.85%, Szepesben 57.08%, Barsban 56.92%. E 9 megyében összesen 9.65% = 141.349 főnyi magyarság áll szemben 76.41% = 1.118,459 főnyi tótsággal. A hátralevő 4 megyében Hontban, Pozsonyban, Gömörben, Zemplénben valamivel jobbak az állapotok, amennyiben a 44.47%-nyi magyarság, szemben a 41.48% tótsággal, mégis csak relatív többséget alkot.

* * *

A román és tót ethnographiai területet Máramaros, Bereg, Ugocsa és Ung-megyékben 43%-nyi ruthén köti össze, szemben 26.68%-nyi magyarsággal, mig délen Torontál- és Bács-Bodrog-megyékben 29.68% magyarság áll szemben 29.46% szerbséggel. E hármas szláv nyelv terü­leten, amelyeken a szlávság külföldi fajrokonainak mintegy megszakítás nélkül való folytatásaképpen él, összesen csak 25.63% magyarság él szemben 49.92% szlávval és 24.45 %-nyi másfajtáju nem magyar népességgel.

A nemzetiségi törekvések kezdete.

Ezek a nemzetiségek hazánkban a jelen századig csak egyszerű népi életet éltek minden politikai aspiráció nélkül. Ellentétről politikailag köztük és a magyarság között szó sem volt. Az erdélyi szászokat kivéve, politikai nemzetet sajátos önkormányzattal egyik sem alkotott. Súrló­dások is csak egyes városokban helyitermészetü okokból a németek és az ott egyre jobban szaporodó magyarság között fordultak elő, leginkább abban a kérdésben, hogy a helyi ügyek intézésében melyiké legyen a vezérszerep '?

Nemzetiség-politikai aspirációknak legelőször a mult század végén, 1791-ben a románok hírhedt «Supplex libellus valachorum» cimü kérel­mében akadunk nyomaira, melyben az erdélyi rendektől azt kérték, hogy a román nemzetet Erdély más három törvényes nemzetéhez hasonlóan iktassák törvénybe. Hogy azok a székek, kerületek, községek, melyekben a románok többségben vannak, románul neveztessenek el s hogy a tisztviselői állások betöltésénél a románok számuk arányának megfelelően vétessenek tekintetbe.

A jelen században legelőször a tótság kebelében ébrednek fel a nemzetiségi törekvések. E század harmadik tizedében Kollár a különböző szlávok irodalmi kölcsönösségéről irott könyvében megvetette alapját az irodalmi pánszlávizmusnak, amely csak­hamar a   szlávság   politikai   dogmájává lett.  Ugyanezt   az eszmét fejezte ki Schaffarik is «A szláv nyelvek irodalmának története» eimü könyvében, sőt ezt megelőzően Koüár-bun még költője is akadt a pán­szlávizmusnak, kinek «Sláwy dcéra» cimü költeményét a pánszlávizmus evangéliumának szokták tekinteni. Mig Kollár és társai északon a tótság között hirdették a pánszlávizmust, addig Gáj Lajos délen a horvátok között terjesztette a pánszlávizmussal rokon illyrizmus tanait.

Ez a fiatalos tüzü s eleven képzelődésü pánszláv irodalom azonban nem tudott hirdetőinek lelkében egy aggodalmat elnyomni. Ennek a képzeleti szláv óriásnak egy nagy baja volt. Szive körül egy erős idegen elem van — a magyarság — mely a maga nemzetiségének és politikai hatalmának kifejtésével meg fogja akadályozni a XIX. században is, mint tette Szvatopluk idejében, a IX-ben, az északi és déli szlávok egyesülését. E miatt lép fel a szlávoknál a pánszlávizmussal párhuza­mosan a magyar gyűlölet is.

Ez irodalmi kísérletek rövid idő alatt iskolát teremtettek a szláv ifjúság irói hajlamokkal bíró tagjai között. Iskola és egyház lettek a pánszláv eszmék melegágyaivá. A papok, tanítók, tanárok, tanulók és írók csoportja lassanként egy pánszláv érzelmű csapattá tömörült össze, hirdetve a szláv egyesülés eszméjét s a gyűlöletet annak akadálya, a magyarság ellen. Ez időben a pozsonyi ágostai evang. liceum volt tulaj­donképpen e pánszláv törekvéseknek melegágya. A jelen század első negyedében Prágában, Pétervárott a pánszlávizmusnak jóformán még csak hire sem volt, mikor Pozsonyban ennek alapjait a magyarországi tót irók megvetették.

A bécsi reakció hatása. Hogy a nemzetiségi kérdés a magyar államban, mint bomlasztó politikai irányzat és tényező fellépjen, abban kétségtelen nagy része volt a bécsi politikának is.

A jelen század negyedik évtizedében a magyar nemzeti törekvé­seknek végső céljaképpen a magyar nemzeti állam kezdett kibontakozni. Az önálló magyar nemzeti állam eszméje azonban ellentétben állott azzal az iránynyal, melyet a bécsi politika 300 év óta követett. A század második évtizedében megkezdődött szláv nemzetiségi törekvések ennek ellensúlyozására alkalmas eszköznek látszottak. Hogy az imént kelet­kezett illyr mozgalmat sikeresen fel lehet e célra használni, e mozgalom vezére Gáj Lajos a saját példájával mutatta meg. Az 1832—36-ki országgyűlés után, a mely a magyar nemzeti törekvésekről hatalmas bizonyságot tett, a bécsi kormány már jóformán félhivatalosan is támo­gatta az illyr törekvéseket. Nemcsak Gájt tüntette ki drágaköves gyűrűvel irodalmi működése méltánylásául a fejedelmi kegy, de báró Bedekovicsot te, a ki az illyr törekvések egyik legbuzgóbb előharcosa volt, a magyar állam alkancellárjává nevezték ki, Zdenczayt, Gáj Lajos egyik legbuzgóbb hivét pedig Zágráb megye főispánjává.

Erdélyben ez időszerint a nemzetiségi mozgalom meginditói a szászok voltak, kik 1837 után vissza kezdették küldözgetni az erdélyi főkormányszék magyar nyelvű leiratait s a kik sajtójukban szenvedélyes izgatást inditottak meg az úgynevezett magyarosítás ellen. Az 1341 -ki országgyűlésre megválasztott szász követek Bedeus József tartományi főbiztos titkos izgatásai következtében a magyar hivatalos nyelv ellen szóló utasítással jelentek meg, sőt Bedeusnak sikerült rábírnia a szász egy­házi főkonzisztoriumot is arra, hogy a nyelvkérdésben a magyar törek­vésekkel szemben állást foglaljon. íme, Erdélyben is a szász követeket a magyar nemzeti törekvések ellen való harcra Bedeus József, egy magas rangú állami hivatalnok oktatta ki. A szászok azonban nem elégedtek meg ezzel, hanem a harcot irodalmi téren is folytatták. E tekintetben a pálma kétségtelenül Roth István Lajost illeti meg, kinek 1842-ben kiadott «Der Sprachkampf in Siebenbürgen» cimü röpiratát ugy tekinthetjük, mint összefoglalását és típusát a szászok összes idevonatkozó okoskodásai­nak és vádjainak.

A magyarosítás ellen való küzdelem cégére alatt megindult német és szláv irodalmi harcnak meg volt a maga hatása a románságra is. A román értelmiség németül tudó része Roth röpiratából s a szász lapok polemikus cikkeiből egyaránt tudomást szerzett e harcról és levonta belőle magára nézve az alkalmazható törekvéseket. Baritiu 1838-ban indí­totta meg a i-Gazeta de Transilvaniat-i, melynek hasábjait megnyitotta a a szászoktól jelzett irányban a magyar nyelv .ellen való harcnak s ezzel megindítója lett román részről is az úgynevezett magyarosítás ellen való küzdelemnek.

A magyarság védekezése. E támadások ellen a magyarság is védelemre készült. E védelmet gróf Zay Károly Ágost, egyházi főfelügyelő indította meg ott, a hol a veszedelem a legfenyegetőbb volt: az ág. ev. egyház kebelében.

E pánszláv mozgalom ez időben még csak az ágost. ev. egyház körére terjedt ki csupán s nem egyúttal az állam autonóm politikai szervezeteire is, minők a községek, városok és vármegyék voltak de itt aztán annál erősebb volt. Cseh és orosz emiszáriusok járták össze a felvidék egyes helységeit és városait. Valóságos pánszláv propa­gandát alapítottak a papokból, tanárokból és az érettebb tanuló ifjúság egyeseiből. Az evangélikus líceumokban fennálló tót" önképzőkörök való­ságos pánszláv egyesületekké váltak.

E körök egyik legnevezetesebbje a lőcsei tót ifjúsági kör volt_r mely 1840-ben egy Gitrenka (Hajnal) cimü évkönyvet adott ki, melyben a magyar nemzet ugy volt feltüntetve, mint a tótok megsemmisítője!' mint a mely elrabolta a tótoktól az általuk lakott ősi földet. A Gitrenka irányát a Jelenkor-ban és a Társalkodó-ban megjelent cikkeivel Kramarcsik leplezte le. Gróf Zay Károly ág. ev. egyházi főfelügyelő Kramarcsik leleplezéseitől indíttatva, irta meg 1840. november 24-én hires levelét a lőcsei tanárokhoz, melynek az a következménye lett, hogy az 1841. szeptember 8—10-ig tartott egyetemes gyűlés eltörölte a tót iskolai egyesületeket.

Ez erélyes intézkedésnek azonban nem lett meg a kivánt hatása, mert az egyre jobban szaporodó pánszláv szellemű ág. ev. papság az iskola falain kivül szervezte és folytatta a megkezdett harcot. Hurbán hlubokai lelkész maga köré gyűjtötte a pánszláv eszmék iránt lelkesülő tót ifjúság egynéhányát, mint Schulek-et, Borik-ot, Szuchács-ot és Szemián-t s azokat előkészítette a jövendő küzdelmeinek vezető szerepére. Az egyetemes és helyi konventeken pedig Jozeffy, Kollár, Hodzsa, Stur, Matuska stb. hangoztatták a tót nemzetiségi követeléseket.

A pánszlávok ez üzelmei nem kerülték el az akkor nagyhatású «Pesti Hirlap» szerkesztőjének, Kossuth Lajosnak sem figyelmét, ki 1842. június 30-ról Zay grófhoz írott nyílt levelében ugy nyilatkozott, hogy a szláv mozgalmak egyenesen kompromittálják az ev. egyházat. Az ág. ev. egyház fejeinek erélyes fellépésére a pánszlávok egy ujabb kihívással válaszoltak. A tót evangélikusok nevében ő Felségéhez egy kérelmet irtak s azt mintegy 200 aláírással ellátva, Jozeffy, Chalupka és Hodzsa papok 1842. tavaszán ő Felségéhez be is nyujották. Ebben azt kérték a király­tól, hogy nevezzen ki Budán és Pozsonyban több tót cenzort s engedje meg a magyarul és németül megjelent munkákat tótul is kinyomatni. Az evang. főiskolákban és a pesti egyetemen állíttasson fel szláv nyelvi tanszékeket. A magyar nyelv bevitelét az anyakönyvek vezetésébe ne engedje meg s végezetre mentse meg egyházukat és iskoláikat a ma­gyarosítok túlbuzgóságától. Az egyetemes közgyűlés e kérelmet, mint az egyházi kormányra és a nemzetiségre egyaránt sérelmest jegyzőkönyvileg rosszalta és ünnepélyes óvást tett ellene.

Zay gróf az ág. egyházat csak ugy vélte megszabadíthatni az egyre fenyegetőbben fellépő pánszlávizmustól, ha egyesül a magyarság­ban erősebb ev. ref. egyházzal. Ezért vetette fel a két protestáns egyház unióját. A pánszlávok ez unió törekvéseknek a leghatározottabban ellenszegültek. Feherpataki Gáspár az 1843-iki évre a cenzúra elkerülésével Liptó-Szent-Miklóson egy pánszláv szellemű tót naptárt adott ki. Ebben keményen megtámadta Zay grófot és azt mondotta, hogy ez uniotervnek férfiasan ellene szegülni minden jó evangélikusnak szent kötelessége.

A pánszlávizmussal való harcok között teltek el a negyvenes évek egész 1848 ig.

Az illyrizmus, mint politikai tényező.

A negyvenes években a Gáj és társai által megindított irodalmi illyrizmus, mint határozott politikai irány lépett fel Horvátországban és 1842-ben Zágrábmegye tisztújító közgyűlésén, mely erőszakos és véres jelenetekben egyaránt gazdag volt, diadalmaskodott is szemben a hazafias magyar-barát párttal.

Hogy az illyrpártiaké legyen a győzelem, ahoz nagyban hozzájárult az is, hogy Haulik zágrábi püspök bizalmas körlevélben hívta fel papságát arra, hogy az illyr párthoz csatlakozzék. Az 1842-iki tisztújító közgyűlést erőszakoskodás és véres jelenetek tekintetében felülmulta az 1845. július 28-án tartott zágrábmegyei tisztújító közgyűlés. Az illyr pártiak ekkor a rend fenntartására kiküldött katonaságot is megtámadták, a minek az lett a következése, hogy a támadók közül tizenkettőt agyonlőttek. A vesztes illyrpártiak elesettjeiket harmadnap eltemetvén, nagy tüntetést rendeztek Az elesettek koporsóira e szavakat irták : hodie mihi, cras tibi ! Mind a tizenkettőt egy sirba temették s a frissen hantolt sir fölött ki­vont karddal megesküdtek, hogy az elesetteket meg fogják bőszülni.

A magyar párt e tisztújításon való győzelme azonban nem aka­dályozhatta meg, hogy a politikai illyrizmus az egész horvát értelmiséget hatalmába ne kerítse. A magyar gyűlölet egyre általánosabb és kíméle­tet nem ismerőbbé lett. 1846. július 31-én fenyegetéssel akadályozták meg abban Liszt Ferencet, hogy az általa adott hangversenyen magyar darabokat játszék. Havi Ferenc énekes társulatának, mely épen olasz­országi kőrútjából Zágrábon keresztül tért haza, nem engedték meg, hogy a színházban felléphessen. Lelövéssel fenyegették, ha lábukat a szín­padra merik tenni.

Ily előzmények után köszöntött be az 1848-iki év.

Nemzetiségi programmok.

A Metternich-rendszer politikusai azt mondották, hogy Ausztria csak civilizatorius küldetését teljesiti, mikor az egyes uralkodó nemzetektől állítólag elnyomott nemzetiségek­ben, mint az olaszokkal szemben a szlovénekben, a lengyelekkel szemben a ruthénekben s a magyarokkal szemben a tótokban, szerbekben és ro­mánokban felkelti a népi és nemzeti öntudatot, mert hiszen Ausztriá­nak legszebb történelmi hivatása egy-egy uj ethnikai elem kifejlesztése és öntudatra keltése a kultúra érdekében. Mikor a márciusi eszmék megbuktatták a régi Ausztriát s a magyar és német faj hegemóniájának feltétele mellett megkezdődött a monarkia demokrata és liberális alapo­kon való újra szervezése, a bécsi reakció ez öntudatra ébresztett uj ethnikai elemekkel való szövetségben vette tervbe az uj irány megbuk­tatását. Ezért találta ki az áprilisi osztrák alkotmány a birodalom min­den nemzetiségének egyenjogúságát. A «Gleichberechtigung der Nationalitaten» lett egyszerre a különböző hazai nemzetiségeknél nemcsak jel­szóvá, de politikai programmá is.

Mikor az osztrák áprilisi alkotmány a nemzetiségek ez egyenjogú­ságát kimondotta, könnyű volt a hazai egyes nemzetiségeknek megcsi­nálni a magok külön nemzetiségi programmját is.

Az osztrák birodalomban lakó szláv törzsek képviselői 1848. már­ciusában gyűlést tartottak. E gyűlésen részt vettek a hazai tótság nevé­ben Hurban és Stúr is, kik ott Jelasicscsal és a magyarországi szerbek képviselőivel érintkezve, a teendők sorrendjében megállapodtak. Május hónapban, tehát az áprilisi osztrák alkotmány publikációja után kezdetét vették Magyarországon is az egyes nemzetiségek politikai gyülekezése abból a célból, hogy a követendő politikai programmot megállapítsák.

A tót politikai program.

Időrendben elsők a tótok voltak. Május 10-én tartották Liptó Szent-Miklóson az első egyetemes tótgyülést melynek célja volt a megelőző helyi gyűlésekben elfogadott kérelmek általánosabb és egyező követeléseit egy memorandumban egyesitve, a tót nemzet politikai programmját megszerkeszteni.

A liptó-szentmiklósi tót programm lényege a következőkben foglalható össze:

1. Lesz Magyarországon egy közös országgyülés, melyben minden nemzetiség számarányának megfelelően lesz képviselve.
2. Ezenkívül minden nemzetiségnek — igy a tótnak is — a maga szigorúan megjelölt területén belül lesz még egy saját nemzeti gyűlése-is, melyen autonóm jogkörrel saját ügyeit fogja elintézni.
3. Lesz tót nemzetőrség is, melynek vezénynyelve és tisztikara tót lesz
4. A tót területen az összes elemi és középiskolák tanitásnyelve a tót lesz. Azonkívül felállítandó egy lót műegyetem, egyetem és tudo­mányos akadémia is. Hogy a tót és a magyar nemzet egymást megért­hesse, a. magyar vidékek iskoláiban is tanszékek állitandók a tót nyelv­nek, és viszont a  tót iskolákban  is lesz tanszéke a magyar nyelvnek.
5. Magától értetődik, hogy a kikerekítendő tót területen a közigaz­gatás és igazságszolgáltatás összes ügyei tótul intéztetnének.

A szerb politikai programm.

A szerbek négy nappal később,, május 14-én tartották meg Karlócán a magok nemzeti gyülésüket. E gyűlésen kimondották, hogy a szerb nemzet az osztrák-ház és a magyar korona alatt politikailag szabad és független. A maga területén, amely áll a mai Bács-Bodrog vármegyéből, a péterváradi ezred kerületeiből, a volt temesi bánságból, Szerem megyéből és Baranyából, egy autonóm szerb vajdaságot alkot, mely a szabadság és az egyenlőség alapjárt szoros politikai szövetségbe lép Horvát-, Tót- és DalmátországgaL Egyelőre a vajdaság ügyeit egy 48 tagu nemzeti bizottság intézi, mely szükség esetén össze is hívhatja a szerb nemzeti gyűlést. A szerb egyház önálló és független patriarchátust alkot. Rajacsics érseket pátriárkává választották, Suplikácz Istvánt pedig szerb vajdává.

A román politikai programm.

A románok május lő-én Balás-falván tartották meg a magok nemzeti gyülésöket, amelyen a következő román nemzeti programmot fogadták el:

1. A román nemzet támaszkodva a testvériség és a szabadság elvére, követeli politikai tekintetben való nemzeti függetlenségét s hogy mint román nemzet szerepeljen és számának megfelelő arányban legyen képviselve az országgyűlésen s hogy meg legyenek a maga tisztviselői a közigazgatás, igazságszolgáltatás és a katonai hivatalok minden ágában s hasonló arányban használtassák nyelve minden őt illető dologban ugy a törvényhozásban, mint a közigazgatásban.
2. Joga legyen minden esztendőben egy külön román nemzeti gyűlést tartani.
3. A román egyház minden felekezeti különbség nélkül legyen független. Állítsák helyre a régi román metropoliát. Mindeu évben legyen szinódus. E szinódus válassza a román püspököket.
4. Falukon, városokon román nyelvű elemi iskolákat állítsanak fel, valamint gimnáziumokat, technikai iskolákat, papnöveldéket és egy román nyelvű egyetemet s mindezeknek költségeit az állam pénztáráhói fizessék az adózó nép számarányának megfelelően, meghagyván a román népnek azt a jogát, hogy ő válaszsza ez iskolák igazgatóit és tanárait,, s hogy az oktatás rendszerét ő állapithassa meg és hogy ez iskolákban legyen tanszabadság.
5. A román nép kívánja, hogy Erdély unióját Magyarországgal a többi nemzetek ne vegyék tárgyalás alá, a míg a román nemzet is nem lesz az Erdélynek adandó tij alkotmány értelmében alkotmányos nemzet tanácskozó és határozó szavazattal az ország törvényhozásában.
6. A román nép kívánja, hogy Erdély számára uj alkotmányt csináljon egy, az ország nemzeteiből összehívandó alkotmányozó gyűlés. Ez alkotmány legyen a szabadság, egyenlőség, testvériség és az igazság elveire alapítva.

E gyűlés a román nemzeti ügyek további intézésére egy «román nemzeti komité»-t választott.

A szászok álláspontja.

A szászok Erdély régi alkotmánya szerint,   mint külön területtel és politikai autonómiával bíró nemzet éltek századokon át.   Nekik tehát  nem  volt szükségük a tótok, szerbek és románok példájára külön nemzeti területet kérni. Ők csak meg akarták tartani azt, a mivel már bírtak. Az uniótól ezt féltették s azért ellenezték. Mikor pedig az unió létrejött s látták, hogy a magyar nemzeti állam egységre való törekvése jövőre lehetetlenné teszi, hogy status in statu maradjanak, 1848 őszén azt kérték Bécsben, hogy a szászok földét, mint külön koronaországot a magyar királyság kötelékéből vegyék ki és iktassák be az osztrák császári birodalomba

* * *

Leszámítva a szászok e lépését és a Jellasics vezérlete alá került horvátok nyíltan kimondott elszakadási politikáját, az itt ismertetett semzetiségi követelések nem tekinthetők még a magyar államból való kiszakadási törekvéseknek. Egyszerűen nyelvterületi alapon álló autonóm tartományok foederatiójává akarták tenni azt az államot, melyet a magyarság egységesnek és magyar nemzetinek akart látni.

A március 4-iki osztrák alkotmány hatása.

A nemzetiségi törekvéseknek ujabb lökést és ujabb irányt adott az 1849-iki március 4-iki osztrák alkotmány. A magyar királyság állami önállóságát ez a március 4-iki oktroyált alkotmány teljesen megszüntette; beolvasztotta az osztrák birodalomba s a magyar nemzetet a nemzetiségek színvonalára sülyesz-tette le, mint akárcsak a vendeket vagy a szlovéneket. Az az osztrák birodalom, amelyik ez alkotmány alapján épült volna fel, az állami élet összes magasabb nyilvánulataiban német lett volna,  de  a helyhatósági kormányzatban a nemzetiségi elv érvényesült volna. A centralizált biro­dalom egysége a nemzetiségi foederalizmus alapjára volt helyezve. Vezér­eszméje volt: a birodalom összes nemzetiségeit kielégíteni, hogy az egységes Ausztria céljainak megnyerje. A hírhedt divide et impera elve volt itt látszólagos szabadelvű alakban feltámasztva az államalkotó és történelmi jogaikra támaszkodó politikai nemzetek rovására és az eddig csakis nemzetiségi színvonalon álló ethnikai egyedek előnyére.

A magyarországi nemzetiségek a március 4-iki alkotmány azon álláspontjára, mely nyilt és határozott megtagadása volt Magyarország államiságának, készségesen ráállottak, de azért magával az alkotmány­nyal nem voltak kifogástalanul megelégedve. Szerintük ez alkotmány az eddig uralkodó magyar nemzet történelmi jogait a kelleténél nagyobb mértékben respektálta és nem helyezkedett teljesen az ethnikai foederalismus álláspontjára. Első sorban sérelmesnek találták a tótok, hogy ez alkotmány a tót nyelvterületből nem alakított egy külön tót korona­tartományt. Másodsorban a románok voltak elégedetlenek azzal, hogy Erdélyt nem egyesitette Bukovinával s hogy a románságot a szászföld, a szerb vajdaság és Magyarország területén meghagyta az ott uralkodó nemzetek felsőbbsége alatt.

Eltekintve az egyes nemzetiségek külön és önállóan tett lépései­től, Saguna, mint a románok ez időszerint való vezére, a nemzetiségek e sérelmét egy kérelembe foglalta s azt aláíratva egynéhány Bécsben időző tót izgatóval és horvát reichsrathi képviselővel, mint a magyar­országi nemzetiségek politikai követeléseit a bécsi minisztériumhoz be­nyújtotta.

A kérelmezők azt kívánták, hogy a márciusi alkotmány Magyar­országon is akként hajtassák végre, mint Ausztriában, mert e szándék az alkotmány közzé tett szövegéből nem tűnik ki világosan, hisz Erdély, Horvátország és a szerb vajdaság kivételével Magyarország többi részei­ben a régi alkotmány megbagyatik s így több mint öt milliónyi nem magyar nemzetiség, tehát Magyarország lakosainak többsége vilá­gos ellenmondásképen a kimondott egyenjogúsággal továbbra is rneg-hagyatik a magyarok uralma alatt. Minden félreértés kikerülése végett tehát azt kérik, hogy

1. A tót nép mint önálló s Magyarországtól semmi tekintetben sem függő koronatart'imány különösen megemlittessék és a lehetséghez képest területileg is mentől hamarabb kikerekittessék.
2. Hogy a román nép is elválasztassék Magyarországától s Ausztria többi románjaival a román nemzet kifejezés határozott kitételével egye-sittessék egy koronatartományba.
3. Az elvben kimondott szerb vajdaság mentől előbb területileg is kijelöltessék és a horvát országgyűlésen a vajdaság képviselőinek egyetértésével kimondott s a hármas királysággal való politikai össze­köttetés fenntartásával a koronatartományok sorába felvétessék.

A nemzetiségek és az abszolut uralom.

A szabadságharc gyorsan rohanó eseményei azonban lehetetlenné tették, hogy a hazai nemzetiségek a bécsi kormánytól e kérelemre még csak választ is kaphassanak.

A világosi fegyver-letétel után uj helyzet állott be. A diadal­massá lett hatalom elvégezve a bosszú és a megtorlás véres munkáját, hozzálátott a birodalom újra szervezéséhez. A márciusi alkotmányból nem lett semmi. A németesítés és az abszolutizmus volt az uj rendszer kettős jelszava, mely nem ismert semmiféle egyenjogúságot, csak közös szolgaságot. Az uj rendszer nem a nemzetiségek politikai követeléseinek kielégítését tartotta szeme előtt, hanem a nemzetiségi korifeusok meg­nyerését egyéni érdekeiknek kielégítésével. Hivatalokat osztogatott nekik s megengedte, hogy az 1848 előtt inaugurált szellemben közreműköd­hessenek népük kulturális kifejlesztésének munkájában. Ezért a szerb, román, tót nemzetiségi vezetők az abszolút uralom alatt jól érezték magukat, mert tapasztalták, hogy a kormány, különösen kulturális téren készséggel segédkezik nekik nemzetiségük megszilárdításában. És ők a viszonyok nyomása alatt egyebet nem is akartak, mint gondoskodni nemzetiségi iskolákról, irodalmi és tudományos intézetekről, hogy a nemzetiségi értelmiség a visszanyert béke korszakában a lehetőleg meg­erősödjék és megnövekedjék.

Hogy az abszolút korszak alatt a nemzetiségek értelmisége meg­erősödött s hogy igy megerősödve is mindenben hü maradt az 1848/49-ki zivataros években kimondott politikai programmhoz, kitűnik az 1861-iki eseményekből.

Az 1861-iki országgyűlés és a nemzetiségek.

Az 1861-iki első felirat, visszagondolva az lb48/49-iki nemzetiségi mozgalmakra, azt mondotta, hogy «a hazai nemzetiségeknek nemzetiségük érdekében tá­masztott követeléseit a magyar nemzetnek ignorálnia nem lehet, de nem is akarja. El van határozva mindent elkövetni arra, hogy a félreértések elhárittassanak és arra, hogy a honnak minden polgára érzelemben összeforrjon ; megtenni mindent, a mit az ország szétdarabolása és ön­állóságának feladása nélkül meg lehet tenni.»

A nemzetiségi kérdésről a bécsi udvarban a megváltozott viszo­nyok mellett sem feledkeztek meg. Az első feliratra érkezett kir. leirat a többek között azon utasítást adta, hogy az országgyűlés mentől előbb oly törvényjavaslatot készítsen, «mely Magyarország nem magyarajku lakosainak nemzetiségi jogait, ezek terjedelmét, mind nyelvük és nemze­tiségi kifejlődésükre, mind pedig közigazgatási viszonyaikra nézve hatá­rozottan és világosan formulázva tartalmazza*.

Az 1868-iki «nemzetiségi törvény»-nek eredete a kir. leirat ez utasában keresendö A képviselöház egy 27 tagu bizottságot küldött ki a törvényjavaslat elökészítésére. A bizottság munkáját elkészítette s augusztus hó 1-én Vlád és Popovics képviselők kisebbségi véleményével együtt a képviselőház elé terjesztette. A bizottság munkálatában két alapelv domborodott ki. Egyik az volt, hogy a haza minden ajkú pol­gára az egységes és oszthatatlan magyar nemzet egyenjogú tagja. A második az volt, hogy a nem magyarajku népfajok külön nemzeti­ségeket alkotnak, melyek az ország egységének korlátain belül az egyéni és testületi szabadság alapján akadálytalanul érvényesülhetnek, fenn­tarthatják éts ovább fejleszthetik magokat.

A Vlád és Popovies-féle kisebbségi vélemény hiven az 1848-ban alfoglalt állásponthoz, a nemzetiségeknek a magyar nemzettel való egyenlőségére volt alapítva s annak benyújtói a vármegyéknek nyelv­területek szerint való felosztását g ezen alapon az országnak mintegy szövetséges állammá való átalakítását hozta javaslatba. Az országgyűlést e javaslat benyújtása után csakhamar feloszlatták s ez a körülmény meggátolta, hogy tárgyalás alá kerüljön.

Föderalisztikus kísérletek.

Mig az országgyűlés a kibékítés munkáján fáradozott, addig a nemzetiségek a nyert szabadabb mozgást arra használták, hogy az 1848/49-iki nemzetiségi politikai programmokat újra fogalmazzák s annak érdekében energikusabb mozgalmat indít­sanak meg.

Báró Kemény Ferenc, erdélyi kancellár 1861. február 11-ére Gyula­fehérvárra a különböző erdélyi vallások, társadalmi osztályok és nemzeti­ségek előkelői közül egy 42 tagu értekezletet hívott össze. Ez értekezlet feladata az volt, hogy nyilatkozzék Erdély leendő újraszervezéséről — illetőleg az unió kérdéséről. A román értekezleti tagok, élükön Sterca-Siulutiu balázsfalvai gör. kath. érsekkel egy uj, ideiglenes választási eljárás alapján összehívandó országgyűlés feladatának mondották az e kérdésben való nyilatkozást. Tulajdonképen szelídebb köntösben fenn­tartották a balázsfalvi mezőn elfogadott álláspontot. A szászok vezé­rének álláspontja  sem  különbözött semmi lényegesben az 1848-ikitól-

A tótok 1861. június 6-án és 7-én tartották meg Turóc-Szent-Mártonban a maguk értekezletét, melyben az 1848/49-iki programm alapjára állva, kimondották, hogy a többségében tótoktól lakott felső-magyarországi vármegyék egy autonóm tót tartománynyá szervezendők tót hivatalos nyelvvel, tót tisztviselőkkel és tót iskolákkal. A tót nemzetiségi követeléseket egy memorandumba foglal­ták s ezt a memorandumot egy 52 tagból álló tót küldöttség élén Moyses István besztercebányai pánszláv szellemű püspök vitte Bécsbe. Még a ruthének is megmozdultak és Munkácson egy kongresszust tartva, a magok számára a hírhedt Dobrzánszki vezetése alatt külön nemzeti terü­letet és politikai autonómiát kértek.

Ily hullámokat vetett az októberi diploma és a februári pátens között eltelt időben a magyar nemzetiségek mozgalma. Magyarországon e mozgalom csak theoretikus volt, de Erdélyben átment a gyakorlati megvalósulás terére is.

A Kemény-Mikó-féle guberuium lemondása után ő Felsége Foliot de Creneville tábornokot nevezte ki Erdély kormányzójává, aki alatt aztán Erdély közigazgatása jóformán a szászok és a románok kívánsága szerint alakult át. Egyszerre hat vármegye élére állítottak román nem­zetiségű főispánt. Ezek aztán megkezdették a maguk megyéjében a román nemzetiségi színezetű közigazgatás berendezését.

Majd 1863. július l-re Szebenbe összehívta ő Felsége az erdélyi tartománygy ülést is azzal a feladattal, hogy Erdélyt, mint az osztrák birodalom külön koronatartományát a nemzetiségek egyenjogúságának alapján szervezze. Cenzusul e választásra 8 forint egyenesadót állapí­tottak meg s a választások eredményeképen a szebeni tartománygyülés képe az egyes nemzetiségek szerint a következő volt: magyar 42, román 46, szász 32. Azonkívül minden nemzetiségből egyenként 11—12 regalistát is kineveztek. Összesen követ és regalista nemzetiség szerint : magyar 54, román 57 és szász 43.

A magyar követek és regalisták passzív álláspontot foglaltak el s nem léptek be a tartománygyülésbe. A szász és román követek pedig megkezdették törvényhozói munkájukat. Az első törvény : a románságnak, mint Erdély törvényes harmadik nemzetének törvénybeiktatása, a má­sodik pedig a három hivatalos nyelv használatának szabályozása volt. Kidolgozott ez országgyűlés egy uj választási törvényjavaslatot is. Mun­kába vette a tartomány igazságszolgáltatásának és közigazgatásának a nemzetiségek egyenjogúságának alapján való újraszervezését is. Egy­szóval, Erdélyben majdnem bevégzett ténynyé lett az egyes nemzetisé­geknek nyelvterületek szerint való autonóm és föderatív berendezkedése. Szerencsére a Schmerling-rendszer megbukott s ő Felsége a tartomány-gyűlést feloszlatta. Az erdélyi románokat tehát akkor érte a legnagyobb csalódás, mikor politikai programmjukat már teljesen megvalósulva látták.

A nemzetiségi törvény.

A nemzetiségi kérdés nem szünetelt sem az 1865-iki erdélyi, sem az 1865—68-iki közös pesti országgyűlésen. Ez utóbbi az 1866-iki első feliratban ismételve kijelentette, hogy az unióból származó viszonyok rendezésénél — mint általában a nemzetiségi kérdésben — az országgyűlés magát a testvéri szeretet érzelmeitől fogja vezettetni. A feliratra adott kir. válasz kijelentette, hogy kedvesen vette az ország-gvülés azon igéretét, hogy «Magyarországnak nem magyarajku lakosai irányában mindazt, amit e részben az ö érdekeik és a haza közérdeke megkíván, törvénynyel óhajtja rendeztetni». Az 1866-iki országgyűlés tehát ott folytatta, hol az 1861-iki elhagyta.

A lefolyt időszak alatt a magyar álláspont épp ugy nem válto­zott, mint nem   változott a nemzetiségeké. A magyar nemzet azonban abban a reményben, hogy a nemzetiségek a magyar politika méltányos álláspontja előtt meg fognak hajolni s a magyar nemzeti állammal őszintén ki fognak békülni, megkezdette a nemzetiségek és az állam között való viszony rendezését.

Először is az 1868. IX. törvénycikkel elválasztotta a gör. kel. szerbeket és a románokat egymástól s mind a két nemzetiség számára nemcsak autonom, de egyúttal nemzeti egyházat is szervezett.

Másodszor az 1868. XXX. törvénycikkel a fogaras-gynlafehérvári gör. kath. püspökség érsekségre emeltetett; a lugosi és szamosujvári gör. kath. püspökségek pedig törvényesen elismertettek.

Harmadszor az 1868. XLIV. törvénycikkben meghozatott az úgynevezett nemzetiségi törvény.

E törvény célja az volt, hogy a jogosult nemzetiségi kívánságokat összhangzásba hozza az állam érdekeivel. Teljesen az 18öl-ki bizottsági javaslatban kifejezett s fennebb már ismertetett álláspontra helyezkedett. A magyar törvényhozás nemcsak beváltotta igéretét, hanem e törvény­nyel sok tekintetben tovább is ment, mint a meddig az állam érdekei­nek kockára tétele nélkül elmehetett volna.

A nemzetiségi törvény hatása.

Ennek a nemzetiségek iránt rendkívül előzékeny és szabadelvű törvénynek nem lett meg a célba vett hatása. Nem békítette ki a nemzetiségeket s nem szerelte le a magyar nemzeti állam érdekeire veszedelmes nemzetiségi törekvéseket.

Mihelyt a képviselőház negyvenes bizottsága elkészült a törvény­javaslattal, a nemzetiségi képviselők nevében Mocsonyi, Bránovácski és Milttics egy másik javaslatot nyújtottak be a képviselőházhoz. E nemze­tiségi javaslat mindenekelőtt azt kívánta, hogy a nemzetiségeknek a magyarral való egyenjogúsága törvényesen mondassák ki. Azonkívül a_z adminisztráczió beosztását és a képviselést a lélekszám szerint való többség elvére kívánta alapíttatni. Ezért a vármegyéket a történelmi alaptól eltérve, oly módon akarta kikerekittetni, hogy azok a lehetőségig egy nemzetiség tagjaiból álljanak. A többség elve lett volna továbbá határozó a hivatalos nyelvekre és nyelvhasználatra, valamint az úgy­nevezett nemzeti oktatásra és iskolákra vonatkozó törvényes intézkedések­ben is. Ez az elv lett volna irányadó a felsőház, a középponti hatóságok, a felső bíróságok összeállításában és egyáltalán mindazon hivatalokra való kinevezésekben, a melyek a koronától vagy a végrehajtó hatalom­tól függenek.

Hogy ez a nemzetiségi törvény nemcsak az úgynevezett túlzó nemzetiségieket, tehát a nemzetiségiek állítólagos kisebbségét nem elégí­tette ki, hanem a külömböző országos magyar pártokhoz csatlakozott mérsékelt irányú nem magyar nemzetiségű képviselőket sem, bizonyítja az a körülmény, hegy közülök egy sem szavazott e törvényjavaslatra. A Deák-párti Manojlovics Emil   bizonyos fenntartásokkal egyenesen a Mocsonyi-, Bránovácski-, Miletics-féle nemzetiségi törvényjavaslatra sza­vazott. Nikolics Sándor, Vlád Alajos, Mihályi Péter és Missics János sem az egyik, sem a másik javaslatot nem találták elfogadhatóknak. A szászok csak az alatt a feltétel alatt voltak hajlandók elfogadni, ha az nem fog kiterjesztetni a szász földre. Hosszú József és Joanovics György, mindketten egyúttal előkelő magyar állami jfatalnokok is, sem a vitá­ban, sem a szavazásban nem vettek részt W ugy tértek ki az állásfog­lalás elől.

A románok akciója.

Hogy mennyire nem elégítette ki a nem­zetiségeket s igy mennyire nem is érte el azt a célt, melyet az akkori magyar államférfiak és irányadó politikusok elérni óhajtottak, kitűnik abból is, hogy még egy év sem telt el s az erdélyi románok értekez­lete Szerdahelyen 1869. március 7-én és 8-án tartott üléseiben 4 szava­zatnyi kisebbséggel szemben — tehát majdnem egyhangúan, kimondta, hogy passzív álláspontra helyezkedve, nem fog részt venni a magyar törvényhozásban s egyúttal az erdélyi románság politikai ügyeinek inté­zésére egy 25 tagu bizottságot választott. A belügyminiszter értesülve Péchy Manó gróf király-biztos jelentéséből a komité szervezéséről, azt március 18-ról kelt rendeletével feloszlatta.

E feloszlatás azonban nem használt semmit, mert az erdélyi romá­nok értekezlete az 1872. és 1875. választások alkalmával ismételten összeült s kimondotta mind a két izben a kötelező passzivitást s meg is választotta mindannyiszor a belügyminiszterlleg feloszlatott nemzeti komitét.

Az 1872. értekezlet határozata különösen azért érdemel figyelmet, mert azt Lányai Menyhért akkori miniszterelnök békekisérlete előzte meg. Lónyai az 1872-iki választásokon az ellenzék végleges megtörése szempontjától vezettetve, absolut többséget akart biztosítani. Felkérte Saguna és Váncsa érsekeket, hogy egynehány előkelő román egyéni­séggel tartsanak értekezletet és formulázzák a románok követeléseit egy leendő megegyezés alapjául. Saguna betegsége miatt az értekezletet nem Szebenben tartották meg, hanem Balásfalván, Váncsa érsek elnöklete alatt. Az értekezleten csak három román bizalmi férfiú vett részt: Baritiu György, Macelláriu Illés és Ratiu János. A tanácskozás június 29. és július 3-án tartott ülésében a feltételeket megállapította s azt egy memorandumba foglalva, Lónyaihoz felküldötte. Lónyai csakhamar bekövetkezett bukása azonban az egész akciót eltemette.

Védekezés a nemzetiségi törekvésekkel szemben.

A nem­zetiségeknek ez a magatartása a nekik annyi kedvezményt nyújtott nem­zetiségi törvény után, szemben a magyar állammal, a magyar közvéle­ményben bizonyos fokú aggodalmat keltett, a mely egynémely törvény­hozási és kormányzati intézkedésben is kifejezést talált. A nemzetiségi törekvésekkel szemben való aggodalom legelőször a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870 XIII. t. cikkben jutott kifejezésre és pedig egy­részt a virilis intézményben, másrészt pedig a főispánnak adott nagy­mértékű kandidácionális jogban. Az 1874-iki választási törvény egyes intézkedései is idetartoznak, különösen az erdélyi censusra vonatkozó, mely az 1848-iki választási törvényben megállapított 8 frt 40 kr. egye­nes adó helyébe 84 frt kataszteri tiszta jövedelmet vett alapul.

E védekező irány eredményeiül tekinthetjük az 1876-iki megye kikerekitési törvényt is. A magyar állam e védekező magatartása azon­ban öntudatosabb és némileg tervszerüleg csak a fúzió után a Deák­párti kormányok alatt szerzett szomorú tapasztalatok következtében lett. E szempontból növelte az 1886-iki közigazgatási reformokat tartal­mazó törvény a közigazgatásban az állam kormányának befolyását és szorította szűkebbre a helyhatósági autonómia körét. Ide tartozik még az 1879-iki törvény, mely a magyar nyelv oktatását kötelezővé tette minden népiskolában. Az 1883-iki középiskolai törvény, mely az állami felügyeletet szabályozta az autonóm felekezeti iskolákkal szemben. To­vábbá a telepítési törvény, a melynek azon nemzetiségi törekvésben gyökerezik oka, a mely követelte a nemzetiségeknek nyelvhatárok sze­rint való elkülönítését.

Nemzetiségi mozgalmak a Deákpárti kormányok idejében.

A Deákpárti kormányok alatt a hazai nemzetiségek között a magyar állammal szemben a legmakacsabb ellenállást a Miletics vezérlete alatt álló szerbség tanúsította. Ez időszak magyar-ellenes küzdelmeiben az úgynevezett szerb omladina volt a zászlótartó. Miletics és társai az országyülésen, a szerb sajtóban, de különösen a szerb autonóm egyház kebelén belől fejtettek ki makacs ellenállást. A szerb kongresszuson a vezérletet kezükbe kerítve, hosszas ideig meg tudták akadályozni, hogy Masirievics halála után a szerb pátriárkái szék betöltessék, csak azért, hogy adminisztrátorai az érsekség jövedelmeinek jelentékeny részét az omladina céljaira fordíthassák.

Odáig ment az omladinisták vakmerősége, hogy Pancsován a vá­lasztásoknál nyíltan a szerb fejedelemség zászlai alatt jelentek meg. A mozgalom még a fennálló határőrvidéki katonaság tisztjeit is magával ragadta. Scudier temesvár-kerületi hadparancsnok kénytelen volt tisztjeit a legnyomatékosabban figyelmeztetni, hogy az omladina képviselőjelölt­jeinek támogatásától tartózkodjanak. A szerb mozgalmaknak csak az vetett véget, hogy a kormány nyomára jőve azon összeesküvésnek, melyet Miletics szervezett, 1876 nyarán Mileticset elfogatta.

A tótok ez időben különösen a sajtószabadságtól nyújtott elő­nyöket használták fel a maguk céljaira. Hurbán a Pestbudinske Vedomosti-ban és a Cirkevni Listy-ben fejtett ki oly mértékű izgatást, melyért a kormány két izben volt kénytelen biróság elé állítani. Munkatársai voltak a hírlapok utján való izgatásban Pauliny-Tóth Vilmos és Truchly az «Orol»-ban és Ferjencsik a «Národni Hlasnik»-ban. A tót nemzetiségi izgatás főfészkei voltak még az egyes tót hírlapokon kivül a hírhedt Csulen Márton igazgatása alatt álló znió-váraljai kath. algimnasiumok és az 1861-ben alapított «Slovenska Matica» nevü tót irodalmi társulat. E pánszláv szellemű tót nemzetiségi mozgalmak ellen Grünwald Béla vezérlete alatt Zólyom-megye törvényhatósági bizottsága indította meg a harcot. 1874. ápril 14-én tartott ülésében elhatározta, hogy fel­iratot küld a közoktatásügyi kormányhoz a tót gymnasiumok bezárása tárgyában. A mozgalmat siker követte s a kormány nemcsak a tót gymnasiumokat záratta be, de 1875. december 1-ről kelt belügyminiszteri rendelettel a «Slovenska Matica» működését is betiltotta.

A fuzió után újra ébredt román mozgalmak.

A szláv moz­galmak megfékezése után a román nemzetiségi mozgalom vett nagyobb lendületet, a mire kétségtelenül nagy befolyással volt az, hogy Románia az 1878-iki berlini kongresszus határozatai következtében felszabadult és független állammá lett. A fiatal államban egyszerre elkezdett pezsgeni minden. A függetlenség gondolata Románia politikusainak, de kü­lönösen fiatalságának szivében merész és messzire kiható aspirációkat keltett fel. Az irredenlista törekvések, amelyek eddigelé csak az ábrán­dos tervezgetések körében mozogtak, egyszerre nagyhatású népies poli­tikai akciók mozgatóivá lettek.

Az 1878. választások alkalmával az erdélyi románság vezetői újra kimondották a passzivitást. Sokkal jelentékenyebb volt ennél az 1881. május 12-én tartott nagy-szebeni «román nemzeti értekezlet», melyen a magyarországi románok is résztvettek. Ez értekezletet megelőzően egy. Popea Miklós jelenleg karánsebesei gör. kel. püspök és Baritiu György által 1881. március 1-ről keltezett felhívás értelmében minden románok­tól lakott választó-kerület román nemzetiségű választói gyűlést tartottak s abban a nagy-szebeni értekezletre egy két tagu küldöttséget válasz­tottak, mint az illető kerület román nemzetiségű választóinak képviselőit. A május 12-iki értekezleten 153 küldött nyújtotta be 80 választókerü­letből megbízó levelét.

A román nemzeti párt és programmja.

Az értekezlet min­denekelőtt kimondotta, hogy a jelenlevők román nemzeti párttá alakul­nak át s annak számára a következő politikai programmot állapította meg :

1. Követelik Erdély autonómiáját az 1863. szebeni tartomány-gyűlésen hozott s ő Felségétől szentesitett törvények alapján.
2. Követelik, hogy a román nyelv  legyen hivatalos nyelvé úgy a közigazgatásban, mint az igazságszolgáltatásban; mindenütt, ahol a lakosság román.
3. A románoktól lakott törvényhivatalokban alkalmaztassanak román hivatalnokok és a nem románok közül csak olyanok, akik  tudnak románul.
4. A román követelések értelmében revidiáltassék a nemzetiségi törvény.
5. Töröltessenek el mindazon törvények, a melyek akadályozzák a románságot nemzeti alapon való fejlődésében.
6. Az egyházi és iskolai autonómia sértetlenül tartassák fenn.
7. A román iskolák és egyéb közművelődési intézetek a románság­tól fizetett adó arányában részesüljenek támogatá-ban az állampénz­tárból.
8. Uj választási törvény az általános szavazat-jog alapján, vagy legalább e jognak kiterjesztésével minden olyau állampolgárra, a ki va­lamelyes egyenes adót fizet.
9. A dualizmus nem lévén ez időszerint napirenden, a román nem­zetipárt fenntartja magának, hogy erre vonatkozóan majd a maga idején nyilatkozzék.

Ez értekezlet a passzivitást csak az erdályrészi románokra vonat­kozóan mondotta ki kötelezően. Ettől az 1884. értekezlet sem tért el. A magyarországi románságra nézve a passzivitást csak az 1887-iki érte­kezlet mondotta ki. Ez utóbbi értekezlet egyúttal szótöbbséggel azt is kimondotta, hogy a román nemzeti párt politikai követeléseit és sárel­meit egy memorandumba foglalva, alkalmas időben egy küldöttség utján ő Felsége elé fogja terjeszteni.

A román memorandum.

Ez időponttól kezdve a román nem­zetiségi párt árnyalatai között csak az képezte a vita tárgyát, hogy a memorandumot ő Felsége elé terjesszék-e ez idő szerint vagy mikor? így keletkezett két párt: a memorandisták pártja és az úgynevezett mérsékelteké. Az 1890-íki értekezleten a memorandisták pártja győzött.

Arra, hogy a hazai román nemzetisági vezetők politikai követe­lései merészebbek és forradalmiabbak legyenek, nagy hatással voltak a függetlenné lett Komániában egyre növekedő expansiv, sőt irredentista áramlatok.

A romániai irredentista mozgalmak.

1885 ben több Magyar­országból Romániába áttelepedett román fiatal ember: többnyire tanu­lók, hirlapirók és tanárok, Bukarestben egy titkos társaságot alakítottak az irredentista törekvések ápolására, sőt megvalósítására. Ezek proklamációkat csempésztek a hazai románság közé, melyekben azt a magya­rok ellen való fegyveres felkelésre lázították. Ez a körülmény, valamint az, hogy Gradisteanu szenátor Jassyban a Károly király tiszteletére ren­dezett banketten egyenesen felhívta Károly királyt, hogy igyekezzék a plevnai csatasikon szerzett acélkoronájába Erdélyt, a román fejedelmek koronájának e legszebb drágakövét is beilleszteni, — figyelmessé tette monarkiánk külügyi hivatalát arra a Romániában lábra kapott irreden­tizmusra, mely egyre nyíltabban támadja meg a magyar államot.

Bratianu Jón, Románia kormányelnöke, monarkiánk külügyi ak­ciója következtében az előbb emlitett titkos társaság egynehány tagját, köztük a lázitó proklamációk szerkesztőit, a két Ciurcut és Ocasianut, mint idegeneket Romániából kiutasította.

E kiutasítások ügyében a román szenátusban 1886. január 22-én Marzescu szenátor nemcsak interpellált, de egyúttal a Bratianu-kormány vád alá helyezését is indítványozta. Ez alkalommal a romániai konzer­vatív ellenzék tapsai között Marzescu kijelentette, hogy a románoknak vezérlő politikai ideátjuk semmi egyéb, mint az, hogy minden román ugyan­azon politikai egységhez, ugyanazon államhoz tartozzék és hogy annak idején ez ideált hirdetni maga Bratianu még a parlamenti szószék magas­latáról sem tartózkodott. E vita óta az úgynevezett erdélyi kérdés valóságos pártfegyverré vált a romániai pártok kezében. 1886-ban a konzervativek igyekeztek vele kényes helyzetbe hozni a liberális kor­mányt. 1888-tól 1895-ig pedig a Sturdza vezérlete alatt álló liberális párt karolta fel a konzervatív kormány ellen e kérdést.

A Tribnna és a kulturliga.

A román nemzeüséri törekvések fejlődésének legújabb történetében igen figyelemreméltó mozzanatot alkot a Tribuna alapítása 1884-ben. E lap a nyolcvanas évek vége felé már teljesen a maga kezeibe kerítette a románság politikai vezetését és 1889 után a magyarországi románság politikai ügyeiben valóságos esz­köze lett az ellenzéken levő romániai liberális pártnak.

A másik nevezetes tényező az 1891. január 24-én Bukarestben megalakult román kulturliga volt (Liga pentru unitatea culturala a Romanilor), melynek, mint alapszabályainak 2. pontja mondja: célja az egész románságban ápolni az összetartozás érzetét s oly irányú moz­galmat tartani ébren, mely igazolja a románság civilizáló küldetését Keleten. Ezt a ligát egy huszonegytagu bizottság feladata igazgatni. A huszonegy tagból tizenegynek, tehát a többségnek, egyetemi tanuló­nak kell lenni. A liga Bukarestben és mindenütt, hol legalább 5 tagja van, fiókokat állithat fel. E fiókokra alapított szervezetnek az volt a célja, hogy ez egyesület a maga hálózatát a politikai határokra való tekintet nélkül az egész románságra kiterjeszthesse.

E liga alapszabályai szerint egyszerű közművelődési egyesületnek látszik, de tényleg követett céljainál, vezetésének irányánál és működése szelleménél fogva nem volt egyéb — különösen virágzása fénykorában, 1892 — 1895-ig — mint egy igazán forradalmi szellemű izgató-testület. Vezetését az ellenzéken levő liberális párt kerítette kezeibe. Annak volt egyszerű eszköze a román nemzetiségi kérdés állandóan napirenden való tartásában. A liberális párt vezérei ás előkelő tagjai izgattak és lelke­sítettek a román társadalomban a liga erkölcsi és anyagi támogatása mellett. A közönség bőven folyó adományait a liga vezetőságe egyrészt arra fordította, hogy Romániában magyarellenes tüntetéseket rendezzen, másrészt pedig idehaza táplálja az izgatottságot s a külföldi sajtóban denunciálja a magyar nemzeti államot.

E törekvésének kettős célja volt: népszerűtlenné tenni az ország-ián a konzervatív kormányt, amely monarkiánk iránt  való tekintetből kénytelen volt e tüntetéseket korlátozni. Odahatni másrészt, hogy a kormány, félve népszerűsége teljes elveszítésétől, esetleg maga is valami olyan nyilatkozatot tegyen a magyarországi románság érdekében, amely őt monarkiánkkal konfliktusba keveri és bukását külügyi tekintetek miatt kikerülhetetlenné teszi. E tekintetben a liberális ellenzék vezére Sturdza odáig ment, hogy egyenesen a román nemzeti becsület nevében követelte a konzervatív kormánytól, hogy a becsületes közvetítő szere­pében  interveniáljon   Bécsben  a magyarországi  románság érdekében.

A román kormány e kényes helyzetből oly módon igyekezett kitérni, hogv ismételten kijelentette, hogy nem veszi közönyösen semmi-esetre sem az erdélyi román kérdést, de az intervenciót nem tartja helvénvalőnak. Hogy meggyőzze a román közvéleményt s a hazai román­ság vezetőit is a maga részére vonja, azon cím alatt, hogy az erdély­részi szükséggel küzködő román egyházakat és iskolákat segíti, tetemes összegeket küldött Magyarországba a román nemzetiségi mozgalmak támogatására. Mint utóbb kiderült, evenként ez az összeg 150—200,000-frank között váltakozott.

E pénzből s a liga által izgatási célokra küldött összegből, a melynek nagysága bizonyára megközelítette az előbbi összeget, került ki költsége annak a nagyszabású mozgalomnak, mely a román nemze­tiségi kérdésben a magyar közvéleményt 1892—1895-ig állandóan izga­lomban tartotta.

A Replika és a Memorandum-pör.

A liga főleg a müvelt népek főiskolai tanulóságát és a nemzetközi sajtót igyekezett megnyerni a mozgalomnak. A román egyetemi tanulók mindjárt a liga megalaku­lásának idejében kiadtak a magyarországi románság érdekében egy memorandumot (Memoriul Studentilor románi. Bukarest 1891.) román, német, francia nyelven azért, hogy vele az európai közvéleményt, de különösen a nyugati főiskolák ifjúságát ügyüknek megnyerjék. Erre a memorandumra a magyar egyetemek ifjúsága kötelességének tartotta egy Válaszirat-tal felelni. E válasziratra aztán 1893-ban a hazai főiskolák román nemzetiségű tanulóinak nevében Popoviciu Aurél gráci orvos­növendék s a román tanulók az időszerint való politikai vezére Replica cim alatt egy elleniratban felelt. Az ügyészség Popoviciut e Replika miatt pörbe fogta s a biróság több évi börtönbüntetésére Ítélte. Popo­viciu azonban Romániába menekült s Bukarestben letelepedve, vezére lett a román tanulóifjúság minden magyarellenes akciójának.

Az 1890-iki román nemzeti értekezleten a memorandisták jutottak többségre és Ratiu János tordai ügyvédet állítva a komité élére, az eddi­ginél erélyesebb politikai és izgató tevékenységet fejtettek ki. 1892 elején egy ujabb nemzeti értekezleten kimondották, hogy a memorandumot azonnal Bécsbe fogják vinni és csakugyan még ez év májusában egy monstre-küldüttség Bécsbe is vitte, még pedig  a magyar kormány ki­kerülésével. Ő Felsége nem fogadta el a küldöttséget. Ekkor a küldöttség vezetői a memorandumot egy boritokba zárva, Ö Felsége kabinetirodájában benyújtották, honnan a magyar kormány utján felbontatlanul dr. Ratiu János tordai ügyvédhez visszaküldetett.

A bécsi küldöttség ügye nemcsak a magyar és a román, de a -nemzetközi sajtóban is nagy zajt keltett. E hírlapi campagne-t a liga és a romániai liberális párt ügynökei rendezték. Az olaszokat a fajbeli rokonsággal, a franciákat ezenkívül azzal igyekeztek megnyerni, hogy a magyar nemzetet ugy tüntették fel, mint azon hármasszövetség kezdőjét és legfőbb támaszát, amelyiknek éle egyenesen Franciaország, ellen van irányozva. A szláv sajtó, melynek a magyar nemzet fennállása és erő­södése szálka szemeiben, örömmel csatlakozott e mozgalomhoz, amely egyúttal a pánszlávizmus érdekeit is szolgálni látszott. Az egyházpolitika-épen akkor volt napirenden s ezért a románok az antiszemita és reakcionárius német sajtóban is buzgó és hü szövetségesre találtak.

A román mozgalmak valóságosan forradalmi jelleget öltöttek s így az erdélyrészi magyarság közvéleményét állandóan izgatottságban tar­tották. Ez izgatottság aztán okozója lett egyes románellenes demonstrációknakis. így 1892. június havában Tordán Ratiunak egy este nemcsak macskazenét adtak, de ablakait is beverték. Ezeket a csekélyebb fontos­ságú jelenségeket a román sajtó kiszínezve és elferdítve, ügyesen felhasz­nálta arra, hogy a románok állítólagos elnyomatása a nemzetközi sajtóban állandóan napirenden tartassék. Sturdza Demeter, a liberális párt vezére egész sorát tartotta Románia különböző városaiban a magyarellenes meetingeknek és beszédeiben, melyeket ez alkalmakkor mondott, határo­zottan sürgette, hogy a román-kormány Románia csatlakozását a hármas szövetséghez egyenesen az erdélyi kérdés román szellemben való meg­oldásától tegye függővé s ily módon az elnyomott románság diplomáciai uton bizalmasan interveniáljon. Hogy a román kormány ezt nem tette, mert tényleg nem is tehette, azt egyenesen a román nemzeti érdekek ellen való árulásnak minősítette.

A román komité a Bécsben el nem fogadott memoraudumot sajtó utján magyar, román, német és francia nyelven a liga költségén közzé­tette és sok ezer  példányban Európa minden országában elterjesztette.

Miután e memorandum egyenesen a fennálló törvények kötelező erejét támadta meg, a többi között a felségtől szentesitett unio-törvényről azt mondván, hogy miután törvénytelen és igazságtalan, a románok annak kölelező erejét el nem ismerhetik, a minisztertanács kimondotta, hogy annak közzétevői pörbefogandók.

A román nemzeti komité a minisztertanács e határozatáról érte­sülve, 1893. július havában Nagy-Szebenben egy román nemzeti értekezletet tartott, mely értekezlet kimondotta, hogy a román nemzeti értekezlet, mely delegátusai  révén  az  egész  románságot képviseli, szolidárisnak vallja magát a kebeléből kiküldött román nemzeti komitéval s az általa közreadott memorandumot ugy tekinti, mint az összes romáuság érdeké­ben politikai hitvallását s a kormány abban a tényében, hogy a komité-t pörbe akarja fogni, az egész román nemzet pörbefogását látja s mint ilyen ellen a mivelt Európa Ítéletére hivatkozva, a leghatározottabban tiltakozik.

Ez értekezlet után majdnem egy egész év telt el, mig a memorandum-pör 1891. májusában a kolozsvári esküdtszék előtt tárgyalás alá került. Ez év alatt a román nemzeti komité a romániai liberális párt és a kultur-liga óriási erőfeszitést fejtettek ki, hogy a mivelt világ figyelmét és érdeklődését e pörre irányozzák, mert szerintök a magyar kormány nemcsak a román nemzeti komitét, hanem az egész román nemzetet is pörbe fogta. A memorandum-pör tárgyalása 19 napig tartott. Ez idő alatt a román és magyar közvélemény állandó izgatottságban volt. Bukarestben s Románia más városaiban egymást érték a magyar­ellenes meetingek és a tüntetések, amelyekben a román irredentizmus a legnyiltabban lépett föl. Az európai sajtót elárasztották a magyar­ellenes dákó-román szellemű tudósítások, cikkek, röpiratok és könyvek egész özönével. A pör a vádlottak elitéltetésével végződött.

A pör e kimenetele az izgatottságot idehaza nagyban növelte, Romániában és külföldön a magyarellenes támadásokat megkettőztette. Sturdza, hogy pártfegyverül a román kérdést magának és pártjának biztosítsa, az elitélt komité-tagokat arra biztatta, hogy a pör elől meg­szökött Brote Jenő és Albini Septimius példáját követve, a börtön­büntetés elől meneküljenek Romániába, hogy ott, mint egy magyar­országi román emigráció, necsak állandó tiltakozás legyenek a magyarok erőszakossága ellen, de tényezői is egy magyarellenes akciónak. A komité tagjai attól tartva, hogy szökésükkel kompromittálni fogják az ügyet és magukat, nem fogadták meg e tanácsot, hanem 1894 őszén a szegedi és váci börtönökben, miután előbb egy bizalmas értekezleten a román nemzeti párt ügyeinek vezetését átadták egy ideiglenes komiténak, fogságbüntetésöket megkezdették.

A nemzetisági ügyosztály szervezése.

A megriadt erdélyi magyar közvélemény rendkívüli intézkedéseket követelt s az erdélyi részekben egy királyi biztos küldését sürgette. Az akkori belügyminiszter, Hieronymi Károly, hogy személyes tájékozódást szerezzen, 1894 nyarán egy erdélyi körútra szánta magát. Ez utazásán arról győződött meg, hogy rendkívüli intézkedésekre nincs ugyan semmi szükség, de a román kérdést adminisztrative erélyesebben kell kezelni, mint eddig. Feloszlatta a román nemzeti komitét és működését betiltotta. 1894 novemberében pedig Jeszenszky Sándor kolozsvári ügyészi helyettest, ki a Replica-pör alkalmával magát a román nemzetiségi kérdés alapos ismerőjének bizo­nyította, a belügyminisztériumban osztálytanácsossá nevezte ki, meg­bízván, hogy a nemzetiségi kérdést államrendőri szempontból állandóan figyelemmel kísérje. Miután decemberben az ideiglenes komité ujabb kísérletet tett a román nemzetiségi párt működésének megkezdésére és önmagának újraszervezésére, a belügyminiszter működését nemcsak újra betiltotta, de minden erre vonatkozó kísérletet, mint kihágást büntetendő cselekvésnek minősített.

1895. január 14-én Bánffy Dezső vette át a kormány vezetését. Legelső kormányzási fényeinek egyike az volt, hogy a miniszterelnök­ségben egy nemzetiségi ügyosztályt szervezett, melynek élére Jeszenszky Sándort állította. Ez ügyosztály feladata az volt, hogy a nemzetiségi kérdést államrendőrségi szempontból minden vonalon figyelemmel kísérje s a kérdés mindenoldalú vonatkozásainak felderítésével előkészitse útját egy öntudatos, az állami és társadalmi élet minden irányú jelenségeit felölelő tervszerű nemzetiségi politikának.

A nemzetiségi törekvések egyetlen figyelemreméltó mozzanata Bánffy Dezső kormányzata alatt az 1895-ben Budapesten tartott nem­zetiségi kongresszus volt, mely a hazai nemzetiségek politikai szolidari­tását ismételten kimondotta s a közösen intézendő ügyek vezetésére egy komitét választott. E komité azonban a szigorú állami elenőrzés követ­keztében abszolúte semmitsem tehetett s az egész nemzetiségi szövetke­zésnek nem lett semmi gyakorlati kötkezménye.

1895 őszén ő Felsége a komité tagjainak megkegyelmezett és egy pár hét múlva rá Romániában is lényeges fofdulat állott be. A kor­mány élére Sturdza került. Nem lévén többé szüksége a nemzetiségi kérdésre, elejtette. A konzervatív ellenzék pedig okulva Sturdza példáján, nem mert oly könnyelmű játékot űzni e kérdéssel, mint tette a liberális párt. A fogságból kiszabadult komité-tagok is rövid idő múlva meg-hasonlottak egymással. Ratiu és Coroianu a többséggel a konzervatív kormánytól várva segítséget, Sturdza ellen foglaltak állást, vádolván őt arról, hogy kormányra jutása után hütelen lett a nemzeti ügyhöz. Lucaciu, Mattgra stb. hivek maradtak Sturdzához. E két árnyalat között kitört házi perpatvar teljesen diskreditálta a román nemzetiségi párt vezéregyéniségeit ugy, hogy a román nemzetiségi politika kompro­mittálódott még a románság közvéleménye előtt is.

A szerbeket saját egyházi viszálykodásuk vonta el minden nem­zetiségi akciótól. A tót nemzetiségi vezetők a néppárt támogatásából várható előnyöktől s a cseh-tót kultúrai egység propagálásától várták ügyük fellendülését. Az erdélyi szászok két pártja: a zöld és fekete szász párt házi torzsalkodásával kötött le minden akciót. Egyedül csak 1897-ben sikerült a helységnevekről szóló törvény meghozatala alkal­mával némi jelentékenyebb mozgalmat előidézniök a zöld-szászoknak. Egy 5000 szász nő által aláirt memorandumban akarták ő Felségét arra kérni, hogy ne szentesítse e törvényjavaslatot. Ö Felsége a küldöttséget nem fogadta el. Ekkor a küldöttség Budapestre jött s a miniszter­elnököt kérte fül a memorandum ő Felségéhez való juttatására. A miniszterelnök átvette a memorandumot, de kijelentette, hogy a köz­vetítésre nem vállalkozhatik. E törvény miatt lépett ki a szász képviselők nagyrésze a szabadelvű pártból.

A legutóbbi mozgalmak.

Ez volt képe a nemzetiségi törekvé­seknek, mikor Széll Kálmán az év elején átvette a kormány vezetését. Május hóban feloszlatta a nemzetiségi ügyosztályt. Ez a ténye s az a programm, melyben kormányra lépése alkalmával az á'tala hangoztatott uj rendszer jelszavául a törvény, jog és igazság hármas jeligéit tűzte ki, a nemzetiségekben azt a reményt keltették, hogy a rendszerváltozás a Bánffy-kormánytól eddig követett nemzetiségi politikával való szakítást is jelent. E hiedelmet még jobban megerősítette a kúriai biráskodásrcl szóló törvény, mely a választók számát tetemesen megnövelte.

Az elmúlt nyáron meglehetősen élénk mozgás volt ennek követ­keztében a nemzetiségi politikusok táborában. Legelőször a tótok moz­dultak meg. A tót vezérférfiak június havában Liptó-Szent-Miklóson egy bizalmas értekezletben a következő akcióban állapodtak meg: A nyár folyamán az olyan választó kerületek középpontjain, melyekben a vá­lasztóktöbbsége tót nemzetiségű, népgyüléseket fognak tartani, hogy ezeken a tótságot a leendő nagyobb szabású tót nemzetiségi akcióra előkészít­sék. E tót népgyűlések elé a közigazgatás tényleg nem is vetett akadá­lyokat. Egyszerűen az ellenőrzés szerepére szorítkozott csupán. A külön­böző népgyűléseken megvitatott tételekből aztán egy tót politikai prog­rammot szándékoztak szerkeszteni s azt egy memorandum alakjában a kormányhoz beterjeszteni. Ez újra fogalmazott tót programm teljesen azonos a régivel: külön tót kerület tót hivatalos nyelvvel, tót tiszt­viselőkkel; uj választási törvény az általános és titkos szavazás alapjár.

A románok között először főpapi körökből indult ki az a törek­vés, hogy a románság felhasználva a megváltozott helyzet előnyeit, térjen le az eddigi pa-sziv álláspontról. Majd az aradi Tribuna Poporului is magáévá tette ez álláspontot és agitálni kezdett az aktivitás mellett. A legutóbbi hónapokban a román nemzetiségi politika azon kérdés kö­rül forgott: aktivitás-e vagy passzivitás? A vita még teljesen nincs el­döntve, de Mocsonyi nyilatkozata és azon határozat után, melyet a nagy-szebeni tribuna körül csoportosult többsége a feloszlatott román nemzetiségi komiténak október 1-én hozott a passziv álláspont fenntar­tása mellett, ez idő szerint a passzivitás hiveit tekinthetjük diadal­masoknak.

A szerbek saját egyházi belső bajaikkal lévén elfoglalva, politi­kailag figyelmet érdemlő akcióra ez idő szerint is képtelenek. A szászok két pártja most folytat tárgyalásokat a rég óhajtott kibékülés érdekében. Hogy ha ez a kibékülés esetleg létrejön,  minő  hatása lesz a szászok leendő politikai magatartására, korai volna véleményt nyilvánítani. A nemzetiségi mozgalmak a legutóbbi félév alatt egy uj vonással is bő­vültek: a bánsági németség körében: Versecen, Fehértemplomon bizo­nyos magyarellenes német nemzetiségi áramlat van keletkezőben, a mely nem csak abban nyilatkozik, hogy vezérei egyes alkalmakat megragadnak a magyar államnyelv használata ellen való tüntetésre, hanem abban is, hogy Fehértemplomon magának hírlapi orgánumot is teremtett.

A nemzetiségi egyházak.

A nemzetiségeknek, számukat leszámít fa legnagyobb anyagi és erkölcsi erőforrásuk túlnyomó részben egyházi és iskolai autonomiájok-ban van. Ez ok miatt szükségesnek látszik legalább futó pillantást vetni a nemzetiségek egyházi és iskolai viszonyaira is.

A katholikusok száma Horvát- és Szlavonországot nem számitva, az összes népességnek 47.84%-t teszi azaz 7.239,212 lélek. Ebből az összegből német anyanyelvű 15.31%, tót 18.35%, horvát 3.64%. Miután a katbolikus egyháznak nincs autonómiája, annak kebelében semmiféle instituciószerü támasztékot sem nyerhe tek a nemzeti törekvések. Az egyesek részéről tapasztalható alig észrevehető német, de már jelentéke­nyebb tót nemzetiségi velleitások az egyházi fegyelem egy kissé szigo­rúbb hazafias kezelésével könnyen ellensúlyozhatok sőt ha a katbolikus klérusban az eddiginél még erősebb lesz a magyaros szellem és nagyobb a magyar nemzeti állam feladatai iránt való érzék, csak idő kérdése, hogy a katbolikus felekezet épen olyan tiszta magyar legyen, mint a református vagy unitárius egyház.

Sokkal kedvezőtlenebb a helyzet az ágostai evang. egyházban. Ez egyházban 26.24% magyar anyanyelvű hivővel 34.03% német és 37.66% tót anyanyelvű áll szemközt. A németség nagy tömege, kivéve a mintegy 200,000 szászságot, csak nyelvben német, de érzelemben és felfogásban hazafias. A német anyanyelvű ágostai vallásúak a magyar nemzeti törekvésekhez körülbelül olyati viszonyban vannak, mint a né­met anyanyelvű katholikusok. Az erdélyi szászok azonban önálló külön egyházzá vannak szerveződve és semmi szerves kapcsolatban sem állanak a magyarországi ágost. evangélikus egyház egyetemével. Igazi német nemzetiségi egyház. Papjaik külföldön nevelkednek még máig is majd­nem exclusiv német szellemben; tanítóik pedig a nagy-szebeni ágost. evang. felekezeti tanítóképzőben. A magyar nyelv ismerete e felekezetek papjai és tanítói között sokkal gyengébb lábon áll, mint bármelyik más felekezetnek

A magyarországi ágost. evang. egyháznak hazafias szempontból valóságos Achilles-sarkát képezik azok az esperesi kerületek, a melyek­ben az autonóm szervezetnél fogva a hatalom a tótság kezeiben  van.

A tót nemzetiségi és pánszláv törekvések melegágyai kezdettől fogva ez esperességi kerületek voltak. Ezek ellen a harmincas évek végétől kezdve, az ág. evang. egyház középponti vezetősége kénytelen állandó védelmi harcot folytatni. E védelmi harc egyik legnevezetesebb mozza­nata az volt, mikor az egyetemes konvent a tiszai egyházkerület kezde­ményezésére Rozsnyón kimondotta, hogy ha a papok és tanítók a ma­gyar nemzet és állam ellen izgatnak, mint olyanok, kik kánoni vétséget követtek el, egyházi büntetés alá esnek.

A gör. kat. egyház bár ép ugy nem autonóm egyház, mint a római katholikus, sőt ez utóbbinak kiegészítő része, a ritns nyelvénél s más egyéb körülményeknél fogva valóságos nemzeti egyházzá van szer­veződve. A gör. kath. egyház hivői közül 10.83% magyar anyanyelvű, de ezek is be vannak osztva, részint a román, részint a rutén ritusu gör. kath. püspöki megyékbe, kitéve az el- vagy vissza románosodásnak és ruténesedésnek. Magyar nemzeti szempontból okvetetlenül fel kellene állítani egy magyar ritusu gör. kath. püspökséget. Fájdalom, az erre vonatkozó kísérletek a római szentszéknél nem vezettek sikerre, sőt 1896-ban a szenbzék egyenesen megtiltotta a magyar ritus további használatát. Az akkori kormány erélyes közbelépése akadályozta meg, hogy e tiltó rendelet ez idöszerint ne publikáltassék s így legalább megmaradjon jobb időkig a régi gyakorlat szentesitette státusquo.

A rutén anyanyelvű gör. kath. hivők a munkácsi és eperjesi püs­pökök jurisdikciója alá tartoznak. A püspökök és a papság hazafias szelleme az egyetlen garancia jelenleg, hogy a rutén gör. kath. egyház tényleg mai napság nem tekinthető nemzetiségi egyháznak, mint a hazai gör. katholikusság 58.20%-t magában foglaló fogaras-gyulafehérvári vagy másként balásfalvi érseki egyházmegye. Ez érseki egyházmegyét egyház-jogilag 1853-ban IX. Pius pápa "Ecclesiam Christi'' kezdetű bullájával szervezte a régebbi batásfalvi, nagyváradi s az újonnan felállított szamos-ujvári és lugosi egyházmegyékből s mintegy parifikálta az esztergomi latin szertartású érseki egyházmegyével. A gör. kath. főpapság e bulla alapjára helyezkedve vitatja, hogy az esztergomi primástól teljesen füg­getlen érseki egyházmegye, mint akárcsak a zágrábi s hogy ennélfogva őt külön önálló s román nemzeti jellegű autonómia illeti meg s azért nem is illeszthető bele a tervezett általános kath. autonómia keretébe még annyira sem, mint a régóta külön autonómiát élvező erdélyi latin-szertartásu kath. püspökség. Megelőzően emiitettük, hogy ezt a gyula-fehérvár-fogarasi érseki egyházmegyét a magyar törvényhozás 1808-ban a XXX. törvénycikkel szintén törvényesnek ismerte el, valamint az abszolút uralkodás éveiben felállított lugosi és szamosujvári gör. kath. püspök­ségeket is.

A gör. keletieket az 1868-ki IX. törvénycikk két nemzeti egy­házra osztotta, u. m. a gör. kel. szerb és a gör. kel. román egyházra.

A gör. keleti vallásúak  összes száma 2.064,714 lélek. Ebből 19.91 szerb anyanyelvű és 77.60% román anyanyelvű.

A szerb egyház feje a karlócai pátriárka. Magyarországon a követ­kező szerb püspökségek vannak: a bácsi (Újvidék), budai (Szent-Endre), temesvári (Temesvár), verseci (Versee) püspökségek. E négy püspökség és a karlócai egyházmegyének Magyarországra eső területén 495,105 szerb anyanyelvű gör. keleti hivő él. A karlócai pátriárkátus Horvát­országra eső, valamint a károlyvárosi és pakráci püspökségek területén pedig 562,131. E püspökségek — főleg pedig maga a karlócai pátriár­kátus — kiterjedt jószágokkal és tekintélyes összegeket képező különféle alapokkal rendelkeznek. Az összes egyházi birtokok 2.395,769 holdra rúgnak. Ebből a gör. kath. egyház kezében 290,854 hold van, a gör. keletiében pedig 95,394. Az összes egyházi birtokoknak tehát mintegy 17.5% van a nemzetiségi egyházak kezében.

A gör. kel. román egyház áll a nagyszebeni metropolitaságból, az aradi és karánsebesi püspökségekből. A két gör. kel. egyház közül hason­líthatatlanul gazdagabb a gör. kel. szerb. A gör. keleti román egyház összes vagyona minden relatív szegénysége mellett is közel 6 millió forint értékét képvisel. E saját anyagi forrásainak jövedelmein kivül az állam is nagyban segítette mindig ugy a gör. kel., mint a gör. kath, egyházakat. Leszámítva azt az összeget, melyet a gör. kath. papság az úgynevezett vallásalapból húzott, a nem katholikus vallásfelekezetek papjainak segélyezésére évenkint a budgetbe 100,000 forint volt felvéve. Legújabban pedig a katholikus felekezetek kongruájára felvett összegből a két gör. kel. egyház lelkészeinek kongruájára közel egy millió forint jutott.

Az állami segítségre szánt összeget hosszas időn át a kormány egyszerűen, minden további gondolkodás nélkül rendelkezésre bocsá­totta az illető püspöknek, hogy ossza ki annak, a kinek akarja. Később a nyolcvanas évek vége felé a kultuszminiszter megkívánta, hogy a püspökök tudomásvételül terjeszszék fel a segélyezettek névsorát a kormányhoz. A legutóbbi időkben a püspököknek előzetesen kellett felterjeszteniük a segélyezésre ajánlottak névsorát. Bánffy Dezső kormányzata alatt e segély kiosztása oly módon történt, hogy abból a nemzetiségi papság rövid idő alatt a legvilágosabban megértette, hogy már elmultak azok az idők, a melyekben az állami segítségben való részesülés feltételei között a hazafias érzés szerepet abszolúte nem játszott. A nemzetiségi politika szempontjából rendkívül fontos a múlt években meghozott kongrua-törvény is. De miután e törvény csak a jogszabályt és az eljárás kereteit jelöli meg, sikere attól függ, hogy a kormány mennyiben fogja az ellenőrzést gyakorolni. Helytelen szempontoktól vezetett vagy egy­általán komolyan nem is gyakorolt ellenőrzés esetében ugy az állami segitség. mint a kongnia veszedelmes fegyverré válhatnak éppen az azokat nyújtó magyar állam érdekei ellen.

Az iskola.

Magyarországon az 1890-ki népszámlálás adatai sze­rint irni, olvasni tudott a magyar anyanyelvűek 53.61 %-a; német 62.98% ; tót 43.24% : román 14.08%; ruthén 965%; horvát 40.87% ; szerb 30.91%.

A legutóbbi adatok szerint a magyar anyanyelvű tankötelesek száma 1,493,000, azaz 51.03% volt, tehát elérte az abszolút számot. A tankötelesek közül tényleg iskolába járt magyar anyanyelvű 84.01%, német anyanyelvű 92%, tót anyanyelvű 84%. román anyanyelvű 59%, horvát anyanyelvű 76%, szerb anyanyelvű 79%, ruthén anyanyelvű 62%. Legalacsonyabb tehát a tényleg iskolába járó román tankötelesek arány­száma, mig legmagasabb a németeké.

Az 1897 — 98. tanévben a magyar anyaországban 17,098 népiskola volt. Ezek közül jellegre nézve volt állami 1,511. Ujabb időben egy elő­kelő magyar publicista a magyar politika ellen azt a vádat emelte, hogy attól az ábrándtól vezettetve, hogy a magyar kultúra segítségével a nemzetiségeket beolvassza, mindent a nemzetiségek között felállított iskoláktól várt. Az eredmény azonban megmutatta, hogy e nagyköltségü kultúrpolitikai akciónak semmi, vagy nagyon is kevés sikere volt. Ideje tehát felhagyni a kultúrpolitikai akcióval. Hogy ez a felfogás mennyire nem alapul a viszonyok ismeretén, kiderül a további adatokból : Jelenleg van 17,098 népiskola. Ebből állami jellegű 1,511, tehát 10% sincs. l895-ben volt népoktatási intézet 10,838 s ebből állami 975. 1887-ben 16,000 iskola közül állami csak 783 volt, mig tizenkét évvel előbb. 1875-ben az összes állami népoktatási intézetek száma 75 volt. Ha a jelenlegi 17,098 iskolát vesszük tekintetbe, azt látjuk, hogy a nagyobb felekezetek, mint iskolafenntartók az. egy ágost. evang. felekezetet kivéve, megelőzik iskoláik számát tekintve, a magyar államot, amennyiben van a rám. katholikusoknak 5,452 iskolájuk, a gör. kath.-nak 2,097, a görög-keletieknek 1,793; az evang. reformátusoknak 2,160 és az ágostaiaknak 1,391. Tehát még a görög-keletieknek is több népoktatási tanintézetük van 182-vel, mint az államnak.

A népiskolák tannyelvét tekintve, tisztán magyarnak mondhatók az állami és unitárius iskolák s csekély kivétellel az evang református, izraelita és magánjellegű iskolák. A községi iskolákból magyar tannyelvű már csak 71.31%, a róm. kath. 66.29%, az ágostai evang. 31.70%, a gör. kath. 16.21% és a görög-keletieknél csak 0.53%. Ha a magyar tan­nyelvű iskolák jelenlegi számát összehasonlítjuk a megelőző évekkel, azt látjuk, hogy az, ha lassan is, de folytonosan emelkedik 1892-ben volt magyar tannyelvű iskola 9,484. Az 1897/98. tanévben 10,173, tehát arányszáma 56.06%-ról 59.50%-ra szökött fel. Hasonlóképen egyre szaporodnak a magyarral vegyes tannyelvű iskolák is és pedig 1892-től 2,699-ről 3,466-ra, azaz 15.96%-ról 20.27%-ra szaporodtak, mig a tisztán más   tannyelvű iskolák  száma évről-évre fogy.  A népiskolai tanitók száma az 1897/98. tanévben 27,717 volt, 2584-el több, mint 1891-ben. A tanitók magyarnyelvben való jártassága is növekedőben van, amennyi­ben egyre fogy a magyarul nem tudó tanitók száma. Így 1891-ben a magyarul tudó tanitók száma 88.07%-a volt az összes tanítóknak, mig 1897-ben már 90.80%.

Meg kell még a népiskolákkal kapcsolatban emlékezni a kisded­óvó intézetekről is. Az 1897/98. tanévben hazánkban összesen 2,427 mindenfajtáju kisdedóvó volt, melybe 202,561 növendék járt. Jellegüket tekintve, ezek közül állami volt 320, községi 1,494, felekezeti 275, egye­sületi 180 és 158 alapítványi, törvényhatósági és magánjellegű. A kis­dedóvók nyelvét tekintve, az állami és ev. református felekezeti óvóinté­zetek nyelve kivétel nélkül a magyar volt. Igen kedvező volt a helyzet a kath. óvóintézeteknél is, mert ezeknek csupán 36%-ában nem volt a tannyelv magyar. Legkedvezőtlenebb a helyzet a gör. kath. és gör. keleti felekezetektől fenntartott 24 kisdedóvó intézetnél, melyek kizáróan román tannyelvüek. A 47 ág. evangélikus óvóintézetnél felében a tan­nyelv tiszta német, másik felében pedig magyar-német.

Ez adatok világossá teszik, hogy mily messzire vagyunk az 1891. évi XV. t.-cikk végrehajtásától s mily kevéssé lehet azt állitani, hogy a közoktatás a magyarság megerősítésében nem tette meg azt a szolgálatot, amelyet tőle vártak. Végre kell hajtani, az eddig fájdalom csak még mindig papiroson levő iskolai törvényeket s az elemi iskolák megkezdett államosítását kettőztetett erővel kell folytatni és csak akkor, de akkor is egy emberöltő eltelte után lehet méltányos és igazságos ítéletet hozni.

Sokkal kedvezőbb a helyzet a közép és felsőoktatás terén.

Anyanyelv szerint a középiskolai tanulóknak túlnyomó része magyar, amennyiben az 1897/98. tanévben az összes középiskolai tanulók 75.55 % magyar volt, német 17.70%, román 5.67%, tót 3.27% és végül szerb-horvát 1.96 %. A magyarság száma lassú, de folytonos növekedésben van. így 1891-ben az összes középiskolákban még csak 72.37% volt a a magyar, mig 1898-ban 75.55%. Állandó csökkenést mutat a német anyanyelvű tanulók száma, amely hét év alatt 14.75%-ról 12.70%-ra szállott.

Főiskolánk hallgatóinak száma 9,349 volt az 1897/98. tanévben. Ezek közül magyar anyanyelvű 7,775, azaz 83.2% volt, német 7.1% (665), román 5.7% (534), tót 1.8% (172), mig a többi hazai nemzetiségek együt­tesen 2.2%-át teszik ki a főiskolák összes tanulóinak.

Az összes főiskolák tannyelve, kivéve a theologiai fakultásokat, magyar. A r. kath. theologiai szemináriumok tannyelve a latin. A gör. keleti intézetek tannyelve a román és szerb. A középfajtáju iskolák közül az erdélyi szászok középiskolái német tannyelvüek. Az újvidéki gör. keleti gimnázium szerb tannyelvű, a gör. keleti románoknak van egy fő-, egy algimnáziumjok, egy alreáliskolájuk s egy kereskedelmi középiskolájuk román tannyelvvel, továbbá három tanitóképzőjük. Van két román tan­nyelvű gör. kath. és egy alapítványi főgimnázium és három tanítóképző. A brassói gimnázium ismeretes szubvencionális esete világos bizonyítéka annak, hogy ez intézetek némelyikének fenntartásához külföldi segély is hozzájárult. Ez a körülmény és némely tanárnak tapasztalt államellenes szelleme régóta kívánatossá tette volna, hogy a román iskolák felett a felügyelet állami szempontból az eddiginél szigorúbban és rendszeresebben kezeltessék. Wlassics közoktatásügyi miniszter ez év április havában tartott budget-beszédében erre vonatkozóan határozott ígéretet is tett, s reméljük, hogy nemsokára már nyomát is látjuk e felügyelet instituciószerü szervezetének.

Közgazdasági tényezők.

Hogy a magyar állam keleti felében a román nemzetiségi politikusok a magyarság ellen nemcsak politikai, hanem közgazdasági háborút is viselnek, az a magyar közélet férfiai előtt nem ismeretlen. A román bankok politikai célja egyrészt előmoz­dítani az erdélyrészi magyar kis- és középbirtokos osztály épen közgaz­dasági okok miatt rég megkezdett deposszedációját, másrészt pedig anyagi eszközöket nyújtani a vagyontalan román értelmiségnek arra, hogy magának birtokot szerezve, elfoglalja a pusztuló magyar birtokosság helyét s átvehesse a vidékeken a magyar birtokosságtól a politikai ve­zetést is. E miatt a magyar publicisztikában nagyon sok szó esett és esik a magyar faj pusztulásáról az erdélyi részekben és a románság szaporodásáról a magyarság rovására, továbbá arról is, hogy a román pénzintézetek mily nagy mértékben sajátítják ki a magyar birtokokat. E kettős állítás igazságát nem lehet kétségbevonni, de azért szükséges lenne szigorú tudományos vizsgálat tárgyává tenni. Tudományosan és megbízhatóan kellene konstatálni, hogy például a pragmatika szankció ideje óta miként fejlődött a magyarság és a románság számaránya nemcsak általánosságban hanem egészen az egyes faluk köréig leható részletekben is. Hol történt elrománosodás vagy elmagyarosodás? Minő okok és körülmények idézték elő ez ethnikai folyamatot ? Hogyan aránylik és miben nyer jellegzetes kifejezést a jelzett területen a két faj életereje a felidézett létért való küzdelemben ? Ezzel kapcsolatosan miként lehetne egy megbízható birtok forgalmi statisztikát csinálni annak kimutatására, hogy az 1849-iki nagy agrárius reformok életbeléptetése óta mostanig mennyi magyar birtok ment át román kézre vagy vice  versa ?

Ugyanezt a kettős kérdést meg kellene vizsgálni a tótok- és szerbeklakta területekre vonatkozóan is.

Az első román nemzetiségi bank, az Albina l872-ben alakult és 1898 közepén már 70 kisebb-nagyobb román pénzintézet működött. E pénzintézetek alaptökéje 4.178,251 frt 64 kr; tartaléktőkéje 1.160,295 forint. A betétek 14 375,493 forintra rúgnak, mig a jelzálog-kölcsön 9.478,193 frtra. Az összes pénzforgalom pedig 130.816,112 frtra.

A román pénzintézeteken kívül, mint nemzetiségi pénzintézetek különösebb figyelmet még a szász pénzintézetek érdemelnek. Amelyek­nek összes alaptőkéje 1.055,900 frt; tartalék-alapjuk 1.213,656 frt. A betétek 18.222,046 írta rúgnak, a kiosztott jelzálog-kölcsöuök pedig 36.436,436 forintra.

Vannak még nemzetiségi tendenciájú pénzintézetek a szerbek és a tótok között is. Így az utóbbiaknál a Tátra-bank 400,000 frt alap­tőkével, 13,543 frt tartalékalappal, 2.393,285 frt betéttel és 421,692 frt jelzálog-kölcsönnel. Ez utóbbiaknak azonban nagyobb fontosságot nem tulajdonithatunk.

Az itt vázlatosan előadottak is elégséges bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy bárkit is meggyőzzenek arról, hogy a nemzetiségi kérdés a legsúlyosabb magyar kor­mányzati probléma, mert nemcsak politikai és adminisztra­tív, de egyúttal kultúrai és közgazdasági kérdés is. Nehéz­ségeit és esetleges veszedelmeit csak egy rendszeres és következetes elveken felépült kombinatív politikai eljárással lehet enyhíteni vagy kitörölni az akut politikai bajok és betegségek sorából.

{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

Od februára 2014 do apríla 2016 vychádzali v našom okrese spravodajské regionálne novinky "Naše novinky". Tento dvojtýždenník distribuovaný do všetkých domácností nezanechal za sebou výraznejšiu stopu. Strana TIP Tomáša Hudeca, pre ktorú slúžili ako dvorné médium sa nedostala do europarlamentu (vo voľbách 24. 05. 2014 získala 3,69% hlasov) ani do Národnej rady (vo voľbách 5. 03. 2016 získala 0,72% hlasov) a veľmi nespokojní ostali aj autori článkov, ktorým vydavateľ nezaplatil honoráre za posledné mesiace.

"Naše novinky" vychádzali v 75-tich okresných mutáciách v celkovom náklade viac ako milión výtlačkov a okrem tlačenej verzie mali aj on-line vydanie na našenovinky.sk. Okrem agentúrneho spravodajstva prinášali témy o ľuďoch a udalostiach z regiónov. Napriek tomu sa im ani v novozámockom okrese nepodarilo získať kredit dôveryhodnosti a vyplniť medzeru na trhu - dôvodom môže byť nielen vyhýbanie sa kontroverzným témam a stranícka angažovanosť, ale asi aj celková ekonomická zaostalosť okresu, ktorý negeneruje dostatok tém a podnetov a záujmu o regionálne spravodajstvo. Ospalí obyvatelia živoriaceho regiónu by nikdy podobné "Novinky" nezobral do rúk, keby za ne museli zaplatiť...

Politická orientácia novín bola orientovaná na podporu strany TIP, ale ako keby ani samotní vydavatelia neverili v úspech tejto neznámej strany, podporovali i Smer, Sieť a Most-Híd. Okresní manažéri starostlivo selektovali, ktorých straníckych funkcionárov autori vo svojich článkoch smú spomenúť a ktorých nie.

Nižšie prinášame v prehľadnej forme všetky vydania novozámockej edície Našich noviniek za obdobie 2014-2016. Po kliknutí sa Vám otvorí stránka v pôvodnej veľkosti.

{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

- Kezdjük azzal, hogyan lett belőled ENSZ katona és milyen feladatokat láttál el?
- Ha jól emlékszem 2001. őszén láttam egy felhívást - "Legyen ön is profi katona" -  aztán meg ott volt a sok juttatás (szociális juttatások, szolgálati lakás stb..), bevallom akkor az egy nagy motiváció volt a számomra,  egy 25 éves srác számára. Majd Párkányban a VÚ4961-es rádiós alakulatnál lettem katona. Azt hiszem kb. 1 év után teljesen véletlenül jött a lehetőség külföldi szolgálatra. Néhányan jó ötletnek, vagy inkább bulinak tartottunk, hiszen akkor még szinte senkiről sem tudtunk aki katonai feladatokat látott volna el idegen helyen. Nyitrán kellett jelentkezni, és mindjárt választani is országot, ezek voltak: Kelet-Timor, Afrika, Ciprus. Afrika mellett döntöttünk. A kiképzés Nyitrán volt, és átmentünk minden kritériumon. A kiképzés alatt már nem is tűnt olyan buliszerűnek, komolyan kellett venni. Miután elértünk Eritreába különféle feladatokat láttunk el: éjjeli-,nappali járőrözés- határellenőrzés, de a legfőbb az aknamezők felszedése.

- Az ENSZ békefenntartás önmagában nem jelent megoldást minden konfliktusra. A vele párhuzamosan zajló békefolyamatot nem helyettesítheti. De jelentős szerep hárul rá a civil embereket védelmében és a terrorizmus megfékezésében. Nagy súly nehezedik egy békefenntartóra?
- Igen a katonai jelenlét nem megoldás, de szükségszerű. Természetesen, több helyen nem láttak minket szívesen, de mindig jó kapcsolatokra kell törekedni a helyiekkel, hogy tudják ő értük vagyunk mi ott, főleg értendő ez pár határszakaszra. A másik oldalon pedig ott vannak az otthon maradt családtagok, talán ez a legnehezebb súly, mert a feladatokra meg volt a kiképzés.

- Meséljél egy kicsit a kiképzésről...
- A kiképzés pár hónap, ahol megtudsz mindent arról a helyről ahová mész, különféle erőléti gyakorlatok vannak mint pl. önvédelem, futás teljes felszerelésben, gyakorlati járőrözés gyakorlati fegyverekkel, probléma megoldás, szimulációs támadás és védekezés stb. Szinte mind egy filmben.

- Az utobi időben a bevándorlók száma megnőtt, ezzel együtt a terrorizmus veszélye is. Mi erröl a véleményed?
- Nem minden bevándorló terrorista, és természetesen ha igazi rászorulóról van szó segíteni kell, ahogy minket is befogadott az egykori nyugati blokk a kommunizmus idején. De azért ez nem azt jelenti hogy csődülniük kellene ide. Van elég gondunk nélkülük is, a gazdasági bevándorlókra gondolok, akik éppen randalíroznak, erőszakoskodnak Európa szerte. Nekik semmi keresnivalójuk nincs itt.

- Úgy hallottam a világon egyik legjobban őrzött területe Izrael?
- Ebben biztos lehet. Jól felszerelt és fejlet hadi technológiáik vannak. Bár a környező arab országok térképein nem is szerepel Izrael, egyszerűen nincs ott semmi, mint egy fehér folt. Mondjuk ha Szíriából vagy Libanonból felhívnánk egy Izraeli telefonszámot, ezt lehet hallani arab nyelven: A hívott országszám nem létezik… De egy kis érdekesség, Izraeli naptár szerint ma nem 2016 van hanem 5776.

- Milyen ideig voltál békefenntartó és mi a különbség a zsoldos katonával a légióssal szemben?
- 2 missziót voltam Afrikában, 2 missziót a Közel-Keleten. Légiósnak sosem vágytam, ők durvább dolgokat hajtanak végre, de ebbe inkább ne menjünk bele…

- Milyenek láttad meg a világot egyenruhában?
- Ha az ember kijut Afrikába katonaként, teljesen megváltozik a világszemlélete. Jobban megbecsüli az embereket, amit itthon a mai napig nem értenek meg. Segítőkész lesz, ami szintén furcsa az itt lévőknek ebben az anyagias világban. A gyerekkori barátaidra azt hiszed igaz barátok. De nem így van, ez akkor lesz nyilvánvaló, ha kint vagy katona. Afrikában nagyon megbecsülik az idegent, itthon átnéznek rajta. Afrikában nem veszik el másét, itt főként élelemre gondolok, másuk meg nincs. Érdekes történet? Hmmm. Asmara Eritrea fővárosa, ott voltam szabadnapon, eltávon, egyszer azt vettem észre hogy nincs a nyakamban a nyakláncom. Elkezdtem keresni, hogy hol lehet, majd egyre több helyi ember gyűlt körém hogy mit keresek, és aztán ők is segítettek. Egy idő után már kínosnak éreztem, hogy annyian segítenek, nem 5-6 emberről van itt szó, hanem jó nagy csoport emberről, és feladtam. Mondtam hagyják, majd kipótolom és elmentem. Már jó messzire jártam mikor ezt hallom: Hey Mr…, Hey Mr… Egy kisgyerek fut oda hozzám, kezében a nyakláncom, majd mutogatni kezd visszafelé. Vissza is mentem, ahol az anyukája állt másik 3 gyerekkel. Pénzt akartam adni nekik, de nem fogadta el, pedig nem sokszor ehetett idáig…. Aztán láttam egy boltot, ahol vettem egy kis kenyérfélét és édességet majd oda adtam nekik. Ha ez itthon történik meg, szerinted hányan szaladtak volna utánam, hogy visszakapjam a nyakláncom, vagy hány ember segített volna keresni?
Természetesen a helyek közül Afrika a kedvencem, szinte beleszerettem. Hiszen még ha ENSZ táborban is laksz, akkor is egy része leszel a fekete kontinensnek, ha eltávon vagy akkor pedig az ott élő emberek mindennapjainak. Nincs fogható ahhoz amikor szolgálat után este kifekszel a csillagok alá pihenni, és mivel ott nincsenek lámpák az egész égbolt közelebbnek tűnik. Persze ez vonatkozik a Közel-Keletre is, csak az egy más világ, veszélyesebb kicsit.

Azt hiszem kevés olyan interjú alany van,  aki történetét halgatva mintha magunk is szereplőjévé válnánk és a képzelet szárnyain repülve...

Telek Lajos

Fotó: Petrik László fotóalbum

{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

Nedávno sa konali v Bratislave koňské dostihy tzv. Turf-gala, v poradí  už 38. ročník. Sú to druhé najväčšie preteky svojho druhu u nás. Hlavná cena Ministerstva pôdohospodárstva a rozvoja vidieka SR putovala do Šurian, majiteľovi Loko Transu Ing. Tiborovi Cvikovi, ktorý si ju spoločne s džokejom Tomášom Lukášekom prevzal z rúk ministerky rezortu Gabriely Matečnej. Mimochodom český jazdec triumfoval na závodišti na koni EFILLY, od francúzskej stajne. Je to vynikajúci úspech, možno historický pre náš región. Pri tejto príležitosti sme majiteľa stajne Loko Trans Ing. Tibora Cvika požiadali o krátky rozhovor.

- Samozrejme, blahoželáme k úspechu a prvá naša otázka znie. Ako ste sa dostali k tomuto ušľachtilému koničku, ku koňom? Ľudia, najmä Šuranci vás pozajú viac - menej ako úspešného podnikateľa spoločnosti, ktorá sa venuje lokomotívam?
-Súhlasí, po vyštudovaní vysokej školy dopravnej som začal v civilnom živote pracovať vo svojom obore a celý čas sa venoval opravám lokomotív a vagónov. Teraz som majiteľom  šurianskej akciovej spoločnosti Loko Trans.

- Neodpovedali ste nám však na prvú časť otázky, ako ste sa dostali ku koňom?
-Podľa mňa, ak raz človek "pričuchne" ku koňom, respektíve k dostihovému športu, je to akoby prilnul k prírode a táto láska ho neopustí a stane sa jeho koníčkom.

- Mohli by ste byť konkrétnejší?
-V roku 2007 ma oslovil Ing. Ján Cagáň aby som zavítal do šurianskej stajne kde trénuje dostihové kone. Ukázal mi koňa menom Winix, ktorý bol v tom čase v tréningu, ale nemal majiteľa. Prehováral ma, aby som Winixa kúpil. Súhlasil som a tým začali moje prvé kroky k dostihovému športu.

- A čo ďalej?
-Kôň Winix ma milo prekvapil a urobil mi veľa radosti. Absolvovali sme s ním dostihy v Bratislave, v Prahe, v Zurichu i v ďalších mestách. Prvé víťazstvo s Winixom, s jazdcom Martinom Cagáňom sa mi podarilo získať na domácom závodisku v Šuranoch. Nasledovali ďalšie víťazstvá, čo ma posmelilo v tom, aby som neodmietol zúčastníť sa na dražbe koní v Miláne a neskôr v nemeckom Hallenbaderu, kde som kúpil kone Green Flasch a Vive Paulo. Vzhľadom na to, že v Šuranoch sa venujú najmä prekážkovým dostihom, začal som sa orientovať na nákup koní s perspektívou úspechu v prekážkach.

- Vieme i to, že máte kone a stajňu aj v Čechách, no naplno využívate možnosti, ktoré sa vám naskytajú u koníčkárov v Šuranoch...
- Všetky kone mi doteraz trénoval i v súčasnosti trénuje Ing. Ján Cagáň a v roli jazdca jeho syn Martin. V roku 2012 som kúpil moju dosiaľ najúspešnejšiu kobylu - Waaydu, ktorá zostala v tréningu v domácej stajni v Šuranoch. Ako trojročná bola jedna z najúspešnejších kobýl v rovinnom dostihovom športe. Waaydu sme po úspešnej rovinnej sezóne preorientovali na prútené prekážky a zožali sme s ňou veľký úspech v dostihoch v kategórií Listed v Meráne a v Paríži. Ku dnešnému dňu je táto kobyla v chove vo Francúzsku, kde  priviedla na svet už dvoch potomkov - v marci 2015 (kobylku) a vo februári 2016 (žrebca). V súčasnosti je úspešne tretíkrát pripustená a spoločne ju plánujeme predať v jesennej aukcii chovných kobýl v Paríži. Dnes mám v tréningu v Šuranoch osem koní so zameraním na prekážkové dostihy, dvojročného žrebca a kobylu, ktoré sme  kúpili na dražbe v Írsku a počítame s nimi, že v tomto roku vybehnú prvýkrát na štart.

- Kedy ste začali pôsobiť ako majiteľ stajne v Šuranoch?
- Stajňu LOKO TRANS Slovakia sme založili v tomto roku. Kúpené kone vo Francúzsku však trénujeme v Českej Republike. U trénera Ing. Václava Luka máme ustajnené  dva koníky a u Zdeňka Koplíka tri, z toho je jeden valach, ktorého pripravujeme na derby v Prahe, pretože na Slovensku môžu behať na derby iba žrebci. Mimochodom, valacha sme kúpili v Paríži v predajnom dostihu. Kobyla Efili, ktorú trénuje tréner Zdeňek Koplík už absolvovala dostih v Paríži, kde sme ju po prvý raz vyskúšali v silnej konkurencií skončila v závode G1 na peknom 6 mieste. A vyhrala tiež, ako ste uviedli v úvode nášho rozhovoru druhé najväčšie dostihy u nás, v bratislavskom Starom háji tzv. Turf-gala, v poradí  už 38. ročník.

Plánujeme s ňou absolvovať aj klasické dostihy v Prahe. V najbližšom čase pripravujeme všetky kone na dostihové dráhy vo Francúzsku, pretože majú francúzsky rodokmeň.

- Byť vlastníkom takej veľkej spoločnosti akou je Loko Trans a venovať sa koňom, to iste zaberie veľa času?
-Samorejme, veľa času strávim na zahraničných cestách, služobne. No napriek mnohým pracovným povinnostiam si nájdem čas a navšívim tamojší jazdecký oddiel, v ktorom mám spomínanú vlastnú stajňu LOKO TRANS Slovakia. Hoci medzi moje záľuby patrí najmä hokej a futbal. Zvyšný čas venujem golfu, ktorý hrávam v rámci celej Európy.

Snímka zo súčasnosti. Tréner Ing. Ján Cagáň v rozhovore s jednym z majiteľov ustajnených koní Ing. Tiborom Cvikom

Za rozhovor ďakuje: M. Kupecký

{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

Igazi, lelkes, falusi és nyári "forróhangulat " jellemezte a  vidéki gyökerek iránt elkötelezett hagyományőrző csoportok bemutatkozását  az elmúlt hétvégén Bényben megrendezett Hagyományőrző és népviseleti találkozón.
A négy tájegységből érkező hagyományőrző népviseletes csoportok bevonulásával, majd felvonulásával vette kezdetét  e kistérségi - Ipoly, Garam, Duna-közi, mintegy 21 községet magába foglaló hagyományőrző kultúrális, népművészeti rendezvény Bény főutcáján.

A község szabadtéri színpadán bemutatkozó csoportokat  a helyi Csemadok nevében, elnöknője Koczka Katalin és Koczka I. köszöntötte, majd a község polgármesternője Csákvári Éva üdvözölte a jelenlevőket és vendégeket- köztük  Kantár Évát a Csemadok Érsekújvári JV elnöknőjét, és Bolya Szabolcsot a MKP JV vezetőjét, képviselőjét.
A népviseletek bemutatása és rövid jellemzése, leírása, -közelebb hozta a nézők számára az egyes falvak, színes és gazdagon díszített népviseleteit és használatát. Majd a csoportok gazdag müsora  szórakoztatta a közönséget.

E szép, hagyományokat, népviseleteket bemutató találkozó mindenek előtt a rendezők és a megjelent hagyománytőrző csoportok dicséretét érdemli. Napjainkban az ilyen és hasonló találkozók, rendezvények adják, mutatják azt az emberit, de Istenit is,- és a hagyományok, gyökerek  iránti tiszteletet, melyet mindenképp utódaink és a jövő számára kötelességünk volna átadni... Mert múltjából él az ember, de a nemzet is...

Hinzellér László

{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

A tökéletes alakú Zsigmond Regina nemcsak a fitnesznek köszönheti feszes, izmos alakját - komoly táncos múlt áll mögötte. De hiába a rengeteg mozgás, az étkezésre még inkább figyelni kell! Igyekeztünk minél többet megtudni a csinos fitneszmodelltől aki nem régiben szerepelt Gájer Bálint legújabb, Bomba című videoklipjében...

- Hogyan kezdődött a fitnesz iránti vonzalmad?
- 10 év versenytáncolás után találtam rá a Facebookon Németh Dorottyára, nagyon szimpatikusak és motiválóak voltak számomra a posztjai, így azonnal meg is kerestem őt, hogy szeretném elkezdeni a fitneszt és csináljon belőlem versenyzőt. Ez már több, mint 3 éve történt és azóta teljesen a rabjává váltam ennek a sportágnak.

- Mi a titkod, hogyan motiválod magad?
- Én nagyon maximalista vagyok és imádok edzeni, versenyezi, így nem igen kell nyüstölnöm magam az edzésekkel sem, hiszen az évek alatt a hobbimmá is vált. Amikor készülök egy versenyre fáradságot sem ismerve csinálom a heti 4-5 súlyzós edzést a kardiókkal! Olyankor nem érdekel ki mit eszik, én tudom hogy a diéta a 80%-át teszi ki a felkészülésemnek, így muszáj ráállítom az agyam és keményen végigcsinálni. Ha meg véletlenül elfogyna a motivációm, erőt merítek a céljaimból, belegondolok, hogy miért csinálom, mit akarok elérni. Rengeteg erőt ad a családom és a barátaim, szerencsésnek mondhatom magam, hogy ennyi helyről kapom a támogatást.

- Miből áll egy átlagos napod?
- Az saját edzéseimen kívül, személyi edzőként is dolgozok, illetve a Budapesti Gazdasági Egyetemen tanulok. Úgyhogy általában nagy összehangolást igényelnek a mindennapok. Hétvégente azért megpróbálok egy kicsit pihenni, lazítani is, ha van rá lehetőségem.

- Mi volt az eddigi legnagyobb teljesítményed, amire nagyon büszke vagy?
- A legbüszkébb a Világbajnoki címemre vagyok, amit 2015 őszén sikerült megszereznem Bangkokban. Rengeteg munka, kitartás, lemondás áll e mögött az eredmény mögött. Mindent megtettem, hogy a legjobb formámat vigyem ki a versenyre, ami sikerült. Nagyon elégedett voltam magammal. Úgy érzem eredménytől függetlenül is az lettem volna, hiszen én beleadtam mindent, a többi már csak a bírók dolga volt.
Milyen kérdésekkel szoktak téged bombázni a rajongók illetve a fogyni vágyó hölgyek?
Általában a diétáról és az edzésmódszereimről szoktak faggatni. Arról, hogy bírom végigcsinálni, de ilyenkor mindig elmondom, hogy ha az ember kitűz egy célt, fejben eldönti hogy véghezviszi, akkor mindig egyszerűbb.

- Mik a jövőbeli terveid?
- A jövőbeli terveim közé tartozik az őszi szezonban fitnesz kategóriában megmérettetni magam, ez egy új kihívás számomra, mert itt a testfordulók mellett egy 2 perces talajgyakorlatot is be kell mutatniuk a versenyzőknek, erre már el is kezdtem a felkészülést.

- A lányok általában szeretnek sütni/ főzni. Ez rád mennyire jellemző?
- Ez nálam is így van, imádok a konyhában tevékenykedni. Mióta a fitnesz világában vagyok egyre több diétás receptet próbáltam ki és bevallom, élvezem a kísérletezést! Mindig meglepem a családot valami finom proteines édességgel vagy egy jó ebéddel.

- És mit mondasz akkor, ha nem jönnek az eredmények?
- Persze erre is volt már példa, sokszor csalódtam, de mindegyik után felálltam és kétszer, háromszor annyira akartam az eredményt, mint előtte, sosem keseredtem el, bárhogy is sikerült. Az eredmény számomra nem jelent annyit, mint az oda vezető út. Tudtam, hogy én minden tőlem telhetőt megtettem, de ha az akkori formám csak arra a helyezésre volt elég, akkor azt is elfogadtam, csak még nagyobb lett a motivációm a továbbiakban.

- Mennyi idő és munka kell ahhoz, hogy a Tiédhez hasonló formát építsen egy nő?
- Én 2013-ban kezdtem el ezzel foglalkozni, azóta sikerült ezt a formát elérnem. Kezdetben nagyon vékonyan, mindössze 36 kilósan kerültem Dóri kezei közé és azóta is hálás vagyok neki, hogy segített elérni, hogy most a jelen helyzetben legyek.

- Milyen a női testépítés helyzete? Népszerű ez a sport Magyarországon?
Úgy gondolom, hogy ez a sportág egyre népszerűbbé kezd válni, egyre többen kezdenek el edzeni, próbálják ki magukat versenyeken. Hajlanak az egészséges életmód felé. Aminek személy szerint én is nagyon örülök és csak támogatni tudom azt aki ebbe belekezd, hiszen nem fogja megbánni. Hosszú távon az ember szervezete is megköszöni az életmódváltást, edzéseket. Egészségesebbnek, fittebbnek fogják érezni magukat. Azt tanácsolom, hogy aki eddig még nem tette, vágjon bele bátran!

Regina Zsigmond eredményei :
2013 WBPF Magyar Bajnokság 3. hely
2014 WBPF Európa-bajnokság (Koszovó) 2. / 3. hely
2015 WBPF Holland Kupa abszolút bajnok
2015 WBPF Komárom (Nemzetközi) 1. hely
2015 WBPF Magyar Bajnokság 3. hely
2015 WBPF Európa-bajnokság (Hollandia) 2. hely
2015 December világbajnokság 1.hely

TELEK LAJOS
Fotók : Zsigmond Regina fotóalbumából

{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

Toncsi azzal fogadott idén, amikor viszontláttuk egymást, és megölelt: „Én egy éve csak ezt a tábort vártam...“  És nem ő volt az egyetlen, aki ismét bizalmat szavazott nekünk. A tavalyi gyerekek kétharmada újra birtokba vette a tardoskeddi Villa Yellow már ismerős szobáit és mesés udvarát, amelyet július 10-től két teljes héten át díszített a Vasárnap felirat.
Ami nem változott tavaly óta: az ország egész területéről érkeztek a kis huncutok, Gömörtől a Csallóközig a Mátyusföldön át, sőt egyikük egészen Prágából, összesen 37-en (konkrétan Érsekújvárból 19-en).

Az élmény- és képességfejlesztő foglalkozások megint tartalmaztak lovaglást, íjászatot, rengeteg focit, táncot, izgalmas csapatjátékokat, strandolást, éjszakai kalandtúrát, buborékfújó versenyt, vízibomba-háborút, alkotósarkot, honismereti sétát, hagyományőrző kézműves mesterségek elsajátítását. Komoly csaták zajlottak csocsóban és léghokiban. Volt tánc Európa-bajnokokkal: Pócs Tamarával, Vrzala Alexandrával és Babiák Mátéval; gyöngyfűzés Stancz Alizzal; papírfonás Kis Gizellával; hagyományőrzés a tájházban Csányi Máriával, Mojzes Erzsébettel és Mogrovič Magdolnával; kocsikázás Bögi Béla pónilovas fogatán, ének és önfeledt játék Lantos Borbély Katalinnal a Kicsi Hangból. A gyerekek idén is meglátogatták Buják Vince fafaragó mestert, és megismerkedtek a nagyközség nevezetességeivel.

Ami új volt a programban: rendeztünk parasztolimpiát, vonattal kirándultunk Tótmegyerre a történelmi víztoronyhoz és kastélyparkba. Málnási Tamás, szlovák kickbox-bajnokkal aerobicoztunk; Vörös Xavér, szlovák és magyar motocross-bajnok, valamint édesapja, Gábor mindenkit elvitt egy körre versenymotorján, miután rögtönöztek egy kis bemutatót; Gohar Abrahamyam, kaliforniai lektorral angol nyelven játszottunk; Peternai Zsuzsannával szappant készítettünk; Pekarik Lászlóval és Klárával mézgyertyát sodortunk; Mészáros Imre, a helyi kábeltelevízió operatőre mediális foglalkozást tartott; Oszlík Kinga népmesékkel szórakoztatott; Csányi Mónika mindenkit megtanított levendulabuzogányt készíteni, és ellátogatott hozzánk Tóth Ferenc, fotós. Csupa-csupa ismerős arc a Vasárnapból.

Eljött közénk a táborba családi magazinunk Huncutkája is: Ázsoth Réka és Mészáros Dorinka, valamint Cs. Liszka Györgyi, főszerkesztő, akik számos ajándékkal érkeztek, és együtt játszottak a gyerekekkel.

Sok járókelő megállított, hogy érdeklődjön a gyerekek hogyléte felől, kedveskedtek nekik édességgel, zöldséggel, gyümölccsel. A vendégszerető tardoskeddiek gondoskodtak róla, hogy mindenki otthon érezze magát nálunk.

Barátságok és szerelmek szövődtek, az utolsó napon biztosítottuk egymást afelől – néhányan, bizony, a könnyeikkel küszködve, hogy jövőre újra találkozunk. Már tudjuk is az időpontot, lehet kezdeni visszaszámolni: 2017. július 9-től 15-ig várjuk a régi és új arcokat. Vadonatúj programja lesz a tábornak, például bővítjük a vízi sportokat kenuzással, a nagycétényi szőlőhegy levendula ültetvényére kirándulunk majd, tervezünk lövészversenyt is.  Edzőteremben fogunk tornázni, rendőri foglalkozást tartunk, megtanuljuk a szalvéta technikát és batikolást. Garantáljuk, hogy azok sem fognak unatkozni, akik harmadszorra is visszajönnek. Csak a szlogenünk marad változatlan: mindenben részt vehetsz, de semmi sem kötelező!

És hát továbbra is figyelni kell a Vasárnap interjúalanyait, mert közülük kerülnek majd ki vendégeink. Így gyűjtjük az élményeket egész évben – már ez is a kaland része.

Az 1. turnus résztvevői	A 2. turnus résztvevői
Bogi Béla pónilovas fogatán	Buják Vince fafaragónál
Csányi Máriával a tájházban	Gyöngyfűzés Stancz Alizzal
Csányi Mónikával levendulabuzogányokat készítettünk	Európa-bajnokokkal táncoltunk
Gohar Abrahamyam, kaliforniai lektorral angolul játszottunk	Gyertyakészítés Pekarik Lászlóval es Klárával
Kickbox aerobic Málnási Tamással	Íjászkodás a helyi halastón
Népdalok Mojzes Erzsébettel es Mogrovic Magdolnával	Mediális foglalkozás Mészáros Imrével
Szappankészítés Peternai Zsuzsannával	Tóth Ferenccel és Lantos Borbély Katalinnal
Vörös Xavér és Gábor mindenkit elvitt egy körre

Papírfonás Kiss Gizellával	Népmese Oszlik Kingával	Huncutka es Cs. Liszka Györgyi, a Vasárnap főszerkesztője
Huncutka es Azsóth Réka

Benkő Timea

Fotók: Benkő Enikő

{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

Služba Airbnb je založená na rovnomennej webstránke www.airbnb.com, kam si záujemcovia môžu zaregistrovať nocľahy, ktoré ponúkajú pre krátkodobé pobyty turistov. Význam stránky je daný jej popularitou v zahraničí - cez stránku sú ponúkané ubytovania prevažne v súkromí a za oveľa skromnejšie ceny než v hoteloch. V okrese je pomerne veľa ponúk v okolí Štúrova a Podhájskej, v Nových Zámkoch je v systéme zaregistrovaný jediný poskytovateľ - penzión Arkádia, kde v 4-ch izbách môže prenocovať 10 ľudí za 31 Eur/noc. Úplne absentujú ponuky drobných poskytovateľov, hoci ide o možnosť zarobiť si pár Eur veľmi jednoduchým spôsobom...  Ide súčasne o možnosť ako prilákať pár turistov, preto je zarážajúce, ako v meste kde stoja medzinárodné EC-čka, sa nevyvíja prakticky žiadna reálna aktivita na podporu cestovného ruchu... Pýtame sa, prečo je tomu tak?!

Podrobnejšie informácie o ubytovaní prostredníctvom Airbnb si môžete prečítať v článkoch:
Čo tak zmeniť byt na hotel? Ako u nás funguje Airbnb
Hotelierom na jednu noc
Matej Starkov: Ponúkam byty cez Airbnb a zarába mi to skvele

{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

Zatiaľ posledná kniha Michaela Lewisa (jeho prvotinu Lhářův poker sme predstavili tu) je venovaná burzovému fenoménu posledných rokov - tzv. vysokofrekvenčným obchodom. Ide o automatické obchodné transakcie generované počítačovými algoritmami burzových hráčov disponujúcich extrémne rýchlym pripojením k burzovým systémom, ktoré dokážu vsunúť medzi príkazy maklérov a ich realizáciu v burzovom systéme vlastné obchodné transakcie využívajúce informáciu o chystanej transakcii. Kniha spracováva niekoľko príbehov, z ktorých hlavným je príbeh zakladateĺa alternatívnej burzy IEX Brada Katsuyamu (IEX získala status verejnej burzy 16. júna 2016) ktorý sa zameral na znemožnenie vysokofrekvenčných obchodov a ďalších praktík poškodzujúcich investorov na amerických akciových trhoch.

Ďalšim nemenej zaujímavým príbehom je story ruského programátora vysokofrekvenčných algoritmov Serjeja Alejnikova, ktorého po odchode z Goldman Sachs zažaloval jeho bývalý zamestnávateľ za ukladanie záloh zdrojového kódu na intenetové úložisko Subversion. Po odsúdení na 8 rokov väzenia a roku strávenom vo federálnej väznici ho odvolací súd oslobodil, aby bol vzápätí opäť obvinený z iných počítačových deliktov.

Kniha M. Lewisa je prešpikovaná technickými detailmi a sondami do života účastníkov burzových operácií - často zložitými vzťahmi obchodníkov, manažérov a vývojárov pri stále sa zvyšujúcej zložitosti systémov, ktorých vnútorné mechanizmy a algoritmy fungovania často nepoznajú nielen používatelia, ale ani tí, ktorí o nich rozhodujú...

{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

Folytatjuk virtuális szépségversenyünket, melynek koronáját a legtöbbet olvasott címlaplány kapja majd. A következö virtuális szépség Rimaszombat mellől, Bátkából származik - Zsiros Viktória. 

- Milyen volt a felkészülés és milyen volt a döntő ?
- A felkészülés és a döntő is felejthetetlen emlék számomra. A tábor előtt az otthoni edzések és a fit táplálkozás volt a központban, hogy a versenyt megelőző hétre a legjobb formámat hozhassam. Az eltelt időszak alatt csodálatos embereket ismerhettem meg. A lányok és a szervezői stáb is a maximumot hozták ki magukból. A felkészülés kemény volt - korán kelés, torna, koreográfia tanulás, kalóriaszegény étrend. Mindezek mellett a szervezők gondoskodtak a kikapcsolódásról is - részt vettünk beszélgetéseken, fotózásokon, videóklipp forgatáson - így a tábor minden pillanatát élveztem. A döntő napján valamennyiünkön érezhető volt a feszültség, a show után pedig jókedvvel utaztam haza. Nem csalódtam, hogy nem lettem a TOP5-ben, nekem már az is nagy megtisztelés, hogy ott lehettem a 12 legszebb lány között. Úgy gondolom, hogy még van mit fejlődnöm, ezért a nyaramat és az ezt követő időszakot felkészüléssel szeretném tölteni. Aztán pedig próbálkozni további versenyeken, hiszen a lehetőségek nyitottak bárki számára.

- Mit adott neked ez a verseny? Önbizalmat, sikerélményt, vagy kipróbálhattad magadat egy megmérettetésen ?
- Igazából mind a hármat egyben. Sokáig küszködtem önbizalomhiánnyal. A döntős lányok közé való beválogatás felnyitotta a szemem és lendületet adott, hogy tudjam, miként legyek elégedett önmagammal. A tábori pszichológiai hangvételű beszélgetések kiemelten jelentőséggel bírtak, ezeket szerintem valamennyi fiatal lánynak hallania kellene - iránymutatásként. Most már én is úgy gondolom, akkor tud a legjobban ragyogni egy lány, ha elhiszi saját magáról, hogy szép. És ehhez nem kell feltétlenül 90-60-90 méretekkel rendelkeznie. Magas vagyok, ezért sokszor fizikailag kitűnök a tömegből, de volt, hogy a tőlem sokkal alacsonyabb lányok mellett is „elvesztem“. Megtanultam szeretni azt, ahogy kinézek és mosolyommal, kisugárzásommal árasztani az élet örömét, valamint az egyszerű, őszinte boldogságot.

- Ki lett a legjobb barátnőd a Felvidék Szépe versenyen ?
- Nagyon jól összerázódott a csapat. Sok új barátság született és a versenyünk óta is több lánnyal tartom a kapcsolatot. Úgy érzem legközelebb az egyik szobatársam - aki egyben a Miss Face of Beauty Szlovákia 2016, Czibor Zsófia került hozzám. Nagyon sokat beszélgettünk, és mivel neki több tapasztalata volt, sok-sok hasznos tanáccsal látott el.

- Mennyire vonz a modell világ, a modell szakma?
- Mint említettem, már korában is foglalkoztam modellkedéssel. 15 évesen kezdtem az Angelface Modell Menedzsmentnél Budapesten. Fél éves tanfolyamon vettem részt, amellyel középfokú modell végzettséget szereztem. Rengeteg lehetőséget kínáltak, majd felkérést kaptam egy törökországi kiutazásra. Akkor fontosabb volt számomra, hogy elvégezzem középfokú tanulmányaim és leérettségizzek. Visszagondolva már másképp vélekedem, hiszen nagy lehetőség lett volna számomra külföldi karriert építeni. Bizakodó vagyok a tekintetben, hogy az élet hoz még hasonló lehetőségeket.

- Mit szeretnél elérni mint modell ?
- Szeretnék legalább egyszer kikerülni egy nemzetközi versenyre, és méltóképpen képviselni Felvidéket. Valamint szívesen veszek részt, különböző divatbemutatókon és fotózásokon, és a továbbiakban is szeretnék.

- Szép erotikus kisugárzásod van. Ha felkérnének művészi aktok fotózásra elvállalnád?
- Akt fotót semmiképp. Úgy gondolom, hogy ez egy külön ága a szépségiparnak. Nagyon fontos a kisugárzás, de ezt át lehet adni a kifutón, divatfotózáson is – ez az, ami engem érdekel és szívesen csinálom. A fotózásokat, azok hangulatát és a szebbnél szebb ruhákat pedig imádom, így kijelenthetem, hogy inkább ruhában, mint ruha nélkül.  A divatfotózás áll hozzám a legközelebb. Szeretem ha fotóznak, itt tudom a legjobban elengedni magam. A siker és az elismerés szerintem nagyon fontos, önbizalmat ad. Ez az életben minden téren fontos, bármilyen munkáról is legyen szó. Attól pedig szerintem nincs is jobb, ha a hobbid a munkád...

Telek Lajos
Fotók: Zsiros Viktória, Studio99

{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

80 éve 1936. június 21-én tartotta Érsekújvárott egyesülő kongresszusát a Keresztény szociáliális párt és a Magyar nemzeti párt. Az újonnal létrejött Egységes Magyar Párt országos elnöke JAROSS Andor, ügyvezető elnöke ESTERHÁZY János lett.

Az egyesülést több évi előkészületek előzték meg, és azután mehetett végbe, miután mindkét pártban generáció-váltásra került sor. A Keresztény-szociális pártban Esterházy János váltotta Szüllő Gézát, a Magyar nemzeti pártban Szent-Iványi József utódja Jaross Andor lett. A két párt helyi szervezeteinek egyesítése még további 2 évig húzódott. Az Egyesült Magyar Párt 1940 tavaszán szűnt meg, amikor beolvadt a Teleki Pál vezette Magyar Élet Pártjába.

Forrás: Magyar újság, 1936. 06. 23-ikai száma.

{jumi [NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

Školy hľadajú učiteľov matematiky a kvalifikovanej záujemkyni sa riaditelia úprimne potešia. Táto uchádzačka však nakoniec opäť neuspeje, lebo... Lebo "embargo" a k tomu nohovýznamný pohľad kamsi hore do nebies... Ono hľadá sa síce kvalitný učiteľ, ale nie každému sa práca ponúkne. A ak sa aj ponúkne, potom len dovtedy, kým sa ne"odponúkne". V tomto konkrétnom prípade. V konkrétnom prípade bývalej riaditeľky ZŠ na ul. G. Bethlena. Ono nič hrozné sa vlastne nestane, iba učiteľka s doktorátom z matematiky práve absolvovala ďalší neúspešný pokus zamestnať sa...

Jej meno sa prednedávnom často skloňovalo v súvislosti s aférou - dlhodobým vykrádaním prostriedkov z účtov Základnej školy na ul. G. Bethlena, ktorej sa dopustila účtovníčka školy. Rovnaká účtovníčka, hoci v menšej miere, "obtiahla" i ďalśie školské zariadenia v meste. Tamtých riaditeľov - čuduj sa svete - nikto neodvolával.  Možno o ich miesta nebol až taký záujem, alebo to boli kvalitnejšie kádre. Ale teraz už aj na "Bethlenke" svitá na lepšie časy. Nová riaditeľka (žartom osudu družka poslanca MsZ) v inauguračnom príhovore sľúbila vylepšiť  zlé meno a postavenie školy. To zasa nebude až také jednoduché, lebo zhodou okolností ide o školu ktorá si dosiaľ držala druhé miesto v kraji v kvalite vzdelávania...

Na to sa však v diskusii, ktorá na pokračovanie prebiehala na mestskom zastupiteľstve a na rodičovských schôdzach, akosi pozabudlo. V prítomnosti televíznych štábov a vo svetle kamier sa akosi ťažko hľadali pravé príčiny defraudácie, zato vládla vzácna zhoda, že zodpovedná je práve riaditeľka ZŠ a nie napríklad Hlavný kontrolór, mestský úrad, alebo nebodaj samotní poslanci (žartom osudu sedí medzi nimi aj švagor spomínanej účtovníčky)...

Ono celkove to žijeme v takej žartovnej dobe, keď si hlavný kontrolór dokáže obhájiť svoj námatkový systém námatkových kontrol, ktorého jediná drobná  chybička krásy je, že nevie odhaliť defraudácie...

Žiadnu zodpovednosť nenesie ani odbor školstva mestského úradu, ktorý síce mesačne pozýva účtovníčky zo škôl na kontrolu niečoho, ale že čoho presne, to ostáva veľkou záhadou.

Rovnako je nepochopiteľný aj demonštratívny nezáujem vedenia mesta o školy v jeho zriaďovateľskej pôsobnosti - úradníčky si snáď ešte nikdy nepozreli webstránky škôl a preto ani netušia, ako flagrantne tie porušujú zákon o zverejňovaní informácií - ani objednávky, ani zmluvy ani faktúry nie sú zavesené na webe. Aspoň úradníci nemusia (a záujemcovia nemôžu) zisťovať, ako hospodárne a čo vlastne školy nakupujú...

Vo víre toľkej žartovnej ignorancie, predstieranej neschopnosti a slastného ničnerobenia by mesto malo venovať  azda trochu menej energie na hľadanie a škandalizáciu domnelého vinníka a o trochu viac dozerať na normálne fungovanie škôl a predovšetkým na svoje vlastné...

{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

Pán prednosta, vo svojej funkcii striedate okresnú šéfku strany SMER Helenu Bohátovú. Aká je vlastne náplň práce prednostu Okresného úradu a v akom stave ste prevzal úrad?

Prednosta Okresného úradu je zodpovedný za prevádzku a chod úradu. Úrad som prevzal v zásade v dobrom stave. Po svojom nástupe som navrhol iba pár personálnych presunov, aby boli  pracovné úlohy rovnomerne rozdelené medzi jednotlivé odbory. Veľká výhoda nášho úradu je, že všetky odbory vrátane klientskeho centra sú v jedinej budove na Podzámskej ulici 25. Občan alebo podnikateľský subjekt vie väčšinu svojich  záležitosti vybaviť na jednom mieste. Patríme medzi prvé okresy, kde sa otvorili klientske centrá. Ľudia sa nemusia potulovať medzi rôznymi kanceláriami, všetko vybavia na prízemí OÚ a hneď pri vstupe ich usmernenia pracovníci OÚ.

Najväčšie nedostatky som našiel v oblasti dodržiavania zákona o používaní jazykov národnostných menšín. Už som požiadal kanceláriu vládneho splnomocnenca pre národnostné menšiny, aby zabezpečili všetky potrebné preklady - informačné tabule, formuláre vrátane softvérovej mutácie pre vyvolávací systém v klientskom centre do maďarského jazyka.

Po Vašom hlasovaní proti koalícii so SMEROM na Republikovej rade MOST-HÍD  v marci t.r. mnohých prekvapila Vaša nominácia na prednostu okresného úradu. Bolo ťažšie presvedčiť „vlastných“ a či koaličných partnerov?

MOST-HID je demokratická strana, každý môže na jednotlivých fórach strany vysloviť svoj názor a každý hlasuje vždy podľa vlastného svedomia a vedomia. Nijak nesúvisí moja nominácia na prednostu okresného úradu s mojím hlasovaním na Republikovej rade. Od začiatku založenia strany som jej okresným predsedom, nebolo treba nikoho presvedčiť.

Pred mnohými rokmi sa vtedajší prednosta Obvodného úradu L. Marenčák snažil organizovať okrúhle stoly o možnostiach regionálneho rozvoja.  Sám ste aktívny podnikateľ – vinár, vidíte možnosti ako zo svojej novej pozície napomôcť rozvoju regiónu?

Neviem aký osud mali Marenčákove okrúhle stoly, nebol som ich účastníkom. Ja osobne neverím okrúhlym stolom, sám som ich niekoľko dávnejšie organizoval a boli to skoro vždy len akademické debaty s nulovým výsledkom. Skôr som zástancom toho nájsť  ľudí, ktorí sú zanietení v danej oblasti a majú aj možnosti urobiť niečo pozitívne  v danej oblasti a spájať ich. V oblasti cestovného ruchu sa javí náš región čím ďalej tým atraktívnejším. Vidiecky turizmus rastie vďaka termálnym kúpaliskám a  vínnym festivalom v regióne. Podľa informácií, v tomto programovacom období budú projektové výzvy na cyklotrasy. Treba sa o to uchádzať, aby boli ponúknuté ďalšie alternatívy pre turistov.

Neviem o príprave žiadnej veľkej priemyselnej investície pre náš okres. Preto vidím skôr možnosti pre firmy z nášho okresu, ktoré vedia participovať na subdodávateľských  dodávkach pre veľké existujúce a budúce firmy v Nitre a okolí. O týchto možnostiach plánujem rokovať s nitrianskym okresným a mestským úradom.

Podľa našich informácií sa na Vás opakovane obrátil primátor mesta s ponukou zaujať viceprimátorskú stoličku. Aká bola Vaša odpoveď a aká je celková situácia v novozámockom zastupiteľstve ktorého ste poslancom? Aké sú vaše ambície a ciele pri práci v samospráve?

S pánom primátorom som viackrát hovoril na rôzne témy. Pozícia prednostu Okresného úradu ma plne vyťažuje a neuvažujem o ďalších pozíciách. A vôbec, nie som zástancom zhromažďovania politických funkcií.

V mestskom zastupiteľstve som členom politického klubu SMK-MOST. Je nás sedem, taká je naša politická sila v 25 člennom zastupiteľstve. Naše predstavy vieme presadzovať  pomocou našich politických spojencov, aj to len priostredníctvom kompromisov. Dosť dávno som v komunálnej politike a viem, že predvolebné sľuby a povolebná realita sa málokedy rovnajú.

Funkcia v ktorej pôsobíte Vám ponúka široké možnosti. Máte nejaké vízie napredovania mesta a regiónu? Kde sú podľa Vás potenciálne možnosti  a na čom by sa malo stavať pri hľadaní východísk?

Prednosta okresného úradu je v dočasnej štátnej službe s presne vymedzenými právomocami a obmedzenými možnosťami. Podľa mojej mienky netreba mať veľké a hlavne  nereálne vízie, stačí keď každý z verejných činiteľov na svojom mieste odvedie stopercentnú robotu. Moja predstava je jednoznačná, viesť OÚ Nové Zámky vrátane  pracoviska  Štúrovo tak, aby si ľudia vedeli vybaviť svoje záležitosti čo najjednoduchšie, s kratšími čakacími dobami a hlavne na jednom mieste. Pravidelne budem vyhodnocovať parametre, ktoré slúžia na meranie efektívneho fungovania OÚ a zároveň budem pracovať na tom, aby sme optimalizovali naše služby. Okrem existujúcich služieb nášho klientskeho centra chcem rozšíriť naše služby o pracovníka plynární, aby občania z nášho okresu nemuseli chodiť do Komárna, keď potrebujú vybaviť svoje záležitosti v SPP. Ďalej vidím možnosť otvoriť na klientskom centre právny a poradenský servis osobám, ktoré si zo sociálnych dôvodov nevedia najať právnika.

Ďakujem za rozhovor.

{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

Celkom potichu zaviedla mestská spoločnosť Brantner nepríjemnú novinku. Na zberný dvor, ktorý prevádzkuje, si mohli občania mesta až donedávna bezplatne odložiť ročne až tonu stavebnej sute. Táto služba fungovala mnohé roky ako skromný príspevok mesta (ktoré platí Brantneru viac ako 3 milióny Eur ročne) na udržanie poriadku a zabránenie vzniku živelných skládok. O to väčšie je prekvapenie drobných ľudí, ktorým sa hlava zatočí, keď im po novom na vstupnej rampe odvážia prívesný vozík a povedia sumu.

Fungovanie mestských firiem v Nových Zámkoch je celkovo škandalózne, veď viete si predstaviť, aby v civilizovanej krajine si nejaký starosta, ktorý pred voľbami nasľubuje hory-doly, hneď po nich dosadil do vedenia mestských podnikov svojich pajtášov aby potom 4 roky spolu bašovali bez akejkoľvek verejnej kontroly?
Možno si poviete, že 39 Eur nie je až taká veľká suma, veď občania dostávajú od starostu toľko iných vecí zadarmo - od mestských novín a  televízie až po nekončiacu zábavu na hlavnom námestí... Na druhej strane musí túto sumu  (rovnako ako celé hospodárenie Brantnera) považovať za nehorázne každý, kto si prečíta aj koniec nášho príbehu. Náš hrdina totiž odmietol zaplatiť, otočil svoju staručkú Felíciu a odjechal aj s prívesným vozíkom preč. Po chvíli hľadania sa mu podarilo nájsť drvičku stavebného odpadu, kde mohol odovzdať svoj náklad ... za 6 Eur...

{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

Folytatjuk virtuális szépségversenyünket, melynek koronáját a legtöbbet olvasott címlaplány kapja majd. A mai virtuális szépség Dubay Adrienn. Találkozhattunk vele a Pannon GSM, a Westel Mobil,  a Cora áruházak reklámfilmjeiben, az OTP Bank reklámokban vagy a Rogner Hotel Austria katalógusban. Láthattuk őt Vasseva, Emmebivi, Aubade, Wella, Orlando bemutatókon. Az évek allat megfordult Ausztriában , Németországban , Görögországban, Olaszországban, Belgiumban, Hollandiában , Svájcban és más országokban is. A magyar nyelvtudásán kívül angolul németül és olaszul is beszél.

- Kezdjük azzal hogy hogyan indult el a modell karriered és milyen eredményeket értél el ?
- 1999-ben a Miss Balatonon döntős voltam és különdíjként nyertem egy képeslap fotózást.

- Egy olyan színvonalas magazinba mint a Playboy bekerülni sok modell álma. Te miért vállaltad  - a sikerért a hírnévért vagy a pénzért ?
- A Kísértés után kaptam volna egy címlapot harmadmagammal ugyancsak a Playboytól, de anyagi okokból nem vállaltam, illetve szóló címlapot szerettem volna.

- Sok nő szégyenlős de te egy cseppet sem tartozol közéjük... Hogyan élsz át egy fotózást?
- Az uszodában gyerekként hozzászoktam, hogy nincs rajtam sok ruha. A fotózás nekem munka, bár jó pár fotós lett személyes barátom.

- Hogyan kerültél a Kisértés c produkcióba és milyen volt részt venni egy szigeten ahol éjjel nappal kamerák előtt kellet megfelelni a feladatnak elcsábítani a párokat egymástól szétbombázni szerelmeket ?
- A Kísértés szép helyszínen egy szórakoztató helyzet volt. A párok sem vették komolyra.

- Kevesen tudják de a versenynek volt egy felvidéki szereplője is Eleonora a Kiskegyed riporternője. Vele milyen kapcsolatot sikerült kiépítened vagy inkább ellenfelek voltatok mint barátnők ?
- Eleonórával nem voltunk ellenfelek, inkább a szinglik között volt rivalizálás.

- Térjünk rá talán egy kicsit más vizekre. Rossz fiúk és bomba nők harcoltak a Való Világ negyedik szériájában, amelynek te is majdnem részese lettél, aztán a készítők mégis kihagytak... Most hogy láttad a műsort, bánod azt hogy nem lettél részese ennek a műsornak és esetleg nem kellett ágyba bújnod vaalkivel?
- A VV-ben sem feltétlen bújt ágyba mindenki, de nyilván a nézők a szerelmi szálat szeretik nézni. Az kétségtelen, hogy egy idő után a "benti" szituáció az, amit valaki komolyan vesz, hiába tudja, hogy kint esetleg várja valaki. Különösebben nem került be zsánerembe az a VV széria.

- Minden nő keresi a nagy Ő-t számodra milyen a az ideális férfi az álomherceg?
- Ő kérdésében nevet nem említenék bár sokan tudják kicsoda. 15 éve kergetjük egymást.

- Sok modell ismert személyiségekbe botlik partikon, rendezvényeken... Volt már alkalmad találkozni ismert személyiségekkel és elárulod hogy kikkel ?
- Régebben Eddie Murphyvel és Steven Dorffal, de semmi különleges élményem nincs és nem is nagyon kerestem az ilyen szitukat.

- Köszönöm a beszélgetést.

Telek Lajos
Fotók Dubay Adrienn fotó albumából valók

{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

Napjainkban zarándokolni, vallási kegyhelyeket felkeresni, vagy turisztikai célból ilyen helyeket meglátogatni, sokszor egyfajta környezet ismeret,tájmegismerés. Hívő és nem hívő ember egyfajta célját követi... Mindenképp testi-lelki feltöltődést jelent.Bárhogy is próbáljuk megközelíteni,ez egy "isteni adomány" a természeten keresztül közelebb kerülni, ahhoz a forráshoz, mely az embert/hívőt és nem hívőt/ éltet...
Az augusztus 27.-én induló Zarándoknap Udvardról indul és több község érintésével a Ciglédi kegyhelynél szentmisével zárul. Természetesen ez a Nemzetközi Mária út csupán egyik kis része és a következő napokon a zarándokút folytatódik - lásd a csatolt programplagáton. Mindenkit szeretettel várunk- kicsiket, nagyokat, családokat!

{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

Folytatjuk virtuális szépségversenyünket, melynek koronáját a legtöbbet olvasott címlaplány kapja majd. A következő virtuális szépség Katona Heni fitnesz versenyző Dunaszerdahelyről.

- Mikor kerültél kapcsolatba a fitnesszel és mi motivált hogy fitnesz versenyző legyél?
- Én 18 éves koromban kezdtem fitneszterembe járni, hobbi szinten. Egyébként a sport mindig része volt az életemnek, mivel 8évig kézilabdáztam. Komolyabban a fitnesszel 4-5 éve kezdtem foglalkozni, mikor is Méry Zoltán az unokatestvérem egy új ötlettel állt elém, nyitna egy boltot táplálékkiegészítőkkel és fitneszruházattal és szeretné ha együtt csinálnánk a boltot. És így kezdődött... de hozzátette: korodhoz képest jól nézel ki de ez nem elég... hallgattam rá és tanácsot kértem az edzéssel és a táplálkozással kapcsolatban... magával vitt a versenyekre, bekapcsolódtam a fitneszvilágába, expókra jártunk... több magyarországi edzőterembe elvitt, megmutatta miről szól ez az egész... nagyon tetszett.

Mindig tervezett fotózást, csináltunk motivációs videót, ezekre bekészültünk.... és igy tanultam, tapasztaltam. Csak így lehet! Közben elkezdtem fitball órákat tartani, minél többen kerestek meg edzéssel kapcsolatban. Zoli úgy döntött visszamegy Pestre, rám hagyta a boltot. Ez időben ismerkedtem meg Andrea Fidlerovaval és Méry Karollal, megemlítették hogy szívesen felkészítenének egy versenyre. Átgondoltam és belekezdtünk. 5 hónapot készültem Szlovákiában egy naturál versenyre 3.helyezést értem el. Nagyon boldog voltam.

- A fitnesznek többféle változata van, de igazán a női vonal van reflektorfényben - te hogyan látod ezt?
- Igen a fitnesz es sportmodell kategória az képviseli a nőies vonalakat, igaz nekem tetszenek az ennél izmosabb kategóriák is. Sokan nem tudják egy ilyen felkészülésben mennyi munka is van igazán .Teljesen más egy mindennapos és egy színpadi forma.

- Egy kisvárosból mint Dunaszerdahely, lehet a versenyzők élbolyába kerülni? Sokan a nagyvárosokba költöznek mert sokkal jobb körülmények vannak ahhoz hogy valakiből bajnok lehessen,  vagy tévedek ?
- Divat lett fitneszbe járni... mindig is mondom a csajoknak, hogy ne másnak akarjanak megfelelni, hanem saját maguknak. Persze jó érzés, mikor megdicsérnek, elismernek.... de ne ezért csináld... érezd jól magad!

- Minden versenyzőnek van egy álma, te miről szoktál álmodozni ?
- Álmodozni, persze szoktam... végül is erről az egészről álmodoztam belekezdtem, csináltam és sikerült... magamban mindig azt mondtam, csak egészség legyen. A másik ami ebben a sportban nélkülözhetetlen a kitartás.

- Milyen sikeres eredményekkel büszkélkedhetsz ?
- Helyezéseim: Victoria Natural Kupa 3.hely sportmodell kategóriában Blade Sport Kupa WBPF kvalifikáció 7.helyezés Sport Physique kategóriában Blade Sport Kupa WBPF EB kvalifikáció Lady Sport Physique 8.hely WBPF European Bodybuilding and Physique Sport Championships - Sport Physique Lady -5.hely

- Ahhoz hogy hozzad a jobbnál jobb formádat, mi mindenről vagy hajlandó lemondani - színház, koncertek, pasizás, stb ?
- A versenyfelkészülés 12 hétig tart. Most előtte volt 3 hónapos tömegelés, aminek alig vártam, hogy vége legyen. Jól megnőttem, de kellett az izom. És még mindig lenne mit pakolni. Utána kezdődött a versenydiéta, edzések, kardió. A versenyfelkészülésbe nem fér bele a szórakozás.

- Úgy tudom eddigi felkészüléseidben sokat segíttet Méry Zoltán akivel közösen elkészült egy video film is ?
- Zoli sokat segìtett, hétről hétre megbeszéltük az edzéseket,az étkezést hetente pózolni jártunk Pestre. Regisztrált versenyző lettem Magyarországon a WBPF szövetségnél.
{youtube}SMm43yF54co{/youtube}

- Kik azok a versenyzők akikkel jó kapcsolat alakult ki és nem csak ellenfél egy- egy versenyen ?
- A szövetség elnöke Buranits Ildikó nagyon szimpatikus hölgy. A versenyzőikről csak jót tudok mondani nincs rivalizálás. Kedvesek és aranyosak.

- Milyen a női testépítés helyzete itt Szlovákiában ?
- Itt nálunk Szlovákiában most kezdett a fitnesz ipar feltörekedni, aminek nagyon örülök.

- Hogy viseled a diétát?
- Dobozolni az ételt, napról napra ugyanaz...mindent betartani edzeni edzéseket tartani, pihenni és aludni. Ilyenkor csak erre kell koncentrálni, csak így van értelme

- Akkor térjünk rá a kimaradhatatlan kérdésre: mit szólnak a fiúk az izmos lányokhoz, izmos nőkhöz?
- Nem mindenkinek tetszenek az izmos lányok. Hozzám is jöttek páran ,segítsek nekik az edzésben és a táplálkozás terén, de nem szeretnének olyan izmosak lenni mint én. Hát erre mit mondhattam, hát ne félj nem leszel. olyan izmos. Próbálok segíteni mindenkin, aki hozzám fordul soha senkit nem néztem le azért ha van rajta súlyfelesleg vagy túl vékony. A legnagyobb probléma az itteni emberekkel, hogy nem ismerik el a másik munkáját.

- A fitnesz modellek olyanok, hogy elindulnak egy versenyen, aztán eltűnnek... Vannak akik csak testükön szeretek volna egy kicsit változtatni mert modell karrierjükhöz kell vagy mások a fotózásokhoz szerettek volna jobb alakot... Utóbbi időben elég sok lány ledobta a ruháját hogy ez most sportszerű vagy nem de a férfi-magazinok imádják őket te mit gondolsz erről?
- Nem ítélem el azt aki a férfi-magazinoknak megmutatja magát, ha ő úgy érzi ám legyen. Ami szép az szép.

- Mostani életedet, munkádat milyen tevékenységek jellemzik?
- Reggeltől délig edzéseim vannak. Délben hazaugrom elkészítem az ételt és nyitom a boltot. Estére vissza a fitneszbe és újra edzéseket tartok. Közben én is edzek.

- Milyen a te életmódod, beleértve a táplálkozást is?
- Biztos nehéz elképzelni, de ugyanúgy főzök mosok takarítok.

- Melyek azok a magánéleti és munkával kapcsolatos dolgok, amelyekre a legbüszkébb vagy?
- Van egy 17 éves nagy-fiam aki nagyon büszke rám. Imádom. És a családomat is akik mindenben segítenek. Kibírják a hisztis korszakomat a versenyfelkészülés alatt. Most így verseny után kicsit lazábbra vettem, eszegetek szórakozok aztán meglátjuk mit hoz a jövő. Remélem csupa jót.

Köszönöm a beszélgetést Telek Lajos
Fotók: Katona Heni fotóalbuma
{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

A közelmúltban "megújult" Csemadok Szőgyéni alapszervezetben sok mindent újra kell kezdeni, az alapoktól, a több mint tízéves passzivitást követően. Az egykor több száz tagot tömörítő helyi kulturális alapszervezet az érsekújvári járás,-de falusi vonatkozásban is, legaktívabbjai közé tartozott. Jelenleg, mintegy ötven tagot tartanak nyilván. A szervezet leépülését a helyi vezetés érdektelensége, igénytelensége, passzivitása és személyi hibák okozták, hozták...

"Nem vitték tovább azt a fáklyát",amelyet a helyi egykori Csemadok,- elődjeik gyújtottak lángra,- hogy a falusi kulturális és népi hagyományok folytonossága a helyi hagyományokból merítve a falusi "kulturális gyökerekből "táplálkozva ne feledje őseik személyiségeit, vele a vidék "kincseivel"! A most újra alakult éneklőcsoportjuk több mint 20 taggal visszakívánja hozni az egykori éneklőcsoport tevékenységét,hagyományát. A szervező munka Pálinkás Bea és Elzer Zsolt vezetőségi tagok aktivitását  dicséri,de nem utolsó sorban az éneklőcsoport tagjainak lelkes hozzáállását is.Melyek közül sok régi Csemadok tag, főleg női, de új is,-bekapcsolódott  e szép népi hagyományt ápoló tevékenységbe. A népdalok,-helyi vonatkozású gyűjtésből is- ,képezik majd, túlnyomórészt repertoárjukat, Alt István szakmai vezetésével, aki a népdal, a népzene elkötelezett rajongója, ismerője. Bíznak abban, hogy késő- őszi tervezett bemutatkozásuk,fellépésük sikerrel jár majd.

{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

Ďalšia z knižiek autora Michaela Lewisa (jeho prvotinu Lhářův poker sme predstavili tu, poslednú knihu Jako blesk - vzpoura na Wall Street sme predstavili tu). Obvyklou pútavou formou si môžeme prečítať eseje o finančných katastrofách, ktoré následkom turbulencií na americkej burze postihli krajiny Grécko, Island, Írsko. Autor plasticky popisuje riskantné stratégie, ktorými dané krajiny reagovali na možnosť prísť k "lacným peniazom" a ako sa v dôsledku rozhodnutí svojich bánk beznádejne zadĺžili.

V jednej z esejí autor tiež skúma národný charakter Nemcov, ktorí nejavili záujem o pochybné finančné produkty, zato ich banky utrpeli veľké straty špekuláciami na americkej burze. Záverečná esej je venovaná zadĺženosti mestských rozpočtov v USA, ktoré sa z dôvodu vysokých garancií na penzie bývalých zamestnancov dostáavjú do insolventnosti a hromadia dlhy.
Štýl M. Lewisa si priblížime krátkymi fragmentmi:

Druhým, vážnějším problémem byli islandští muži. Jejich přístup k bezpečnosti práce byl poněkud uvolněnější než u zaměstnanců hliníkáren v jiných částech světa. „Při výrobě hliníku," vysvětluje mluvčí Alcoy, „potřebujete lidi, kteří umějí dodržovat pravidla a disciplínu. Nepotřebujete hrdiny. Nepotřebujete, aby zkoušeli opravovat něco, čemu nerozumějí, protože v takovém případě mohou vyhodit celou továrnu do povětří." Jenže islandští muži si v opravování věcí, jimž nerozumějí, přímo libují.
Podíváme-li se na islandskou ekonomiku z odstupu, nemůžeme si nevšimnout jednoho velmi zvláštního faktu - zdejší lidé se zcivilizovali a vzdělali natolik, že už se nehodí na žádnou práci, která je v ostrovní zemi k máni. Všem těm dokonale kultivovaným, sofistikovaným občanům, z nichž každý se považuje za výjimečného jedince, se nabízejí všehovšudy dvadrsné a fyzicky náročné zdroje obživy - průmyslové rybaření a výroba hliníku.

Globální finanční systém teoreticky existuje proto, aby zprostředkovával kontakt mezi vlastníky kapitálu a zájemci o půjčku, jenže bčhem posledních několika dekád zmutoval v něco zcela jiného - v nástroj maximálního sbližování silných a slabých, tak aby první mohli zneužívat druhé. Nesmírné inteligentní makléři z Wall Street vymýšlejí hluboce neférové, ďábelsky složité instrumenty, načež vysílají svou armádu prodejců do svčta na lov hlupáků, kteří by byli ochotni spolknout háček. A v éře konjunktury našli ostudně neúměrný počet těchto hlupáků právě v Německu. Jak mí řekl Aaron Kirchteld, reportér agentury BloombergNews působící ve Frankfurtu: „Bavil ses třeba s newyorským investičním bankéřem a on povídá: ,Tenhle šunt nám nikdo nekoupí. Počkat, co kdybychom to nabídli Landcsbanken!'" Když Morgan Stanley přišel s krajně komplikovanými swapy úvěrového selhání navrženými tak, aby se všechny zaručeně proměnily ve sběrný papír, a Morgan tak mohl tajné sázet proti nim, skoupili je Němci. Když Goldman Sachs pomáhal Šéfovi newyorského hedgeového fondu Johnu Paulsonovi při tvorbě dluhopisu, který měl dle autorova záměru krachnout, koupila jej německá banka 1KB. Ta spolu s dalším slavným basťounem u wallstreetského pokerového stolku, německou regionální bankou WesiLB, sídlí v Dusseldorfu. Také proto, když jste kolem června 2007 zeptali chytrého wallstreetského makléře, kdo to ještě pořád kupuje ten jejich drck, odpověděl prostě: „Němečtí blbouni z Dusseldorfu."

{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}