Tegnap Érsekújvárban járt Bárdos Gyula, az MKP köztársaságielnök-jelöltje. A Csemadok székházban mintegy 80-fös közönség előtt számolt be indulásának motivációiról, az elnökválasztási versenyben való részvétel remélt hozadékáról. A rendezvény a helyi Csemadok és az MKP alapszervezet közös szervezésében jött létre. Bárdos Gyulán kívül felszólalt Érsekújvár polgármestere, az MKP járási és helyi vezetői, a Csemadok helyi szervezetének elnöke, majd néhány vélemény hangzott el a közönség soraiból.

Mindannyian kifejezték abbéli reményüket, hogy Bárdos Gyula jól fog szerepelni a választásokon, indulása önbizalmat sugároz majd a magyar közösség soraiba és új szelet fúj majd mindkét szervezet vitorláiba (Bárdos sokéves parlamenti-képviselői múlttal bír az MKP színeiben, ugyanakkor jelenleg ő tölti be a Csemadok országos elnöki tisztét is).

Véleményünk szerint viszont a két szervezet egybenövése helytelen és káros. Az egyik oka lehet a felvidéki magyarság felmorzsolódásának az elmúlt 20 évben. Bárdos Gyula éppen ennek az egeszségtelen "árukapcsolásnak" az emblematikus képviselője.

Érsekújvári viszonylatban az is kétséges, hogy a tegnap mellette felsorakozott személyiségek - maguk is a helyi politikából élve - és tekintettel az elmúlt évek botrányaira a közelgő helyhatósági választásoktól félve - képesek lesznek-e komolyabb szavazói tömegeket megmozgatni Bárdos-elnökjelöltsége mellett...

Egyik olvasónk cikkünk alapján részletes élménybeszámolót küldött, amelyet az alábbiakban adunk közre:

Február 10.-én Érsekújvárban járt Bárdos Gyula, az MKP köztársasági elnökjelöltje. A Csemadok székházában mintegy 90 jelenlévő előtt számolt be indulásának előzményeiről, a személyével kapcsolatos folyamatosan kialakuló egyre elismerőbb véleményekről, arról a bizalomról, ami iránta éreztetik az utóbbi napok egyre sokasodó számú meghívásokból, amelyeknek alig tud eleget tenni... Részletesen foglakozott célkitűzéseivel, programjával, reálisan értékelte a jelenlegi helyzetet, saját esélyeit. Tudatában van szereplésének valószínű eredménytelenségével, de csak az elkövetkező napok, hetek történései alapján lehet megjövendölni, hogy Fico mellett/?/, ki lesz a második befutó. Folyamatosan találkozik és tárgyal néhány elnök-jelölttel, akik közül valaki bekerülhet a második fordulóba, s aki figyelembe venné - a magyar választók támogatottságával elért győzelme esetén - az itt élő magyarság érdekeit. Az elnök-jelölt arról is említést tett, hogy fizikailag és lelkileg mennyire nehéz eleget tenni a sok meghívásnak egész Szlovákia területéről, amelyek a magyar közösségektől érkeznek. Erőt a találkozókon megjelent emberek által kreált bizakodásból, támogatottságukból, s a jelenlevők pozitív kisugárzásából merít. Megjegyezte azt is, hogy szeretné megszólítani a Dél-Szlovákia-i szlovákokat is, s más nemzetiségeket is, akik itt élnek, hisz nekik is rossz, ha Dél-Szlovákia infrastruktúrája egyre csak elhanyagoltabb.< A találkozó a helyi Csemadok és az MKP alapszervezet közös szervezésében jött létre, az esemény nyilvános volt, meghívó nélküli - a Castrum Novum utolsó száma is jelezte. A találkozó programvezetője szlovákul is jelezte, ha a jelenlevők között valaki szlovákul szeretne felszólalni, kérdezni, szlovákul beszélnék meg az igényelt témakört.

Az elnök-jelölt szavai után felszólalt Érsekújvár polgármestere is, elismerve Bárdos Gyula szándékát és bátorságát, hogy vállalja egy közösség érdekvédelmét. Majd helyi MKP-tagok szólaltak fel, megemlítették a húsz évvel ezelőtti komáromi nagygyűlést (a Dél-Szlovákia-i helyi önkormányzatai képviselői, polgármesterei és parlamenti képviselői találkozóján elhangzottakat), volt aki Bárdos Gyula integráló szerepét méltatta.

Az egyik MKP-vezetőségi tag nyíltan beismerte, hogy talán most már megszűnik az MKP berkeiben immár hosszú idő óta uralkodó közöny (amiben az érsekújvári járási vezetőségének is van némi szerepe, ahogy a személyes érdekeik előtérbe helyezésével nagyon is eltávolodtak a választóiktól - az szerző megjegyzése) s az integráló személy által új lendületet kaphat a kisebbségi érdekképviselet.

foto: facebook

{jumi [NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

V 2005. roku vydalo české vydavateľstvo Academia knihu Jána Mlynárika o osudoch slovenských Židov. Autor je bývalý disident a kulisár pražského Národního divadla, ktorého normalizačný režim uväznil, kde kvôli neliečenej cukrovke prišiel o palec na nohe. Po prepustení emigroval do Nemecka kde žil až do r. 1989. Krátko po vydaní knižky v r. 2005 ho usvedčili z plagiátorstva -  Mlynárik citoval polvety-vety a to i celé odstavce z diel I. Kamenca a L. Lipschera.

V mediálnom hluku okolo plagiátorstva zostali relatívne nepovšimnuté iné kapitoly knihy, ktoré, aj vďaka exkluzívnym vzťahom autora s J. Jablonickým, hovorili o málo známych veciach. Vysvitlo, že niektorí navrátilci z táborov smrti boli deportovaní po vojne aj druhýkrát - tentokrát už ako Nemci či Maďari. Iní zažili pogromistické nálady na Slovensku v r. 1945-49, ktorá primäla väčšinu z preživších slovenských Židov aliovať do Palestíny.
Mlynárik sa od oficiálnych historikov líšil svojim  neštandardným zvykom hovoriť pravdu priamo a bez obalu a rovnako nedvojzmyselne sa vyslovoval aj o svojich bývalých kolegoch...

V súvislosti s knihou je mimoriadne zaujímavá aj polemika, ktorá sa okolo knihy rozpútala v rôznych časopisoch. Ponúka pohľad pod pokrievku hrnca v ktorom sa varia slovenské dejiny...

Kniha je dostupná On Line:

I. Od římského impéria k Třetí říši (1)
I.3  Židovské osídlení na západním a jižním Slovensku (2)
I.7 V československém státě (1918 – 1938) (3)
I.9  Slovenský autonomismus a demokratická tradice ČSR (4)
II. GENOCIDA (1939 – 1945) (5)
II.3 Nástup vatikánské diplomacie (6)
II.5 Příprava deportací a odpor Vatikánu (7)
II.6. Selhání ústavních činitelů Slovenské republiky (8)
II.8 Stanovisko katolické hierarchie a evangelíků (9)
II.10. Bubnová palba Vatikánu: Burzio – Tuka (10)
II.11 Ticho před bouří: zápas o nové deportace (11)
II.12 Hnutí odporu, svépomoc Židovstva, zprávy o záhubě (12)
II.14 Slovenské povstání 1944 – vyvrcholení tragédie Židů (13)
II.16 Židé v boji: novácká skupina (14)
III.2 Benešovy dekrety a nové vyhnanství (15)
III.4 Kolektivní vina – co s německými a maďarskými Židy? Exodus! (16)

Chroológia kauzy:
{jumi [NZONLINE/chronologia.php][Mlynárik][2005.05.01][2007.01.01]}

{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

A hír jelentőségét jelzi, hogy egy egész oldalas cikket szentelt neki a Szabad Újság február 11-i száma.  Nagy Dávid - ő lévén az immár nevesített Anonim - továbbra is azt vallja:  "ne azt figyeld, ki mondja, hanem arra figyelj, hogy mit mond".  E felfogás létjogosultságát a magunk részéről a legkevésbé sem vonjuk kétségbe, bár mi ezzel homlokegyenest ellentétes állásponton vagyunk: A közösség identitását a benne felhalmozott  bizalmi tőke határozza meg.

Az egyes (köz)szereplők megnyilatkozásait óriási hiba lenne elvonatkoztatni a múltbéli (gyakran botrányos) tevékenységüktől. Sarkítva fogalmazva, a kollektív emlékezet közösségünk legértékesebb ingósága. Dávid bizonyára tudni fogja, mire gondolunk: dr. Nagy Tibor ügyvédi irodája látta el a helyi MKP-vezetők jogi képviseletét abban a szabálysértési eljárásban, amelyben az önkormányzati képviselők között felosztott városi cégeket próbáltuk rábírni adatközlésre gazdálkodásukról...

A témával korábban itt foglalkoztunk: Kétnyelvűsítési kampánnyal próbálja visszaszerezni hitelességét az MKP Érsekújvárban
{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

Zárug Zita pedagógus és Harkányi Árpád informatikus 2011. június 4-én házasodott össze, majd egy hét múlva felkerekedtek és azóta 28 országban jártak és több mint 22 ezer kilométert tekertek mozgó otthonukká vált fekvőkerékpárjaikon.

Egy biciklitúra hozta össze őket, majd jött a leánykérés és az esküvő. Az anyakönyvvezetőhöz is kerékpárral érkeztek. Mindketten nagy világjárók, így jött a biciklis nászút ötlete. Ehhez persze kellett az is, hogy induló tőkének egy középkategóriás autó árát összespórolják. A pár hónapos tervezés gyorsan elrepült az alapfelszerelések beszerzésével, oltások és vízumok intézésével. De nem szeretném én elmesélni az ő kis történetüket, olvassák el a velük készült interjút és tekintsék meg a fantasztikus fotóikat .

- Úgy tudom, hogy a Ti megismerkedésetek sem volt hétköznapi, és a randijaitok sem, amelyből aztán házasság lett?
Egy házibuliban találkoztunk, farsang volt, Zita hippilánynak, Árpi „Tour De France”-nak öltözött. A 4. randin kirándultunk, a 6-on már 100km-t kerekeztünk a Vértesben, a 13. randi már távoli európai országokon át haladt, majd százvalahány randi után jött a leánykérés és kétszázvalahány randi után az esküvő. Ezeket egy randi-naplóban vezettük, ami még most is megvan valahol otthon. Ez az utóbbi, még most is tartó randi kicsit hosszúra húzódott, immáron 2 éve, 7 hónapja és 13 napja sülve-főve együtt vagyunk, igaz ezt már nem is számoljuk igazán randinak, hiszen házasok vagyunk. :)

- Amikor úgy döntöttetek, hogy összeházasodtok, megvolt már a fejetekben az a frappáns ötlet, hogy nászútra biciklivel menjetek?
Igen, ahogy a kapcsolatunk komolyodott és elköteleztük magunkat egymás mellett, úgy jött a nagy utazás ötlete is, körülbelül egy időben a leánykéréssel. Az, hogy biciklizzünk, Árpi ötlete volt, a nászút pedig Zitáé, hiszen miután egyértelművé vált, hogy összeházasodunk, adta magát a helyzet, hogy akkor a Föld körüli kerékpártúránk egyben a nászutunk is lesz.

- Gondolom szóltatok barátoknak, ismerősöknek, családtagoknak, rokonoknak, hogy mit terveztek, és nászajándék fejében inkább támogassák az ötleteteket?
Hát igen, mi nem mosógépet meg étkészletet kértünk nászajándékba, de azért a menyasszonytánc mellett egy kedves barátunktól így is kaptunk ajándékot, egy digitális fényképezőgépet, amit mind a mai napig használunk.

- Volt valami elképzelésetek, vagy tervetek azzal kapcsolatban, hogy merre visz az utatok, gondolom azért egyes országokban be kellett szerezni a papírokat, vízumokat?
Persze, indulás előtt fél évvel már nagyon konkrét terveink voltak egészen Közép-Ázsiáig bezárólag. Az a régió a legnehezebb a vízumok szemszögéből, ezért alaposan utána kellett járnunk mindennek, meghívóleveleket szereztünk, vízumokat igényeltünk bécsi és budapesti nagykövetségeken. Közben még az oltóközpontba is jártunk, hogy meglegyen minden szükséges védőoltás indulásig, és mindez alatt még a polgári és az egyházi, nagy lagzis esküvőt is szerveznünk kellett. Sűrű napok voltak ezek, de egyben nagyon szépek, emlékezetesek is. Végül persze jól sikerültek az esküvők (a polgárinál biciklivel vonult végig a násznép Budapesten), és minden szükséges vízumot és oltást is sikerült beszerezni az indulásig. Igazából az, hogy ez mind sikerült, már betudható volt az út első csodájának. :)

- Azért nem kis vállalkozás a tiétek, amíg nászúton vagytok, addig egyikőtök sem dolgozik, így hát, anyagilag is biztosítani kell számotokra a napi kiadásokat. Lehetne arról tudni valamit, hogy mennyiből kell kijönnötök?
Az nem igaz, hogy nem dolgozunk, már másfél éve újságírással is foglalkozunk, több mint 30 cikket publikáltunk az Origo Utazási Rovatában, és 2013-ban az összes Over Életmód Magazinban is megjelentek terjedelmes cikkeink az élményeinkből.
Emellett létrehoztunk két, a visszajelzések alapján nagyon sikeres fali naptárat is 2013 és 2014-es évekre, ezekben a legszebb fotóink szerepelnek, minden hónap mellett egy-egy országot vagy régiót bemutatva. Ezzel is rengeteget dolgoztunk, de ezeket nem szívesen nevezzük munkának, mert örömmel csináltuk őket. Ezekből tehát vannak bevételeink, így elmondhatjuk, hogy az összeget, amivel otthonról elindultunk, azt már mind feléltük a több mint két és fél év és 28 ország alatt, de hála ezen tevékenységeknek, most még így is van egy kevés tartalékunk.
Átlag napi 5000 forintot költünk ketten, és ebben már a kontinensek közötti repülőjegyek, a kórházi ellátások (voltunk rühesek, dengue-lázasok, Árpinak volt egy veseköve is Nepálban, fogproblémák…), pótalkatrészek a bringákhoz, szállás, mindennapi étel, szóval ebben minden benne van, kettőnk teljes élete két és fél éve.
Sajnos (vagy talán éppen szerencsénkre, ki tudja, mit tartogat számunkra a jövő?) azonban a tartalékaink igen megfogytak, ezért az általunk vágyott módon (keresztül Latin-Amerikán!) már csak akkor tudjuk befejezni az utazásunkat, ha sikerül találnunk egy új támogatót, vagy ha sikerül munkát találnunk. A legjobb az lenne, ha Árpinak sikerülne elhelyezkednie valahol az IT-ban egy 6-9 hónapos projectmunkára valahol a világ azon részén, ami most szóba jöhet nekünk (Új-Zéland, Ausztrália, Észak-Amerika). Ehhez már aktívan munkát is keresünk, Árpi önéletrajza a honlapunkról letölthető. (Minden segítséget szívesen veszünk!)

- Úgy látom, hogy a ''bringások'' igyekeznek tartani egymással a kapcsolatot. Közös ismerősünk Kovács Tamás említette egyik interjúban, hogy az álmok azért vannak, hogy megvalósítsuk őket, merni kell nagyot álmodni! Ti azért ketten óriásit álmodtatok. Mit üzentek azoknak, akik otthon ülnek, és nem merik megvalósítani az álmaikat?
Azt, hogy merjetek lépni, legyetek bátrak, és lépjétek meg azt a bizonyos első, legnehezebb lépést a küszöb felett! Érdemes bátornak lenni, hiszen csak egyszer élünk, időnk véges és ezt érdemes szépen, jól kihasználni. Később a legtöbb olyan dolgot megbánnánk, amit anno a kudarctól vagy az ismeretlentől való félelmünkben nem mertünk meglépni. És mi történik, ha nem sikerül? Hát legalább megpróbáltuk, és kaptunk egy leckét az élettől. A változás mindig jó dolgokat hordoz magában, persze nekünk is igyekezni kell, hogy ezeket észrevegyük. Számtalanszor megtörtént már velünk ezen az úton, hogy valamilyen kezdetben rossz, sőt akár tragikusnak tűnő fejleményből később egy fantasztikus dolog kerekedett ki.
Az ember akkor a legboldogabb, ha a saját útját járja, még akkor is, ha ez az út néha csak egy apró, szinte láthatatlan ösvény, végeláthatatlannak tűnő nehézségekkel kikövezve. Ha így van, még akkor is jobb ezt járni, mert ez a mi utunk, amit mi választottuk magunknak.

- Mikor is indultatok útnak? Milyen országokat láttatok már eddig?
2011. június 11-én (de jó így szépen magyarul, értelmes sorrendben leírni a dátumot, ugyanezt máshol 11/06/2011-nek írják, ami szerintünk teljesen illogikus) indultunk a budapesti Hősök teréről, pontosan egy héttel az egyházi esküvőnk után.
Eddig 28 országban jártunk, ezek sorrendben a következők: Magyarország, Románia, Szerbia, Bulgária, Törökország, Grúzia, Örményország, Irán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán, Kirgizisztán, Kína, Pakisztán, India, Nepál, Banglades, Burma, Thaiföld, Laosz, Vietnam, Kambodzsa, Malajzia, Szingapúr, Indonézia, Kelet-Timor, Ausztrália, Új-Zéland.

A földrajzban jártasak nyilván rájöttek, hogy ez így nem mindenütt lehetséges térugrások nélkül, ezért elárulom, hogy Indiában kétszer, Thaiföldön háromszor fordultunk meg, és Burmába a kemény bürokratikus szabályok miatt (most próbálja levetkőzni magáról az ország a „katonai rezsim” státuszt) csak repülővel jutottunk be, hátizsákos turistákként.

- Mit szeretnétek ezzel a nagy úttal önmagatoknak bebizonyítani?
Ez az általános „meg tudjuk csinálni!” érzés, már elmúlt, azt már tudjuk, hogy ezt meg lehet csinálni, és ezt nem csak a saját, hanem sok másik hozzánk hasonszőrű utazó példáján keresztül is megtapasztaltuk.
Ha most feltétlen találni kell önmagunknak való bizonyítást, akkor szeretnénk bebizonyítani magunknak, hogy képes vagyunk munkát találni egy a hazánktól távoli országban is. Valamint azt is jó lenne majd bebizonyítani, hogy Latin-Amerikában képesek leszünk megtanulni folyékonyan spanyolul és továbbra is élvezni fogjuk az út szabadságát és sokszínűségét. Ehhez is jól fog jönni, ha előbb megállunk kicsit, egyhelyben lenni, és robotolni, hogy újra vágyjuk az utazás nyújtotta végtelen szabadságot, amit manapság már természetesnek élünk meg.

- Úgy tudom, hogy van egy cseh házaspár, akik már szintén bejárták Európát, Ausztráliát, és egy német házaspár, amelyik viszont két gyerekkel indult neki a nagy útnak. De tudomásom szerint eddig senkinek nem volt még ilyen hosszú nászútja, mint a Tiétek (és még nincs vége!). Tehát nyugodtan a Guiness rekordok könyvébe is bekerülhettek teljesítményetekkel...
Pont pár hete kerestünk rá a „honeymoon” szóra a Guiness világrekordok honlapján és nem dobott ki egyetlen találatot sem. Meg fogjuk keresni őket, reméljük, bevezetik a kedvünkért ezt az új kategóriát, elvégre talán elég érdekes az utunk ahhoz, hogy bekerüljön abba a nagy színes könyvbe. :) Persze ezt majd meglátjuk… Bizonyítékunk van bőven, pontos táblázatot vezetünk a számokról és a fotóink száma már valószínű, hogy meghaladja a 100 ezret.

- Ahány ország annyi féle emberek, sztoryk, történetek. Ezzel mindennap szembesültök. Milyennek ismertétek meg az embereket a világ más országaiban, hogyan viszonyulnak hozzátok?
Általánosságban elmondható, hogy vallástól, etnikai hovatartozástól, nemzettől és anyagi helyzetüktől függetlenül az emberek mindenütt nagyon kedvesek, barátságosak és segítőkészek velünk. Megszámlálhatatlan csodálatos emlékünk van mindenhonnan és rengeteg barátot szereztünk szerte a nagyvilágból, akiket reméljük, egyszer majd újra látunk, ha máshol nem, a magyarországi otthonunkban, ha egyszer hazaértünk. :) Mindemellett persze van néhány negatív élményünk is, de ezeket egy kezünkön meg tudjuk számolni, és ezek is inkább csak a néha már Grand Kanyonnyi méretű kulturális szakadék miatt történtek meg, s nem azért, mert rossz emberekkel találkoztunk. Sajnálatos, hogy egy a TV előtt felnőtt átlagemberben a világról alkotott kép elég borús, mert sajnos a média és az agyunk természete olyan, hogy ezeket az amúgy csak parányi szeletként jelenlévő negatív dolgokat felnagyítja és eltorzítja.

- Nap, mint nap hány kilométert tesztek meg, hogy sikerüljön biztosítani magatoknak szállást?
A napi kilométer nagyban függ a tereptől, az útviszonyoktól, a széltől és az időjárástól, de nagy általánosságban elmondható, hogy általában napi 50 és 80km között teljesítünk, már amikor biciklizős napot tartunk. A leghosszabb napunk 137km volt Türkmenisztánban, a sivatagban, napkeltétől a napnyugtánál is tovább, mert menni kellett, utolsó napunk volt az 5 napos tranzitvízumból, persze Murphy törvényei szerint végig szembeszélben… A legrövidebb igazi biciklizős (és nem csak a boltba leugrós) napunk egy 24km-es Nepálban eltöltött nap volt, amikor elfogyott alólunk az aszfalt és meredek, murvás mellékutakon toltuk fel a bringákat hegyen völgyön át, szintén reggeltől estig. Távban ez volt az egyik legrövidebb nap, de fáradtságban és élményekben nagyon nagy volt!
Szállásunk Ázsiában sok helyen a legolcsóbb (néha csak 1-2 dolláros) szállodaszobákban volt, de használjuk a Couchsurfing és a Warmshowers rendszereit is, sőt sokszor kaptunk spontán meghívásokat is helyiektől, de egy buddhista templomba vagy egy rendőrségre sem vagyunk szégyenlősek bekéredzkedni, ha úgy hozza a helyzet. Na és természetesen van egy sátrunk is, amit visszaérkezve a nyugati világba ismét sűrűbben használunk.- Az utatok során sok barátra, ismerősökre tettetek szert, akikkel tartjátok a kapcsolatot, megismertétek az ő életüket, kultúrájukat, szokásaikat, ételeiket, mentalitásukat. Ezekből a történetekből melyek a legkedvesebb emléketek?
Nagyon jól éreztük magunkat Észak-Pakisztánban, a csodálatos Hunzáknál, de Indiában is akadt egy nagyon kedves barátunk, Chandan, akinek az élettörténetéhez képest a Gettómilliomos című film kismiska. :) Szívünk szerint mindenkivel rendszeresen tartanánk a kapcsolatot és erre ma már hála az internetnek, lehetőség is van, de egy emberélet is kevés lenne, hogy mindenkivel napi vagy legalább heti szintű kapcsolatot ápoljunk, ezt sokszor még a saját családunkkal és otthoni barátinkkal sem sikerül betartani. Rengeteg ember van, aki közel áll a szívünkhöz, akire sokat gondolunk és akinek „már nagyon régen szeretnénk írni egy e-mailt”.

- Az utatok során soha nem kerültetek életveszélyes helyzetekbe?
Nem. Tádzsikisztánban, a Pamír-fennsíkon egy hóviharban néhány percre megijedtünk, hogy „Húha, ez már komoly…”, de az sem volt igazi életveszély, pár kilométerre ott volt a ház, és ezt tudtuk is, de amikor az orrunkig sem láttunk, és araszolva bírtunk csak haladni a jeges szembeszélben, az azért nem volt vicces.

- Úgy tudom, hogy megjelent egy könyv, amelyben eddigi utatokról irtok. Elmesélnétek egy-két érdekes történetet, abból, ami a könyvben szerepel?
Ez csak egy un. e-könyv, egy elektornikus könyv (letölthető innen: http://360fokbringa.hu/hu/e-konyv ), a blognak egy hordozható, másolható változata, amely egy az egyben annak másolata, tehát nem önálló iromány, csak azt a célt szolgálja, hogy offline, az internet elérése nélkül is olvasni lehessen a kalandjainkat. Ha nem baj, csak idéznénk, illetve linkelnénk, mert így is több mint fél éves elmaradásban van a blog, ezért a kevés időnkben inkább azt folytatnánk, az élmények újra leírása helyett. Kedvenc élményeink némelyike: Árpi veseköve, Az Annapurna körtúra, Megszöktünk Bangladesből, Napfelkelte egy vulkán peremén,...

- 2014-es naptáratok is van, aki megrendeli, az támogatja az utatokat. Hogy lehet ezeket beszerezni?
A rendeléseket már lezártuk, de ha minden igaz még van néhány példány a Kornétás Kiadó Könyvesboltjában, az Evobike-nál és a Zöldbolt üzleteiben. Bővebb információ itt http://360fokbringa.hu/hu/falinaptar-2014, az átvételi pontok alatt. Érdemes először telefonálni, hogy van-e még az utolsó példányokból.

- Gondolom eddig nagyon sok fényképet készítettetek az utatok során, ha véget ér ez a nagy kaland, elképzelhető, hogy lesznek vetítéssel vagy fotókiállítással egybekötött élménybeszámolók?
Természetesen, a vetítéseket már most elkezdtük, pl. tegnap is tartottunk egy 2 órás élménybeszámolót fényképekkel az új-zélandi barátainknak. Ezt otthon is szeretnénk majd folytatni, szívesen tartunk majd beszámolókat bárhol, ahová meghívnak minket.

- A médiák mennyiben támogatják ezt az elképzeléseiteket?
Szinte minden héten kapunk valamilyen felkérést, a legtöbbet internetes portáloktól, de voltunk már többször TV-ben és rádiókban is, illetve ahogy már írtuk, mi magunk is írunk cikkeket különböző helyekre. Ez sok időt elvisz, de Árpi szeret írni, és megosztani a világ sokszínűségét mindig nagy élmény és jó dolog. Az olvasóktól csupa jó visszajelzéseket kapunk és azt hiszem, a médiák is szeretnek minket, érdekes nekik a történetünk. Hogy ez mennyire számít támogatásnak, az relatív, hiszen ez nekik sztori, nekünk ismeretség, tehát mindenkinek jó.
Eddig egyedül egy bulvárlappal gyűlt meg néhányszor a bajunk, sok valótlanságot állítottak rólunk, mert úgy érdekesebb lett a cikk. Hála az égnek ezek még így sem tüntettek fel minket rossz színben, de azért nagyon zavart minket, hogy nem azt írták, amit mondtuk, és még a webes felületükön is kimoderálták a hozzászólásunkat, amikor próbáltuk kijavítani a valótlanságokat. De nem akarok bélyeget rakni a magyar bulvársajtóra ezzel, ezért meg kell említeni azt is, hogy pl. egy másik magyar bulvárlappal pedig csak jó tapasztalatink vannak.
Az Origo-nak és az Over Magazinnak pedig ezúton is szeretnénk egy nagy-nagy köszönetet mondani, az ővelük való együttműködésben egyértelműen érezzük a támogatásukat, amely nagyon fontos nekünk, és amiért nagyon hálásak vagyunk.
Az eddigi média-megjelenéseinket ide gyűjtöttük egy csoportba, a saját cikkeinkkel együtt: http://360fokbringa.hu/hu/media

- Lehet arról tudni, hogy mi vár még rátok, milyen országok, mikor ér véget az egész?
Hát ezt mi is szeretnénk már tudni! :) Mármint azt, hogy mi vár ránk. Remélhetőleg valahol a nem túl távoli jövőben egy munkahely, a világnak egy kellemes sarkában, ahonnan majd valamikor bő fél év múlva újult erővel és teli tarisznyával továbbindulunk felfedezni Latin-Amerikát, ahonnan valamikor 2015 nyarának végén térünk majd vissza Európába. Elénk jöttök a magyar határhoz, hogy együtt tekerjünk a nagy utazás utolsó 2-3 napján? :)

Üzenet mindenkinek:
Egykor engem is ugyanígy megőrjített valaki, vagyis inkább egy őrültek hada volt az, akik inspiráltak bennünket. Mindegy mire inspirálunk, nem kell, hogy utánunk csinálja valaki ugyanezt, ne kövessen senki, hanem járja mindenki a saját útját – hisz nincs egyetlen helyes út, mindenkinek a sajátját kell járnia, amihez a legjobban ért, ami a szíve közepe, amiben örömét leli, amiben a legjobb, amiben önmaga – csak csináljuk. Keljünk fel és kezdjünk valamit magunkkal, mert nem azért születtünk e remek világra, hogy az agyelszívó tévé előtt monokulturalizáljuk az elménket és a szívünket – ennél sokkal többre vagyunk képesek, és ha ezeket a képességeket kiaknázatlanul hagyjuk, azzal saját magunkra és a környezetünkre hozunk keserűséget!

Kedves olvasóink, amennyiben a cikk felkeltette érdeklödésüket, Árpi és Zita további kalandjairól a következö oldalakon olvashatnak bövebbet:
http://facebook.com/cyclingthe360
http://360fokbringa.hu

Zitának és Árpinak pedig kivánunk sok kalandot és sok sikeres kilométert

TELEK LAJOS
Fotók Harkányi Árpád, és Zárug Zita archiv

A riport szponzora:

Predaj a servis bicyklov - Mihálko, Hasičská 3, 943 01 Štúrovo
Otváracie hodiny: Pondelok až Piatok 09:00 - 16:00, Sobota09:00 - 11:00
+421 907 980 547, mihalko@mihalko.eu

{jumi [NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

A Kritika folyóirat 1986. évi júniusi számában jelent meg Jalsovszky  Katalin tanulmánya a "Magyar Ifjúsági Szövetség" nevü felvidéki baloldali  mozgalomról. A szerző (aki a témáról 1987-ben doktori disszertációt írt) végigkíséri a MISz tevékenységét az  1936. okt. 4-i pozsonyi megalakulásától egészen a 1938. októberi betiltásáig. A Komintern népfront politikája keretében fogant szervezet mindenekelőtt a német előretörés ellen, Csehszlovákia egysége mellett kampányolt. Bekapcsolódott az  1938 nyarán-koraőszén  a köztársaság mellett szervezett kommunista tömegdemonstrációkba.

Štúdia maďarskej autorky z r. 1986 podrobne mapuje vznik a činnosť organizácie združujúcej maďarskú ľavicovú mládež na Slovensku. V úzkej súčinnosti s KSČ v súlade s politikou Kominterny organizovala masové demonštrácie na podporu ČSR proti ńemeckej expanzii.

{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

Tu v Leopoldove mi dopodrobna vyrozprával, čo sa s ním stalo. Ruská služba si vyžiadala skupinu maďarských bratislavských činiteľov: grófa Csákyho, ktorý bol vodcom maďarskej mládeže, Dr. Tibora Neumanna, advokáta, ktorý bol členom kuratória cirkevnej obce, istého známeho občana a jeho. Vozili ich po celej východnej Európe, cez Budapešť, Rumunsko, Bulharsko až do Moskvy. Tam ich odsúdili na desať rokov nútených prác a hybaj s nimi na Sibír, kamsi k ústiu rieky Ob, do baní na olovo. Medzitým Esterházyho sestra Lujza, ktorá sa uchýlila do Paríža, podnikala všetko možné, aby ho dostala späť. Pomohol maďarský predseda komunistickej strany Szakasics, ktorého kedysi Esterházy skrýval vo svojom dome v Budapešti v dňoch bieleho teroru. Ten zaintervenoval u Stalina. Prišiel rozkaz priviesť väzňa späť na Slovensko. Esterházy mal vtedy na Sibiři už štyri roky za sebou a bol na konci svojich telesných síl. Ale rozkaz je rozkaz, najmä ak príde z Moskvy. Milého „pacienta" ihneď vytiahli z bane a začali ho kŕmiť a ošetrovať.

Trvalo vyše mesiaca, kým ho natoľko postavili na nohy, že mohol cestovať. Jeho nešťastní druhovia sa s ním so závisťou lúčili. Sľúbil im pomoc. „Bolí ma, mrzí ma," povedal mi, „že som pre nich nič nemohol urobiť. Tí tam zahynú." Keď ho priviezli do Moskvy, bol z cesty taký zničený, že trvalo ďalší mesiac, kým bol súci na transport na Slovensko. Konečne sa dostal do Bratislavy, so silnou tuberkulózou. Tu ho liečili v infekčnej nemocnici. V Bratislave bol však už predtým odsúdený na smrť. Prečo, to sám nevedel. Nebol priateľom Slovákov, lebo tí sa na Maďarov hnevali pre okyptenie Slovenska. Ale nebol ani priateľom Nemcov, hoci s nimi kolaboroval tak ako ostatní na Slovensku: dýchal ten istý vzduch. No čakala ho šibenica. Keďže však aj tu zavážila Stalinova intervencia, premenili mu z milosti trest smrti na doživotné umieranie. Na účelné vykonanie tohto trestu ho poslali do Leopoldova. Nebol ďaleko od svojho kaštieľa v Ujlaku. Jeho manželka žila v Budapešti a v kaštieli - presnejšie v jednej izbičke pri maštali -jeho vydatá sestra, ktorú Poliaci vyhostili. Grófka Lujza posielala bratovi do Leopoldova lieky. Po poprave Edka Tesára mi Esterházy miništroval a tiež každý deň prijímal. Ale 23. augusta 1950 nám kaplnku zavreli a sväté omše slúžiť zakázali, lebo - tak to zdôvodnili - už dávno to nebolo únosné. Esterházy nevydržal dlho väzenskú liečbu a čoskoro v inej väznici zomrel.

Citované podľa: Karol Körper-Zrínsky, Môj život. Lúč Bratislava 1993, str. 228-230

{jumi [NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

Városunk polgárainak a gondjai közt az első helyen szerepelnek a munkahelykérdés, gazdasági és anyagi gondok után a vállalkozási feltételek javítása. Az érsekújvári magyarság épp a tősgyökeres érsekújvári magyar képviselőkben látta mindig is a garanciát nyelvünk, kultúránk, iskoláink és templomaink megőrzéseiben.

Azt gondolom azonban, hogy ahhoz, hogy az érsekújvári magyarság mozgósítható legyen konkrét elképzelésekre van szükség, amit tapasztalt szakemberek fognak tudni csak nyújtani, akik az olyan kérdéseket, mint a város kétnyelvűsítése természetes kötelességüknek fogják tekinteni, továbbá tapasztalat és szakértelem terén, mint polgári személyek hosszú távon bizonyították már a munkájuk minősége mellett a közösség szolgálatát és evvel maguk mögött tudhatják annak bizalmát is.

November 15-én egy szociális hálózat anonim felhasználója az „Érsekújvári Magyarok“ hivatalos kérelmezést nyújt be az érsekújvári városházhoz, amelyben kérelmezi az általa összegyűjtött hiányzó magyar utcanév táblák pótlását. Két nap múlva az Új Szó hasábjain cikk jelenik meg erről az aktivitásról méltatva az anonim „aktivistát“ és annak áldásos tevékenységét. Gyors tempóban újabb cikkek és rövid hírek jelennek meg több nyomtatott illetve elektronikus médiumban itt és a határon túl is.

Ennek okán tehát néhány kérdést szerettem volna feltenni az „Érsekújvári Magyarok”-nak, immár az identitást nyíltan felvállaló Nagy Dávidnak.

· Kérlek röviden mutatkozz be, hány éves vagy, hol születtél, mivel foglalkozol?

Nevem Nagy Dávid, jelenleg ügyvédjelöltként dolgozom szülővárosomban, Érsekújvárott. Iskoláimat is itt végeztem - a Czuczor Gergely Alapiskola majd Pázmány Péter Gimnázium diákja voltam. Jogi végzettségemet a pozsonyi Comenius Egyetemen majd a budapesti Central European University-n szereztem. Szakterületem a cégjog mellett, főleg a nemzetközi üzleti jog, alkotói jog, internet jog és kisebbségvédelem.

· Gratulálok az EP képviselő jelöltséghez az MKP színeiben. Mik az elképzeléseid, mit tekintesz első számú feladatodként amennyiben Brüsszelben tevékenykednél?

Köszönöm! Ahogy azt már több cikkben, illetve hozzászólásban megemlítettem a programom főleg ez erőteljesebb érdekképviseleten, megfelelő kommunikáción és a régióink szociális felzárkóztatásán alapul. Újra kell éleszteni a szlovákiai mezőgazdaságot és feldolgozóipart, amelyek régiónk fő megélhetési forrásai voltak. Továbbá támogatni kell az őstermelőket, és ezáltal a friss hazai termékek forgalmazását. Hosszútávon mindez új munkahelyek kialakításához, s fiataljaink itthoni érvényesüléséhez vezethet. Európa itt van, csak nekünk kell kiépítenünk.

· Hogy látod az érsekújvári magyarság helyzetét? Mik az újváriak lehetőségei, elvárásai.

Városunknak rengeteg aktív és ügyes polgára van, akik együttes erővel felvirágoztathatnák közösségünket. Jól működő, minőségi kultúrcsoportokkal is büszkélkedhetünk, valamint sportolóink rendre kiválóan szerepelnek különböző tornákon és bajnokságokon. Ifjúságunk is több szervezetben cseperedhet értékes felnőtté. Tehát minden adott egy jól működő polgári társadalom kialakításához.

Az újvári magyar átlagpolgár alapelvárása semmiben nem különbözik más város polgáraiétól – az első számú elvárás a biztos megélhetés. Régiónkra sajnos nagyon rányomja bélyegét a munkanélküliség. Lehetősége az érsekújváriaknak főleg a város kedvező fekvéséből adódhat. Hiszen egy vasúti csomópont félúton Pozsony és Budapest közt, ráadásul síkságon. Már csak a megfelelő infrastruktúra kiépítése hiányzik. Véleményem szerint, ebben rejlik a térségünk fő potenciálja.

· Az utóbbi időben egyre többet kerül szóba a Zúgón tervezett kis vízi erőmű projekt . Mi erről a véleményed, mennyiben támogatod esetleg ellen vagy-e?

Információim szerint ez a téma jelenleg nem aktuális, ugyanis a tervezett kis vízerőmű a projekt szintjén maradt.

Általánosságban fontosnak tartom az alternatív energiaforrások kihasználását, mivel nagyban hozzájárulnak természetünk megőrzéséhez. Viszont, csak abban az esetben szabad támogatni bárminemű erőmű kiépítését, ha az nem jelent túl intenzív beavatkozást a környezetbe.

· Mi az amit változtatnál a városban ami szerinted meghozná az érsekújvári magyarság várt összefogását, mozgósítását?

Ha kezünkbe vesszük az értelmező szótárt, akkor a következő definíciót találjuk: „A „konfliktus” egyének vagy társadalmi csoportok közötti olyan ütközés, amely mögött igények, szándékok, vágyak, törekvések, érdekek, szükségletek, nézetek, vélemények, értékek szembenállása húzódik meg.”

Az összefogást városunkban csakis az ilyen igények, szándékok, vágyak és személyes érdekek háttérbeszorítása hozhatja meg. Egy közös cél – az érsekújváriak szociális jóléte, kulturális gyarapodása és identitásuk megőrzése –kell hogy vezéreljen minket mindenek felett. Ha erre képesek leszünk akkor az öntudatos polgár mozgósítása már nem jelenthet nagy feladatot.

Nagy Dávidnak további sok egészséget kívánok és köszönöm válaszait.

{jumi [NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

Nové Zámky sa môžu pochváliť unikátnou umeleckou zbierkou, korú svojmu rodnému mestu podaroval majster Ernest Zmeták. V poprevratovom roku 1990 sa vo vedení novozámockej umeleckej galérie  udiali organizačné zmeny a na chvíľu reálne hrozilo, že mesto o zbierku príde. Túto hektickú dobu približujeme v niekoľkých článkoch publikovaných svojho času v celoslovenskej i regionálnej tlači...

Denník Smena, 1990. 09. 22.



Denník Smena 1990. 09. 27

Týždenník Naše novosti, 1990. 10. 02.

Týždenník Naše novosti 1990. 10. 16.

Týždenník Naše novosti 1990. 10. 16.


Denník  Smena 1990. 10. 29

{jumi [NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

Érsekújvár, 2014. február 22., szombat

2014. február 22-én szombaton Érsekújváron tartotta alakuló állományülését az 1956-os Vitézi Lovagrend Világszövetség felvidéki szervezeti egysége.
Mint ismeretes, tavaly október 19-én a vitézi lovagrend első ízben tartott vitéz avató ünnepséget Felvidéken, mégpedig úgyszintén Érsekújváron a helyi római katolikus plébánia templomban. Ebből az alkalomból a már meglévő három tag mellé ünnepélyes keretek között 14 új vitézt avattak.

Az alakuló állományülést az elmúlt hétvégén tartotta a felvidéki szervezeti egység tagsága. Az ülést dr. vitéz zarkafalvi és práznóczi Práznovszky Miklós felvidéki központi törzskapitány nyitotta meg és vezette. Bevezető szavai után átadta a szót dr. vitéz Keserű József ügyvezető központi törzskapitánynak, aki a jelenlévő tagokkal részletesebben ismertette az 1956-os Vitézi Lovagrend Világszövetség felépítési szerkezetét, annak céljait és tevékenységét. Szólt a vitézi lovagrend megalakulásáról, az eddig elért eredményekről és az előtte álló feladatokról.
Dr. vitéz Práznovszky Miklós felvidéki központi törzskapitány előterjesztette a felvidéki szervezeti egység szervezeti félépítésének a tervezetét és tagsága növelésének a stratégiáját. Utalt arra, hogy az 1956-os magyarországi forradalom és az 1968-as csehszlovákiai események között párhuzamot lehet vonni, mert közös céljuk volt: a Szovjetúnió által ránk erőszakolt kommunista önkényuralom megdöntése. Ezért az 1956-os Vitézi Lovagrend Világszövetsége felvételi feltételeinek azok is megfelelnek, akik az 1968-as ú. n. bársonyos forradalomban bármilyen módon részt vettek és/illetve ezért megtorlásban részesültek.
Dr. vitéz Práznovszky Miklós felvidéki központi törzskapitány a továbbiakban ismertette a vitézi lovagrend felvidéki szervezeti egységének idei évi tevékenységének a tervezetét. Két alapvető csoportra osztotta a vitézi lovagrend tevékenységét: egyrészt maradandó emléket állítani múltunk kimagasló személyeinek és történelmi eseményeinek, másrészt hatékony oktatási és nevelő munkát folytatni az elmúlt évtizedek bomlasztó állampropagandájának az ellensúlyozására és a régi, hagyományos, keresztény alapokra épülő  társadalmi értékrend újraérvényesítése céljából.
Az alakuló állományülés további napirendi pontjaként dr. vitéz Keserű József ügyvezető központi törzskapitány megbízta prof. dr. vitéz zilahy Zilahy Miklóst, hogy újonnan szervezze meg az 1956-os Vitézi Lovagrend Világszövetsége németországi szervezeti egységét. Ezt követően Mgr. vitéz zarkafalvi és práznóczi Práznovszky Évát megbízta, képviselje a vitézi lovagrendet a Lovagrendek Nemzetközi Úniójánál és e célból átadta nemi az erre szóló megbízó levelet és az ezzel járó törzskapitányi kinevezést.
A vitafelszólalások során intézett javaslatokra és kérdésekre dr. vitéz Keserű József ügyvezető központi törzskapitány és dr. vitéz Práznovszky Miklós felvidéki központi törzskapitány válaszoltak.
Az 1956-os Vitézi Lovagrend Világszövetsége felvidéki szervezeti egységének alakuló állományülése a Szózat közös eléneklésével ért véget.

1 - Dr. vitéz Práznovszky Miklós, az 1956-os Vitézi Lovagrend Világszövetsége felvidéki központi törzskapitánya megnyitja a vitézi lovagrend felvidéki szervezeti egységének alakuló ülését

2 - Dr. vitéz Kerű József, az 1956-os Vitézi Lovagrend Világszövetsége ügyvezető központi törzskapitánya ismerteti a vitézi lovagrend szervezeti felépítését, tevékenységét és céljait

3 – Dr. vitéz Práznovszky Miklós felvidéki központi törzskapitány és dr. vitéz Keserű József ügyvezető központi törzskapitány

4 – Az 1956-os Vitézi Lovagrend Világszövetsége felvidéki szervezeti egysége alakuló állományülésének résztvevői

5 – Az 1956-os Vitézi Lovagrend Világszövetsége felvidéki szervezeti egysége alakuló állományülésének résztvevői

Szöveg és fényképek:
Práznovszky Miklós, Érsekújvár és vidéke

Vonatkozó események:
Az 1956-os Vitézi Lovegrend Világszövetsége vitézavató ünnepsége Érsekújváron.
{jumi [NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

Odborníci z mestského úradu vypracovali projekt na rekonštrukciu jazdiarne. Nepochybne skvelá správa, i keď určitá nedôvera je u tejto firmy namieste - skúsenosti ukazujú, že sa jej neveľmi darí maximalizovať úžitok pri minimalizácii nákladov, skôr naopak (jeden z ich predchádzajúcich projektov si všimla aj Aliancia FairPlay).

Prekvapuje aj deklarovaný účel rekonštrukcie - má sa tu vybudovať stánok kultúry, hoci sa priam ponúkala  možnosť zriadiť v objekte verejnú tržnicu miesto tej, ktorú Novocentrum pred rokmi zrušilo v susedstve. Vtedy sa tiež ponúkla vizualizácia, ale parcely sa vzápätí za okolností dodnes zahalených konšpiráciou rozpredali cez slovenských a cyperských prostredníkov. Verejnosť dodnes nevie, koľko peňazí Novocentrum z predaja získalo, ani kde peniaze skončili.  Je zvláštne, že poslanci za nový projekt zahlasovali bez toho, aby sa zaujímali o osudy toho perdchádzajúceho. Prejavili opätovnú až nepochopiteĺnú dôveru voči MsÚ, ktorý objekt jazdiarne najprv nechal schátrať a zriadiť v nej živelnú skládku odpadu aby dnes ohuroval ambicióznymi plánmi, za ktorými sa opäť môže ľahko skrývať nejaký celkom triviálny Plán B. (Článok v denníku My/Naše novosti č. 1 a č. 2)

Vizualizácia zábavno-kultúrneho centra, ktoré malo vyrásť v areáli býv. kasární

Foto: sme.sk, hrivis.sk

{jumi [NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

A 2014-es verseny és kalandtúra hivatalos útvona: Január 24, 25, 26, 27 Budapest - Chefchaouen 3,226km

Január 28 Chefchaouen - Rissani 622km
Január 29 Rissani - Sidi Ifni 751km
Január 30 Sidi Ifni - Bojdour 673km
Január 31 Bojdour - Guergerat 634km
Február 1 Guergerat-Nouadhibou (Rest Day) 63km
Február 2 Nouadhibou - Akjoujt 523km

Február 2 Nouadhibou - B2 Beach 420km
Február 3 Akjooujt - Nouakchott 360km
Február 3 B2 Beach - Nouakchott 140km
Február 4 Noukchott - St. Louis 303km
Február 5 St. Louis - Kaye Boubou 380km
Február 6 Kayes Boubou - Wassadougou 270km
Február 7 Wassadougou - Georgetown 220km
Február 8 Georgetown - Kiang West National Park 180km
Február 9 Kiang West - Banjul 156km

„Ez az első alkalom, hogy Gambiában ér véget a futam. Ez egy nagyon kicsiny, de csodálatos ország. Kalandban az idén sem lesz hiány.
A kéthetes transz-szaharai autóverseny a világ legnagyobb amatőr rallyja. A futam elvei szerint „bárki, bármivel, bárhogy" indulhat. Az elmúlt években Trabantok, Daciak, Ladák, mentő- és tűzoltó autók is nekivágtak a távnak. A 2014-es futamra eddig 300 induló jelentkezett 22 országból.

- Amíg a Dakar a száguldásról és a győzelemről szól mindenkinek... addig a Budapest-Bamako egy nagyon összetett esemény, amely minden embernek mást és mást jelent. De alapvetően ez a verseny három dologról szól: 1. versenyzésről azoknak, akik versenyre vágynak, 2. jótékonyságról és szegény afrikai falvak megajándékozásáról, 3. kalandról és egymás kultúrájának megismeréséről. Vagy tévedek?
-2006-ban a kollégám szólt, mit szólok a Bamakóhoz, el-e mennék vele. KB 2 napig gondolkodtam, utána belevágtunk. Szeptembertől elkezdtük felkészíteni az autót, decemberben megkaptuk a különféle oltásokat, és mikor azt hittük, hogy már minden rendben van, terroveszély miatt 2006 december 31-én /ha jól emlékszem a dátumra/ lefújták a Dakart! Mindenki bepánikolt, hogy mi lesz most, hiszen mi is Mauritánián haladtunk keresztül. Végül is nem ijedtünk meg, január elején útnak indultunk. Semmi veszélynek nem voltunk kitéve /persze az emberi tényezőkre gondolok/ mindenhol kedvesen fogadtak bennünket és itt igazolódott az, amit azóta én is ismétlek állandóan, az a kedvesség amit a fekete emberektől kaptunk, nálunk szinte ismeretlen fogalom! Persze azért Marokkóban még más a helyzet, ők az európai embert jó pénzforrásnak nézik .

-A ralin minden csapat örökbe fogadhat egy falut, és annak a falunak vihet ajándékokat, és a falusiak életét és viszonyait jobban megismerheti. Egy interjúban egy fotós barátom arról mesét, hogy az afrikai szegénységben az a legérdekesebb, hogy az embereknek, ha semmi másuk nincs, csak egy csésze teájuk, azt is megosztják veled. Hogy ezeknek az embereknek hihetetlen a vendégszeretete, fel sem lehet ezt fogni európai ésszel. Itt az emberek nem nyafognak, nem panaszkodnak, élik az életüket, és ha kell, akkor az utolsó teát is megosztják veled. Ön, hogyan látja ezt a szeretettet, minden kapcsolatnak az a szerepe, hogy igyekezzen bemutatni, más nemzetek kincseit, hagyományait, kultúráját, akik részt vesznek ezen a futamon azok részesülnek az Afrikai népek kultúrájából, szokásaiból, meg kóstolhatják az afrikai konyhát, sok fotó készült készül egy ilyen út során abban nem gondolkozott el, hogy a Budapest- Bamako rally képeit megosztják kiállítások keretén belül a nagy érdemű itthon maradt emberekkel?

- Küldök egy érdekes linket, ami a 2008-as utunkat dokumentálja és egy kis rövidfilm is található itt: http://bamako.sk/index.php?menu=galeria

- Ön több ízben részt vett ezen a versenyen, miért indult?
- 2007-ben és 2008-ban túra kategóriában vettünk részt, 2012-ben pedig verseny kategóriában a 9. helyen végeztünk, mint a legjobb szlovákiai csapat.

- Háborús övezeten is keresztül vitt az utuk. Nem félt egy kicsit sem, hisszen egy háborúban bizony nem babra megy a játék?
-2007-es Bamakóra ugyanolyan szeretettel emlékezem vissza, min akar a 2012-esre . Ráadásul 2012-ben már nem Bamako volt a cél a polgárháború miatt, így bejárhattam Szenegált, Guinea-Bissaut, és Gambiát is, ahol eddig nem voltam. Mindezekről az országokról és emberekről elmondhatom, hogy nagyon kedves emberek. Mi itt élők nem tudjuk megbecsülni, azt amink van és amilyen környezetben élünk, ez a legfőbb véleményem az Afrikai utunkról!!!

- Gondolom nagyon sok élményben volt részük az út során mesélne sztorikat vagy történeteket? Mit adtak önnek ezek az utak, milyen a fekete kontinens?
- Részt vettünk egy kút átadásán Maliban, meglátogattunk egy elhagyatott falut, ahol rengeteg ajándékot, írószereket, gyógyszereket, játékokat osztottunk szét, amit sikerült itthon összegyűjteni. Ezen az oldalamon is lehet pár képet felfedezni: https://www.facebook.com/peter.toth.796/media_set?set=a.327817407259784.76264.100000945812473&type=3

- Az idei Budapest-Bamakó Rally már javában tart. Idén is vannak hazai szereplői, például Baráti Tomi Ipolyságról, vagy Gállfy Szilárd akikel a múltban többször is nekivágott a Nagy Afrikai Futamként is emlegetett versenynek. Mit gondol miért vágnak neki ezek az emberek újból ennek nagy kalandnak, amikor a belügyminisztérium lebeszélte a szervezőket a báborús mozgolódások miatt, de Villám Géza csapattársaival nem hátrált meg és újból útnak indult...
- Mi hajtja az embereket? - Aki ott egyszer megfordult, az visszavágyik!
- Viszont erezhető a változás 2007 és 2014 közt, legkönnyebben a határátlépést tudom felhozni, 2007-ben sőt, még 2012-ben is a Mauritán – Marokkó határon még mindent kézzel jegyzeteltek, most a fiúk elmondása szerint már számítógép és scanner volt a vámon .

- Gondolom nem lehet leírni vagy szavakban kifejezni, ezt át kell élni, ott kell lenni, részesének kell lenni az embernek hogy megértse?
- Sok országon keresztül visz az út melyik országok lopták be magukat az Ön szívébe – -Igazán mindegyik országnak megvan a maga varázsa, de, ahogy 2007/2008 ban Mali, 2012-ben Bissau volt ami megfogott.

- Jövőre 10 éves lesz a verseny és utolsó alkalommal kerül megrendezésre... Jövőre is útnak indul?
- Egyenlőre úgy néz ki, hogy igen, Szilárd barátommal újból nekivágunk, de kizárólag csak túra kategóriában!

-Miért van az hogy a hazai médiák, annak ellenére hogy többször is részt vettek ezen a versenyen, nem nagyon tudósítottak róla... média nélkül pedig nehéz támogatókat keresni,vagy adományokat szerezni...
- Mivel igazán nincs média jelenlét, ezért is nevezik fapados rallynak. Két ember költségvetése cca 4-5000 euró persze ehhez hozzájön még az autó felkészítése, míg a Dakar ennek kb. tízszerese, tehát mi igazából kalandorok vagyunk, nem pedig médiasztárok.

- Említsük meg azokat akik támogatták Önöket, mert úgy gondolom, ha jótékonyságról van szó, akkor megérdemlik...
- Rengeteg támogatónk volt, de inkább kisvállalkozókról beszélgetünk, mint óriási multicégekről. 2012-ben a legnagyobb támogatónk a Slovakia Ring volt.

- Kulcsár Gabriella is többször részese volt a nagy kalandnak. Milyen kapcsolat alakult ki Önök között?
- Baráti viszony van köztünk, bár igazán Bamakón közösen sosem vettünk részt, Ő mindig más évfolyamban indult, mint mi.

- Sok fotót készített, amelyek mindeddig kevéssé ismertek. Megosztana olvasóinkkal néhányat?
- Igen, a fotók a bamako.sk honlapon találhatóak.

Telek Lajos
Foto Telek Lajos

Ez a Riport nem jött volna létre támogató nélkül. Egy csésze fekete élvezetért kóstolja meg Ön is a Organó Gold kávét!

{jumi [NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

Szarka László a szlovák-magyar kapcsolatok hivatott szakértője 1995-ben jelentette meg összegző művét a témáról. A könyv 1999-ben újra megjelent, immár kétnyelvű, szlovák-magyar változatban. A szerző könyvében a dualizmus-kori szlovák-magyar kapcsolatok minden lényeges pontját vizsgálja , ugyanakkor a témák felvetésének struktúrája megfelel a szlovák történetírásban elfogadottnak. A Holec-féle recenzióból is kitűnik, hogy a szlovák kollégák, némely fenntartásokkal, a könyvet egészében - más hasonló kétnyelvű projektektől éltérően - diskurzusra alkalmasnak találták.

A könyvről három recenziót mellékelünk: Szőke József a Nap c. hetilapban közölt 1995. májusában egész oldalas ismertetőt a könyv elsö - magyar nyelvü kiadásáról. Roman Holec a Historický časopis hasábjain méltatta a könyvet 2000. áprilisában. Találtunk továbbá egy, Deák Ágnes által jegyzett recenziót.  A könyv magyar és szlovák verzióban is letölthetö a világhálóról.

László Szarka je jeden z najlepších znalcov histórie slovensko-maďarských vzťahov. V r. 1995 vyšla v maďarčine jeho knižka "Slovenský národný vývin a uhorská národnostná politika v r. 1867-1918", ktorá bola v r. 1999 vydaná opäť, tentokrát už dvojjazyčne. Autor pojednáva o téme dôkladne a v štruktúre, ktorá je kompatibilná so slovenskou historiografiou. Ako vyplýva aj z citovanej recenzie Romana Holeca, slovenskí kolegovia historici prijali knihu L. Szarku ako vhodnú pre vzájomnú diskusiu a hľadanie konsenzu. Tým sa táto kniha líši od iných podobných dvojjazyčných projektov. Knihu je možné stiahnuť z Internetu v maďarskej aj slovenskej verzii.

Roman Holec, Historický časopis č. 2/2000:
S Z A R K A, L.:  SZLOVÁK NEMZETI FEJLÖDÉS - MAGYAR NEMZETISÉGI POLITIKA 1867 -1918. SLOVENSKÝ NÁRODNÝ VÝVIN - NÁRODNOSTNÁ POLITIKA V UHORSKU 1867-1918. Bratislava, Kalligram 1999. 344 s.

Syntetický pohľad na pálčivé otázky slovensko-maďarských vzťahov v období uhorského dualizmu z pera známeho budapeštianskeho historika sa stal už roku 1995 pri svojom prvom vydaní nepochybne významnou udalosťou a výzvou pre slovenskú historiografiu tohto zložitého úseku spoločných dejín. Výzvou na zamyslenie sa nad jeho početnými otvorenými problémami a mnohými doteraz obchádzanými súvislosťami. Na sklonku roka 1999 vyšlo nové, tentokrát slovensko-maďarské vydanie, čím sa podstatne rozširuje okruh potenciálnych čitateľov. Vzhľadom na tému práce ide o chvályhodný a potrebný čin.
Slovenskí a maďarskí historici potrebujú predovšetkým komunikovať, vymieňať si názory a klásť si navzájom otázky. Szarkova práca sa nevyhýba žiadnej pálčivej téme a snaží sa otázky nielen nastoľovať, ale i hľadať na ne odpovede. Som presvedčený, že svojím nekonvenčným, ale koncepčným, a na rozsiahlej heuristike založeným prístupom vzbudí opätovne ohlas (viac polemický ako súhlasný) a vyvolá diskusiu, a to nielen na Slovensku, ale i v Maďarsku. Mnohé Szarkove závery a hodnotenia sú totiž v maďarskej historiografii vyslovené snáď po prvý raz. Každú tvorivú vedeckú polemiku a diskusiu treba vítať, lebo posúva naše poznanie vpred a najhoršie vždy bolo, keď sa historiografia doslova programovo vyhýbala niektorým témam (napr. téma národnostnej politiky uhorských vlád nebola vôbec medzi maďarskými historikmi populárna) alebo sa bránila kritickej sebareflexii vlastných omylov, či ich radšej zvádzala na tlak zvonku (slovenský postoj k niektorým otázkam v období dualizmu).

Dielo je rozdelené do siedmich koncepčne premyslených a vzájomne logicky prepojených kapitol. Prvá sa zaoberá základnými východiskami uhorsko-maďarskej národnostnej politiky, druhá základnými tendenciami slovenského národného vývoja. Dominantou tretej kapitoly je organizácia a politický program Slovákov. Štvrtá a piata už riešia vzťah slovenskej otázky, resp. národného hnutia a vládnej národnostnej politiky v období dualizmu predelenom rokom 1899 na dve časti. V ďalších kapitolách sa výklad „spomaľuje" - v šiestej zachytením situácie na jeseň roku 1918 a siedma dokonca presahuje v názve diela vytýčený medzník analýzou slovenskej otázky na parížskej mierovej konferencii. Organickou súčasťou diela je veľkoryso riešená tabuľková a mapová príloha, ako aj podrobný poznámkový aparát.

Hlavný poznávací prínos práce vidíme v komplexnom pochopení vývoja slovenského národnoemancipačného hnutia v najširšom kontexte celouhorských súvislostí a z druhej strany -v zachytení vládnej politiky vo vzťahu k národnostnej otázke, a to tak v jej teoretickej, ako aj v prakticko-politickej rovine. Szarka sa pritom neobmedzuje len na výpovednú schopnosť a interpretáciu bohato naakumulovaného materiálu primárneho významu, ale púšťa sa na klzkú pôdu vôbec nie jednoduchých úvah, ktoré sú potom z hľadiska diskusie najzraniteľnejšie. Ukazuje sa, že namiesto zjednodušujúcich zovšeobecnení je v oboch rovinách, teoretickej i prakticko-politickej, potrebné diferencovať medzi jednotlivými vládnymi garnitúrami. Rozdiely v ideovo-politických koncepciách a v politickej praxi medzi Kolomanom Tiszom, Deziderom Bánffym, Kolomanom Széllom a Štefanom Tiszom sú evidentné, a to napriek ich rovnakej straníckej príslušnosti a koncepčným východiskám. V súvislosti s posledným rozlišujeme navyše obdobie pred rokom 1905 a pred prvou svetovou vojnou. Úplne samostatným obdobím sú roky 1906 - 1910, keď boli. liberáli v opozícii a k moci sa dostala spojená koalícia. Jej národnostná politika nadobudla najkonfrontačnejši charakter a symbolizujú ju početné politické procesy, tragédia v Černovej, prijatie Apponyiho školských zákonov atď. Práve Štefan Tisza dospel po týchto rokoch k poznaniu, že konfrontačná politika nevedie k cieľu. Jeho postoje dostávajú podstatne racionálnejší charakter, hoci i tu treba byť opatrný, vzhľadom na monstreproces v Marmarošskej Sihoti a očividnú prípravu podobného procesu voči Slovákom.

L. Szarka venuje priebežne veľkú pozornosť postojom uhorských vlád voči slovenskej komunite v USA a voči fenoménu vysťahovalectva vôbec. Ešte väčšiu pozornosť prikladá Szarka právom rastúcemu hnutiu česko-slovenskej vzájomnosti a jeho rôznym rovinám. Je možno až prekvapujúce, ako si vtedajšia štátna administratíva veľmi dobre uvedomovala nebezpečenstvo česko-slovenskej spolupráce a pritom ako bola neschopná podniknúť s výnimkou represálií voči nej akékoľvek účinnejšie protiopatrenia. Hlavne hospodárska spolupráca nadobúdala stále intenzívnejší charakter a veľmi rozmanitú podobu, čo bolo potrebné v recenzovanom diele ešte viac zvýrazniť.

Napriek jasnej koncepcii a premyslenej štruktúre už vydanie Szarkovej práce z roku 1995 poznačila výrazná obsahová nevyrovnanosť a neproporcionalita, keď po analyticky prepracovaných a na širokej heuristike prameňov slovenského i uhorsko-maďarského pôvodu postavených častiach nasledovali posledné dve kapitoly, ktoré svojou tézovitosťou išli úrovňou prudko dolu. Povrchnosťou, zjednodušovaním, selekciou problémov a celkovou dikciou výrazne zaostal, za predchádaiúcim výkladom. Na ich charaktere sa nič nezmenilo ani v najnovšom vydaní, čo však kričí o to viac, že slovenská historiografia spravila za uvedených päť rokov nemalý krok vpred. Tým že nové vydanie nezohľadnilo túto situáciu, dostávajú sa viaceré závery ktoré nemohli byť ani pred piatimi rokmi považované za čo len trochu inšpiratívne či objavné do polohy ešte vypuklejšej. Najviac je to vidieť práve pri kapitolách zaoberajúcich sa rokmi 1918 - 1919. Ak má slovenský čitateľ prečítané najnovšie monografie či štúdie M. Hronského, M. Krajčoviča, P. Švorca, D. Kováča a ďalších autorov, musí byť nepochybne sklamaný záverom Szarkovcj prace, ktorý znovu opakujem, nedosahuje hĺbku a kvalitu väčšiny textu recenzovaného diela.

Napriek tejto najviac viditeľnej „chybe krásy" je Szarkovo dielo vo svojom celku podnetným a poučným čítaním. Každý pohľad „zvonku", ešte viac „z druhej strany" je cennou konfrontáciou poznatkov a prístupov, navyše akýmsi zrkadlom vlastných limitov či potvrdením záverov, ku ktorým sa dospelo spoločným zbližovaním stanovísk. Szarkov pohľad na uvedené obdobie je výnimočný tým, že nie je heuristicky jednostranný, ba svojou šírkou výskumu a znalosťou pôvodného materiálu v jednotlivých slovenských archívoch, nehovoriac o důkladnej znalosti literatúry, (a to napriek vyššie uvedenej výhrade), v mnohom predstihuje mnohých slovenských historikov. Keď k tomu pridáme pochopiteľnú vysokú úroveň poznania prameňov ústrednej povahy, dobovej tlače a literatúry, máme pred sebou dielo, ktoré v zmysle svojej pramennej bázy zostáva pre mnohých z nás zatiaľ nedosiahnuteľným vzorom.

Szarka sa snaží byť dôsledne objektívny, vidieť udalosti a hodnotu ich v celej zložitosti. Ako sa mu to podarilo, je v situácii, keď sa v citlivých otázkach slová vážia doslova na lekárnickych váhach, ťažko jednoznačne povedať. Najmä keď výsledkom bude zrejme skutočnosť, že doma mu budú vytýkať prílišnú kritickosť voči napr. národnostnej politike uhorských vlád, zatiaľ čo na Slovensku mnohých v hodnoteniach neuspokojí. A nemyslím tým pritom na ľudí s politickými klapkami na očiach či zaťažených rôznymi predsudkami.

Ale s tým musel autor už od začiatku, keď sa púšťal na túto neistú pôdu, naisto počítať. Nepochybne je možné k mnohým formuláciám zaujať polemický postoj a mať k štylizácii a formuláciám pripomienky (maďarizácia ako paralelný a zväčša nevyhnutný sprievodný jav integračného procesu - s. 186). Nikto však  Szarkovi nemôže uprieť, že sa do tohto nebezpečného terénu vydal ako jeden z prvých a vo svojich analýzach mal úprimnú snahu dospieť čo najbližšie ku kritickej a v mnohom novej interpretácii doteraz šablónami poznačených hodnotení.

Hoci Szarka v texte korigoval niektoré faktické nepresnosti, viaceré drobné omyly zostali neopravené aj pri druhom vydaní. Napr. chybné názvy českých bánk (s. 212. uvádzajú sa strany slovenského textu); Lavotta bol Jozef, nie Ján (s. 213),  ani nie Alexander (s. 260); Andaházy bol Pavol, nie Juraj (s. 261); nepresne su zachytené Hlinkove suspenzie (s. 260); tajná porada SNS 24. 5. 1918 sa uskutočnila v Turč. Sv. Martine, nie Lipt. Mikuláši (s. 280-281); vyhlásenie českých poslancov na ríšskom sneme sa uskutočnilo v máji 1917, nie v marci (s. 280) atď. Keď sme už spomenul, chyby v menách osůb, nemožno sa nepozastaviť nad spôsobom ich písania v slovenskej verzn textu. Túto otázku v poslednom čase v iných súvislostiach polemicky nadhodili viacerí autori a bude nevyhnutné ju predložiť na odbornú diskusiu. Hoci je to proti kodifikovaným pravidlám pravopisu, písanie priezvisk Maďarov v ich originálnej maďarskej podobe považujem za jedine možné a správne.  V Szarkovej práci je důsledne dodržiavaná zásada písať celé meno a priezvisko Maďaras po maďarsky, Slováka po slovensky, Nemca po nemecky (ale napr. ferenc Ferdinand a František Ferdinand!). To je však už téma do diskusie, keďže deklarovanie sa k národnosti je subjektívnym postojom podliehajúcim, najmä v stredoeurópskych podmienkach častým zmenám.  Problemy sa začínajú pri ťažko, resp. ťažšie zaraditeľných osobnostiach.  V slovenskej verzii textu je to ešte problematickejšie,  lebo krstné mená v maďarčine pri niektorých osobách pôsobia cudzo a neprirodzene ( napr. Gyňorgy Zmeskál,  György Császka, Gyözö Dvorcsák).  Pri iných zase Szarka popiera aj vlastnú logiku písania mien (slovenské písanie mena Martina Pazúrika, a to aj v madarskom texte). Táto rozkolísanosť, v slovenčine ešte výraznejšia, svedčí jednak o autorskej neujasnenosti a rovnako o pochybnej norme ponúkanej pravopisnými pravidlami.

Mimoriadne náročnou úlohou bol preklad textu do slovenčiny. Možnosť okamžitého porovnania maďarského originálu so slovenským prekladom zvyšuje zraniteľnosť niektorých formulácii. Už len nuansy maďarského „magyar" pri preklade do slovenského „maďarský" alebo „uhorský" sú neľahkou úlohou a v texte je ich voľba neraz diskutabilná. Podobne používanie a preklad pojmu „Felvidék" pripúšťa viacero možností a nie vždy považujeme použitie pojmu „Horné Uhorsko" za adekvátne. Ak napriek tomu hodnotíme preklad ako vysoko profesionálny, nemožno nepoukázať na viaceré zrejmé a neoddiskutovateľné nepresnosti, napr. keď namiesto Dohody sú uvedené ústredné mocnosti (s. 162), forinty bolo treba prekladať ako zlaté, žilinská expozitúra Ministerstva poľnohospodárstva sa prekladá ako pobočka (s. 259-260, 269-270). čo mýli a umožňuje zámenu s inými inštitúciami (na s. 213 správne uvedená), hovoríme o Spolku nie o Spoločnosti sv. Vojtecha (s. 222, 231); neraz sú v slovenskom texte vynechané niektoré slová alebo skomolené časti, ktoré v maďarskej verzii možno nájsť uvedené správne atď.
Z diskutabilných tvrdení vyberiem aspoň z jednej kapitoly niektoré. Nemožno súhlasiť s tvrdením, že Vajanský a Škultéty patrili v rokoch 1912 - 1913 k politickým vodcom z Martina (s. 211), to už bola na čele garnitúra Mudroňa, Dulu, Markoviča a ďalších, a tí do Luhačovíc prichádzali, hoci neraz aj kriticky naladení (predovšetkým J. Markovič). Podľa nás sa precenila úloha neoslavizmu v rámci česko-slovenských vzťahov (s. 215), hnutie za česko-slovenskú jednotu nebolo vedľajším produktom hospodárskej expanzie Čechov (s. 266), skôr opak je pravdou. Vôbec často používaný pojem „hnutie za česko-slovenskú jednotu" by som skôr označil ako hnutie za česko-slovenskú vzájomnosť. Nekorektne sa ďalej používa pojem československej vojenskej okupácie koncom roku 1918 atď.
Ak L. Szarka v závere svojho úvodu skromne považuje recenzovanú prácu za príspevok a podnet k spoločnému slovensko-maďarskému premýšľaniu a diskusiám, myslím, že jeho dielo splnilo tento cieľ, ba prinieslo viac. Obohatilo naše poznanie a dalo mu nový rozmer. Hoci nie so všetkým sa čitateľ stotožní, po prečítaní Szarkovej práce si viac ako kedykoľvek inokedy uvedomí, že história, podobne ako život, nie je čierno-biela, ale v skutočnosti podstatne zložitejšia a protirečivejšia. Oba národy si nesú vlastné dejiny ako batoh, ktorého sa nezbavia, keď vysypú jeho obsah, ani keď si ho hodia na plecia so zjavným zámerom, aby ho nemali na očiach. Slováci a Maďari sú „odsúdení" na vzájomné susedstvo a takéto pohľady na dejiny svoje i toho druhého čistia spoločné prahy bez toho, aby sa prach a smeti sypali do susedovho dvora.

{jumi [NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

Vágkirályfa  önkormányzata 2014 március 2-án emlékmű-avatással egybekötött konferenciát rendezett a felvidéki kitelepítettek emlékére. A helyi kultúrház nagytermében Bergendi Ferenc polgármester ünnepi beszéde után a közönség Szarka László, Popély Gyula, Popély Árpád és Pukkai László történészek előadásait hallgathatta. Majd 18.00 órakor Fehér Csaba a 2006. szeptemberében  Brüsszelben bemutatott "Soha többé/Never again" kiállítást nyitotta meg. Az est záróakkordjaként a budapesti GNM Színitanoda lépett fel a "Kitelepítettek" c. ének-próza előadásukkal.

Emlékműavatás

Az újonnan leleplezett emlékmű

A hontalanság éveinek története és emlékezete
Szarka László történész, egyetemi docens

Esterházy János, a felvidéki magyarság mártírja
Popély Gyula történész professzor

Csehszlovák nemzetállami törekvések a második világháború után
Popély Árpád történész

A jogfosztottság évei Mátyusföldön / Vágkirályfán
Pukkai László tanár, történész

"Soha többé" kiállítás megnyitása - Fehér Csaba a kiállítás kurátora

A budapesti GNM Színitanoda előadása

{jumi [NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

Az 1950-es évek elején alakult Clevelandban a felvidéki magyar emigránsok érdekvédelmi szervezete - a  Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya. Az alábbiakban kronológiába foglaltuk össze a szervezet működését tükröző adatokat.

{jumi [NZONLINE/chronologia.php][Cs.M.N.B.]}

{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

V r. 1988 vydal Ústav marxizmu-leninizmu pri ÚV KSS dvojzväzkový zborník dokumentov o aktivitách strany v r. 1938-1944. Z dôvodu skorého konca inštitúcie, ktorý zanikol spolu s komunistickým režimom, ale aj faktu, že zborník vyšiel v náklade púhych 250 ks a bol a-priori určený len pre vnútornú potrebu ústavu, sa jeho obsah nestal všeobecne známym. V článku uvádzame zoznam dokumentov v chronologickom poradí.

{jumi [NZONLINE/chronologia.php][kss_doc][1938.01.01][1946.01.01]}

{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

Bauer Gyõzõ akadémikus jegyzi az alábbi állásfoglalást, amelyben a kormányhivatal által előterjesztett kisebbségi stratégiával kapcsolatos észrevételeit írja le. A kormánystratégia nyilvános vitája március 12-ig tart, addig kellene a lehető legtöbb embernek elküldenie az alábbi szöveget, vagy megtenni saját észrevételeit a matea.bucalo@vlada.gov.sk e-mail címre. A kormányhivatal eredeti javaslatát a cikk végén olvashatják.

Pripomienky k vládnej stratégii formulovanej v: Návrhu Celoštátnej stratégie ochrany a podpory ľudských práv  v Slovenskej republike týkajúcej sa práv osôb patriacich  k národnostným menšinám a etnickým skupinám z februára 2014

Časť predloženého  materiálu týkajúci sa práv osôb patriacich k národnostným menšinám  obsahuje pravdivé aj nepravdivé  konštatovania.

1.    Nie je pravdou, že sa „pri zachovaní princípu rovnocennosti dohovoru s inými medzinárodnými zmluvami zabezpečí slobodná tvorba, rozvoj, šírenie kultúrnych prejavov, ako aj produkcia v rámci kultúrneho priemyslu.”

2.    Neakcentuje sa zásada rovnakej dôstojnosti a rešpektovania všetkých kultúr, ochrana a podpora rozmanitosti kultúrnych prejavov, rovnaká dôstojnosť a rešpektovanie všetkých kultúr vrátane kultúr osôb patriacich k menšinám a kultúr domorodých národov.

3.    Nerešpektuje sa skutočnosť, že viacero národnostných menšín (napr. maďarská, rusínska…) sú domorodými na území kde žijú.

4.    Nie je pravdou, že osoby patriace k národnostným menšinám už v prípade ich 15%-nej podiele na miestnom obyvateľstve môžu používať materinský jazyk. V skutočnosti je to len v prípade 20% a často ani vtedy. Treba tiež poznamenať, že Charta regionálnych alebo menšinových jazykov nikdy nebola implementovaná do slovenského právneho poriadku.

5.    Z dôvodu zanedbať návrhy národnostných menšín, predovšetkým maďarskej bol zredukovaný ich počet reorganizácou Rady vlády pre národnosti. Podľa mojich informácií z návrhov a kritických pripomienok  členov maďarskej menšiny žiaden sa nezobral v úvahu.

6.    Minuloročná správa splnomocnenca A. Nagy Lászlóa bola Ministerstvom zahraničných vecí upravená na nepoznanie. Sem možno zaradiť napr. otázku modrých tabúl označujúcich obce. V rozpore s požiadavkou miestnych samospráv odopreli Maďarom použiť nimi zvolené, často historické označenie vo svojom jazyku (bolo tomu aj počas pôsobenia predošlej vlády a je tomu ešte viac za súčasnej vlády kedy nestačí ani výsledok miestneho referenda). Dokonca aj vo výlučne symbolických prípadoch vzniknú politické rozhodnutia.

7.    V slovenskom právnom poriadku a v Ústave v súlade s odporúčaniami vysokého komisára OBSE pre národnostné menšiny by mal byť zakotvený čl. 15 Rámcového dohovoru, ratifikovaného SR „existencia nástrojov a mechanizmov, prostredníctvom ktorých príslušníčky a príslušníci národnostných menšín by mohli efektívne a reálne ovplyvniť rozhodovanie o veciach, ktoré sa bytostne týkajú ich života, postavenia a práv. Ide najmä o otázky späté s ich identitou – teda otázky jazyka, vzdelávania a kultúry, ale aj širšie otázky týkajúce sa iných verejných politík vrátane regionálneho rozvoja, pokiaľ majú priamy vplyv na vyjadrenie, zachovanie a rozvoj identity osôb patriacich k národnostným menšinám.” V skutočnosti však účasť na riešení vlastných záležitostí zďaleka nie je efektívna, postupne sa degradovala na čisto formálnu, bez akejkoľvek možnosti ovplyvňovať záležitosti, ktoré sa ich bytostne týkajú. dôkazom toho je prijatá zákonná úprava, ktorej predpokladaným dôsledkom je zánik podstatnej časti malotriednych maďarských škôl.

8.    Pretrvávajú negatívne postoje a predsudky voči osobám patriacim k národnostným menšinám, nielen voči Rómom, dokonca aj poprednými predstaviteľmi krajiny (napr. premiérom v prípade voľby predsedu Trnavského samosprávneho kraja) alebo verejnými komunikačnými prostriedkami (napr. „tolerovanie nehorázneho spochybňovania práva Gy.Bárdosa, občana Slovenskej republiky kandidovať za prezidenta redaktormi TA3”.

9.    O  postupoch súčasnej vlády proti maďarskej menšine svedčia okrem skutočnosti zníženia počtu ich členov v Rade vlády pre národnosti z piatich na jedného, aj zníženie podpory pre kultúru maďarskej menšiny o 600 000.- Eur.

10.    „Výbor expertov v poslednej hodnotiacej správe identifikoval nedostatky”, ale v predloženej stratégii nič sa o nich nedozvieme. O ich odstránení ani nehovoriac.

Predložený návrh neobsahuje žiadnu stratégiu na vytvorenie podmienok na uplatnenie práv národnostných menšín.

Chýbajú ciele a odporúčania na odstránenie nedostatkov a diskriminácií.

Dozvieme sa napr. že „Z hľadiska vnútroštátnej právnej úpravy má významné postavenie zákon č. 184/1999 Z. z. o používaní jazykov národnostných menšín”, nič však napr. o nutnosti predefinovať a vypracovať spôsob ako by bolo možno dodržať "Jazykový zákon" ako by sa dostali menšiny k ovplyvneniu, účasti na tomto procese (z pohľadu existujúcich foriem samosprávy). Je tomu aj v množstve iných oblastí, napr.:...školstvo...kultúra...zdravotníctvo.. média..... atď.

ÚRAD VLÁDY SLOVENSKEJ REPUBLIKY.
Úrad splnomocnenca vlády Slovenskej republiky pre národnostné menšiny
VÝBOR PRE NÁRODNOSTNÉ MENŠINY A ETNICKÉ SKUPINY Rady vlády Slovenskej republiky pre národnostné menšiny  a etnické skupiny

Február 2014

Návrh Celoštátnej stratégie ochrany a podpory ľudských právv Slovenskej republike
(časť týkajúca sa práv osôb patriacich k národnostným menšinám a etnickým skupinám [1]

Práva národnostných menšín a etnických skupín sú integrálnou súčasťou systému základných ľudských práv a slobôd. Rozsah týchto práv v Slovenskej republike zodpovedá medzinárodne uznávanému štandardu ochrany menšín a etnických skupín pričom právny rámec postavenia národnostných menšín rešpektuje princíp rovnosti a nediskriminácie.

Slovenská republika, v ktorej spolu žijú tak príslušníci väčšinového národa, ako aj príslušníci národnostných menšín a etnických skupín, sa hlási k ideám interkultúrneho a interetnického dialógu. Proces budovania multikultúrnej spoločnosti založenej na týchto ideách je však dlhodobý a zahŕňa vytvorenie dobre nastavených legislatívnych podmienok na jednej strane a ich plnú implementáciu na strane druhej.

Medzinárodný právny rámec ochrany a podpory práv osôb patriacich k národnostným  menšinám

Slovenská republika sa ako členský štát Európskej únie a subjekt medzinárodného spoločenstva zaviazala k dodržiavaniu systému prameňov medzinárodného práva, ktorého významnú časť tvoria dokumenty vzťahujúce sa k úprave a garancii ľudských práv. Súčasťou konceptu ľudských práv je aj garancia ochrany a podpory práv osôb patriacich k národnostným menšinám a etnickým skupinám. K medzinárodným dokumentom, ktorými je v tejto oblasti Slovenská republika viazaná patrí predovšetkým Medzinárodný dohovor o odstránení všetkých foriem rasovej diskriminácie, ktorý v rámci definície pojmu rasová diskriminácia používa pojmy národnostný pôvod a etnická skupina a obsahuje ustanovenia
o ochrane práv národnostných menšín a etnických skupín v súvislosti so zákazom diskriminácie z týchto dôvodov[2].

Cieľom Dohovoru o ochrane a podpore rozmanitosti kultúrnych prejavov (UNESCO) je posilniť na vnútroštátnej a medzinárodnej úrovni mechanizmy vytvárajúce podmienky na uvedomenie si významu, ktorý prináša ľudstvu rozmanitosť kultúr a konkrétnych kultúrnych prejavov. Ustanovenia dohovoru majú zabezpečiť rozvoj interakcie medzi rozmanitými kultúrami, uznanie osobitného charakteru kultúrnych aktivít, tovarov a služieb a prijímanie takých politík a opatrení na ochranu a podporu rozmanitosti kultúrnych prejavov, ktoré pri zachovaní princípu rovnocennosti dohovoru s inými medzinárodnými zmluvami zabezpečia tak slobodnú tvorbu, rozvoj, šírenie kultúrnych prejavov, ako aj produkciu v rámci kultúrneho priemyslu [3].  Dohovor akcentuje zásadu rovnakej dôstojnosti a rešpektovania všetkých kultúr, ktorej obsahom je princíp, že ochrana a podpora rozmanitosti kultúrnych prejavov zahŕňa uznanie rovnakej dôstojnosti a rešpektovanie všetkých kultúr vrátane kultúr osôb patriacich k menšinám a kultúr domorodých národov[4].  Ochrana, podpora a zachovanie kultúrnej rozmanitosti je základnou podmienkou trvalého rozvoja v prospech súčasných a budúcich generácií [5]. Členské krajiny Dohovoru sa zaviazali, že sa budú usilovať „utvoriť na svojom území prostredie, ktoré bude povzbudzovať jednotlivcov a sociálne skupiny aby tvorili, produkovali, šírili a distribuovali svoje vlastné kultúrne prejavy a aby k nim mali  prístup, venujúc osobitnú pozornosť špecifickým podmienkam a potrebám žien a rôznych  sociálnych skupín vrátane osôb patriacich k menšinám a domorodých národov“.[6]
Základom európskeho systému ochrany ľudských práv je činnosť Rady Európy, pod záštitou ktorej bol podpísaný Európsky dohovor o ochrane ľudských práv a základných slobôd, ktorý vytvoril štandard ochrany ľudských práv v členských štátoch Rady Európy.
Najdôležitejším medzinárodným dokumentom slúžiacim k ochrane a podpore práv
národnostných menšín a etnických skupín v rámci Rady Európy je Rámcový dohovor na ochranu národnostných menšín [7]. Slovenská republika sa k dôslednému dodržiavaniu Rámcového dohovoru zaviazala nie len formálne, ale aj vďaka faktu, že sa na jeho príprave aktívne podieľala a ratifikovala ho ako tretia členská krajina Rady Európy 14. septembra 1995.[8]

Štvrtá správa o implementácii Rámcového dohovoru na ochranu národnostných menšín obsahuje podrobný opis opatrení, ktoré Slovenská republika prijala v záujme napĺňať záväzky vyplývajúce z Rámcového dohovoru. Zo správy je zrejmé, že Slovenská republika prešla vývojom v oblasti dodržiavania práv národnostných menšín a etnických skupín a v poslednom monitorovacom období vykonala významné legislatívne zmeny. Zároveň sa v správe konštatuje, že „pretrvávajú negatívne postoje a predsudky voči osobám patriacim k národnostným menšinám, predovšetkým Rómom. Naďalej zaznamenávame správy o nepriateľsky ladených výrokoch zo strany niektorých politikov.“[9]

Súčasný legislatívny rámec poskytuje široký priestor na implementáciu politík smerujúcich k ochrane a podpore práv národnostných menšín. Je však potrebné, aby bol tento formálno-legislatívny priestor využitý v čo najväčšej miere aj v praxi a aby subjekty, ktorým sú zavedené inštitúty adresované, boli schopné ich efektívne aplikovať [10].

Špecifickú pozornosť zasluhuje právo na participáciu, tak ako ho ustanovuje článok 15 Rámcového dohovoru: Strany musia vytvárať podmienky potrebné na efektívnu účasť osôb patriacich k národnostným menšinám na kultúrnom, spoločenskom a ekonomickom živote, ako aj na verejných záležitostiach, najmä na tých, ktoré sa ich týkajú. Tento článok je v slovenskom právnom poriadku odzrkadlený v čl. 34 Ústavy Slovenskej republiky (ďalej len „ústava“). V súlade s Lundskými odporúčaniami vysokého komisára OBSE pre národnostné  menšiny [11], podstatou zmieneného práva je existencia nástrojov a mechanizmov, prostredníctvom ktorých príslušníčky a príslušníci národnostných menšín môžu efektívne a reálne ovplyvniť rozhodovanie o veciach, ktoré sa bytostne týkajú ich života, postavenia a práv. Ide najmä o otázky späté s ich identitou – teda otázky jazyka, vzdelávania a kultúry, ale aj širšie otázky týkajúce sa iných verejných politík vrátane regionálneho rozvoja, pokiaľ majú priamy vplyv na vyjadrenie, zachovanie a rozvoj identity osôb patriacich k národnostným menšinám [12].
S prihliadnutím na významný dosah médií na formovanie spoločnosti je dôležité spomenúť článok 9 Rámcového dohovoru, ktorý má zabezpečiť, aby osoby patriace k národnostným menšinám neboli diskriminované v prístupe k médiám [13] a tiež zaväzuje štáty k prijatiu opatrení na uľahčenie ich prístupu k médiám a na podporu tolerancie a umožnenia kultúrnej plurality [14].

Európska charta regionálnych alebo menšinových jazykov je medzinárodným nástrojom zdôrazňujúcim význam materinského jazyka pre život v spoločnosti a dokumentom zdôrazňujúcim skutočnosť, že ochrana a podpora regionálnych alebo menšinových jazykov je významným prínosom utvárania Európy založenej na princípoch demokracie a kultúrnej rozmanitosti v rámci zachovania národnej suverenity a územnej integrity. [15]

Výbor expertov v poslednej hodnotiacej správe identifikoval nedostatky, ktoré v procese implementácie charty pretrvávajú16 a zároveň upozornil na oblasti, v ktorých Slovenská republika od posledného monitorovacieho obdobia nezaznamenala žiaden vývoj [17].

Výbor expertov sa vo svojej správe zaoberal aj veľkým významom médií a potrebe aktívneho prístupu štátu v zvyšovaní povedomia obyvateľstva o význame a prínose interkulturality pre rozvoj spoločnosti [18] a konštatoval, že o tejto oblasti nie je v médiách k dispozícii dostatok informácií.[19]

Kľúčovými oblasťami, ktorými by sa Slovenská republika a subjekty ochrany a podpory práv národnostných menšín mali zaoberať vo svetle medzinárodného právneho rámca, sú efektívna aplikácia už prijatých legislatívnych opatrení. Zvýšeniu ich efektivity by mohlo výrazne pomôcť postupné zvyšovanie kompetencií na regionálnej a lokálnej úrovni, kde sa de facto kultúrny život národnostných menšín realizuje. Ďalšou prioritou je aktívne šírenie povedomia o tom, že podpora kultúrnej rozmanitosti je v záujme budovania sociálnej kohézie, spoločenského kultúrneho a ekonomického rozvoja. To všetko sa dá realizovať len v súčinnosti s aktívnym vytváraním pozitívneho obrazu menšín a prínosu multikultúrnej spoločnosti vo verejnom a mediálnom diskurze.

Vnútroštátny právny rámec ochrany a podpory práv osôb patriacich k národnostným menšinám

Medzinárodný právny rámec ochrany a podpory práv osôb patriacich k národnostným menšinám vplýva a prejavuje sa vo vnútroštátnej právnej úprave Slovenskej republiky. Základná právna úprava sa nachádza v zákone najvyššej právnej sily – v ústave, v ktorej sú práva národnostných menšín a etnických skupín explicitne upravené vo štvrtom oddiely druhej hlavy ústavy v článkoch 33 a 34.Tento základ právnej úpravy je podrobnejšie rozpracovaný v jednotlivých zákonoch.

Realizáciu práv národnostných menšín a etnických skupín umožňujú viaceré právne predpisy. Z hľadiska vnútroštátnej právnej úpravy má významné postavenie zákon č. 184/1999 Z. z. o používaní jazykov národnostných menšín v znení neskorších predpisov. Tento zákon umožňuje občanom Slovenskej republiky, ktorí patria k národnostným menšinám, používať jazyk národnostnej menšiny a ustanovuje pravidlá používania jazyka menšiny v úradnom styku a v ďalších oblastiach. Jazykom národnostnej menšiny je podľa tohto zákona bulharský jazyk, český jazyk, chorvátsky jazyk, maďarský jazyk, nemecký jazyk, poľský jazyk, rómsky jazyk, rusínsky jazyk a ukrajinský jazyk. Zákon nadväzuje na medzinárodné dohody, ktorými je Slovenská republika viazaná a umožňuje používanie jazykov národnostných menšín v súlade s ďalšími osobitnými predpismi [20].

Zákon upravuje podmienky používania jazyka národnostnej menšiny v úradnom styku. Občania Slovenskej republiky, ktorí sú osobami patriacimi k národnostnej menšine, majú právo používať v úradnom styku jazyk národnostnej menšiny v obci, v ktorej majú trvalý pobyt, a to za podmienky, že v dvoch po sebe nasledujúcich sčítaniach obyvateľov v obci tvoria osoby patriace k národnostnej menšine najmenej 15 % obyvateľov tejto obce.
Osoby patriace k národnostnej menšine majú právo používať jazyk národnostnej menšiny v ústnom a písomnom styku pred orgánmi verejnej správy. Zároveň majú tieto osoby právo na odpoveď orgánu verejnej správy na podanie napísané v jazyku národnostnej menšiny okrem štátneho jazyka aj v jazyku národnostnej menšiny. Zákon ďalej umožňuje osobám patriacim k národnostnej menšine vyžiadať si v týchto obciach rozhodnutia orgánu verejnej správy vydané v správnom konaní, povolenia, oprávnenia, potvrdenia, vyjadrenia a vyhlásenia a iné listiny nielen v štátnom jazyku, ale aj v jazyku národnostnej menšiny [21].

Zákon ukladá orgánom verejnej správy v obci, kde je možné používať jazyk národnostnej menšiny, poskytovať občanom úradné formuláre vydané na požiadanie dvojjazyčne, a to v štátnom jazyku a v jazyku národnostnej menšiny.

V oblasti označovania v jazyku národnostnej menšiny umožňuje zákon o používaní jazykov národnostných menšín vo vyššie uvedených obciach možnosť uvádzať označenie obce v jazyku národnostnej menšiny na dopravných značkách označujúcich začiatok obce a koniec obce, budovách orgánov verejnej správy alebo rozhodnutiach vydaných v jazyku menšiny. Rovnako je možné zverejňovať informácie pre verejnosť prostredníctvom miestneho rozhlasu alebo prostredníctvom iných technických zariadení v obci popri štátnom jazyku aj v jazyku národnostnej menšiny.

Na základe zákona č. 184/1999 Z. z. o používaní jazykov národnostných menšín v znení neskorších predpisov bolo vydané aj nariadenie vlády Slovenskej republiky č. 535/2011 Z. z., ktorým sa vykonávajú niektoré ustanovenia zákona č. 184/1999 Z. z. o používaní jazykov národnostných menšín v znení neskorších predpisov. Toto nariadenia upravuje niektoré podrobnosti týkajúce sa informovania verejnosti v jazyku národnostnej menšiny a podrobnosti súvisiace s vydávaním listín, povolení, oprávnení, potvrdení, vyjadrení a vyhlásení v jazyku národnostnej menšiny.

Na zákon o používaní jazykov národnostných menšín nadväzuje aj zákon Národnej rady Slovenskej republiky č. 270/1995 Z. z. o štátnom jazyku Slovenskej republiky v znení neskorších predpisov, ktorý primárne upravuje používanie štátneho jazyka, ktorým je slovenský jazyk., Nedostatky vo vzťahu medzi zákonom o štátnom jazyku 270/1995 Z. z. a zákonom o používaní jazykov národnostných menšín 184/1999 Z. z. identifikované Benátskou komisiou v roku 2010 boli odstránené schválením noviel týchto zákonov a tieto zákony sa v súčasnosti navzájom dopĺňajú [22].

S informovanosťou verejnosti v jazyku národnostnej menšiny súvisia aj niektoré ustanovenia zákona č. 211/2000 Z. z. o slobodnom prístupe k informáciám a o zmene a doplnení niektorých zákonov (zákon o slobode informácií) v znení neskorších predpisov. V obciach, v ktorých je možné používať jazyk národnostnej menšiny v úradnom styku, povinné osoby [23] zverejnia povinne zverejňované informácie [24] aj v jazyku národnostných menšín. Ďalej môžu občania Slovenskej republiky, ktorí sú osobami patriacimi k národnostnej menšine, a ktorí majú právo používať jazyk národnostnej menšiny v obciach podľa zákona o používaní jazykov národnostných menšín, v procese žiadosti o sprístupnenie informácií požadovať sprístupnenie informácií v jazyku národnostnej menšiny.

Zákon č. 365/2004 Z. z. o rovnakom zaobchádzaní v niektorých oblastiach a o ochrane pred diskrimináciou a o zmene a doplnení niektorých zákonov (antidiskriminačný zákon) v znení neskorších predpisov (ďalej len „antidiskriminačný zákon“) upravuje uplatňovanie zásady rovnakého zaobchádzania a ustanovuje prostriedky právnej ochrany pri porušení tejto zásady. Z pohľadu postavenia osôb patriacich k národnostným menšinám spočíva zásada rovnakého zaobchádzania v zákaze diskriminácie z dôvodu príslušnosti k národnostnej menšine alebo etnickej skupine. Antidiskriminačný zákon však zároveň pripúšťa prijatie dočasných vyrovnávacích opatrení, ktoré nie sú považované za diskrimináciu. Takéto opatrenia môžu prijímať orgány verejnej správy alebo iné právnické osoby a majú smerovať k odstráneniu znevýhodnení, ktoré vyplývajú z viacerých dôvodov. Jedným z dôvodov, ktoré tento zákon definuje, je aj príslušnosť k národnostnej menšine alebo etnickej skupine.
Z ďalších oblastí právnej úpravy obsahujú právnu úpravu týkajúcu sa práv osôb patriacich k národnostným menšinám zákony najmä z oblasti školstva, týkajúcich sa výučby na základných a stredných školách v jazyku národnostnej menšiny a aj financovania škôl, na ktorých sa vyučuje v jazyku národnostnej menšiny. Bližšie je táto problematika rozpracovaná v časti týkajúcej sa výchovy a vzdelávania príslušníkov národnostných menšín.

Platná a účinná právna úprava ochrany a podpory práv osôb patriacich k národnostným menšinám tvorí jednu stránku celej problematiky. Je základom, z ktorého môžu osoby patriace k národnostným menšinám vychádzať. Druhým aspektom je samotná aplikácia vyššie uvedených právnych predpisov v praxi. Súboru práv jednej skupiny subjektov zodpovedá v mnohých prípadoch súbor povinností iných subjektov. V prípade aplikácie právnych predpisov upravujúcich ochranu a podporu práv osôb patriacich k národnostným menšinám sú na strane subjektov povinností najmä orgány verejnej moci. Preto je z hľadiska aplikácie právnych predpisov dôležité, aké podmienky vytvárajú jednotlivé orgány verejnej správy pre občanov Slovenskej republiky patriacim k národnostným menšinám.

Na základe vyššie uvedeného prehľadu vnútroštátnej právnej úpravy ochrany a podpory práv osôb patriacich k národnostným menšinám je možné konštatovať, že právna úprava je obsiahnutá vo viacerých právnych predpisoch a možno ju označiť za rozdrobenú. Na zváženie prichádza do úvahy prijatie komplexného právneho predpisu upravujúceho ochranu a podporu práv osôb patriacich k národnostným menšinám v Slovenskej republike.

Inštitucionálny rámec ochrany a podpory práv osôb patriacich k národnostným menšinám

Oblasť zachovania, rozvoja a podpory práv príslušníkov národnostných menšín v Slovenskej republike zastrešuje viacero subjektov. Na pôde Národnej rady Slovenskej republiky (ďalej len „NR SR“) ako zákonodarného orgánu je to Výbor NR SR pre ľudské práva a národnostné menšiny, na ústrednej úrovni štátnej správy je táto oblasť v kompetencii viacerých orgánov, resp. ich jednotlivých útvarov vrátane špecializovaných mechanizmov, ku ktorým patria aj poradné orgány vlády Slovenskej republiky (ďalej len „vláda SR“). Výkon menšinových práv sa týka orgánov verejnej správy a samosprávy, ako aj nezávislých inštitúcií zriadených zákonom.

1.Konzultatívne a poradné orgány

Úlohou konzultatívnych orgánov je zabezpečenie dialógu s menšinami a vytvorenie podmienok pre participáciu, teda účasť menšín na spolurozhodovaní o veciach, ktoré sa ich týkajú. Vrcholným konzultačným orgánom je Rada vlády Slovenskej republiky pre ľudské práva, národnostné menšiny a rodovú rovnosť (ďalej len „rada“). Pri rade pôsobia výbory,
ktoré sú odbornými orgánmi rady. Na zabezpečenie účasti príslušníkov národnostných menšín na riešení vecí, ktoré sa ich týkajú, bol zriadený v roku 2011 [25] Výbor pre národnostné menšiny a etnické skupiny, ktorý je stálym poradným orgánom rady pre otázky týkajúce sa národnostných menšín a etnických skupín a ich príslušníkov a pre oblasť implementácie Európskej charty regionálnych alebo menšinových jazykov v zmysle čl. 7 od. 4 charty a
Rámcového dohovoru na ochranu národnostných menšín v zmysle čl. 15 dohovoru. Plní funkciu konzultatívneho orgánu vo veciach účasti príslušníkov národnostných menšín a etnických skupín na riešení vecí týkajúcich sa národnostných menšín a etnických skupín v zmysle čl. 34 ods. 2 písm. c) ústavy.

Výbor predstavuje spoločný konzultačný orgán všetkých trinástich oficiálne uznaných národnostných menšín, ako aj zástupcov ústredných orgánov štátnej správy s kompetenciami v danej oblasti, ktorí však vo výbore nemajú hlasovacie právo. Pre potreby výboru možno zriadiť stále alebo dočasné pracovné skupiny na riešenie otázok týkajúcich sa jednotlivých národnostných menšín v rôznych oblastiach za účelom zaujatia reprezentatívneho stanoviska danej menšiny. V prípade potreby je možno zriadiť aj zmiešané pracovné skupiny, ktoré môžu zaujať spoločné reprezentatívne stanovisko viacerých menšín.

Úlohou výboru je iniciatívne predkladať rade podnety na zvýšenie úrovne podpory, ochrany a dodržiavania práv národnostných menšín. Okrem iných úloh výbor spracúva a na schválenie rade predkladá hodnotiace správy o podpore kultúr národnostných menšín, o stave národnostného školstva a o používaní jazykov národnostných menšín.

2. Ústredné orgány štátnej správy

Do roku 2012 bola oblasť ochrany a podpory práv príslušníkov národnostných menšín v SR v podpredsedu vlády SR pre ľudské práva a národnostné menšiny [26].Vláda SR 13. 6. 2012 uznesením č. 264/2012 zriadila funkciu splnomocnenca vlády Slovenskej republiky pre národnostné menšiny a schválila jeho štatút. Splnomocnenec pôsobí ako stály poradný orgán vlády v oblasti národnostných menšín a organizačne je začlenený do organizačnej štruktúry Úradu vlády Slovenskej republiky (ďalej len „Úrad vlády SR“). Jeho činnosť zabezpečuje Úrad splnomocnenca vlády pre národnostné menšiny. Splnomocnenec plní úlohy v oblasti zachovania, rozvoja a podpory práv príslušníkov národnostných menšín a realizuje systémové opatrenia na zlepšenie postavenia národnostných menšín, monitoruje, analyzuje a vyhodnocuje dodržiavanie práv príslušníkov národnostných menšín orgánmi štátnej správy, orgánmi územnej samosprávy a inými príslušnými subjektmi a každoročne predkladá vláde správu o postavení a právach príslušníkov národnostných menšín. Splnomocnenec je tiež predsedom Výboru pre národnostné menšiny a etnické skupiny a gestorom dotačného programu Kultúra národnostných menšín.

V súlade so zákonom č. 575/2001 Z. z. o organizácii činnosti vlády a organizácii ústrednej štátnej správy v znení neskorších predpisov plní úlohy v oblasti podpory kultúry národnostných menšín aj Úrad vlády SR. Úrad vlády SR v súlade so svojím štatútom koordinuje činnosť ministerstiev a ostatných ústredných orgánov štátnej správy v oblasti národnostných menšín, spravuje dotačný program Kultúra národnostných menšín, je zriaďovateľom Tanečného divadla Ifjú Szivek, a tiež vykonáva úlohy v súlade so zákonom o používaní jazykov národnostných menšín. V roku 2012 bola v Úrade vlády SR bola zriadená odborná komisia pre aplikáciu uvedeného zákona, ktorá vypracúva metodické usmernenia v súvislosti s poskytovaním odbornej a metodickej pomoci orgánom verejnej správy s cieľom jednotnej aplikácie zákona a vypracúva stanoviská k podnetom na správne delikty na úseku používania jazykov menšín zo strany orgánov verejnej správy vrátane navrhovania výšky pokút.

V oblasti kultúry národnostných menšín na úrovni ústredného orgánu štátnej správy pôsobí Ministerstvo kultúry Slovenskej republiky, ktoré je zriaďovateľom Slovenského národného múzea (ďalej len „SNM“). Súčasťou SNM je osem múzejných pracovísk zameraných na kultúru národnostných menšín. Oblasť výchovy a vzdelávania príslušníkov národnostných menšín má v rámci Ministerstva školstva, vedy, výskumu a športu Slovenskej republiky vo svojej pôsobnosti sekcia regionálneho školstva. Ministerstvo zahraničných vecí a európskych záležitostí Slovenskej republiky je gestorom medzinárodných dohovorov v oblasti ochrany národnostných menšín a zastrešuje činnosť rady. Zástupcovia uvedených ústredných orgánov štátnej správy na úrovni generálnych riaditeľov sú členmi Výboru pre národnostné menšiny a etnické skupiny. Členmi výboru sú ďalej generálny riaditeľ sekcie právnej a konzulárnej Ministerstva zahraničných vecí a európskych záležitostí Slovenskej republiky, generálny riaditeľ sekcie verejnej správy Ministerstva vnútra Slovenskej republiky, generálny riaditeľ sekcie medzinárodných vzťahov Ministerstva spravodlivosti Slovenskej republiky, generálny riaditeľ sekcie kultúrneho dedičstva Ministerstva kultúry Slovenskej republiky a generálny riaditeľ sekcie sociálnej a rodinnej politiky MPSVR Slovenskej republiky, splnomocnenec vlády Slovenskej republiky pre rómske komunity.

3. Nezávislé inštitúcie zriadené zákonom

V oblasti ochrany práv príslušníkom národnostných menšín majú kompetencie dve nezávislé inštitúcie. Verejný ochranca práv ako nezávislý orgán, ktorý sa podieľa na ochrane základných práv a slobôd fyzických osôb a právnických osôb pri konaní, rozhodovaní alebo nečinnosti orgánov verejnej správy a ak je ich konanie, rozhodovanie alebo nečinnosť v rozpore s právnym poriadkom alebo princípmi demokratického a právneho štátu. Druhou inštitúciou je Slovenské národné stredisko pre ľudské práva, ktoré plní úlohy v oblasti ľudských práv a základných slobôd vrátane práv dieťaťa a v nadväznosti na tento účel okrem iného monitoruje a hodnotí dodržiavanie ľudských práv a dodržiavanie zásady rovnakého zaobchádzania zabezpečuje právnu pomoc obetiam diskriminácie a prejavov intolerancie, či vydáva na požiadanie fyzických osôb alebo právnických osôb alebo z vlastnej iniciatívy odborné stanoviská vo veciach dodržiavania zásady rovnakého zaobchádzania podľa antidiskriminačného zákona a mnohé ďalšie. Keďže v súlade s antidiskriminačným zákonom
dodržiavanie zásady rovnakého zaobchádzania spočíva v zákaze diskriminácie okrem iných dôvodov aj z dôvodu príslušnosti k národnosti alebo etnickej skupine, je riešenie individuálnych sťažností na porušenie zásady rovnakého zaobchádzania jednou zo zákonom stanovených úloh tohto strediska.

4. Územné samosprávy:

Orgány územnej samosprávy vykonávajú určité právomoci aj vo vzťahu k postaveniu a právam národnostných menšín. Podľa zákona Slovenskej národnej rady č. 369/1990 Zb. o obecnom zriadení v znení neskorších predpisov si môžu obce zriadiť komisie ako svoje stále alebo dočasné poradné, iniciatívne a kontrolné orgány, a teda môžu vytvárať aj komisie pre otázky národnostných menšín v rámci vytvárania podmienok na zabezpečenie účasti príslušníkov národnostných menšín na rozhodovaní o veciach, ktoré sa ich týkajú.V rámci princípu subsidiarity by mali mať práve orgány územnej samosprávy primerané kompetencie a možnosti na podporu ochrany práv národnostných menšín na regionálnej úrovni, teda tam, kde príslušníci národnostných menšín žijú a napĺňajú svoje potreby.

Kultúra národnostných menšín

V súlade s článkom 34 ods. 1 ústavy sa príslušníkom národnostných menšín alebo etnických skupín zaručuje všestranný rozvoj, právo spoločne rozvíjať vlastnú kultúru, rozširovať a prijímať informácie v ich materinskom jazyku, združovať sa v národnostných združeniach, zakladať a udržiavať vzdelávacie a kultúrne inštitúcie. Realizácia podpory kultúry národnostných menšín a etnických skupín nie je upravená osobitným zákonom, ale viacerými právnymi predpismi, ktoré predstavujú rámec pre poskytovanie podpory kultúry národnostných menšín zo strany orgánov štátnej a verejnej správy. Ide o rôzne formy podpory, predovšetkým ide o poskytovanie finančnej podpory prostredníctvom dotačných programov, ale aj iné formy pomoci ako napr. zabezpečenie knižných fondov v jazykoch národnostných menšín a pod.

Menšinová kultúra je na miestnej, regionálnej i celoštátnej úrovni rozvíjaná aj v rámci siete Národného osvetového centra, prostredníctvom činnosti profesionálnych národnostných divadelných a tanečných súborov27, národnostných múzeí28, televízneho a rozhlasového vysielania pre národnostné menšiny, ako aj vydávaním periodickej a neperiodickej publikácií v jazykoch národnostných menšín.

Najvýznamnejším finančným zdrojom podpory kultúry národnostných menšín a etnických skupín je dotačný program Kultúra národnostných menšín Úradu vlády SR. Cieľom poskytovania dotácií v tomto v programe je zachovanie, vyjadrenie, ochrana a rozvoj identity a kultúrnych hodnôt národnostných menšín, výchova a vzdelávanie k právam národnostných  menšín a podpora interetnického a interkultúrneho dialógu a porozumenia medzi  národnostnou väčšinou a národnostnými menšinami a etnickými skupinami [29].

V rámci programu predkladajú oprávnené subjekty pôsobiace v oblasti kultúry národnostných menšín a etnických skupín každoročne svoje projekty v danej oblasti. V rámci jednotlivých projektov sa finančne zabezpečujú predovšetkým činnosti a služby spojené s realizáciou konkrétnych projektov, pričom v rámci tohto dotačného programu nie je možné finančne podporovať samotnú existenciu týchto subjektov. Menšinové organizácie identifikujú ako problém, že neustále sa zvyšujúca administratívna náročnosť uchádzania sa o dotácie nie je v samotných projektoch zohľadnená a je vykonávaná na dobrovoľnej báze a z vlastných zdrojov. Celkovo sa stáva čoraz náročnejším zabezpečovať existenciu týchto subjektov bez ich finančného zabezpečenia zo strany štátu.

Jednotná úprava podpory kultúry národnostných menšín a etnických skupín osobitným zákonom by v tejto oblasti mohla prispieť k skvalitneniu a k vyššej transparentnosti podpory kultúry národnostných menšín a aj riešiť inštitucionálny rámec jednotlivých národnostných kultúrnych inštitúcií, ktorý je jedným z predpokladov všestranného rozvoja kultúry a danej národnostnej menšiny. Vytvorenie a uchovanie kvalitného inštitucionálneho základu prostredníctvom národnostných združení je pre každú národnostnú kultúru jedným zo základných predpokladov jej udržania a rozvoja.

Kultúra národnostných menšín je do istej miery podporovaná aj zo strany miestnych samospráv a vyšších územných celkov. Ide o podporu projektov v rámci dotačných schém, ktoré sú určené pre občianske združenia všeobecne bez ohľadu na oblasť ich pôsobnosti. Podpora kultúry národnostných menšín nie je na úrovni samospráv riešená osobitne, čo sťažuje prístup národnostných združení k dotačným programom na úrovni regionálnej a miestnej samosprávy. Na jednej strane by vytvorenie dotačných systémov podpory národnostnej kultúry na úrovni samospráv prispelo k zvýšeniu adresnosti podpory kultúry národnostných menšín na miestnej úrovni a na strane druhej by to umožnilo získať dáta o poskytovaní podpory kultúry národnostných menšín, ktoré v súčasnosti absentujú.

V rámci podmienok na zachovanie a rozvoj kultúry národnostných menšín vytvorených štátom plnia nezastupiteľnú úlohu menšinové organizácie a spolky.

Výchova a vzdelávanie príslušníkov národnostných menšín

Právo na výchovu a vzdelávanie v materinskom jazyku je zaručené v ústave Právo na výchovu a vzdelávanie detí a žiakov patriacich k národnostným menšinám v ich materinskom jazyku sa uplatňuje na základe záujmu zákonného zástupcu dieťaťa [30] v súlade
s medzinárodnými dokumentmi. Výchovu a vzdelávanie príslušníkov národnostných menšín upravuje v Slovenskej republike viacero právnych predpisov, najmä však zákon č. 245/2008 Z. z. o výchove a vzdelávaní a o zmene a doplnení niektorých zákonov v znení neskorších predpisov.

Jednotlivé národnostné menšiny žijúce na území Slovenskej republiky majú v oblasti výchovno-vzdelávacích potrieb rozdielne požiadavky a uplatňujú rozdielne spôsoby riešenia vzdelávania svojich príslušníkov v materinskom jazyku. Tieto špecifiká výchovno-vzdelávacích potrieb je potrebné zohľadňovať.

V súčasnosti si na Slovensku uplatňuje právo na vzdelanie v materinskom jazyku alebo materinského jazyka a literatúry päť menšín: maďarská, rusínska, ukrajinská, nemecká a rómska. Výchova a vzdelávanie príslušníkov národnostných menšín sa uskutočňuje v školách s vyučovacím jazykom národnostných menšín a na školách s vyučovaním jazyka národnostných menšín. Pre jazyky národnostných menšín okrem vyššie menovaných nie sú v súčasnosti zriadené samostatné jazykové triedy.

Dvojjazyčnosť (prípadne viacjazyčnosť) je silným atribútom príslušníkov národnostných menšín, a je teda podstatné túto dvojjazyčnosť naďalej podporovať, a to predovšetkým v rámci výchovno-vzdelávacieho procesu. Touto cestou je možné zároveň prispieť k odstráneniu predsudkov a netolerancie a budovaniu atmosféry akceptácie diverzity.

Na druhej strane je potrebné venovať náležitú pozornosť vzdelávaniu v oblasti štátneho jazyka. Predovšetkým z hľadiska uplatnenia sa na trhu práce a zlepšenia sociálno-ekonomického postavenia príslušníkov národnostných menšín je potrebná primeraná znalosť štátneho jazyka.

Problematika výučby v jazyku národnostných menšín žijúcich na Slovensku je komplexnejšia a presahuje rámec oficiálneho vzdelávacieho systému, keďže ostatné menšiny a etnika sa usilujú zabezpečovať výučbu menšinového jazyka aj nad rámec povinného výchovno-vzdelávacieho procesu detí a žiakov. Existujú viaceré alternatívne formy vzdelávania sa v materinskom jazyku, napríklad zriaďovanie súkromných jazykových tried, výučba formou krúžkov v rámci mimoškolskej činnosti. Napríklad bulharský jazyk sa vyučuje v materskej, základnej a strednej škole s bulharským vyučovacím jazykom, ktoré sú zriadené Ministerstvom školstva Bulharskej republiky. Deti a mládež na základných školách v chorvátskych obciach majú možnosť učiť sa chorvátsky jazyk formou krúžkov, pričom výučba je zabezpečovaná s podporou Ministerstva školstva Chorvátskej republiky. Inou formou podpory je poskytovanie štipendií pre študentov z radov príslušníkov národnostných menšín na štúdium v ich materinskom jazyku zo strany materských krajín na slovenských alebo zahraničných školách.

Hoci uvedené formy podpory orientované na výučbu menšinových jazykov nie sú systémové a systematické, predstavujú pre niektoré menej početné národnostné menšiny dôležitý nástroj uchovávania vlastného jazyka a identity. Tým, že prispievajú k zachovaniu jazyka a národnostnej menšiny ako takej, v konečnom dôsledku prispievajú ku kultúrnej a jazykovej diverzite na danom území.

Špecifické postavenie má rómsky a rusínsky jazyk, ktoré sú menšinovými jazykmi, ktoré sa nepoužívajú v žiadnej inej krajine ako štátny jazyk a ich ochrana je preto obzvlášť dôležitá.

Pokiaľ ide o rómsky jazyk31, jeho formálna štandardizácia v roku 2008 bola len prvým krokom k vytvoreniu možnosti na jeho využitie v rámci výchovno-vzdelávacieho procesu, a tým k jeho zrovnoprávneniu s inými menšinovými jazykmi. Odborníci dlhodobo upozorňujú na jeho dôležitosť najmä ako prostriedku preklenutia jazykovej bariéry v predprimárnom a primárnom stupni vzdelávania detí a žiakov. Oblasť výchovy a vzdelávania rómskych detí a žiakov v ich materinskom jazyku je v Európe považovaná za jednu z prioritných oblastí a javí sa ako kľúč k riešeniam rôznorodých problémov súvisiacich so životnou situáciou rómskej populácie. Táto skutočnosť sa objavuje v množstve odporúčaní, či monitorovacích správ na medzinárodnej, európskej aj vnútroštátnej úrovni. [32]

Jazyk národnostných menšín

Na území Slovenskej republiky sa okrem štátneho jazyka používa aj niekoľko ďalších jazykov, z ktorých niektoré majú postavenie jazykov národnostných menšín a právny rámec ich ochrany tvorí ústava a niekoľko medzinárodných dohovorov. Legislatívny rámec používania jazykov národnostných menšín upravuje predovšetkým zákon č. 184/1999 Z. z. o používaní jazykov národnostných menšín v znení neskorších predpisov, ako aj ďalšie všeobecne záväzné právne predpisy.

Definíciu jazyka národnostnej menšiny preberá zákon z Európskej charty regionálnych alebo menšinových jazykov. Táto charta sa v súčasnosti na území Slovenskej republiky vzťahuje na deväť menšinových jazykov, a to: bulharský, český, chorvátsky, maďarský, nemecký, poľský, rómsky, rusínsky, ukrajinský.

Postavenie a situácia jednotlivých menšinových jazykov je veľmi rozdielna. Jednu skupinu jazykov tvoria jazyky, ktoré sú vyučované na školách v rámci výučby v menšinovom jazyku na zmiešaných územiach, a sú to: maďarský, rómsky, rusínsky, ukrajinský a nemecký. Ostatné menšinové jazyky nie sú v rámci povinnej školskej dochádzky vyučované a ich výučba pre deti a mládež príslušníkov národnostných menšín je organizovaná na dobrovoľnej báze, predovšetkým prostredníctvom národnostných združení v rámci voľnočasových aktivít.

V prípade používania menšinových jazykov na verejnosti a v úradnom styku je základným predpokladom na ich používanie zastúpenie danej národnostnej menšiny v danej obci, ktoré umožňuje jeho používanie na tomto území podľa zákona o používaní jazykov národnostných menšín. Pre niektoré národnostné menšiny však možnosť používania ich materinského jazyka na danom území limituje skutočnosť, že ich menšinové obce sú mestskými časťami a zákon definuje ako obce v tomto prípade iba mestá a obce.

Samotné používanie jednotlivých jazykov na verejnosti okrem úradného styku je rovnako rozdielne. Predovšetkým v cirkevných obradoch sú niektoré menšinové jazyky používane na úrovni farností ešte aj dnes, aj napriek tomu, že zákon o ich používaní sa na niektoré z týchto obcí (farností) nevzťahuje.

Na Slovensku sú dva menšinové jazyky, u ktorých predstavujú cirkevné obrady v tomto jazyku dôležitú súčasť vlastnej identity. Predovšetkým pre rusínsku a chorvátsku národnostnú menšinu tvoria tieto kresťanské tradície dôležitú súčasť ich identity a kultúrneho dedičstva33.

[1] Text vypracovala pracovná skupina zriadená na základe uznesenia č. 27 Výboru pre národnostné menšiny a etnické skupiny. Pracovná skupina bola zriadená na obdobie od decembra 2013 do apríla 2014. Skladá sa zo šiestich zástupkýň a zástupcov národnostných menšín, odborníčok a odborníkov v oblasti práv osôb patriacich k národnostným menšinám a zástupkýň a zástupcov verejnej správy.

[2] CERD/C/65/CO/7, Vyhláška ministra zahraničných vecí č. 95/1974 Z. z., články 1,4 a 5;

[3] Ministerstvo zahraničných vecí: Slovensko a UNESCO. Dostupné na http://www.mzv.sk/sk/zahranicna__politika/slovensko_v_osn-sr_a_unesco. ; Získané 12. 1. 2014 o 18.45

[4] Dohovor Organizácie Spojených národov pre vzdelanie, vedu a kultúru (UNESCO) o ochrane a podpore rozmanitosti kultúrnych prejavov z 20. októbra 2005, Článok 2 ods.3

[5] TAMŽE, Článok 2 ods.6.

[6] TAMŽE, Článok 7 ods.1 písm. a).

[7] Rámcový dohovor Rady Európy na ochranu národnostných menšín, v Zbierke zákonov SR pod č. 160/1998  Z.z.

[8] Štvrtá správa o implementácii Rámcového dohovoru na ochranu národnostných menšín

[9] Rezolúcia ResCMN(2011)15; o implementácii Rámcového dohovoru na ochranu národnostných menšín Slovenskou republikou (prijatá Výborom ministrov 6. júla 2011 na 1118. zasadnutí zástupcov ministrov), str. 2

[10] Jednou z možností ako zvýšiť efektivitu prijatých opatrení je v rámci princípu subsidiarity postupne presúvať kompetencie na podporu ochrany práv národnostných menšín na regionálnu úroveň. Tento proces si však vyžaduje vysokú kompetentnosť zodpovedných osôb a tiež využitie všetkých dostupných prostriedkov na zvýšenie počtu zástupcov národnostných menšín na pozíciách, ktoré majú v kompetencii priamo rozhodovať o
opatreniach prijímaných v rámci ochrany a podpory menšín v súlade s článkom 15 Rámcového dohovoru.

[11] Tiež v súlade s tzv. Haagskymi odporúčaniami pre vzdelávanie a tzv. odporúčaniami z Oslo o kultúre národnostných menšín.

[12] Teoreticko-metodologické a právne východiská, Príloha k odbornému podkladu k tvorbe Celoštátnej stratégie ochrany a podpory ľudských práv Slovenskej republiky , str.30

[13] Rámcový dohovor Rady Európy na ochranu národnostných menšín, v Zbierke zákonov SR pod č. 160/1998 Z.  z., článok 9 ods. 1

[14] TAMŽE, článok 9 ods. 4

[15] Európska charta regionálnych alebo menšinových jazykov, v Zbierke zákonov SR pod č. 588/2001 Z.z., Preambula

[16] Napríklad: Výbor expertov považuje možnosť používania jazykov, na ktoré sa vzťahuje charta, v súvislosti s  verejným ochrancom práv, bez ohľadu na 20-percentnú hranicu, za najlepšiu prax. Domnieva sa, že táto prax môže slúžiť ako model na riešenie problémov, ktoré spôsobila 20-percentná hranica v súvislosti s uplatňovaním článku 10 charty.

[17] Napríklad: Neexistencia žiadneho orgánu dohľadu s konkrétnym mandátom účinne monitorovať vzdelávanie v regionálnych alebo menšinových jazykoch; Národný plán výchovy k ľudským právam na roky 2005-2014 zaoberá menšinami doposiaľ nebol zrealizovaný;

[18] Ako príklad môžeme uviesť rómsky jazyk ako preklenovací prostriedok sociálnych rozdielov medzi rómskou komunitou a väčšinovým obyvateľstvom;

[19] Druhá hodnotiaca správa výboru expertov pre chartu jazykov, Správa Výboru expertov pre Chartu, ECRML (2009) 8, Štrasburg, 18. november 2009, Str.8

[20] Napríklad Občiansky súdny poriadok, Trestný poriadok, zákon Národnej rady Slovenskej republiky č. 300/1993 Z. z. o mene a priezvisku v znení neskorších predpisov, zákon Národnej rady Slovenskej republiky č. 154/1994 Z. z. o matrikách v znení neskorších predpisov.

[21] Z tohto hľadiska je dôležitý zoznam obcí, v ktorých je možné na základe zákonom splnených kritérií používať jazyk národnostnej menšiny v úradnom styku. Zoznam obcí, ako aj zoznam označení obcí v jazykoch národnostných menšín upravuje nariadenie vlády Slovenskej republiky č. 221/1999 Z. z., ktorým sa vydáva zoznam obcí, v ktorých občania Slovenskej republiky patriaci k národnostnej menšine tvoria najmenej 20 % obyvateľstva, táto podmienka sa však viaže len na posledné sčítanie obyvateľov, nie na dve po sebe nasledujúce
sčítania obyvateľov, tak ako je to aktuálne. Aplikácia tohto nariadenia by mala spočívať v prehodnotení vyššie uvedených kritérií po každom sčítaní obyvateľstva. Pôvodná úprava zohľadňovala údaje z posledného (ostatného) sčítania, aktuálna právna úprava by mala zohľadňovať posledné (ostatné) dve sčítania obyvateľov. Na základe týchto údajov by mal byť prehodnotený zoznam obcí a zoznam názvov obcí tak, aby zodpovedal údajom z posledných (ostatných) dvoch sčítaní obyvateľstva. Zmenu minimálneho percentuálneho zastúpenia
občanov patriacim k národnostnej menšiny ako aj pravidlo, že je potrebné vychádzať z výsledkov dvoch po sebe nasledujúcich sčítaní obyvateľstva zaviedol zákon č. 204/2011 Z. z. s účinnosťou od 1. júla 2011, ktorý novelizoval zákon o používaní jazykov národnostných menšín.

[22] Štvrtá správa o implementácii Rámcového dohovoru na ochranu národnostných menšín v SR, Bratislava 2014; str. 8;

[23] Povinné osoby sú definované v § 2 zákona č. 211/2000 Z. z. o slobodnom prístupe k informáciám a o zmene a doplnení niektorých zákonov (zákon o slobode informácií) v znení neskorších predpisov.

[24] Povinné zverejňovanie informácií definuje § 5 zákona č. 211/2000 Z. z. o slobodnom prístupe k informáciám a o zmene a doplnení niektorých zákonov (zákon o slobode informácií) v znení neskorších predpisov.

[25] Do roku 2011 úlohu poradného orgánu pre túto oblasť plnila Rady vlády Slovenskej republiky pre národnostné
menšiny a etnické skupiny.

[26] V rokoch 1998 - 2002 podpredseda vlády SR pre ľudské a menšinové práva a regionálny rozvoj, v rokoch 2002 - 2006 podpredseda vlády SR pre európsku integráciu, ľudské práva a menšiny, v rokoch 2006 - 2010 podpredseda vlády SR pre vedomostnú spoločnosť, európske záležitosti, ľudské práva a menšiny, v rokoch 2010 - 2012 podpredseda vlády pre ľudské práva a národnostné menšiny.

[27] Divadlo Alexandra Duchnoviča v Prešove – Prešovský samosprávny kraj,
Poddukelský ľudový umelecký súbor – Prešovský samosprávny kraj,
Jókaiho divadlo v Komárne – Nitriansky samosprávny kraj,
Divadlo Romathan v Košiciach – Košický samosprávny kraj,
Divadlo Thália v Košiciach – Košický samosprávny kraj.
Tanečné divadlo IfjúSzivek so sídlom v Bratislave je v zriaďovateľskej pôsobnosti Úradu vlády Slovenskej republiky.

[28] Slovenské národné múzeum – Múzeum kultúry Chorvátov na Slovensku ,
Slovenské národné múzeum – Múzeum kultúry karpatských Nemcov na Slovensku,
Slovenské národné múzeum – Múzeum kultúry Maďarov na Slovensku,
Slovenské národné múzeum – Múzeum kultúry Čechov na Slovensku,
Slovenské národné múzeum – Múzeum kultúry Rómov na Slovensku,
Slovenské národné múzeum – Múzeum ukrajinskej kultúry vo Svidníku,
Slovenské národné múzeum – Múzeum rusínskej kultúry v Prešove,
Slovenské národné múzeum – Múzeum židovskej kultúry.

[29] Dotačný program Kultúra národnostných menšín 2014 sa člení na nasledovné podprogramy:

1. zachovanie, vyjadrenie, ochrana a rozvoj identity a kultúrnych hodnôt národnostných menšín (edičná činnosť, podpora periodickej a neperiodickej tlače, zvukových a multimediálnych nosičov a elektronických výstupov, aktivity divadiel a ľudovoumeleckých súborov a aktivity kultúrnych inštitúcií a cirkevných inštitúcií, podpora kultúrnych aktivít a umeleckej tvorby, výskum kultúry, života, histórie, jazyka a identity príslušníkov menšín,
vzdelávacie projekty, záujmová činnosť a využitie voľného času, zahraničné kultúrne aktivity a medzinárodné kultúrne aktivity),

2. výchova a vzdelávanie k právam národnostných menšín (podpora výchovy a vzdelávania detí a mládeže v oblasti práv národnostných menšín, podpora vzdelávania a školenia v oblasti práv národnostných menšín, analytická, expertná a edičná činnosť v oblasti práv národnostných menšín.

3. interetnický a interkultúrny dialóg a porozumenie medzi národnostnou väčšinou a národnostnými menšinami a etnickými skupinami (podpora vzájomného porozumenia a zbližovania medzi národnostnými skupinami, medzi národnostnou väčšinou a menšinami, ako aj medzi národnostnými menšinami navzájom, projekty zamerané na identifikáciu a spoznávanie spoločných kultúrnych, umeleckých a vedeckých hodnôt a tradícií, projekty
zamerané na odkrývanie a spoznávanie rodinnej, miestnej a regionálnej histórie, tradícií, osobností a pamiatok v národnostne zmiešanom prostredí, podpora zahrnutia rešpektovania, porozumenia a tolerancie voči menšinovým jazykom a kultúram do systému výchovy a vzdelávania, ako aj do pôsobenia masovokomunikačných prostriedkov, podpora výmenných programov, pobytov, spoločných vzdelávacích podujatí, vedomostných, umeleckých súťaží pre deti a mládež z rôznych národnostných a jazykových skupín.

[30] V prípade príslušníkov národnostných menšín právo na vzdelanie zakotvené v čl.42 dopĺňa čl. 34 ods. 2 písm.
a), z ktorého vyplývajú dve špecifické práva pre príslušníkov národnostných menšín v oblasti vzdelávania, a to: právo osvojiť si štátny jazyk a právo na vzdelávanie v ich jazyku.

[31] O jeho význame svedčí aj fakt, že len podľa sčítania obyvateľstva uviedlo 122 518 obyvateľov rómsky jazyk ako svoj materinský, predpokladá sa, že skutočné číslo je o mnoho vyššie. Nemenej dôležitým aspektom je používanie jazyka pri vytváraní literárnych, vedeckých a iných diel ako prostriedku na budovanie národného povedomia kultúrnej identity.

[32] Napríklad Roma and education Challenges and opportunities in the European Union, European Commission, Directorate-General for Education and Culture, European Commission 2013;  alebo Communication of 26 June 2013 on Steps forward in implementing National Roma Integration Strategies

[33] Z hľadiska historického vývoja týchto jazykov a miery ich štandardizácie ide o dve skupiny jazykov. Jednu tvoria štandardné spisovné jazyky používané na území Slovenskej republiky ako menšinové jazyky. Druhú skupinu tvoria staré jazyky dnes používané iba v rámci týchto menšín v jednotlivých krajinách Európy, pričom sú v každej z nich deklarované ako menšinové jazyky. V prípade niektorých z nich (rusínsky a chorvátsky) ide aj o staroslovanské jazyky, ktoré sa v tejto forme zachovali dlhé storočia ako odkaz prechodu týchto staroslovanských národov z pohanstva na kresťanstvo. Ochrane týchto ohrozených jazykov a ich uchovaniu by mala byť v budúcnosti venovaná zvýšená pozornosť, nakoľko ich stratu by nebolo možné vykompenzovať žiadnym z moderných slovanských spisovných jazykov a ich strata by bola trvalá a nevratná. Na prezentovanie možnej zvýšenej ochrany a podpory uvádzam osobitný prístup k menšinovému jazyku Lužických Srbov v Nemecku, kde sa tomuto ohrozenému jazyku, ktorý je z rovnakej skupiny staroslovanských jazykov, venuje zvýšená pozornosť  a ochrana.

{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

V stredu  5. marca sa uskutočnila na Fakulte stredoeurópskych štúdií Nitrianskej univerzity medzinárodná konferencia venovaná J. Esterházymu.
Účastníci z krajín V4 predniesli príspevky o pohnutej dobe a jej protagonistoch, z rôznych uhlov pohľadu osvietiac život a politické pôsobenie Jánosa Esterházyho od jeho vstupu do politiky v r. 1935 až po jeho skon v mírovskej väznici v r. 1957.

Március 5-én Esterházy emlékkonferenciát rendeztek a nyitrai egyetemen. A Visegrádi Négyek országaiból érkezett történészek megvitatták Esterházy János életének és munkásságának főbb állomásait.

Rečníci si pochvaľovali fakt, že sa konferencia koná a vyjadrili svoje presvedčenie, že podobné stretnutia vedú k vzájomnému zbližovaniu stanovísk historickej obce a porozumeniu medzi národmi. 

Poľskí účastníci približujúc spory medzi národnými historiografiami spomenuli príklad gen. von Staufenberga ktorého si nemecká historiografia váži pre jeho pokus o atentát na Hitlera, za ktorý zaplatil životom. Pripomínajú, že Poliaci si ho pamätajú inak - ako jedného z veliteľov  podieľajúcch sa na útoku na Poľsko v r. 1939. Táto paralela, ktorú sa niektorí slovenskí účastníci pokúsili zahorúca aplikovať i na Esterházyho, však kríva: v prípade von Staufenberga niet sporu o samotné posudzované udalosti ani o ich mravnú kvalifikáciu. Nemci úctu k von Staufenbergovi prejavujú  NIE za jeho účasť na ťažení proti Poľsku...

Určitá kontroverzia vznikla, keď sa prítomný pamätník preživší holokaust ohradil voči vystúpeniam zástupcov ÚPN, ktorí poňali tému spôsobom  sebe vlastným. Odohrala sa veľmi podobná výmena názorov, ako o akej sme nedávmo referovali v súvislosti s inou akciou, kde boli účastníci takisto zaskočení výrokmi historikov...  (stenozáznam improvizovaných vystúpení, ktoré odzneli v tejto časti uvádzame na konci článku)

Zástupvcovia ÚPN ponúkli svoje stanoviská, ktré poznáme už zo straších textov (O. Podolec recykloval svoju prácu z r. 2002 [1] a Ján Mitáč poslal kompilát zo svojich textov začínajúci vetou "Slováci na okupovanom území južného Slovenska sa dostali do ťaživej situácie ktorá v mnohom pripomínala maďarizačné úsilie pred rokom 1918 v Uhorsku").

Prihodila sa i drobná paradoxná situácia keď publicista, na našich stránkach pomerne frekventovaný, prezentoval svoje objavné informácie o okolnostiach prepustenia J. Esterházyho z Gulagu [2]. Navlas rovnaké informácie včítane ilustrašného foto sme uverejnili pred časom na našich stránkach...

Zilizi Zoltán, a szervező Élő Zoboralja Polgári Társulás képviselöje	Komzsík Attila, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Kara dékánja
František Mikloško, a Szlovák Parlament korábbi elnöke	Balogh Csaba, Magyarország pozsonyi nagykövete
Kiss Gy. Csaba, a varsói Európai Emlékezet és Szolidaritás Hálózata (ENRS) Tudományos Tanácsának elnöke	Arkadiusz Adamczyk, a Kielce-i Jan Kochanowski Egyetem tanára
Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia, Történettudományi Intézetének munkatársa	Andrej Tóth, az Opavai Sziléziai Egyetem tanára
Molnár Imre, Magyarország Külügyminisztériumának munkatársa	Zsilka Tibor, a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának tanára
Janek István, a Magyar Tudományos Akadémia, Történettudományi Intézetének munkatársa	Lebovics Imre, holokaust túléló
Ondrej Podolec, a Nemzeti Emlékezet Intézetének munkatársa, a pozsonyi Comenius Egyetem Jogtudományi Karának tanára	Dariusz Rogut, a Kielce-i Jan Kochanowski Egyetem tanára
Ferdinand Vrábel, publicista, levéltáros

[1] Mgr. Ondrej Podolec, Slovensko-maďarské konflikty a ich odraz na pôde slovenského snemu In. Slovensko vo vojnách a konfliktoch v 20. storočí. Zborník referátov z vedeckej konferencie v Bratislave 15.-16. októbra 2002, VHÚ Brat. 2003

[2] Slajd z prezentácie F. Vrábela na konferencii 5. 3. 2014:

Diskusia / Vita:

Lebovics Imre:
Nem vagyok történész és kakukktojásként vagyok itt, vajon szólhatok-e? Elöljáróban magamról annyit: A Budapesti műszaki egyetem nyugdíjas docense vagyok, Holokauszt túlélő, pontosan átéltem a Horthy rendszer politikája alapján a "végső megoldást". Mindezt azért mondom elöljáróban, mert nagyon hiányolom hogy ezen a megbeszélésen nem esett szó arról, hogy XII. Piusz Kaffka Margit közbenjárására utasította a hét szlovák püspököt, hogy fejezzék be és ne deportálják a maradék 20 ezer szidót amely még itt Szlovákiában élt. Erről egy szó nem esett.

Természetesen azon lehet vitatkozni, hogy gróf Esterházy antiszemita volt vagy sem. Úgy mint zsidó pontosan tudom, hogy az egész világon nem imádnak, nem szeretnek bennünket. Hogy miért, arra most nem sok idő van, hogy én azt el mondjam. De azért azt gondolom, hogy az a mondata Esterházinak, hogy "A mi jelünk a kereszt és nem a horogkereszt", ez elhangzott... Azért tudom, mert az Önök elnöke kijelentette - egy Esterházy emlékszobor felállítása ürügyén - hogy E. Hitler-hívó és fasiszta volt. Megítélésem szerint ez nem áll. Én akkor írtam levelet a Ivan Gasparovicnak, amire megjött a válasz... a Szlovák tudományos akadémia történeti osztálya válaszolt, most nem fogok azzal foglalkozni, hogy mit állítottak, mit cáfoltak, mi az igaz, egyet mondok csak: gróf Esterházy mentette a zsidóságot, lehetőséget biztosított arra a Horthyhoz és az akkori belügyminiszterhez Keresztes-Fisherhez fűződő kapcsolatai révén, hogy a magyar határon kb. 8-10 ezer magyarul kiválóan beszélő szlovákiai zsidó menyen át és időszakosan megmeneküljön. Utána 1944-ben Horthy ismét elárulta őket, de ez már egy másik történet. Még azt emelném ki: lehet, sőt valószínű, hogy E. antiszemita volt. Na és? Hadd mondjak néhány példát arra, akik annak ellenére mentettek zsidókat: Schindler a náci párt tagja, 1200 zsidót mentett meg. Bajcsy-Zsilinszky Endre, aki fajvédő volt, és 1942 után a parlamentben követelte a zsidótörvények visszavonását. Én úgy gondolom, hogy ebben a kérdésben gr. Esterházy János, ezért kértem szót, egy olyan humanista volt, aki a keresztény vallás, a katolikus vallás hitele alapján, igenis mentett embereket. Itt van egy egy papír arról, hogy 70-ben hogy nyilatkozott a Yad Vashemnek egy Izraelben elő szlovák arról, hogy egész családját hogyan mentette meg E. János. De több ilyen eset is van. Nem szeretném ezt a kérdést dramatizálni, és ez nem zsidó-kérdés. Ez egy emberi kérdés. Ahogy nálunk Magyarországon is, ez a múlttal való szembenézés elég nagy hiányossággal bír, de az elhangzottak alapján az az érzésem hogy itt is lenne mit tenni. Elnézést, ha nagyon szigorúan szóltam. A zárszó annyi: én azzal fordultam a minap Gasparovic úrhoz, hogy meg kellene fontolni, hogy E. Jánossal szemben, akit a Szovjetunióban is - és sorolhatnám még hol mindenütt - rehabilitáltak, a szlovák állam legyen nagyvonalú és tegyen ebben a kérdésben megfelelő lépéseket. Csak példaként említem - az akkori Tisó-féle kormány belügyminisztere Sano Mach - elvitték, ill. kiadták a Szovjetunióba? Nem! Hány évet ült börtönben, és utána ágyban párnák közt halt meg... Legyen a szlovák kormány és Önök emberségesek ... nyugodjék végre békében gróf Esterházy János. Ezt mondja Önöknek egy zsidó. Köszönöm. (Hosszan tartó taps)

Arkadiusz Adamczyk:
Kedves jelenlévök, engedjenek meg még egy szempontot hozni az elhangzottakhoz. Podolec prof. úr megjegyzéséhez arról hogy antiszemita volt-e E. vagy sem. Azt ilyen ellentmondások nem csak a magyar vagy szlovák történelmi múltra vonatkoznak. Lengyelországban számtalan olyan személyiséget ismerünk aki a két háború között antiszemita kijelentéseket tett. Hogy egy nagyon ismert nevet mondjak, Maximilián Kolbe atya - az Ö édesapja, Frantisek, pl. egy ilyen személyiség volt.. Söt maga Maximilián Kolbe is 1936-ban úgy nyilatkozott, hogy a zsidók kárára elkövetett bűntény az nem bűn. Minden ember életében azonban elkövetkezik a próba ideje, amikor kiderül mit takarnak a kimondott szavak és mit az igazi tettek. Ma senki sem emlékszik Kolbe atya 1936-os kijelentésére, amelyet be is írt egy kis füzetbe, ám a történelem azt fogja róla feljegyezni, hogy amikor eljött a próba ideje az auschwitzi koncentrációs táborban, miként osztotta mega kenyerét a zsidó fogoly társaival, és miként áldozta fel életét egy fogolytársa életben maradásáért.

Podolec és Mitác professzor urak kijelentései arról, hogy E. János egyenrangú résztvevője volt Csehszlovákia szétdarabolásának Németországgal, Olaszországgal, Lengyelországgal, egy súlyos félreértésen alapszik. Ez az időszak a próba ideje volt, sok kis állam én nép képviselői megpróbálták kétségbeesetten megőrizni államuk önállóságát, függetlenségét, mások ugyanolyan kétségbeesett kísérleteket tettek arra, hogy megteremtsék önalló államiságukat, míg mások keresték a nagy országok és hatalmak pártfogását, támogatását. Az hiszem a főbűn az volt, hogy nem vették komolyan a nemzetközi egyezményeket, amelyek akkor érvénybe voltak. Például senki nem vette figyelembe a Wilsoni önrendelkezési elveket., az etnikai területek hovatartozásának jogát, amelyek nemzetközi szerződések garantáltak. A személyiségekben keressük a hibát, árnyoldalait, holott ök maguk is áldozatai voltak a kornak. Nem velük kellene kezdeni a boncolgatást, hanem azzal a korral, amely kitermelt ilyen viszonyokat, hogy ennyire bonyolult és összetett történelmi helyzetek állhattak föl és állítottak embereket egymással szemben... és döntötték el mindmáig kihatóan a történelem menetét.

Szarka László:
Szeretnék reagálni arra a kérdésre, hogy E. és a Bécsi döntés ill, a revízió kérdésének mi a viszonya. Nagyon fontos tudni, hogy a revízió és a magyar külpolitikai doktrína három alapra épült. Az egyik alapelv a fokozatosság volt. és a lehetőségekhez mérten elérni a maximumot a terület visszaszerzése érdekében. Első körben etnikai revízió, a második körben történelmi területek visszatérte népsavazás vagy más formában, és a harmadik, az integrális revízió azzal hogy azok a nemzetek, akik időközben nemzetté nőttek, széles autonómiát kapnak.
Ez a doktrína egy álomvilág, mivel a régióban 1933-tól a térségben német akarat érvényesül, és ez a hitleri Németország 1938 augusztusában Kiel-ben Horthy Miklósnak felajánlja egész Szlovákiát és Kárpátalját Magyarország számára azzal a feltétellel , hogy Magyarország elsőként rátámad Csehszlovákiára. 1938-ban Horthy és Andorka Rudolf a vezérkar főnöke ezt a javaslatot - hála az égnek - nem fogadták el. Magyarországnak ugyanis a revíziós doktrínájába az is beletartozott, hogy lehetőség szerint békés úton kell a revízióknak megtörténni. Magyarország próbálta a nagyhatalmak támogatását megszerezni, és ez a legszerencsétlenebb módon történt a müncheni szerződés egyik mellékletében.

E. János ebben az egész folyamatban egy epizódszereplö, aki ráadásul egy pont ellentétes logikával működik mint a valóságban ami megtörtént. Ne etnikai revíziót akart, hanem magyar szlovák kiegyezés alapján Szlovákiának és Ruszínszkónak a visszatérését akarta. Számára egy vereség volt, ami bekövetkezett. Erről többször nyilatkozott, főleg a lengyel diplomáciának... elmondta, hogy a magyar diplomácia rettenetes szerepet játszott abban, hogy nem volt képes a szlovák párt részére egy olyan ajánlatot tenni, hogy ne Prágával tárgyaljanak, hanem Budapestel.

Ebböl a szempontból azt gondolom, hogy E. szerepét - hogyha egyszer valóban a források alapján és nem a 1948-as népbírósági ítélet alapján fogjuk vizsgálni - foglyai vagyunk egy halálos ítéletnek, hszen E.-t halára ítélték háborús bűnösként , ha nem ez alapján fogjuk megítélni, hanem a forráso alapján, akkor van mód arra, hogy elkezdődik egy értelmes párbeszéd ennek a kérdésnek megítélése érdekében. Hasonlóan úgy gondolom, hogy az Ö zsidó ügyekben vállat szerepe .. hogy ha a Yad Vashemtöl kezdődően mindenki a kérdésnek a megítélésében nem lesz az alatt a súly alatt, hogy egy háborús bűnössé minősített emberrel van dolga. Így tehát azt mondhatjuk, hogy a történészeknek most van ideje bőven, mert nem várható változás a belátható időben, így tehát a történészek részt vehetnek a levéltári források elemzésében. A magyar történészek jelenleg E. Jánost nem hajlandók háborús bűnösként kezelni, egy aktív politikusként kezelik. Ezt a szlovák kollégák nem tehetik meg, mert ök Szlovákiában ezt a háborús-bűnös logikát kell hogy képviseljék, mer az ország érvényes jogi álláspontja ilyen. Itt is jelezni szeretném, hogy ez a vita nem olyan meddő, mint ahogy kinéz.

Ez a vita folyamatosan folyik és vannak a szlovák és a magyar történetírásban is kollégák, akik közelebb kerültek már egy-egy kérdésben, és vannak akik egyre távolodnak egymástól. Tehát nem szabad úgy megítélni, hogy most a szlovákok és a magyarok soha nem fognak ebben a kérdésben egyetérteni. Azok a szimbolikus szerepek, amelyek Miklosko felvállal és mások, nagyon fontosak, mert a közvéleményben a vitakészséget a dialógusra való készséget közvetítik.

Molnár Imre:
Engedjék meg, hogy megköszönjem a szlovák történész kollégáknak, hogy eljöttek erre a konferenciára annak ellenére, hogy Podolec professzor úr azzal kezdte, hogy az elöadását hogy Eszterházy János nem tartozik a szlovák történetírás fősodrának a vonalába. Én azt hiszem, hogy ezekből az álláspontokból nemcsak a a szlovák álláspont bontakozott ki markánsan, hanem egy csomó olyan pozitív dolgoz is hallottunk Esterházy János személyével kapcsolatban, amelyeket mindez idáig nem nagyon ismert el a szlovák oldal. Pl. a magyarországi szlovákok érdekében való közbenjárást. Amikor Podolec úr felsorolja Esterházy parlamenti beszédeinek elemzését és azt mondja, hogy E. kizárólag a szlovákiai magyarság´érdekében, annak ügyei védelmében szólalt fel, akkor szlovák oldalról ez nyilván értelmezhető így, hiszen a szlovákiai magyarság képviselője volt. De ha megnézzük hogy a témák között ott szerepel a szlovák koncentrációs táborok bírálata, az hogy egyáltalán létrehoznak ilyen táborokat, és ahová "bűntelenül bárkit bezárhatnak", hogy létre jön a személyi kultusz, annak minden következményével együtt, hogy létre jön a propaganda minisztérium, hogy eltörlik a társadalmi felosztást és helyébe életbe léptetik a rendi felosztást, ezek a kérdések vajon csak a magyarokra vonatkoztak? A koncentrációs táborokba csak magyarokat zártak be? E. gyakran úgy reagál a szlovák társadalom és törvényhozás menetére, hogy becsomagolja az ügyet a magyar kérdésbe. Pl. a Hlinka Gárdával kapcsolatban ezt mondja: "a magyarokat mélységesen sértő és őket testi és vagyoni épségükben veszélyeztető kilengések, legtöbbnyire sajnos a Hlinka Gárda égisze alatt történnek. Semmi esetre sem lehet hivatása a Gardának, hogy egyes tagjai éjszaka köveket dobáljanak gyanútlanul alvó emberek ablakába, hinni szeretném, hogy ezek a tünetek csak átmenetiek, és be fog következni itt is egy józan belátás politikája." Akkor mondta ezt a Hlinka Gárdáról,. amikor folytak a zsidó pogromok, Aki akarta ezt érthette, hogy mit akart mondani E. J., aki nem akarta, az nem értette.

A másik dolog: E.-t itt a nácizmus Szlovákiai képviselőjének nevezik, kihagyva azt, amit Lebovics Imre-bácsi elmondott. a kereszt és a horogkereszt kapcsán és azt, hogy E. hányszor és nyilvánosan elhatárolja magát a nemzeti szocializmustól., annak eszmeköretöl. A pöstyéni jegyzőkönyvből is kimaradt, hogy valóban az Erdődy család tulajdona volt, de egy zsidó bérlőtől kobozzák le, Wintertől - történetesen tudom, ipolysági volt, szülőföldemről.Ezt az ügyet is arra használja fel, hogy "jogtalanul koboznak el vagyonokat emberektől, törvénytelenül és jogtalanul!" Egy példával kapcsolatban általános jelenségre mutat rá.

Ha ezek a szempontok is beleférnének a szlovák történetírás kutatásaiba és magállapításaiba, azt hiszem otthon lennénk. Valóban nem az a cél, hogy közös platformra jussunk, hanem latán az, hogy legyenek olyan pontok, amelyek összekötnek - és nem hiszem hogy nincsenek, amit a magyar és a szlovák oldal is akceptálni tudna.

Ondrej Podolec:
Pokiaľ ide o E. antisemitizmus, ja som ho vo svojom príspevku nekonštatoval, ja som len citoval jeho vlastné vyjadrenie a samozrejme celá diskusia sa nesmie točiť len okolo hlasovania o ústavnom zákone, ale bolo tu aj väčśie množstvo noriem, za ktoré hlasoval, alebo verbálne podporil.
A na margo tomu, že jeho kritika bola interpretovaná aj širśie, neupieram licenciu nejakým spůsobom to interpretovať širšie, ale   on ju vždy výlsovne dával do súvisloti výlučne s otázkou maďarskej menšiny. Tie spomínané Pieśťany, tam výslovne hovoril,  že ak je to odobraté židovskému nájomníkovi, tak  je to v poriadku, schvaľuje vylúčenie židov z hospodárskeho života. Ale odsudzuje to, že bolo odobraté vlastníctvo Erdödymu...

{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

Milan Kupecký publicista, de elsősorban humorista. A humor iránti vonzalmát a kötelező katonai szolgálat alatt fedezte fel magában. Levelező-szerzőként részesévé vált különféle szórakoztató műsoroknak, írásait  irodalmi folyóiratok közölték. Több évig a járási hetilap szerkesztőségében dolgozott mint sportszerkesztő, később a Hlas ľudu kerületi lap kihelyezett munkatársként dolgozott, majd a Roľnícke noviny tudósítójaként folytatta. Az ún. „bársonyos forradalom” után rövid ideig az "Új Rohács" főszerkesztőként is tevékenykedett.

A kötetbe a szerző több év termését gyűjtötte össze - nosztalgikus emlékektől, rövid  szatirikus írásokon át az aforizmákig.

Milan Kupecký je publicista, ale predovšetkým humorista. Humoristickú strunku objavil v sebe počas základnej vojenskej služby. Ako autor-dopisovateľ prispel do mnohých humoristických relácií, jeho texty uverejnili literárne časopisy. Mnohé roky působil v rôznych redakciách. Najskôr ako športový redaktor v novozámockých
okresných novinách, potom ako dlhoročný vysunutý redaktor krajského denníka Hlas ľudu a neskôr v Roľníckych novinách.
Po tzv. „Nežnej“ bol krátky čas aj šéfredaktorom v Novom Roháči, kde . A keď tento titul skrachoval, ako známy humorista, verný „roháčovec“, pokúsil sa ho zachrániť, hoci márne, vo vydavateľstve Komárňanské tlačiarne. Po jeho opätovnom zániku sa ako fanatik, pokúsil opäť o nemožné, - vydávať časopis pod názvom Extra Roháč na vlastné náklady, spolu s niekoľkými poprednými slovenskými píšucimi i kresliacimi humoristami, tiež fanatikmi.
Avšak opäť márne. Tento dlhoročný profesionálny celoslovenský satiricko-humoristický časopis, do ktorého dlhé roky sám prispieval, následne defi nitívne zanikol. V aktívnom
autorovi Milanovi Kupeckom zostali už iba nostalgické spomienky a kopa jeho vlastných satirických myšlienok, ktoré sa mu na sklonku kariéry, vďaka pochopeniu a podpore viacerých priateľov, najmä podnikateľov teraz vychádzajú knižne.
Sú to aforizmy osvedčené, rozdelené do jednotlivých kapitol. Mimochodom
autor plánuje, ak sa mu podarí získať sponzora vydať knižne aj športové satiricko - humoristické aforizmy, vrátane poviedok.

{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}

Na adrese www.mobilecity.sk sa nachádza domovská stránka projektu Mobile City, ktorá poskytuje informácie už aj z Nových Zámkov. Čisto hypoteticky. Žiadne technológie totiž nepomôžu tam, kde chýbajú občianske cnosti a dobré mravy. Na stránach mesta napr. aktuálne chýbajú záznamy z posledných troch zasadnutí mestského zastupiteľstva, zápisnice z rokovaní poslancov dokonca od júla 2013 (!), výročné správy, zmluvy a faktúry mestských podnikov, ... Slobodné prúdenie informácií a drancovanie mesta sú zjavne nezlučiteľné a kým poslanci s radnicou ťahajú za jeden koniec, informácie za ten druhý, kratší...
{jumi[NZONLINE/addfb.php]}{jcomments on}